|
„Fényes meteor a Boszporusz felett” Újabb adalékok Liszt törökországi útjához
Bevezetés Liszt Ferenc törökországi turnéjáról mostoha szűkszavúsággal ír a szakirodalom, valószínűleg az eddig ismert források gyér volta következtében. Újabban Gut,1 Walker2 és Missir de Lusignan3 értekezett Liszt virtuóz karrierjének e fontos állomásáról, s munkáik egy újabb áttekintési kísérlet alapjául szolgálhatnak. Módszeres vizsgálódás és újabb dokumentumok bevonása pedig lehetővé teszi az események részletesebb tárgyalását. Törökországi útitervek „Lamartine4 kedvelt engem és később mindenképpen magával akart vinni keleti utazására" -emlékezik vissza Göllerich egy Liszttel folytatott beszélgetésre.5 Az utazás 1833-ban valósult meg -Liszt nélkül. Ennek során Lamartine két hónapot töltött Konstantinápolyban. Benyomásait a Voyage en Orient című művében írta meg, mely Liszt kedvelt olvasmányai közé tartozott. Az eszme azonban megfogant a komponista fejében. 1838 nyarán Genovából közli párizsi barátjával, Schoelcherrel:6 „Még nem beszéltem terveimről, vágyaimról, eltökélt szándékomról, hogy Konstantinápolyba megyek - ennek ellenére, aláírt hitelleveleim ellenére, amelyek Konstantinápolyba, Szmirnába és Athénba szólnak, igen hatékony ajánlóleveleim ellenére, amelyeket Metternich hercegtől kaptam, ugyanezekbe a városokba, és különféle más ügyek miatt, nem megyek..."7 Ugyanez év november 8-án a következőket írja Firenzéből Adolf Pictet-nek:8 „A következő év tavaszára napoltam el törökországi terveimet. Trieszt helyett Nápolyban hajózunk be. Onnan görögre és törökre lesz lefordítva az Utazás Chamonix-ba,9 ami természetesen kényszeríteni fogja Önt, hogy velünk jöjjön Athénba és Konstantinápolyba."10 A következő év nyarán azonban Marie d'Agoult11 az útiterv módosításáról tudósít, Rómából George Sand-hoz12 írott levelében: „Tulajdonképpen azt terveztük, hogy ezen a nyáron a szultánnál tesszük tiszteletünket. Az utazásból azonban nem lett semmi ... egy »little fellow«13 gátolta meg ezt, akit kedvem volt itt hozni a világra."14 Dániel15 megérkezése tehát meghiúsította tervüket. Liszt azonban nem mondott le dédelgetett elgondolásáról. 1842-ben Szentpétervárott szövi tovább álmait Fáy István grófhoz írott levelében: „...ha utazni vágyol, együtt hajózhatunk Konstantinápolyba etc. a Dunán. Már régi óhajom, hogy Keleten egy kis körutat tegyek."16 Virtuóz pályája, Marie-hoz fűződő viszonyának válsága, majd az 1844 áprilisában bekövetkezett szakítás új helyzetet teremtett, s a kérdést átmenetileg levette a napirendről. Azonban már 1845 tavaszán újra a törökországi utazás foglalkoztatja. Március 3-án közli Gibraltárból17 Schoberrel:18 „Bécsi utazásom úgy nagyjából virtuóz pályám végét fogja jelölni. Remélem, onnan Konstantinápolyba megyek [1846 augusztusában]..."19 Ugyanez év novemberében megismerkedik Párizsban Marie Duplessis-vel, az ifjabb Dumas későbbi regényének és Verdi Traviátájának hősnőjével, a „kaméliás hölggyel". Liszt nemes gondolkozására jellemző, hogy a súlyos tüdőbeteg lány kérésére komolyan fontolóra vette, hogy együtt utaznak a Közel-Keletre. 1847. május 1-jén, a lány halála után írja Marie d'Agoult-nak: „Azt mondtam neki, magammal viszem Konstantinápolyba, mivel ez lenne az egyedül lehetséges, ésszerű utazás, amelyet vele tehetnék. És íme, már halott..."20 1846. október 6-án Carl Alexander Sachsen-Weimar-i nagyherceghez21 írott levelében ismét az elhalasztott utazásról ír és megkérdi: „Megengedné, Excellenciás Uram, hogy híreket küldjek Önnek Odesszából és Konstantinápolyból?"22 Úti készülődések Amikor 1846. december 16-án Bukarestbe érkezett, közel került tervei céljához. Három nagysikerű hangverseny után 1847. január elején itt kezdett hozzá az út előkészítéséhez. 3-án levelet írt régi barátjának, Lamartine-nak, akinek kitűnő kapcsolatai voltak a török udvarnál,23 és ajánlólevelet kért a nagyvezírhez, Resid pasához.24 Február 10(22)-én Voronincéből Marie d'Agoult-nak írt levelében arra kéri volt élettársát: „...kérem címezze Lamartine levelét Odeszszába, mivel Residet más közvetítők révén kívánom megismerni, mint akik a követségeken rendelkezésemre állnának."25 Május 3-án Lembergből már biztosan írhatta Raffnak:26 „Innen Odesszába és Konstantinápolyba megyek."27 Mivel tervét később megváltoztatta, és először Konstantinápolyba utazott, Odesszából Jászvásárba (Iaøi) küldték utána az ajánlólevelet. Lembergből Csernovicba, majd Jászvásárba ment: mind a három városban nagy sikerrel hangversenyezett. Liszt egy későbbi leveléből tudjuk,28 hogy barátja, Felix Lichnowsky herceg, porosz diplomata29 is leveleket bízott rá magas rangú török államférfiak részére. Zongoráról Érard gondoskodott, aki Liszt szerint egy „magnifique instrument"-t küldött Konstantinápolyba.30 Június 4-én érkezett Galacba, s onnan hajón indult az Oszmán Birodalom fővárosába. A törökországi út Megérkezéséről így számolt be a Revue et Gazette Musical de Paris: „Liszt június 8-án érkezett ide a galaci személyszállító gőzösön (1. ábra).31 A szultán,32 akit értesítettek küszöbön álló jöveteléről, a maga egészen sajátos módján elrendelte, hogy amint beteszi a lábát a fővárosba, vezessék őt a Csiragan-palotába (2. ábra).33 Alighogy megérkezett, és elhagyta a galaci gőzöst, kinyíltak előtte a szeráj kapui, hogy H. Resta [sic!] báró, az internunciatúra első szóvivője34 kíséretében felkeresse őfelségét, aki jóindulattal és kitüntetően fogadta őt. A palota légköre ünnepélyes volt. A szultán, aki kétségkívül zenekarát és énekeseit akarta egy szakértővel megítéltetni, elrendelte, hogy zenekari műveket és kórusokat adjanak elő."
