Augusztus 10-én, majd további hét előadáson láthatta a glyndebourne-i operafesztivál közönsége Eötvös Péter új -ötödik -operáját. Művét a zeneszerző Gabriel García Márquez A szerelemről és más démonokról című regényéből komponálta, a szövegkönyv Hamvai Kornél munkája. Az opera angol, joruba, spanyol és latin nyelven szólal meg; a színpadra állítás az európai hírű román rendező, Silviu Purcærete nevéhez fűződik. Az új művet a közeljövőben Vilniusban, Chemnitzben, Brüsszelben és Strasbourg-ban mutatják be. Összeállításunk az ősbemutató kritikáiból nyújt válogatást.

„Ha új művek bemutatásáról van szó, Glyndebourne nem éppen a kalandkeresésről híres, így jól mutatja, mennyit emelkedett Eötvös Péter operaszerzői ázsiója, hogy ő az első nem angol komponista, akinek művét ősbemutatón láthatja az itteni közönség.
A Love and other demons Eötvös ötödik egész estés operája, s ugyan a leghagyományosabb is, de jól megírt és zeneileg hálás darab." (The Guardian)

„Eötvös ereiben színházi vér folyik, pontosan tudja, hogyan nyűgözze le és mozgassa meg a közönségét. A zenés színház forradalmárának persze nem tekinthető, de ízig-vérig kortárs operát ír. A glyndebourne-i operafesztiválon került sor legújabb művének, Gabriel García Márquez Del amor y otros demonios című regénye alapján nagyon szabadon írt Love and other demons című operájának az ősbemutatójára. („Hogy a címből kimaradt a »Del«, nagyon is találó, mert a darab nem leír, hanem bemutat" -Times Online) Ám ez aligha irodalmi opera, szerencsére. [...] Eötvös és szövegkönyvírója, Hamvai Kornél húztak, egyszerűsítettek, változtattak, aztán újra húztak, s a kétszáz oldalas könyvből így keletkezett egy alig tucatnyi oldalra rúgó szövegkönyv." (Neue Zürcher Zeitung)

„A történet borzalmas. A 18. századi, spanyol fennhatóság alatt álló Kolumbiában Sierva María de Todos los Ángelest, Don Ygnacio márki tizenkét esztendős lányát -akit Dominga, egy afrikai rabszolganő nevel -megharapja egy veszett kutya, s közben teljes napfogyatkozás köszönt a városra. Nem biztos, hogy a lány is megkapta a betegséget (bár furcsán viselkedik), de a püspök meg van győződve róla, hogy megszállták a démonok, s ezért egy kolostorban helyezteti el, hogy ördögűzésnek vessék alá. »Megmentését« a püspök könyvtárosára, Delaura atyára bízzák, ám a fiatal atyát, aki  a napfogyatkozás során fél szemére átmenetileg megvakul, immár teljesen elvakítja a lány szépsége, s hatalmába keríti a legrosszabb démon, az érzéki szerelem. Delaura biztosan tudja, hogy Sierva Maríának semmi baja, ám miután hiába könyörög a márkinak és a püspöknek, hogy hagyják elmenni vele a lányt, a szerelmesek szökést terveznek, azonban leleplezik és szétválasztják őket. Sierva Maríát a püspök szörnyű ördögűzésnek veti alá. A szenvedély kudarcot vallott, a szerelem nem ért el semmit." (Glyndebourne Online, Times Online)

Allison Bell

„A társadalmi olvasztótégely, amely García Márquez »mágikus realizmusát« adja, Eötvöst és Hamvait csak mellékesen érdekli. Náluk nem a szereplők indítékai a lényegesek, hanem a belső, személyes démonok, amelyek mindenkit megszállva tartanak, a püspököt, a zárdafőnöknőt, Dealura atyát ugyanúgy, mint Sierva Maríát, Don Ygnaciót és a rabszolgákat. Alapjában véve azonban a többnyelvű szöveg egyáltalán nem olyan fontos.

