-Ha már Darmstadtról van szó: tetszett az a zene, ami onnan eljutott Hozzád?

-Mindent elkövettem, hogy tessen. Megtanultam a 2. Mallarmé-improvizációt1 -különösen az eleje tetszett nagyon (az egy kérdés-feleletes játék), és felfedeztem, hogy ez a zene nem teljesen idegen számomra. A Gruppen2 nekem máig nagyon fontos. Ez és Ligeti darabja, az Artikulation3 állt hozzám a legközelebb, amikor az opus 1-et komponáltam, de már azelőtt is.

-Tehát mindent elkövettél, hogy tessen. Önszuggesztió volt: ez a jövő, így kell komponálni?

-Tudtam, hogy én ehhez buta vagyok. Ligeti mondta, hogy el kell olvasni Stockhausen ...wie die Zeit vergeht... című tanulmányát.4 Boulez írásaiban és Stockhausenben is pillanatokon belül elvesztem. Nem értettem, hogyan gondolják.

-Egyes zeneszerzők annak idején úgy komponáltak, ahogy érzésük szerint mások (a korszellem?) elvárták tőlük. Bátorság kellett hozzá, hogy valaki a maga művészi elképzeléseit, ízlését kövesse.

-Ez a morális nyomás tényleg létezett.

-Cage mesélte, hogy Rauschenberg fehér képei adták neki a bátorságot
a 4' 33"-hez. Nálad is előfordult valami hasonló?

-Ilyen szempontból a Játékok egy új opus 1 lett. Ott aztán nincs szisztéma, nincs kromatika sem, csak a klaviatúra közepén egy C. Aköré lehet hangokat keresni. Az már sok minden más felé is utat nyitott, ugyanakkor tanulságokat vont le a gregorián gyakorlatából. A gregorián ugyanis többek között arra mutatott példát, hogyan születik egyetlen hang kicsit emelt recitálásából a dallam.

-De a többi művedben ragaszkodsz valamilyen szisztémához, rendező elvhez?

-Nincs szisztéma. Nemcsak hogy a kompozícióimnak nincs szisztémájuk, mindegyiknél újra ki kell találjam. Még akkor is, ha a végén a számomra túlságosan bejárt út lesz belőle. Rettenetes élmény volt: Csalog Gábor fölvette a Játékok hét füzetét. Az utolsó füzetnél már megőrültem: ugyanazt a darabot írom folyton, újra meg újra. Néha azt gondolom: Keller Andris5 bebizonyította nekem, hogy a Kafka zseniális darab, ő meg azt, hogy a Játékok egy baromság. De lehet, hogy Csalognak tartozom nagyobb hálával.

-A Játékok természetesen nem „baromság". Nem azért írtad, hogy az első darabtól az utolsóig egyvégtében meghallgassák. Rendkívül sokféle darab végtelenül gazdag tárháza.

Kurtág Márta: -A pianínós műsorunkban olyan darabot is játszunk, amit 1947-ben komponált. A Moments musicaux-ba olyan darabot vett fel (persze továbbfejlesztve), amit 1943-ban írt.

-Amit említettél, az a Suite. Abból az első darab 1943-as vagy 1942-es.

K. M.: -Érdekes módon mindez egységet alkot, nincs arról szó, hogy ez ebben a stílusban, az meg abban a stílusban íródott.

-Ez tényleg érdekes.

-Nem is olyan régen mondtad: egyre inkább úgy érzed, hogy életed egy egységet képez.

-Ezt mikor mondtam?

-2004-ben Wiesbadenben, a Rheingau Musik Festivalon.6 Térjünk vissza Darmstadthoz. Említetted, hogy az „erstarren" momentuma darmstadti hatás. 1968-ban elő is adták ott a Bornemiszát.

-Nagyon nem tetszett akkor az ottani zeneszerzőknek. Harminc éven át vissza sem hívtak.

-De szerettél volna-e odatartozni?

-Azt hittem, hogy szeretnék. Ma már nem szeretnék.

-Felnéztél annak idején a Ferienkurse meghatározó egyéniségeire, mint Boulez, Stockhausen, Nono, Pousseur és a többiek?

-Persze, nagyon.