1. ábra. Személyszállító gőzös hagyja el az isztambuli kikötőt Ezután Liszt két ismert hangversenyéről számol be a tudósító, melyeket a szultáni palotában adott, és az uralkodó ajándékáról, egy briliánsokkal kirakott arany dohányszelencéről. Augusztus 1-jén kelt második cikkében a szegények javára adott, ismert perai hangversenyéről ír ugyanez a lap,35 valamint a szultán által adományozott, briliánsokkal kirakott Nisán-i Iftihár-rendjelről36 és egy ezüst vízipipáról, amelyet a jótékonysági koncert után kapott tisztelőitől. Walker és Gut beszámol ezenfelül „több koncert"-ről a perai orosz követségen, illetve Testa bárónál. A kép nem egészen világos. Hány koncertet is adott Liszt Törökországban? Erről először hallgassuk meg magát Lisztet: „Après avoir figuré avec éclat deux fois chez S.M.I. le Sultan et deux fois à mes concerts (dont le dernier dans les splendides salons de l'Ambassade de Russie...)"37 - írja Érard-nak Párizsba augusztus elején. Liszt tehát összesen négy koncertről beszél. Itt meg kell különböztetnünk a nyilvános és a zártkörű (meghívásos) hangversenyeket. Liszt nyilvános hangversenyei esetében is különbséget tesz a „magam javára" és a „mások javára" (jótékony célú) adott hangversenyek között. A szultáni palotában két alkalommal játszott meghívott vendégek előtt, június 8-án és 9-én. Walker szerint38 június 28-án az orosz követségen39 szerepelt az Association Commerciale-Artisane de Piété javára. De vajon mikor adta második nyilvános hangversenyét a főváros európai negyedében, Perában (törökül Bejoglu -3. ábra)? Alig ismert tény,
hogy ugyanebben az időben Isztambulban tartózkodott a neves történész,
Fallmerayer professzor,40 aki rendszeresen küldte tudósításait európai
lapoknak. Az ő beszámolóiból további részleteket tudhatunk meg Liszt
törökországi napjairól, így Első cikkében egy, a Konstantinápolytól északnyugatra fekvő Büjükderében adott hangversenyről számol be, június 16-án.41 Érdekes megfigyelni, hogyan veszíti el a kitűnő filológus tudományos tárgyilagosságát, amikor Liszt játékáról tudósít: „Liszt Ferencről és játékának Európában eddig ismeretlen varázsáról oly nagy diadalok után újat mondani és méltó módon tudósítani még egy beavatottnak is nehéz lenne. Mit tud a hozzá nem értő, a művészetek terén idegen tenni, ha az értők, ha a század tökéletes Aristippos-követői,42 ha maguk a csiszolt párizsi beavatottak szókincsüket túl szegényesnek találják, hogy ennek a géniusznak magával ragadó kitöréseit, gazdagságát, mindig új és mindig eredeti alkotásait méltó módon magasztalják. Lisztet nem kell már dicsérni, Lisztet hallani kell. Az elragadtatás nem tűri az ellenkezést. Az »Ave Maria«43 utolsó hangjai -soha nem sejtett szférákból érkező hangok -hangzottak el Stürmer gróf44 büjükderei termében45 és sokáig ültünk még némán, néztük megrészegülve a művész átszellemült szemeit. Liszt izzó lelket lehel az akkordok lágyságába, és mint a szavak művésze a mondatok arányosságával, mint Raffael mennyei kontúrjaival, úgy dúskál Liszt kacér tűzben a hangok harmóniájával, és a kimerültség mindkét esetben természeti törvény. De milyen sors vár a művészre, ha hírnevének nagysága révén lefegyverzi a kritikát, és Janin46 ditirambusait is fáradttá teszi? Élvhajhászó és haszonleső halandók alázatos beszéde és mindenütt egyforma hódolata végül is untatja a zsenit. Még senki sem menekült el a túltelítettség elől, aki, mint az önmagától kábult Nárcisz, idegen bálványimádatból él. Ahogyan bennünket, átlagembereket a fáradozás, a félelem és a törekvés tart korlátok között, ugyanúgy a higgadtság, a helyes mérték és a földi javak bölcs lenézése képezik a fölényben lévő ember támasztópilléreit. ... R... és P...47 jogosan szerzett kincseket halmozott fel; Liszt legnagyobb öröme a dicséret, az ámulat, a lelkesítés uralma, nem a birtoklás. Aki, hogy Diogénával szóljunk,48 a nagyvilág allűrjeinek közegében mozog, és jóllehet a párizsi július-légkörnek tökéletes neveltje, mégis megőrzi emberi érzéseit és meg tudja vetni az aranyat. Ez a mai Robert Macaire-ek49 idején egy fenoménnak számít, még abban az esetben is, ha nem a híres Lisztről lenne szó. ... E rövid közleményt nem fejezzük be addig, míg nem vetettünk egy hódoló pillantást a földi nagyságra és dicsőségre. A padisah, mint ahogyan ezt már másoktól tudjuk, ismételten hallotta a hitetlen francia varázslatos játékát a Csiragan-palotában, mégpedig mindkét alkalommal előkelő keggyel és a fenséges oszmán család veleszületett méltóságával. És ha ő oszmán Fenségének kamarásai, akik nem elégszenek meg azzal, hogy uruk érzéseit alázatosan átérezzék, mint ahogy ez Európában szokásos, benső megindultságukat gesztikulálással és szóval is elárulják, úgy ez becsületére válik ízlésüknek és kamarási érzületüknek. Az egyhangú felkiáltás: „Vöjle csabak japan daka itcsitmetik!"50 elég világosan mutatja, milyen alaposan és melegen méltányolják, érzik és becsülik Sztambulban a művészetet."
