-Önök, akik ezt a Bartha Dénes emlékére rendezett tudományos konferenciát szervezik, koruknál fogva már nem ismerhették Bartha Dénest.

Vikárius László: Nem mondhatnám, hogy gyermekkoromtól ismertem a munkásságát, hiszen a családom szemében a zenetörténetet mindenekelőtt Szabolcsi Bence képviselte, de amikor tudatosan elkezdtem készülni a zenetudományi pályára, és a felvételire tanultam, akkor természetesen megismertem a Haydn-dokumentumok Révész Dorrittal közös, alapműnek számító közreadását, tévénézőként pedig találkozhattam vele egy, a Haydn-szimfóniákról szóló sorozatban, amelyben Kovács Sándor beszélgetett vele. Elbűvölő embernek találtam. Később -zeneakadémistaként -láthattam „élőben": Somfai tanár úr meghívására James Webster tartott előadást a zenetudományi tanszak hallgatóinak. A „Búcsúszimfónia" volt a téma, amelyről Webster később monográfiát is írt. Emlékszem, az előadást követően Bartha Dénes fölpattant, és rettentő izgatottan a táblához szaladt, hogy néhány krétavonással odavarázsolja saját elemzését. Számomra nagyon emlékezetes marad. Amellett még olykor az 5-ös autóbuszon láttam; ő persze nem ismert, de nekem nagyon jó érzés volt egy buszon utazni vele. Akkor nem tudhattam, amiről most, az évforduló tiszteletére készülő emléktábla tervezése kapcsán értesültem, hogy az Attila úton lakott.

Vikárius László

-Bartha Dénes -Szabolcsihoz vagy Molnár Antalhoz hasonlóan - amolyan apafigura volt a magyar zenetudományban, a növendékeik gyakran felidézik emléküket, hivatkoznak rájuk, de ahogy az apafigurákkal lenni szokott, előbb-utóbb elfelejtik őket, jönnek új apafigurák, a régieket megtagadják, túlhaladottnak érzik. Nem lévén zenetörténész, nincs igazán áttekintésem Bartha Dénes munkásságáról, de az volt a benyomásom, hogy módszere és stílusa egészen más volt, mint Szabolcsié. Amit olvastam, az nagyon modernnek és tárgyszerűnek tűnt, de nem tudom, mennyire él elevenen szelleme és műve.

Dalos Anna - Felvégi Andrea felvétele

Dalos Anna: Ahogy visszagondolok zenetudományi tanulmányaimra, nem emlékszem, hogy Bartha Dénesnek bármelyik munkáját is használtuk volna. Csak úgy volt jelen, hogy növendékei, Somfai László és Tallián Tibor meséltek róla. Ebben az értelemben számunkra ő nem igazán létezett. Ezért is tartom nagyon fontosnak ezt a konferenciát. Megpróbáljuk élővé tenni az emlékét, felidézni, hogy mi mindennel foglalkozott, és milyen tudós volt. Lehet-e használni ma a zenetudományban az ő harmincas-negyvenes években írott munkáit? Találunk-e új kapcsolódási pontokat az ő tudományos tevékenységéhez?

V. L.: Egy kivételt említenék. Mi Dobszay tanár úrral latin óra keretében foglalkoztunk Szalkai érsek Bartha által közreadott 15. századi zenei jegyzeteivel.

-Bartha Dénes még a specializálódás kora előtt kezdte és folytatta pályáját, aminek az a nagy előnye, hogy nagyon sok témával foglalkozott. Alighanem ugyanez lehet a nagy hátránya is. Széles körben tájékozódott, de nem köthető egyik nagy korszakhoz vagy zeneszerzőhöz sem abban az értelemben, ahogy manapság a zenetudósok többségét kötni lehet.

D. A.: Bartha Dénes kivételes eset, hiszen pályáját a régi zene kutatójaként kezdte. Berlinben Abertnél, Wolfnál, Scheringnél, Bluménál, Curt Sachsnál és Hornbostelnél végezte tanulmányait, és a történeti zenetudományon belül a korban ismert legmodernebb módszerekkel végzett filológiai kutatásokat.

