Harsányi László - Felvégi Andrea felvétele

-Beszélgetésünk október 30-án zajlik -a miniszterelnök egy nappal korábban jelentett be jelentős megszorításokat a nemzetközi pénzügyi válság miatt. Ezeknek az  intézkedéseknek nyilván meglesz a maguk következménye, kihatnak majd az NKA bevételeire és a művészetfinanszírozás helyzetére is. Mi az, amit az állandóan változó helyzetben biztosan tudhatunk az NKA jövő évi támogatásairól?

Harsányi László: Most éppen az újratervezés fázisában tartunk. A nyár folyamán az NKA bevételi előirányzata bekerült a költségvetési törvény tervezetébe, amelyet mostanában többször is átdolgoztak, illetve most is éppen átdolgoznak. Minden jel arra mutat, hogy a lakossági fogyasztás a jövő évben nem fog növekedni. Erre utalnak egyébként a tények is, hiszen a Nemzeti Kulturális Alap bevételei az első tíz hónapban nem érték el a tavalyi szintet. Sajnos bekövetkezett, amit előre láttunk. A piacon egyes termékek, amelyek után kulturális járulékot kell fizetni, már nem forognak, és a bevételek a lakossági fogyasztás visszaesése miatt is csökkentek. A járulék szorosan kapcsolódik bizonyos áruk és szolgáltatások vásárlásához.

-Amikor létrejött ez a rendszer, és megállapították a járulékok nagyságát, még nagy mennyiségben fogytak a videó- és audiókazetták, valamint hasonló árucikkek, amelyek mára kikoptak a használatból. Technológiai váltás zajlott, például az internet szerepe jelentősen megnőtt. Hogyan tudják pótolni a kieső bevételeket?

H. L.: Jó példa az internet mint kultúraközvetítő. Az ezzel kapcsolatos bővítési elképzeléseink, amelyek törvénytervezetben öltöttek testet, jelen pillanatban a parlamentben várakoznak.

-Internetadó néven vált közismertté a javaslat...

H. L.: Igen. Az elfogadására egyelőre nem látok sok esélyt. Aminek nem szakmai okai vannak, és nem is a tiltakozás miatt nehezen valószínűsíthető, hogy keresztülmenjen a parlamenten. Most a politikai konstelláció nem teszi ezt lehetővé: nincs meg hozzá a többség. De hogy konkrét választ adjak a kérdésére: félmilliárddal javaslom csökkenteni a kurátoroknak és az Országgyűlésnek a jövőre tervezett bevételeket. Azért kell az Országgyűlésnek ezt javasolnia, mert ezt a módosítást a költségvetési törvényben lehet végrehajtani.

-Mihez képest félmilliárd? Mennyi lett volna az eredeti összeg?

H. L.: 8,7 milliárdot irányoztunk elő 2009-re. Ez csökken most 8,2 milliárdra, ami körülbelül azonos az idén befolyó összeggel.

-Ez hogyan oszlik meg az egyes támogatandó kulturális ágazatok között?

H. L.: Ebből először is lejönnek a működési költségek, amelyek durván a bevételek tíz százalékát teszik ki. Ez a tíz százalék a feladatok mennyiségéhez és nagyságához mérten viszonylag szerény összeg. A fennmaradó pénz huszonöt százaléka a törvény betűje szerint az úgynevezett miniszteri keret. A többit kell elosztani a tizenhat-tizenhét szakmai kollégium között. A prioritásokat a főbizottság alakítja ki, az jelöli ki a feladatokat, de az ezekhez szükséges összeget a kollégiumokhoz rendeli, ő maga ugyanis nem oszt pénzt. Így létrejön egy alkufolyamat, amelynek eredménye a belső költségvetés. Ebből tudja például a zenei kuratórium vezetője, hogy mennyi pénz áll a testülete rendelkezésére, mennyit oszthat el. Ez az összeg év közben már nemigen változik. Növekedhet az összeg azáltal, hogy bizonyos pénzek visszatérnek, vagyis ha egy-egy program valamilyen oknál fogva nem jön létre, akkor a tervezett támogatás visszafolyik az illető kuratóriumhoz. Ezenkívül azok az összegek is hozzá futnak be, amelyeket a főbizottság javasol a különleges figyelmet érdemlő programokra. Mondok egy példát: ha a bizottság megszavaz egy bizonyos támogatást a Miskolci Operafesztivál megrendezésére, akkor az erre szánt pénzt a zenei kollégiumhoz telepíti, és megbízza, hogy bonyolítsa le a pályáztatást. Ugyanakkor nem a zenei kollégium írja ki a pályázatot azokra az összegekre, amelyeket például a kulturális turizmus fellendítésére, és ezen belül zenei fesztiválokra irányoz elő az Önkormányzati Minisztérium és a Kulturális Alap együttesen.