2. ábra. Az új Csiragan-palota Besiktasban A fenti kérdésre Fallmerayer második cikke felel, amelyet június 26-án írt:51 „Ha még pár szót szólok Lisztről és isztambuli tartózkodásáról, ez azért történik, hogy jó szolgálatot tegyek önöknek, hogy híreket küldjek egy rendkívüli ember dicsőségéről -még akkor is, ha jelentéktelen dolgokról lenne szó. A hatalom tisztelete velünk született tulajdonság, s Liszt olyan mértékben uralkodik az európai érzelmek felett, hogy ennek hatása alól magával a zenei érzékkel nem bíró Bizáncban sem vonhatjuk ki magunkat. A szultáni palotán kívül, ahol kétszer lépett fel, mennyei játékával csak Stürmer gróf termét tette boldoggá Büjükderében. Egy nyilvános perai fellépésre sem a hely, sem az évszak nem tűnt alkalmasnak, mivel a padisah előtti két koncert után nem lehetett a hívő oszmánok tömeges részvételére számítani. Az oszmánok általában nem muzikálisak és nem fizetnek olyan könynyedén száz gurust (12 rhénus forintot) a liszti akkordok könnyedén tovazúgó művészi élményéért, mint szomszédaik és vetélytársaik a tékozló Moszkvában. ... Az előkelők már elhagyták Perát, és kiköltöztek szellős nyári házaikba; nyomós és fontos ok nélkül -mint tudjuk - nem szakítja meg Keleten senki nyári pihenőjét ... Ezen akadályokat semmibe véve, mégis összegyűlt egy »frank« urakból és hölgyekből álló válogatott kör, melynek közepén Liszt ismét ragyogó diadalt aratva mutatta be művészetének elérhetetlen magasságát és ellenállhatatlan varázsát. 1847. június 18-a Bizánc egyhangú életében korszakot fog alkotni. De senkinek sem szabad a sztambuliakat megróni, ha hiányzik nekik a helyes mérték egy ilyen nagyság méltatására. De a perai hidegség és a magas belépődíjak ellenére néhány fagyos arc egész világosan elárulta a benső megindultságot, mely elragadta az auditóriumot a koncertprogram mind a hat darabja után. Mint fényes meteor, úgy jelent meg és tűnt el Liszt a Boszporusz felett; de most már tudják Sztambulban, hogy nemesebb és tisztább élvezetek is léteznek, mint a Pera-áhítat, arany, érzéki élvezet és szerencsés intrikák."
3. ábra. Városrészek az Aranyszarv-öböl északi partján, Isztambullal szemben: Pera (Beyoglu, balra) és Galata E koncert korabeli, francia nyelvű meghívója is fennmaradt. Azon csakugyan hat darab szerepel: Andante a Lammermori Luciából (R 151), Norma-fantázia (R 133), Chopin egy Mazurkája, Schubert Erlkönigjének zongoraátirata (R 243.4), Hexameron a Puritánok egy témájára (R 131) és egy darab a Magyar Dallokból (R 105a), a dátum is pontosan június 18-a, a belépődíj pedig szintén 100 piaszter. Helyként egy bizonyos Salle Franchini van megadva, amelynek lokalizálása némi fejtörést okoz.52 Nagyon valószínű, hogy annak a két francia tolmácsnak, François Eugène és Antoine Franchininak a házáról van szó, akik 1797-től 1811, illetve 1812-ig álltak követségi szolgálatban.53 Bejoglui ingatlanjukra -a Franchini-Longeville házra -a városnegyedet bemutató egyik munkában sikerült rábukkanni.54 Sajnos az épületet az idők során lebontották. Fallmerayer tanúsága azért fontos momentum, mert több török szerző ezt a június 18-i koncertet tette Büjükderébe.55 A fentiek fényében az a következtetés is jogos, hogy a jegyárusítást végző Hõtel de l'Europe is csak valahol a környéken lehetett.56 Stürmer gróf, aki egyébként alapító tagja volt az osztrákok kelet felé irányuló gőzhajózását kiépítő társaságnak, másban is segítségére volt a művésznek. Liszt maga írja már idézett levelében:57 „Tegnap este igen hízelgő módon tudatta velem Stürmer gróf, hogy őfensége lesz oly jó a Nichan-rendet adományozni nekem. Ezt a kegyet nagyrészt Stürmer úr jóindulatú közbenjárásának köszönhetem, aki konstantinápolyi tartózkodásom idején minden esetben nagy segítségemre volt." A gróf büjükderei nyári rezidenciájáról nem rendelkezünk fotográfiával. A német követ közelben fekvő tarabjai nyári lakáról azonban igen, melynek alapján fogalmat alkothatunk az előbbiről. (4. ábra)
4. ábra. A német követ nyaralója Tarapyában. Stürmer grófon kívül Resid pasa nagyvezír is támogatta a kitüntetés adományozását, és június 30-án a következő feljegyzést küldte a Palota kabinetirodájához: „Nagyméltóságú Fenséges Uram! Amint arról magas tudomása van, a jelenleg a fővárosban tartózkodó híres zongoraművész, Liszt úr abban a magas megtiszteltetésben részesült, hogy a szultáni fenség színe elé járult, bemutatta művészetét, majd köszönetképpen a szultáni indulóhoz új hangok hozzáillesztésével egy művet alkotott, melynek kottáját magas lába porához eljuttatandó elküldte a Portához, mely átadatott és bemutattatott. Ezzel kapcsolatban a nevezett vágya és óhaja, hogy dicső kitüntetésben részesüljön, s ezt az osztrák követ közvetítésével nem hivatalosan a külügyminisztérium tudomására hozatta. Ő maga egész Európában igen híres és kiváló valaki, sőt a legtöbb uralkodó becsületrendben részesítette. Ezért közismerten jóságos, a tudást támogató természete és sahinsahi jóindulata alapján ha [Liszt] ily módon való megbecsülése egybeesnék a padisah bölcs szándékával, akkor a nagyméltóságú külügyminiszter úrral való megbeszélés értelmében helyesnek látszik a kitüntetés negyedik fokozatát ajándékozni neki. Ebben a kérdésben bármily módon jelenik is meg a sahinsahi fenség kegyes jelű parancsa és rendelkezése, annak szép értelme szerint kezdünk hozzá megvalósításához. Ezek előadásával íratott meg, uram, ez a dicsérő feljegyzés. [11]63. redzseb 16. (1847. június 30.)"58 A palota kabinetiroda-vezetője az alábbiakat fűzte a