V. L.: Nagyon érdekes a doktori munkája, mert egy, a Benedictus név alatt fennmaradt, 16. századi műcsoportot vizsgált, amelyben különböző szerzőket mostak össze. Az attribúció, a szerzőség kérdése különben mind a mai napig nagyon izgalmas kutatási téma. Utánanéztem, és láttam, hogy a Grove Lexikon legújabb kiadásában is úgy hivatkoznak e kutatásaira, mint a téma egyik alapmunkájára. Értekezését egyébként 1930-ban, huszonkét évesen írta Berlinben. Megerősítem, amit Anna mond: bár a szakosodás valóban nem számított általános jelenségnek Magyarországon, és Bartha sokirányú tevékenysége szintén azt a benyomást keltheti, hogy ő is a zenetudomány minden ágát művelte, rá mégis sokkal inkább jellemző a specializálódás, mint Szabolcsi Bencére. Azokon a területeken, amelyeken dolgozott, például a  diák-,melodiáriumok  tehát a 18. századi dallamközreadás területén, nagyon alapos és mély filológiai kutatásokat végzett, nagyon szigorú kritikai apparátus felvonultatása mellett.

D. A.: Ehhez hozzá kell tennünk, hogy a második világháború utáni nemzetközi zenetudomány őt elsősorban Haydn-kutatóként tartotta számon. Nyugat-Európában és Ameri- kában mindmáig mindenkinek Haydn jut róla az eszébe. Mi persze tudjuk, mi minden mással foglalkozott.

V. L.: Bartha Dénesnek megvolt a maga egészséges kettős élete. Itthon képviselni tudta a tudomány sokoldalú megközelítését, miközben folytonosan -az az érzésem, hogy Szabolcsinál intenzívebben -részt vett a nemzetközi zenetudományban. Konferenciákra járt, és sokáig tanított Amerikában.

D. A.: Ez azért is fontos, mert az ötvenes-hatvanas években Nyugaton egyre erőteljesebbé vált a specializálódás. Bartha Dénes ennek tudatában már egy sokkal korszerűbb zenetudományi gondolkodásmódot közvetített Magyarországra.

V. L.: Talán furcsának tűnik, hogy mindig Szabolcsival összefüggésben, vele párban beszélünk róla. Kettejük tevékenysége összefonódik. Lehetséges, hogy némely tanítványának nem esik jól, ha kettejüket túl gyakran említjük együtt, de most, hogy készülök a konferenciára, és próbálom behozni Barthával kapcsolatos lemaradásomat, munkáit fölütve nemigen láttam még olyan írást, amelyben ne említené rögtön az első oldalak egyikén, hogy mit ért el Szabolcsi Bence azon a területen vagy a rokon területek valamelyikén. Szabolcsi volt számára az egyik legfontosabb viszonyítási pont.

D. A.: Ennek nyilván lélektani okai is lehettek, hiszen a nála majdnem tíz évvel idősebb Szabolcsi Bence volt az első, aki -Németországban végezvén tanulmányait -hivatásos zenetörténészként tevékenykedett, ezért nyilván modell volt Bartha számára is, követhető és követendő példakép.

V. L.: Igazat adok ebben Annának, Szabolcsi valóban példakép lehetett, de mindkettejük előtt ott lebegett a nagy példa: Kodály és Bartók. Én abban, ahogy Bartha mindig hozzáméri, viszonyítja saját munkáját Szabolcsiéhoz, ahogy mindig hivatkozik rá, benne érzek valamit abból, ahogy Kodály és Bartók népzenetudományi publikációikban a másik munkáira szüntelenül hivatkozva kívánta elvégezni az egymás között okosan felosztott, közös, nagy feladatot. Elsősorban Szabolcsi és Bartha honosította meg Magyarországon a zenetudományt mint diszciplínát. Kettejüknek volt meg az a rendszeres, német egyetemi képzettségük, amelyre ehhez szükség volt. (A Bartha előtt Berlinben végzett Gombosi Ottó hamar külföldre került.) Úgyhogy nem véletlen, hogy amikor megalakult a zenetudományi tanszak, akkor először Bartha Dénes, majd Szabolcsi Bence vezette.

-Voltaképpen mekkora Bartha Dénes életműve? A laikus nyilvánvalóan ismer belőle egyet s mást, de fogalma sincs az egészről. Mi jellemzi Barthát -túl azon, hogy huszonkét évesen megnyugtatóan rendezte a „Benedictus-kérdést"?

D. A.: Azt hiszem, életművének fő érdekessége a sokféleség. Bartha Dénes a zenetudomány különböző területein tevékenykedett. Nemcsak tanulmányokat írt, és a zenei analízis kérdéseivel foglalkozott, hanem publikált szerzői monográfiákat, a nagyközönségnek szóló ismeretterjesztő munkákat is, sőt levelezéskötetet, illetve Haydn-operákat adott közre. Bár Szabolcsi életművében is találkozunk közreadásokkal, Barthánál ez a fajta filológiai tevékenység mégis sokkal hangsúlyosabb. És mindenképpen meg kell említenünk A zenetörténet antológiája című kiadványát, amely mind a mai napig használatos a közép- és felsőfokú zeneoktatásban. Ez mindenképpen maradandó darabja az életműnek.