-Ebben az esetben tehát külső támogatások pályáztatásához az NKA infrastruktúráját használják. Ki hozza a döntéseket?

H. L.: Ebben a konkrét esetben a döntésben részt vesz az önkormányzati tárca képviselője is, de a többi esetben az NKA hozza a döntést. Az a tapasztalatunk, hogy a közösen hozott döntésekben is sikerült hatékonyan érvényesítenünk a kulturális szempontokat.

-Említette a miniszteri keretet, amely most 25 százalékát teszi ki a működési költségek levonása után maradt teljes összegnek. Emlékszem, korábban volt olyan miniszter, aki több pénzt tartott magánál, és abból adakozott.

H. L.: Ennek a pénznek az elköltése a miniszter kompetenciája. Amióta itt dolgozom, nem emlékszem olyan évre, hogy a miniszter ne költötte volna el ezt a pénzt. De azért az esetek nagy részében az ő keze is meg van kötve, gyakorlatilag nem mérlegelhet. A Tavaszi Fesztiválnak, a német kulturális évadnak vagy más jelentős és az átlagot meghaladó költségvetésű programnak juttatott támogatás esetében például formális a döntés. A többi támogatás a minisztériumi tanácsadók, a felső vezetés által preferált kultúrpolitikai területeknek jut.

-Egy olyan időszakban, amikor a rendelkezésre álló pénz mennyisége állandóan csökken, a szereplők száma viszont nem, nyilvánvalóan el kell dönteni, hogy az NKA az egy-egy programra adandó támogatás összegét csökkenti-e, vagy inkább a támogatottak számát redukálja. Van-e ilyen elvi döntésük?

H. L.: Itt egymásnak ellentmondó szempontokat kell érvényesítenünk, kompromisszumokat kell kötnünk, amelyek lehetnek jók és lehetnek rosszak. Lényeges elvi meggondolás, hogy az NKA-n belül meg kell őriznünk valamennyi kollégium működőképességét. A másik elvi szempont, amely ellentétben látszik lenni az előzővel, hogy nem szabad elvenni az NKA bizottságának azt a jogát, hogy prioritásokat állítson föl, tehát hogy valahová több pénzt juttasson, kiemelt programokat határozzon meg. Figyelembe kell venni, és szerintem ez ma a legnehezebb, hogy biztosítsuk a tizenhét szakmai kollégium érdekérvényesítési lehetőségét, valamint a mögöttük álló területek lehetőségeit is, vagyis hogy az adott prioritások mentén minden terület jól járjon, vagy legalábbis ne járjon nagyon rosszul. Magyarán, a zenei területen maradva: nem tudom, hogy a kiemelt kollégium 700 milliós pályázatai közül hány pályázat és hány pozitív döntés lesz zenei jellegű. Ez csak decemberre derül ki. Elképzelhető, hogy ha a kiemelt kollégium döntései nyomán sok zenei pályázat nyer, akkor a zenei kollégium keretét más területek javára csökkentenünk kell majd. Az előbb említettem már a példát: ha a Miskolci Operafesztivál nagy összegű támogatást kap a kiemelt bizottságtól, akkor logikusan el kell vonni valamennyi pénzt a zenei kollégiumtól, hiszen az operafesztivál támogatása értelemszerűen a zenei terület támogatását jelenti. Valamilyen módon egyensúlyba kell hoznunk az egyes kuratóriumok érdekét és a mögöttük álló területek érdekét. A kettő nem mindig fedi egymást teljesen.

Szirányi János- Felvégi Andrea felvétele

-A helyzet változékony voltából fakadón nyilván nehéz lenne pontos számot mondaniuk, mennyi pénze lesz jövőre a zenei területnek.