javaslathoz: „Értéktelen szolgájának előterjesztése ez: ezen emelkedett nagyvezíri feljegyzéssel, amely a megtiszteltetés ujjhegydíszítője, az említett kottát a szultáni fenség magas megtekintésben részesítette, s a nagyvezír előterjesztése és kérése szerint a nevezettnek a kitüntetés negyedik fokozatának adományozása a vonatkozó és kiadott legmagasabb jelű parancs és rendelkezés értelmében a nagyúri fenség magas kívánalmából származik, s a nagyvezír nemes tudomására szolgált, hogy a szóban forgó kotta a szultánnál maradt. Ebben az ügyben a parancs és a rendelkezés a parancs ura őfelségéé (azaz a szultáné). [11]63. redzseb 17. (1847. július 1.)"59 A Liszt által adott törökországi koncertek száma és sorrendje tehát így foglalható össze: két zártkörű koncert a szultán palotájában június 8-án és 9-én, két nyilvános koncert Perában június 18-án és 28-án, melyek közül a második az orosz követségen60 zajlott le. Ezen kívül zártkörű koncertet adott Büjükderében, Stürmer grófnál június 16. előtt. Végül pedig, amint arról maga is beszámolt a bécsi zongoragyárosnak, Streichernek, a galaci karanténból július 17-én írott levelében, Testa bárónő szalonjában is adott egy zártkörű koncertet: „Depuis 6 semaines me voilà un peu veuf de vos beaux et excellens instruments. Le dernier que j'ai fait vibrer se trouvait celui de ... Madame la Baronne Testa à Constantinople en possède un que j'ai malmené à cœur joie..."61 Mint látjuk, a koncertek száma meg sem közelíti a Berlinben vagy Bécsben tartottakét. Liszt maga jegyzi meg barátjának, Jules Senart-nak Galacból július 18-án írott levelében:62 „En fait de musique, j'en ai très peu fait à Constantinople." Mivel töltötte hát idejét Liszt öthetes törökországi tartózkodása alatt? Többek között Alpaslan Ertüngealp áttekintéséből tudjuk, hogy: „Liszt isztambuli tartózkodása alatt a híres zongorakészítőnél, A. Alexander Kommendingernél szállt meg Bejogluban, a Nuru Zija utca 19. szám alatt. A ház falán a Liszt Ferenc Társaság által elhelyezett emléktábla jelzi, hogy Liszt 1847-ben ott lakott."63 A Nuru Zija utcát abban az időben franciául rue de Pologne-nak nevezték. Folytatása annak a széles lépcsőfeljárónak, amely az egykori Francia Követséghez vezet. „Kommendinger"64 1848 és 1850 között jegyeztette be hivatalosan üzemét.65 Az irodalomból jól ismert továbbá, hogy fogadott egy nevével visszaélő Listmann nevű zongoristát, és hogy fogorvosi kezelésre szorult Isztambulban.66 S mit csinált vajon a fennmaradó időben? Először is viszontlátta ifjúkori barátját, Borét, akivel 1834 szeptemberében ismerkedett meg Lamennais abbénál Bretagne-ban.67 Akkor így jellemezte új barátját: „Rendkívül egyszerű és jelentős fiatalember, az örmény nyelv asszisztense a könyvtárban. ... Boré úr fölöttébb hallgatag, ami számomra igen kellemes." Elképzelhetjük, hogy Liszt szívből örült a viszontlátásnak és a „fiatalember" társaságának. Három évvel később, 1850-ben egy levelében mint „kiváló és nemes szívű" embert említi.68 Megismerkedett továbbá a lengyel Zamoyski gróffal,69 aki nem sokkal később a magyar szabadságharcban tüntette ki magát, és akivel Liszt saját szavai szerint hosszabb ázsiai utazást tett.70 Az út részleteiről sajnos nem tudósít egyetlen forrás sem.
5. ábra. A budapest-göppingeni
Időközben komponált egy koncertparafrázist Verdi Ernani című operájának motívumaira (R 265). A kézirat pontosan megjelöli a mű befejezésének időpontját és helyét: „24. Juin, Pera".71 Már megérkezése napjától szoros kapcsolatban volt Giuseppe Donizettivel,72 a nagy Gaetano testvérével. Pierre Érard-nak írt, már idézett levelében megemlíti, hogy olvasta Èrard Donizettinek címzett levelét, amelyben a Csiragan-palotába küldött zongoráját így jellemezte: „un instrument ... d'une telle puissance et d'une telle perfection". Valószínűleg Donizetti udvari reputációjának emelése érdekében zongorára írta át a karmester egyik indulóját.73 A művet a szultánnak ajánlotta. A címlap szövegét keretező keleties díszítés felső részének közepére a szultánnak szánt, török nyelvű kétsoros vers (bejt) került (5. ábra): „Námdir ragbet veren szerverlere / Hükümdür hálet veren szim ve zere." (A név az, mi jelentőséget ad a nagyoknak / A parancs az, mi formát ad ezüstnek, aranynak.)74 A zongoraátirat 1848-ban jelent meg Berlinben, Schlesingernél, egy nehezebb és egy könnyebb változatban. A szultán elfogadta az ajánlást: „Ő Császári Fensége kegyeskedett jóságosan elfogadni a zeneművet, amellyel Ön őt megtisztelte" -írta Ali pasa külügyminiszter75 Liszthez címzett francia nyelvű levelében, melyben a Nisán-i Iftihár-rend adományozásáról értesítette a művészt76 (6. ábra). A Nisán-i Iftihár-rend kísérő okiratának szövege így hangzik (7. ábra):77 „Az emelkedett, tiszteletre méltó, [ma]gaslakású szultáni jel és a fényes, világbirtokló káni tugra parancsa ez: Mivel nagyúri megtapasztalásom, hogy a sokra tartott Osztrák Állam polgárai közül ezen magas uralkodói jel birtokosa, Liszt Ferenc -növekedjék tisztelete -kitűnő adottságú és képességű s a zeneművészetben kiváló, s minthogy az ilyen remek adottságok értékelése a tudást támogató dicséretes szokás kívánalma, ezért a nagyságot és kiválóságot összegyűjtő uralkodói részemről a nevezettnek egy dicső, drágakövekkel kirakott kitün- tetés ajándékoztatott és adatott, s ezen kegyesség- jelű uralkodói diploma megíratott és átnyújtatott. Kelt az 1263. év tiszteletre méltó redzseb havának utolsó dekádjában (1847. július 5-14.). A jól védett és őrzött Konstantinápolyban."