V. L.: Emlékszem, mekkora élmény volt, amikor egy antikváriumban megtaláltam az Antológiát, amelyet aztán rengeteget forgattam. Egyébként ennek eredeti bevezetőjében (a ma közkézen forgó javított kiadás ezt nem tartalmazza) Bartha ugyancsak abból indul ki, hogy méltatja Szabolcsi összefoglaló zenetörténetét, melynek költői, esztétikai mondanivalójához ő maga az antológiával a konkrét zenei anyag példatárát kívánja hozzáférhetővé tenni. Én éppen erről a munkáról fogok előadást tartani a konferencián, mert azt gondolom, érdemes éppen a maga korszerűségében újra felfedeznünk. Ugyanis meglepő módon nagyon is beleillik a mai zenetudomány módszertanába az, hogy veszünk egy, az adott korra különösképp jellemző darabot, és azt sokoldalú vizsgálatnak vetjük alá. Éppen ezt nyújtja az antológia a maga -függelékben közölt -kiváló magyarázó, elemző, értelmező leírásaival.

D. A.: Bartha Dénes munkásságáról szólva mindenképpen meg kell említenünk kevéssé köztudomású zenekritikusi tevékenységét is. A Pester Lloyd kritikusa volt az 1939 és 1944 közötti években, s ez jelzi, hogy a zenei interpretáció kérdései is foglalkoztatták.

- Bartha stílusa jóval szikárabb volt a Szabolcsiénál, de -gondolom -emögött ott van az is, hogy más alkat volt, mások voltak a tanárai, és megközelítése nem az a szellemtörténeti megközelítés volt, mint idősebb pályatársáé.

V. L.: A szikár jelző nagyon találó. Azért Szabolcsi költői szavai mögött -erre Kroó tanár úr hívta fel egyszer a figyelmünket az órán -nagyon is ott voltak a tények, csak azokat annyira költői szavakba burkolta, hogy erről az olvasónak olykor sejtelme sincsen. Bartha Dénes tárgyszerűen és nagyon igényes stílusban írt.

-Mi minden fér bele egy kétnapos konferenciába? Kik jelentkeztek, és mennyire kapcsolódnak a témák Bartha életművéhez?

V. L.: Mindenekelőtt szeretném elmondani, hogy Dalos Anna ötletére és kezdeményezésére jött létre a konferencia. Mintául szolgálhatott az a másik, amelyet Szabolcsi Bence emlékére 1999-ben Tallián Tibor rendezett a Zenetudományi Intézetben. Gyakorlati tapasztalat, hogy nem jó olyan konferenciát rendezni, amely elnyeli a teljes hétvégét. A hallgatóságot sem szabad túlterhelni. Ezért sajnos nem is tudtunk minden jelentkezést elfogadni. A volt növendékek közül előadást tart többek között Somfai László, Kárpáti János, Komlós Katalin, Hamburger Klára, valamint Matzné Tímár Ágnes is, akinek a Bartha Dénes-emléktábla kezdeményezését is köszönhetjük. Külön ülésszak foglalkozik Bartha Dénes munkásságával, melynek keretében többek között Breuer János fog előadni Bartha, a lexikográfus címmel. De lesznek előadások a régi magyar zenetörténet, hangszertörténet, valamint a zenei analízis témakörében, és több ülésszak foglalkozik Bach, Haydn, Mozart, Beethoven, Liszt életművéhez kapcsolódó kérdésekkel. Reményeink szerint ez a konferencia jó képet ad majd a jelen magyar zenetudományáról, hiszen minden korosztály képviselői részt vesznek rajta. A szervezéssel kapcsolatos anekdotikus részlet, hogy amikor felvettem a kapcsolatot Bartha Dénes családjával, hogy egyeztessük a lakóházon elhelyezendő emléktábla szövegét, kiderült, hogy a család már kész bronztáblát (Dinyés László szobrászművész munkája) tud felajánlani. Ennek felavatására az Attila út 87-es számú ház falán a születésnapon, október 2-án kerül sor. Bartha Dénes unokája, Kolonits Klára operaénekes pedig örömmel vállalkozott rá, hogy másnap a konferencia keretén belül, annak helyszínén, a Régi Zeneakadémián dalestet ad.

J.GYŐRI LÁSZLÓ