Eötvös zenéje olyan színes és szuggesztív erejű, hogy a tiltás, a démoni atmoszférája,
a szerelem és a szenvedély gőzölgő ösztönvilága azonnal megragadja az embert. A komponista egészen sajátos módon keveri a zenekari színeket. Már a cseleszta első, magányos hangjaival, melyekhez azután alaphangnem nélküli vonóshangzások és piccolo flatterzungék vegyülnek, belemerülünk a darab hangulatába. Döntő jelentőségű az a térszerű, gyakran kamarazenei hangzás is, amely a zenekari árokból úgyszólván körbefogja az embert, hála a glyndebourne-i terem kiváló akusztikájának: a szimmetrikusan felállított két zenekar körülöleli a hallgatót. Eötvös finom stiláris átmenetekkel siklik a legkülönbözőbb területek között, mindig azzal a céllal, hogy intenzív érzéseket közvetítsen. Igazi funkcionális színházi zene, talán eklektikus, ám mindig kreatív és öntörvényű. Vladimir Jurowski a Londoni Filharmonikusok élén mindent kihozott a partitúrából, ami színgazdagságban, áttetszőségben, hangulatteremtő sűrűségben kihozható volt.

És persze ott az ének -ez áll Eötvös művének középpontjában, az ének sokrétűségét, mámorító szépségét szolgája a librettó. Glyndebourne-ban első osztályú éneklést hallhattunk. A koloratúrszoprán Allison Bell igazi felfedezés: Siervája vad volt és törékeny, megkínzott és mágikus. Az énekesnő fölényesen uralta az iszonyatosan nehéz szólamot. A végig kiegyenlítetten foglalkoztatott együttes többi hangja is igazi élvezetet nyújtott: Mats Almgren püspökének orgonáló basszusa és Nathan Gunn Delaurájának szívhez szóló baritonja; Robert Brubaker meggyőzően énekelte Don Ygnaciót, akárcsak a nagyszerű Felicity Palmer Josefát, a zárdafőnöknőt -Eötvös egy egészen hihetetlen részt írt külön az ő számára. Zeneileg tehát a legmagasabb színvonalú előadást hallhattuk. Hasonlóképpen magával ragadott a rendezés: Silviu Purcærete tökéletes pontossággal vezette és helyezte el a személyeket, s a tér mélységében látni engedte a mű különböző rétegeit. A szürke színpad pusztán a változó világítás, néhány részlet változtatása és egy-két kellék segítségével felettébb alakíthatónak bizonyult, s olykor három-négy különböző helyszínt is érzékeltetni tudott. A végzetes ördögűzéshez végül minden lehetséges optikai és zenei eszközt mozgósítanak - lélegzetelállító. Ezután már csak a lelkes premier-taps következett. Megérdemelten." (Neue Zürcher Zeitung)

Felicity Palmer

A továbbiakban Edward Kempnek, az opera dramaturgjának Eötvös Péterrel készített interjújából idézünk:

-Hogyan keletkezett az opera ötlete?

-A szöveggel kezdődött. Az operáim történetét mindig ahhoz az operaházhoz választottam, amelyik számára a darabot írtam.
A színházaknak és közönségüknek megvan a saját, nagyon speciális karakterük, tehát olyan szövegre volt szükség, amely jól illik Glyndebourne-hoz. [...] Most először történt, hogy nem színdarab volt a kiindulópont, hanem egy regényből készült librettó. Nagyon lelkesedtem ezért a történetért, mert tele van fantáziával, mindenekelőtt szerelemmel. Ez számomra alapvető -opera és szerelem.

-Miért látta úgy, hogy ez illik Glyndebourne-hoz?

-Ismerem Glyndebourne közönségét, már vezényeltem itt (2001-ben A Makropulosz-ügyet). Sok más ötletet is átgondoltam, de Márquez története az, ami azonnal megérinti az itteni közönséget, főképp a központi témák, a hit és a különböző kultúrák. De a legérdekesebb az egészben a fantázia-elem. [...] Ebben a kisregényben nincsenek fizikai korlátok, minden lehetséges. Márquez azt írja, Sierva Maríának huszonkét méter hosszú a haja, ami persze lehetetlenség. Ez a fantáziavilág lehetővé teszi számomra, hogy a zenére koncentráljak, ne annyira a cselekményre. Ez az első operám a szerelemről, és az első kvázi-bel canto darabom, amely lehetővé teszi az énekesek számára, hogy megmutassák hangjuk szépségét.