6. ábra. A török külügyminiszter levele
Végül álljon itt a Lisztnek adományozott, drágakövekkel díszített dobozkára vonatkozó feljegyzés szövege:78 „A zongoraművész Liszt úrnak, az Osztrák Állam nagykövetsége főtolmácsának, Testának és egy festőnek a sahi nagyúri fenség által adományozott három doboz értéke, amely magas sahi parancs és rendelkezés értelmében, az ő tudomása és jótékonysága okán az ajándékozási kiadások közé bejegyeztetett. A zongoraművész Liszt úrnak ajándékozott Az Osztrák Állam nagykövete főtolmácsának, Egy festőnek a kapudán pasa őfelsége révén 22500 " Liszt július 13-ig tartózkodott Törökországban, majd ismét gőzhajón utazott Galacba, ahol a koleraveszély miatt újra karanténba került. Innen Odesszába utazott tovább, ahol új szerelmével, a második „grande passion"-nal, Carolyne Sayn-Wittgenstein hercegnővel találkozott, majd Elisabethgradba ment,79 amely utolsó állomása volt egy, a zenetörténetben addig ismeretlen nagyságrendű virtuóz pályafutásnak.
Több mint hangversenykörút? Ha szemügyre vesszük a kor politikai viszonyait, talán választ kapunk arra a kérdésre, mi vonzotta a nagy művészt Törökországba. A fiatalon trónra került, francia műveltségű szultán politikájának Nyugat felé történő nyitása -Napóleon egyiptomi expedíciója után -az érdeklődés második hullámát váltotta ki Európa-szerte a Közel-Kelet iránt mind kulturális, mind pedig politikai körökben. Liszt a maga részéről megvalósította régi álmát, a keleti utazást. Még napokkal elutazása után a galaci karanténban is a látottak hatása alatt áll, és július 18-án így áradozik barátjának, Jules Senart-nak címzett levelében: „Hogy őszinte legyek, pillanatnyilag nem cserélnék helyet Veled, mivel megláttam a legragyogóbb és legbámulatosabb csodát, melyet a szem befogadhat. Büjükdere ez a Boszporuszon, pár mérföldnyire Konstantinápolytól. ... Lamartine úr csodálatra méltóan érzékelte a Boszporuszt és leírása (amelynek újraolvasására a Voyage en Orient-ben egyenesen kötelezlek) egy olyan Boszporuszszá varázsolja, ahol a képek, a gondolatok és a költészet áradatában a valóság alig szorul háttérbe a szépség mögött." És azt tervezi, hogy: „Ha lehetséges, úgy rendezem utazásomat, hogy ősszel viszszatérjek Konstantinápolyba."80 A második konstantinápolyi út nem valósult meg. Liszt új múzsájánál, Sayn-Wittgenstein hercegnőnél töltötte 1847 őszét Voronincében. Az útitervek leírásakor már utaltunk arra, hogy Liszt leveleket vitt magával Lichnowsky hercegtől török államférfiak részére. A végzett szolgálatról így számol be barátjának július 3-án Konstantinápolyból: „Egy Öntől kapott megbízás a kormányhivatal kancellárja, Cseszket (helyesen talán: Sevket)81 bej részére lehetővé tette, hogy szolgálatot tehessek egy barátnak. ... Közöltem őméltóságával, a nagyvezírrel, Resid pasával levelének azt a szakaszát, amely Cseszket bejre vonatkozott, és előre is biztosítva lettem őméltósága jóindulatú intézkedéséről... Végül is úgy hiszem, minden oka megvan arra, hogy elégedett legyen diplomáciai tárgyalásom eredményével."82 Amikor 1848. január 26-án Ratiborban találkozott Lichnowskyval, minden bizonnyal részletesebben számolt be neki „diplomáciai tárgyalásairól". Meg kell említenünk, hogy Liszt és baráti köre már spanyolországi és portugáliai útjuk alkalmával is vittek magukkal diplomáciai leveleket a szokásos diplomáciai posta megkerülésével.83 Említettük, hogy Liszt felajánlotta a weimari nagyhercegnek, híreket küld Konstantinápolyból és hangversenykörútja következő állomásairól, így Odesszából és Elisabethgradból, mely utóbbinak környékén nagy hadgyakorlatra készült a cári hadsereg. Liszt közel-keleti útjának éve a politikai és társadalmi erjedés éve volt Európában. Az erjedés szellemi és ideológiai táplálói Brüsszelben gyülekeztek. A Párizsból kiutasított kommunista Bornstedt ott alapította meg 1847-ben lapját, a Deutsch-Brüsseler Zeitungot. A lap munkatársa a Párizsból ugyancsak kiutasított Marx és a barátjához költöző Engels voltak. Heine Párizsból küldte cikkeit, melyek egyikében megjegyzi, hogy Metternich úr csodálkozni fog, ha munkájuk termése jövőre(!) beérik. Valóban látnoki szavak!84 Az anarchista Bakunyint, aki Párizsban szakított Marxszal s Szászországban készítette elő a forradalmat, egy évvel később Richard Wagnerral együtt látjuk a drezdai barikádokon. Az európai nagyhatalmak, s Miklós cár is, megértvén a sajtójelentések fontosságát, felkészültek az eseményekre. A cár hadgyakorlaton ellenőrizte katonaságának felkészültségét. Ez viszont a Metternich által fáradságosan kialakított európai egyensúly fölött érzékenyen őrködő nagyhatalmak fokozott érdeklődését keltette fel. Az információk minden korban rendkívüli jelentőséggel