Szirányi János: A zenei kuratórium az idén valamivel több mint 300 millióval gazdálkodhat. Ez a szám annyiban lehet változó, hogy az év elején még nem tudhattuk pontosan, mennyi kerül később vissza a tavaly esetleg föl nem használt támogatási pénzekből.

H. L.: A kimutatásunk szerint a szabad keret 300 millió volt, ahhoz jött még a maradvány, és a jóváhagyott, címzett keret 213 millióra rúgott. Ez nagyon sok pénz.

Sz. J.: Sőt ehhez még azokat az összegeket is hozzá lehet számítani, amelyek a különböző kollégiumok pályázatainak zenei részleteit érintik. Úgy vélem, nem tévedek nagyot, ha azt mondom, minden forrást figyelembe véve az NKA végül is közel egymilliárdot fordít évente zenére. A miniszteri keret felhasználására nincs befolyásunk, de jól működik közöttünk az információcsere, úgyhogy mostanában nincsenek párhuzamos döntések, ahogy korábban előfordultak. Ez ma már azért is kizárt, mert a minisztérium zenei ügyekben felelős munkatársa is részt vesz a kuratórium munkájában. Az NKA-n belül pedig állandó a szakmai egyeztetés. A Bartók-évben például a Bartók-összkiadás ügye ugyan a Bizottság kiemelt programjaként indult, de a döntéshozatalba kezdettől fogva bevonták a szakmai kuratóriumot, s a pályázat lebonyolítását teljes egészében ránk bízták.

-Az ember azt gondolná, hogy lehet ebben a pénzosztásban valami szörnyen frusztráló, hiszen itt nemigen létezik elégedett kuncsaft...

Sz. J.: Szerintem egy csöppet sem frusztráló, hiszen amiről mostanáig Harsányi Lászlóval beszéltek, az a pénzről szólt. Amit viszont mi csinálunk, az a zenéről szól. Zenei programok létrehozásáról, a magyar zenei élet gazdagításáról. Szakmai döntéseink, így a kurátorok felelőssége is teljes nyilvánosságot élvez. Az NKA a magyar zenei élet messzemenően legnagyobb mecénása, legalábbis ami a programokat illeti. Az általunk megszavazott pénz ugyanis csak programokra költhető, intézményműködtetésre, fenntartásra nem. Az NKA bevételeinek mostani csökkenése azonban nyilvánvalóan érzékenyen érinti a zenei területet is. Én négy évre visszamenőleg tudom áttekinteni az NKA működését, a legjobb évünk a 2006-os volt. Akkor a zenei kuratórium által önállóan fölhasznált támogatás meghaladta a 400 millió forintot, de ezen túl, a kiemelt kulturális rendezvények kollégiuma is akkor tudta a legtöbb zenei támogatást nyújtani. Ennek egyik oka az volt, hogy a korábbi, átmenetinek bizonyult „alapprogramból" akkor alakult vissza ismét önálló alappá az NKA, működését viszont még a minisztérium által korábban meghatározott, a valóságos járulékbevételeket meghaladó alapprogrami keret biztosította, amit a döntéshozók nem vontak vissza. Úgyhogy jobb helyzetben volt valamennyi kollégium. 2007-ben azonban már nem számíthattunk a „kiegészítő" állami pénzekre, ahogy 2008-ban sem.

H. L.: A legnagyobb összköltségvetéssel gazdálkodó két kollégium a zenei és a múzeumi.

-Kérem, avasson be a döntési mechanizmusba.

Sz. J.: Elsőként azt döntjük el, hogy milyen témákban írunk ki pályázatot. Mint említettem, mi fenntartásra, működtetésre nem adhatunk pénzt, csak programokra, ám például nagyon sok olyan vidéki kulturális létesítmény akad, amely azelőtt működési költségéből fedezte a koncertjeinek költségeit, ma viszont -tekintve, hogy forrásai elapadtak -nálunk pályázik. Így 1,6-2 milliárd a benyújtott éves igény. Ennyit kérnek, míg nekünk van 300 milliónk...

-Ilyenkor lehet beindítani a fűnyírót, vagy pedig szigorúan válogatni a jelentkezők közül...