Mats Almgren és Nathan Gunn

-Van a figuráknak saját motívumuk, stílusuk vagy dallamuk?

-Motívumuk vagy dallamuk kevésbé, hanem három zenei kultúraréteg találkozik a darabban. Az egyik az afrikai stílus elemeit használja, amelyet a spanyolok a 17. században átalakítottak. Ezt Dominga, a házvezetőnő és a rabszolganők képviselik, valamint eleinte Sierva is. Ő azonban az afrikai stílusban éneklő fiatal lányból egy sokkal összetettebb zenei stílusú ifjú hölggyé fejlődik. A második stílusréteg a saját stílusom. Gyakran mondom, hogy nekem nincs stílusom, hanem minden darabnak megvan a magáé. Olyan sokáig dolgozom egy darabon, hogy végül az kifejleszti a saját stílusát. Mozart, Puccini, Verdi, Wagner ugyanezt tették: A varázsfuvola Mozartja egészen más, mint a Così Mozartja. Ők minden darabjukhoz külön stílust találtak ki. Korábbi darabjaim közül valószínűleg a három nővér zenéje áll legközelebb a Love and other demons sűrűségéhez.

Komponistaként úgy tekintem magam, mint tükröt a szövegek és a szituációk számára. Minden szerepet el kell játszanom. Ahhoz, hogy Sierva vagy Dominga vagy Delaura „legyek", sokat beszélgettem a rendezővel, Silviu Purcæretével, hogy megértsem személyiségük összetettségét. Viszonylag sok időre volt szükségem ahhoz, hogy bele tudjak helyezkedni Márquez történetének világába, ami nagyon új volt nekem. Elmentem Spanyolországba, sok spanyol zenét hallgattam, tanulmányoztam a katolicizmust és beszélgettem egy püspökkel az egyházi figurákról.

A harmadik stílusréteg az orvosé, Abrenuncióé. Ő nagyon vegyes figura, számára a többiétől nagyon eltérő zenét írtam. Melizmákat énekel, ami barokk technikát igényel, de stílusa a hagyományos örmény zenében gyökerezik. Sierva apjának, Don Ygnacio márkinak és az orvosnak a stílusa tökéletes ellentétei egymásnak. Míg a márki mindenre túl későn reagál, Abrenuncio előre látja a bekövetkező katasztrófát, de nem tesz semmit. Nagyon jól illenek egymáshoz.

 Nathan Gunn

-Hogyan használja a zenekart a darabban?

-Tudom, hogy a Londoni Filharmonikusok a legkiválóbb zenekarok közé tartozik, mivel már vezényeltem őket, így bármit írhatok nekik, számukra nincs lehetetlen. A három nővér nagyon különleges volt, mert két zenekart használtam, egy kis együttest a zenekari árokban, és egy ötventagú zenekart a színpad mögött. Akusztikusan egy csoda volt, az énekesek és a közönség számára egyaránt. Ezúttal szokásos nagyságú zenekart használtam, de kétfelé osztottam, bal és jobb oldalon helyeztem el őket, mint a sztereó hangfalakat. Például a fúvós szólamvezetők bal oldalon vannak, a második szólamok jobb oldalon, s így párbeszéd jön létre. Nem duó, hanem folyamatos párbeszéd a két együttes között. Ez volt az első gondolatom, mert Glyndebourne akusztikája csodálatos.

-A történet maga adta ezt az ötletet?

-Igen, mert ez megteremti az izgatott várakozás és a baljós sejtés hangulatát. A zene olyasmit sugall, ami még nincs, de hamarosan megtörténik. Ugyanezt a technikát használom filmzenékhez. A közönséget érzelmileg elő kell készíteni, mielőtt látja, hogy mi történik. A bal és jobb zenekar segítségével a drámai cselekmény visszhangzása vagy visszatükrözése is megvalósítható. Lehet játszani az idővel.

-Az is a fantáziaelem része, hogy az idő tágítható?

-Azt hiszem, ebben a tekintetben a darab technikailag hagyományosabb és romantikusabb. A zenei stílus nem romantikus, de a fantáziaelemek nagyon azok. (Glyndebourne Online)

Összeállította és fordította:

Rácz Judit

Robert Brubaker

Mike Hoban felvételei