-Miért? Részben nyilván azért, mert az ő számukra is annyit jelentett Webern.

-Igen. És Ligeti folyton küldetett Alfred Schleen keresztül anyagokat, a Reihe számait, donaueschingeni értesítéseket.

-Úgy érezted, ki vagy onnan zárva?

-Nem éreztem, hogy ki vagyok zárva, de szívesen lettem volna én is jelen Darmstadtban.

-Min múlott az, hogy nem tudtál többször elmenni?

-Nem volt rá lehetőség. Márta, meséljük el az első kvartett esetét Barnánéval.7 Érdemes!

K. M.: -A kiindulópont az volt, hogy Gyuri még 1956 előtt állami megrendelést kapott egy szimfóniára. Azt azután átváltoztatta hegedűversenyre, amit barátjának, Romaøcanunak8 szánt. Amikor azután hazajött Párizsból, megváltozott az egész élete, az egész szemlélete...

-Abban a meggyőződésben jöttem haza, hogy én itthon nem kellek. Tehát azzal kezdtem, hogy nem vettem fel jogdíjelőleget. Nem akarok ingyenélő lenni, részvényosztalékból élni. Ha kell a zeném, vegyék meg. Megírtam a kvartettet és odaadtam...

K. M.: -...a szimfónia, illetve a hegedűverseny helyett.

-De addig részletekben visszafizettem az előleget.

K. M.: -Rettenetesen szegények voltunk, a forradalom alatt nem volt a lakásban sem pénz, sem ennivaló. A ház lakói segítettek. Később az tartott életben bennünket, hogy tanítottam.

És valóban, amikor Gyuri megírta a kvartettet, tesztelte vele a minisztériumot: itt van egy kész mű, ha nem is a szimfónia vagy a hegedűverseny, de egy kész darab -elfogadják-e, mint állami megrendelést.

-És akkor kiadták egy zsűrinek. Kadosa volt benne, Viski és Sárai. Viski berohant a minisztériumba, hogy ez népellenes zene, és nem tudja, mit csináljon. Kadosa diplomatikusan azt mondta, hogy előadható, de körülbelül száz próba kellene hozzá.

K. M.: -Sárai természetesen kijelentette, hogy szó sem lehet róla, tehát tulajdonképpen egyértelmű volt az elutasítás. Végül az a döntés született, hogy ha megszólal a darab, megismétlik a szavazást.

-Farkasnak 1962-63 körül ünnepelték a 25 éves tanári jubileumát. Régi növendékeivel együtt engem is meghívott: vállalta, hogy ezzel a hírhedt kvartettel szerepeljek a hangversenyen.

K. M.: -Ami nagy bátorság volt tőle.

-Pedig ő nem volt bátor, kiállós valaki, és végig nem igazán szeretett engem.

K. M.: -Viszont tanárként ilyen korrektül viselkedett. És nagyszerű tanár volt.

-Műsoron szerepelt Petrovics vonósnégyese meg Szokolay Lorca-dalai. A lényeg az, hogy volt egy felvételem a darabról, mert Maros Rudi felvette a főpróbát. Ez a felvétel közkézen forgott. Valaki még verset is írt a kvartettről, és a fiam, akkor még kicsi gyerek, hallott róla, és azt mondta: az lehet a versben, hogy „hallgatám a vonósnégyest, négy-öt vonós húzza-vonja"...

K. M.: -Mihály nagyon megharagudott Kadosára: száz próba kell? Én meg fogom tanítani a darabot a növendékeimnek! Végül is azután a Várkonyi Vonósnégyes mutatta be. Ők már felnőttek voltak, és nagyon jól eljátszották.

Én is jelen voltam egy pár próbán, és halálfélelmet álltam ki a szomszédok miatt, hogy mit fognak szólni ehhez a macskazenéhez.

-Én nem hallottam az első próbákat, úgyhogy nem tudtam, hogyan sikerült megtanítania. Nem ismertem ennek a metodikáját.

K. M.: -Mihály csodálatosan dolgozott. És akkor összeült egy másik hármas zsűri, benne volt ő, Kadosa és Sárai.

-Érdekes, hogy Farkas Ferenc kimaradt belőle.