bírtak. Zárszó „Kinek-kinek a saját sorsa ezen a világon; nekem, a művészet szegény ördögének a kóborlás és az álmodozás jutott -miközben egy kajikon87 hajózom a Boszporuszon, Európa és Ázsia között..." -írja Liszt Lichnowskynak a már említett levélben. A kóborlás korszaka a hercegnővel kötött ismeretség és weimari letelepedésük után hamarosan véget ért; az álmodozásé nem. Életének ez a szakasza (1848-1861) korszakalkotó művek sorozatának létrejöttét eredményezte. A század kilencvenes éveiben egy Liszt-tanítvány hangversenyezett a török fővárosban, aki igen részletesen és szemléletesen írja le mindazt, amit itt csak vázlatosan tudtunk rekonstruálni: a Liszt hangversenyek színhelyét, a szultáni palota hangulatát, Perát és a Boszporusz-menti nyaralókat, valamint Konstantinápoly zenei közönségét.88 jegyzetek 1 Gut, Serge: Franz Liszt -Edition de Fallois/L'Age d'homme -h. n. (1989) - 94-95. 2 Walker, Alan: Liszt Ferenc, 1. A virtuóz évek 1811-1847 -Zeneműkiadó, Budapest (1986) -447-448. 3 Missir de Lusignan, Livio: Liszt et L'Empire Ottoman en 1847; in: Actes Colloque International François Liszt -La Revue Musicale, Paris 1987, 189-196. 4 Lamartine, Alphonse Marie Louis de (1790-1869), francia költő és államférfi. 5 Göllerich, August: Franz Liszt -Marquardt & Co., Verlagsanstalt GmbH, Berlin (1908) -161. 6 Schoelcher, Victor (1804-1893), francia politikus és zeneíró. 7 Suttoni, Charles: Liszt and Madame d'Agoult. A Reappraisal; in: Saffle, Michael (ed.): Analecta Lisztiana. Liszt and his World -Pendragon Press Stuyvesant, New York (1993) -17-35. 8 Pictet de Rochemont, Adolf (1799-1875), svájci polihisztor: nyelvész, katona, orientalista, író és műkedvelő muzsikus; Liszték bizalmas barátja Svájcban töltött éveik során. 9 Pictet Une Course de Chamonix címen könyvecskét publikált egy Liszttel, Marie d'Agoult-val, George Sand-nal és annak gyermekeivel tett közös kirándulásukról 1836-ban. 10 Bory, Robert: Franz Liszt und Marie d'Agoult in der Schweiz -Carl Reissauer Verlag, Dresden (1934) -125. 11 D'Agoult, Marie grófnő (1805-1876), 1835 és 1844 között Liszt élettársa és három gyermekének anyja. 12 A francia Dudevant, Aurore bárónő (1804-1876) írói álneve. 13 Szó szerint „kispajtás"; a Liszt család bizalmas szóhasználatában gyermekük, az újszülött Dániel beceneve volt. 14 Sydow, B. E.: Correspondance de Frédéric Chopin, Volumes 1-3 -Paris (1953- 1960). 15 Liszt Daniel Heinrich Franciscus (1839-1858) május 9-én született Rómában. 16 Prahács Margit: Franz Liszt -Briefe aus ungarischen Sammlungen 1835-1886 -Bärenreiter, Kassel etc. (1966) - 51. - Fáy István gróf (1809-1862), műkedvelő zongorista, magyar nép- és műdalgyűjtő. Ő volt Liszt első tanácsadója a magyar zenével kapcsolatos kérdésekben. 17 Portugáliai koncertjei után Liszt pár napig Gibraltárban tartózkodott, és innen indult dél-spanyolországi koncertkörútjára. 18 Schober, Franz von (1796-1882), író és költő, Schubert barátja, támogatója és szövegírója. A híres bécsi koncertek (1838/1839) óta évekig Liszt barátja és bizalmasa. 19 Eckhardt Mária: Liszt Ferenc válogatott levelei (1824-1861) -Zeneműkiadó, Budapest (1989) -89-90. 20 Huré, Pierre-Antoine et Knepper, Claude: Liszt et son temps -Hachette, Paris (1987) -356. 21 Élt 1818-tól 1901-ig. 22 Williams, Adrian (ed.): Franz Liszt. Selected Letters -Clarendon Press, Oxford (1998) -238. 23 Konstantinápolyi tartózkodása alatt Lamartine bensőséges viszonyba került Musztafa Resid pasával (1800-1858), akit később párizsi nagykövetté, majd 1846-ban nagyvezírré nevezett ki a szultán. E posztot később még ötször töltötte be. 24 Gracza Lajos: Unveröffentlichte Briefe von Franz Liszt im Liszt Archiv von Göppingen-Budapest -Journal of the Franz Liszt Kring, Vinkeveen/Holland (1998/1999), 2-25. 25 Lásd a 20. jegyzetet. 26 Raff, Joachim (1822-1882), német zeneszerző; egy ideig Liszt titkára és munkatársa. 27 Eckhardt: i. m., 110. 28 Wolzogen, Hans von: Franz Liszt's Briefe an den Fürsten Felix Lichnowsky -Bayreuther Blätter 30 (1907), 25-48. 29 Lichnowsky, Felix Maria Vinzenz Fürst (1814-1848), anyai ágon magyar származású katona, diplomata és író, Teleki Sándor gróf és Alexander de Villers mellett Liszt harmadik legbensőségesebb ifjúkori barátja. -Vö. Gracza Lajos: Teleki Sándor gróf és a karlista háború. Irodalomtörténeti Közlemények -106/3-4 (2002), 328-333. 30 Érard, Pierre (1796-1855?), a híres párizsi zongora- és hárfagyár akkori tulajdonosa. 31 Huré et Knepper: i. m., 355. -Missir de Lusignan i. m., közli a Franciaországban megjelenő Courrier de Constantinople jelentéseit, amelyek lényegében megegyeznek az itt közöltekkel. 