A zarándok hosszú útra indul. Halad   védtelenül, sebzett lábakkal, nap    tüzétől égetve, olykor az út szélén értetlenül bámészkodók gúnyolódása, érdektelensége közepette. Jó néhányszor elbukhat, de ha mindannyiszor fel tud tápászkodni, elér a Megváltáshoz. Sándor Judit sokoldalú képességeinek gyönyörű talánya a 2004-ben megjelentetett könyv címe: A zene zarándokútján. Amikor megírta, még nem volt az út végén. Oda csak két évvel később jutott.

Vagy ötven éve láttam egy francia rövidfilmet. Le ballon rouge -A vörös léggömb -volt a címe. Párizs, hajnal, szűk utcácskák, lépcsőház, egy kisfiú. Körülményesen bebújik egy zugba, óvatosan kezére teker egy zsinórt, féltőn magához húzza, a végén egy gyönyörű vörös léggömb lebeg. Elindulnak reggeli sétájukra. A város ébredezik. Gyerekek sokasága kezében zsinór, azok végén sok-sok szép lufi, a legkülönbözőbbek. A mi kisfiúnk csak a saját lufiját vigyázza, s így nem is veheti észre, hogy az ő vörös léggömbje egy árnyalattal pirosabb, egy fokkal szebb, mint az összes körülötte lebegő. De a többi gyerek észreveszi, s ezt nem tűrheti. Üldözőbe veszik hát a kisfiút, kergetik, hajszolják, amíg csak utol nem érik -s akkor a lufit megannyi csúzlival leterítik.

Sándor Judit vitathatatlanul operaszínpadra született tehetség. Fellépéseit szinte kivétel nélkül jelentős eseményként értékelik. Ezenkívül okos. Értelmes. Intelligens. Kollegiális. Önérzetes. Kiváló dalénekes. Irodalmi adottságokkal rendelkezik. Ír. Olvas. Gondolkodik. Ha nem énekel, nézi az előadásokat. Fejlett ítélőképességre tett szert. Amikor módja van, tanít.

Nem csak énekes. Zenész is. Zsűrizik. Előadásokat tart rádióban, tévében, meghívásoknak tesz eleget. Nem pletykál. Nem panaszkodik. Nem szövetkezik.

A test megpróbáltatásait elegáns méltósággal viseli. „Zarándokútjáról" talán érdemes néhány dátumot felidézni: 1948 és 1978 között az Operaház magánénekese. Harminc évi szolgálat után, 1978-ban nyugalomba vonul. Tizenöt évvel később, 1993-ban kap Kossuth-díjat, és csak ezután tizenhárom évvel,2006-ban engedik maguk közé a Ház Örökös Tagjai. A zene zarándokútján Sándor Judit elérte, ami neki régen kijárt. Olvassák a könyvét. Ő maga lehet példakép. Lehetne tananyag is.

Drága Judit! Minden tiszteletem a Tiéd, lehajtom ősz fejem, és szeretettel gratulálok.
Isten áldása legyen Veled továbbra is.

BÉKÉS ANDRÁS