K. M.: -Alighanem azért, mert nem volt elég jó káder ahhoz, hogy beválasszák egy ilyen zsűribe. Mindenesetre kettő-egy arányban elfogadták...

-... Sárai tiltakozott.

K. M.: -És akkor Barnáné azt mondta, hogy...

-... a zsűri döntése ellenére, az én lelki üdvömért visszautasítja a darabot. Akárcsak egy inkvizítor. Más szóval: nem akarta, hogy káros nyugati befolyás alá kerüljek.

K. M.: -Mi pedig visszafizettük a pénzt.

-Nemcsak hogy visszafizettük. Én dr. Otto Tomeken keresztül kiküldtem a kottát Ligetinek (Antal Pista vitte ki neki Kölnbe) azzal, hogy küldje majd tovább Stein Marianne-nak. A kvartettet meghívták Darmstadtba, Barnáné azonban úgy döntött -megint csak a lelki üdvömért -, hogy nem engedi ki a darabot. Egyben két hónapra behívtak katonának, mert addig még nem soroztak be.

-Ez mikor történt?

K. M.: -1961-ben. Gyuri fiunk akkor járt első elemibe.

-35 évesen vonultál be.

-Igen, ezért hívtak be csak ilyen rövid időre.

K. M.: -Egyébként mi jóban voltunk Barnánéval. Szerette Gyurit, de nem akarta, hogy „rossz útra tévedjen."

jegyzetek

1   Pierre Boulez: Improvisation II: „Une dentelle s'abolit", a „Pli selon Pli, Portrait de Mallarmé" (1958-62) egyik önállóan is előadható tétele.

2   Karlheinz Stockhausen: Gruppen (1955-57) három zenekarra.

3   Ligeti György: Artikulation (1958), elektronikus zene.

4  Die Reihe. Informationen über serielle Musik. 3. kötet. Szerkesztette Herbert Eimert, Karlheinz Stockhausen közreműködésével. Bécs, 1957.

5   Ahogy Csalog Gábor, úgy Keller András is Kurtág-tanítvány. Vele együtt egy éven át foglalkoztak Kurtág irányítása alatt Brahms G-dúr szonátájával. Amikor Csalog Bloomingtonban Sebők György tanítványa lett, Kurtág a továbbiakban saját műveit tanította be Keller Andrásnak.

6   „Minél idősebb leszek, annál világosabban látom: egész életem egy egységet képez. Ebbe Monteverdi éppúgy beletartozik, mint Bartók vagy Webern. Ligetit is egy életen át követtem, anélkül, hogy valaha is utánoztam volna. Mindig tőle kaptam ösztönzést az újra. Számomra zeneszerzői tevékenységem egyik alapvető célkitűzése, hogy ebből a sokféle hatásból valami egységet alkossak."

7   Barna Andrásné (1909-1984) a Művelődésügyi Minisztériumban főelőadó, majd osztályvezető; 1964-ig a Zenei Főosztály vezetője.

8   Stefan Romaøcanu 16 éves korában lett a vele egyidős Kurtág kamarapartnere.
K. GY.: -„Együtt tanultunk Mozart-szonátákat, Beethoven-triókat és különösen sokáig foglalkoztunk Brahms G-dúr szonátájával. Első tételét megmutattuk Weinernek -az volt az első szereplésünk nála -, és Weiner el volt ragadtatva. Soha többet nem sikerült valamit úgy eljátszanunk, hogy meg lett volna elégedve. Romaøcanu a háború alatt Zathureczky-növendék volt, majd részt vett a genfi versenyen, és kint maradt." K. GY.: - „Mindig olyan volt, mintha skatulyából húzták volna ki, míg én nem voltam képes másként, mint torzonborzan megjelenni."
K. M.: - „Ő tekintély volt Gyuri számára. Gyuri azt mondta neki: megismerkedtem egy lánnyal, nagyon csúnya. Mire a Stefi, amikor megismert, úgy vélekedett, hogy »apart« szépség vagyok és quasi engedélyt adott neki, hogy elvegyen feleségül." VBA: - „Külön tanulmány tárgya lehetne, hogy neked mindig igényed volt apafigurákra, akikre fel tudtál nézni." K. GY: - „Igen..."