32 I. Abdülmedzsid (1823-1861), Törökország modern szellemben való megújítására törekvő, franciás műveltségű, zeneileg képzett szultánja; uralkodott 1839-től haláláig. 33 A Csiragan szaraji a város Besiktas és Ortaköj nevű negyedei közti területen, a Boszporusz partján fekvő szultáni rezidencia volt. Korábban III. Szelim (uralkodott: 1789-1807) emeltetett itt palotát, melyet 1826-ban II. Mahmud (uralkodott: 1808-1839) átalakíttatott, majd élete végén Abdülmedzsid lebontatott. Az új palotát az ő utódja, Abdülaziz szultán (uralkodott: 1861-1876) húzatta fel. A szeráj 1910-ben tűz martaléka lett, s csak az 1990-es években renoválták, szállodát alakítva ki benne. 34 Helyesen Testa, Heinrich báró (1807-1876), osztrák diplomata és tolmács. 35 Huré et Knepper: i. m., 355-356. 36 Ekkor így hívták a szultáni kitüntetést. A saját magáról elnevezett Medzsidije-érdemrendet csak 1852-ben alapította az uralkodó. 37 La Mara (hrsg.): Liszt's Briefe, Bd. 8 -Breitkopf & Härtel, Leipzig (1905) -50. - S.M.I.: ő császári fensége. 38 Walker: i. m., 448. 39 A Bejoglu főutcáján található hatalmas épület ma konzulátusként működik. 40 Fallmerayer, Jakob Philipp (1790-1861), német történész, publicista és politikus. 41 Allgemeine Zeitung (Augsburg) 1847 (183B), 1457. 42 Aristippos von Kyrene (kb. Kr. e. 435-355); Sokrates tanítványa, a hedonizmus megalapítója, aki a megismerés egyetlen forrásaként az érzékelést és mint legmagasabb rendű értéket, a gyönyörszerzést ismerte el. 43 A Liszt-művek kronológiája alapján csak Schubert Ave Mariájának (D. 839) zongora-átiratáról (R 243.12) lehet szó. 44 Stürmer, Bartholomäus gróf (1787-1863), osztrák diplomata, az isztambuli követség megbízott vezetője 1832. október. 2. és 1850. április 24. között. Vö. Matsch, Erwin: Geschichte des auswertigen Dienstes von Österreich (-Ungarn) 1720-1920 -Wien-Köln-Graz (1980) -127. 45 Büjükdere a főváros előkelőségeinek és a diplomáciai testületnek volt kedvenc nyári tartózkodási helye, a Boszpurusz európai oldalán, a várostól északra. 46 Janin, Jules (1804-1874), párizsi zenekritikus. Lásd: Bellas J.: Janin et Liszt ou le critique et l'amitié -P.U.F., Paris, (1974). 47 Valószínűleg Rossini és Paganini. 48 Talán Lewald, Fanny: Diogena című regényére utal. 49 Macaire, Robert. A név a franciában szélhámost jelent. Tulajdonképpen bűnöző figura egy régi francia vígjátékban. 50 Helyesen: böjle csabuk japan daha isitmedik. Jelentése: „Még senkit nem hallottunk, aki ilyen gyorsan csinálja!" 51 Allgemeine Zeitung (Augsburg) 1847 (191), 1526-1527. 52 Kisebb félreértés nyomán többen azt állították, hogy a terem az Európa Hotelben volt -pl. Özasker, Ancan: Muzıka-i Humayun'dan Cumhurbaøkanlıg˘ı Orkestrasına
-Boyut Müzik, I˙stanbul (1997) - 16. -, holott a felhíváson csak az
szerepel, hogy a jegyek ott kaphatók, illetve a koncert napján a
bejáratnál. Ez az azonosítás annál inkább kétséges, mivel az első
szállodák magában Isztambulban, azon belül is Bejogluban csak 1841-től
jelentek meg. Vö. Oteller. Dünden bugüne I˙stanbul ansiklopedisi 53 Lásd a francia tolmácsok listáját: Hitzel, Frédéric: Istanbul et les langues orientales -L'Harmattan, Paris (1997) -535. Antoine halálozási évét is ismerjük: 1833-ban hunyt el. 54 Duhani, Said N.: Vieilles gens -vieilles demeures. Topographie sociale de Beyog˘lu au XIXème siècle -Editions du Touring et Automobile Club de Turquie, I˙stanbul (1947) - 63. 55 Duhani, Said N.: i. m., 63 (!); Tug˘lacı, Pars: Mehterhane'den bando'ya. Turkish Bands of Past and Present -I˙stanbul (1986) -177-178. A zavart az okozta, hogy a Franchini családnak is volt ott nyaralója. Ugyanakkor nem zárhatjuk ki, hogy Stürmer esetleg éppen ezt az építményt bérelte, mivel az osztrákoknak 1860-ig nem volt állandó nyári rezidenciájuk, akkortól is valamivel délebbre, Jeniköjben. Ha a feltételezés igaz, akkor erről a tengerparti kőépületről, amely ma már nem áll, fényképpel és alaprajzzal is rendelkezünk (Eldem, Sedad Hakkı: Bog˘aziçi yalıları. I. Rumeli yakası. The yalis of the Bosphorus. European Side - I˙stanbul, 1993 - 308-309., 316-317. 56 Meglehet, hogy az Európa Hotelt ekkortájt nem feltétlenül használták folyamatosan egyazon szálló megnevezésére, hanem váltakozva hívták így a nagyobb, európai stílusú létesítményeket. 57 Wolzogen, Hans von: i. m., 40. 58 Baøbakanlık Osmanlı Arøivi, Hariciye I˙radesi, No. 2834. Több helyen is kiadták, néhány ponton vitatható olvasatban: Üngör, Etem: Türk marøları -Ankara (1966) -81-82.; Tug˘lacı: i. m., 177-178. 59 Szövege az előző irat alján, kiadásai a fent idézett munkákban. 60 Missir de Lusignan megnevezi vezetőjét, Usztyinov marsallt. 61 Legánÿ Dezső: Franz Liszt. Unbekannte Presse und Briefe aus Wien 1822-1886 -Corvina Kiadó, Budapest (1984) -126. 62 La Mara: i. m., 49. 