Sz. J.: -Vagy pedig nem kell minden témában pályázatot meghirdetni. Az évek alatt kialakított, nagyjából húsz pályázati témából
15-16-ot tudunk esztendőnként felkínálni. Közöttük is talán a legfontosabb és minden évben mértékében is legnagyobb feladatunk a hazai hangversenyrendezés támogatása. Ha minden témát minden évben meghirdetnénk, lehet, hogy valóban fűnyíróelv-szerűen kellene működnünk.

-Gyors fejszámolással nekem így is az jött ki, hogy a benyújtott igények ötödét tudják kielégíteni.

Sz. J.: Témánként változó, hogy hányadrészét. Mint mondtam, a legnagyobb tétel a hazai hangversenyek megrendezése. Csak hogy érzékeltessem a nagyságrendet: az idei keretünkből mintegy százmillió jutott komolyzenei koncerttámogatásra. Ebben a kategóriában általában 400-500 darab a benyújtott igények száma, idén mintegy 600 millió forint értékben. Végül is a pályázóknak nagyjából a fele kapott valamilyen mértékű támogatást. A probléma ebből fakadóan az szokott lenni, hogy nem tudjuk az igényelt teljes összeget megszavazni. Végletes példaként: az illető kér mondjuk négymilliót egy hangversenysorozatra, mi pedig hatszázezret szavazunk meg. De a pályázó ezután gyakran tud még más szponzort is keresni, és a rendezvény végül mégis megvalósul. Nem túlzás, sokszor az NKA támogatása mint igazi védjegy, szakmai garanciát is jelenthet a többi szponzornál. De az igény és a kapott támogatás feszítő különbségét jó néhányszor a tervek mérséklésével, például kevesebb számú hangverseny megrendezésével tudják feloldani a pályázók -ha indokolt, ehhez a kollégium természetesen megadja egyetértését.

-Nem hiszem, hogy én találnám fel a spanyolviaszt azzal, ha ismerve ezt a társasjátékot, kérvényezőként eleve sokkal többet kérnék, hogy kapjak például hatszázezret.

Sz. J.: A probléma valós, a lapkiadásnál például elég hamar ki is derült, milyen túlzott igényekkel jöttek a pályázók. Meg kellett változtatni a pályázati feltételeket és az elbírálás rendszerét is...

-Mert segít megnyitni más pénztárcákat is?

H. L.: Igen, ráadásul azt a pénzt már saját erőként tüntetheti fel, ha máshonnan is próbál támogatást kérni. És még valami: a mi hibánkból még nem maradt el támogatás. Ha egyszer a kuratórium megítélte, akkor olyan nem létezik, hogy a pályázó ne kapja meg a támogatást, kivéve azokat az eseteket, ha az illető nem tud eleget tenni a vele szemben támasztott követelményeknek, például adótartozása van.

Sz. J.: Éppen az ön által is említett túlzó igények kiszűrése érdekében az NKA megszigorította az ellenőrzéseket. Túl az automatikus ellenőrzéseken, gyakori, hogy valamelyik kurátorunk -a pénzügyi szakemberekkel együtt -célvizsgálat keretében ellenőriz egy-egy fesztivált vagy egy-egy kiadványt.

-Az NKA évenként ítéli oda a támogatásokat, a hangversenyéletnek
viszont más a ritmusa. Egy koncertrendezőnek évekre előre kell dolgoznia. Mennyire veszik figyelembe ezt a körülményt?

Sz. J.: Az NKA-nak jogában áll három évre előre döntést hozni. Ilyen, több évre tervezhető programunk a már említett, nemzetközi elismeréseket is szerzett Bartók-lemezösszkiadás. Az utóbbi évek azonban általában a pénzszűke jegyében teltek, tehát felelősen nem kötelezhettük el magunkat hosszabb időre előre. De például tavaly -kísérletképpen -a hangverseny-támogatásra szóló pályázatokat mégis úgy írtuk ki, hogy egy időszakba két nyári szezon essen bele. Ezzel a lehetőséggel nem sokan éltek. Az volt a benyomásunk, hogy mindenki örül, ha túl van az első szezonon. A hosszabb távra való gondolkodás még nem vált igazán gyakorlattá.

J. GYŐRI LÁSZLÓ