1964 Déry Gabriellával Az  álarcosbálban

A Magyar Állami Operaház archivuma

Elegáns, magas, barátságos, derűs, szinte gyerekképűen fiatal ember nek ismertem meg. Elképzelhetetlen, hogy most már csak volt.

1952 óta ismertük egymást. Mindketten a Néphadsereg Művészegyüttesének tagjai, ő a szólistacsoport nagy tehetségű szólóénekese, én egyszerű kórustag. Laktanyákban, táborokban, kultúrházakban léptünk fel, és megszámlálhatatlanul sokszor énekelte a Bánk bán-áriát a kórus- és néptáncszámokból álló műsorokban. Együtt utaztunk, együtt étkeztünk, hideg télben, forró kánikulában. Valamennyien jó „haverok" voltunk.

Semmi művészallűrje nem volt -kivéve a hangját. Prózai beszélgetésekben is, kocsmában, kantinban, próbateremben - mindig pozícióban tartott tenorhangon szólt. Általában halkan beszélt, ügyelt a hangjára magánbeszélgetésekben is.

Nagyon megtanult énekelni, és hallhatóan állandóan karbantartotta magát, fizikailag is, és, amennyiben a magánélete megengedte, lelkileg is. Itthoni élete nem volt mindig zavartalan (egy autós baleset kapcsán, soha nem tisztázott körülmények között, még börtönbe is került), de operai karrierje tulajdonképpen töretlen volt. Pedig akkoriban az Operaházban sok neves tenorista énekelt. Élen Simándy Józseffel, de Udvardy Tibor, Nagypál László és -ha lírai karakterrel is -a felejthetetlen Réti József egyaránt jeles művészek voltak. Ebben a körben csak kivételes tehetséggel és hanggal válhatott valaki sikeressé.

A nagy csúcs a Lamberto Gardelli vezényelte Manon Lescaut volt, ahol akkori feleségével, Házy Erzsébettel igazi álompárost alkottak. De volt ő A trubadúr, A végzet hatalma, a Traviata, az Otello, a Carmen, a Bánk bán, a Hunyadi László vagy A nürnbergi mesterdalnokok hőse, tehát nem volt idegen tőle sem a lírai, sem a spinto, sem a hőstenori szerepkör.A halk beszédhang énekelve százféle színben és dinamikában tudott megszólalni. S ezzel nem csekély színészi tehetség és remek megjelenés is párosult.

Amikor hosszú évekre elszerződött Kölnbe, ahová az a Kertész István karmester hívta, aki valamikor szintén a Honvéd Együttesben volt karmester, évekig nem hallottuk őt, csak olvashattunk róla. Onnan kinyílt számára a világ, Európától Amerikáig. A hódmezővásárhelyi fiatalember világnagyság lett. Magánemberként ott sem volt szerencséje. A németországi bank, ahol megkeresett pénzét gyűjtötte, csődbe ment, vagyona nagy részét elvesztette. De kedélyét és barátságos kedvességét soha. Bánatát, gondjait magába rejtette.

Kölnből visszatérve tovább bűvölte a magyar közönséget. Akkor már több televíziós fellépésre is sor került. Nagy átéléssel és indulattal adta elő Kodály Psalmusának szólóját, énekelte, eljátszotta Petrovics Emil C'est la guerre-jének főszerepét, sok humorral alakította Johann Strauss Denevérjének tenor főszerepét egy szilveszteri televíziós változatban, készült róla portréfilm hatvanadik születésnapja alkalmából. Ez utóbbiak nagy részében, szerencsémre, rendezőként dolgozhattam vele. Minden megjegyzésre gondosan figyelt, miközben százszázalékosan alkalmazkodott a színpaditól igencsak eltérő televíziós-filmes játékmódhoz. Zavartalan és átélt volt minden megmozdulása a kamera előtt is.

A sok felejthetetlen, együtt töltött este az egykori Operaklubban, vagy derűs beszélgetés az Opera művészbüféjében mind kedves emlékem marad. Remélem, ő is barátsággal gondolt vissza ezekre az alkalmakra.

Amikor úgy érezte, hangja már nem a régi fényében szólna, és nem volna magától értetődően elegáns vagy drámai a színpadi jelenléte, úgy döntött, befejezi. Hogy emlékei tömegében, rengeteg kitüntetését őrző otthonában miként töltötte élete utolsó idejét, nem tudom. Remélem, ez az időszak is harmóniát és nyugalmat adott neki. Nagy művész volt és szeretetre méltó ember. Hangját, alakját, alakításait a kortársak emlékezete, lemezek, filmszalagok, felvételek őrzik. Fontos személyisége volt a magyar és a világ operaművészetének. Remélhetőleg sokszor előveszik majd ezeket a felvételeket, hogy a későbbi generációk is büszkék lehessenek rá: volt egy Ilosfalvy Róbertünk.

HORVÁTH ÁDÁM

1964: Déry Gabriellával Az álarcosbálban

A Magyar Állami Operaház Archívuma