63 Ertüngealp, Alpaslan: Liszt Ferenc és az „Abdülmedzsit induló". Török Füzetek (Budapest) 7/2 (1999), 7. 64 Commendinger, Alexander, francia származású zongoragyáros. Üzemét fiai, F. Louis és Jules vezették tovább; címük 1897-ben: rue de Péra 138. 65 Witter, Jens-Uwe: Das Klavier-Lexikon -Verlag Michael Kircheis, Schillingsfürst (2000). 66 Ramann, Lina: Franz Liszt. Als Künstler und Mensch, Band. 2. -Leipzig, Breitkopf und Härtel (1887) -277. A minden bizonnyal kissé kiszínezett történetet magyarul Trócsányi Zoltán idézi, Magyar régiségek és furcsaságok című művében „1924 szeptember havában". 67 Az erről szóló beszámolót lásd Ollivier, Daniel (Hrsg.): Franz Liszt. Briefe an Marie Gräfin d'Agoult -S. Fischer Verlag, Berlin (1933) -109-111. Boré, Eugène (1809-1877/78?), francia orientalista, Lamennais tanítványa. Harminc évet töltött Örményországban. 1850-ben belépett a lazarista rendbe, és élete végén a missziós atyák rendfőnöke volt. 68 Eckhardt: i. m., 129. 69 Zamoyski, W∑adis∑aw gróf (1803-1856), lengyel szabadságharcos, a párizsi lengyel emigráció vezetője; a 48-as magyar szabadságharcban honvéd ezredes. -Lásd: Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49 -Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest (1987) - 339. 70 Williams, Adrian: i. m., 255. 71 Marggraf, Wolfgang: Franz Liszt, Klavierwerke -Kísérőszöveg az Eterna, Berlin cég által 1986-ban felvett hanglemezhez, LP 827945. 72 Donizetti, Giuseppe (1788-1856), olasz zeneszerző, haláláig a török udvari opera karmestere. 73 Grande Paraphrase de la Marche de Donizetti composée pour sa Majesté le Sultan Abdul Medjid-Khan (R 157). 74 A vers második sorának értelmezése: a szultáni parancs, azaz a hatalom velejárója volt a pénzverés, így ad az formát a nemesfémeknek. 75 Teljes nevén: Mehmed Emin Ali pasa (1815-1871), a külügyek vezetését 1846- 1848, majd 1848-1852 között látta el, később többször is működött nagyvezírként. Vö. Kunerlap, Sinan: Son dönem Osmanlı erkân ve ricali (1839-1922). Prosopografik rehber - I˙sI˙s, I˙stanbul (1999) -93. 76 A levél magyar fordítása így hangzik: „Fényes Porta. Külügyminisztérium. Liszt Úrnak etc etc. Uram, ő Császári Fensége a Szultán kegyeskedett jóságosan elfogadni a zeneművet, amellyel Ön őt a legutolsó alkalommal megtisztelte. Mindig hajlandó lévén arra, hogy ő Császári jóindulatának jelét adja azokkal szemben, akik különösen kitüntetik magukat a tudományok és a művészetek terén, Őfelsége kegyeskedik Önnek egyidejűleg az ő Nishan Iftikhar (Nisán-i Iftihár) rendjét adományozni. Őszinte megelégedéssel tölt el, hogy tudathatom Önnel a Császári jóindulat elismerő bizonyítékát, amelyhez a magam részéről szükségét érzem ritka tehetsége iránti őszinte csodálatomat kifejezésre juttatni. Mellékelve átnyújtom Önnek az oklevelet. A kitüntetés rendjelei rövidesen átadatnak Önnek. Fogadja, Uram, ebből az alkalomból kitűnő nagyrabecsülésem kifejezését. Ali." 77 Weimar, Goethe-Schiller Archiv, ÜF 168,59/130, 12. Az irat xerox-másolatát Evelyn Liepsch asszony volt kedves megküldeni számunkra. Szinte olvashatatlan fakszimile formában korábban kiadta: Bory, Robert: La vie de Franz Liszt par l'image -Genève, Éditions Alexandre Jullien (1936), 128. 78 Topkapı Sarayı Müzesi Arøivi, A 2756/38. Kiadta: Üngör: i. m., 82. 79 Ma Kirovgrad. 80 La Mara: i. m., 49. 81 Esetleg Sevket Szülejmán béggel/pasával azonos, aki ekkor a bejlikcsi posztot töltötte be. Vö. Mehmed Süreyya: Sicill-i Osmanî 5. Yayına hazırlayan: Nuri Akbayar. Eski yazıdan aktaran: Ali Seyit Kahraman. -Tarih Vakfı Yurt Yayınları, I˙stanbul (1996) -1594. 82 Wolzogen, Hans von: i. m., 40. 83 Gracza, Lajos: Teleki Sándor gróf és a karlista háború -Irodalomtörténeti Közlemények, 106:3-4. - 2002. - 328-333. 84 A sors fintora, hogy a 48-as események következtében nemcsak Metternich úr, hanem a brüsszeli kolónia több tagja is Angliába volt kénytelen menekülni. A Deutsch-Brüsseler Zeitung másfél év után megszűnt, alapítója és szerkesztője pedig három évvel később egy elmegyógyintézetben halt meg. 85 Gracza Lajos: Unveröffentlichte Briefe von Franz Liszt im Liszt-Archiv von Göppingen-Budapest. Teil 2. Vier Briefe von Liszt an Alexander de Villers -Studia Musicologica (Budapest), 47/1 (2006), 39-62. 86 La Mara (Hrsg.): Briefwechsel zwischen Franz Liszt und Carl Alexander Grossherzog von Sachsen -Breitkopf & Härtel, Leipzig (1909) -21. 87 Könnyű török csónak (lásd az 1. ábrát). 88 Grosser, Anna: Nie verwehte Klänge. Lebenserinnerungen aus acht Jahrzehnten -Verlag Otto Beyer, Leipzig-Berlin (é. n.) -Itt köszönjük meg Markus Köhbach, Johann Strauss és Nicolas Vatin turkológus, valamint Evelyn Liepsch, a weimari Goethe- Schiller Archívum munkatársának szíves segítségét. |
