Fejes Márton felvétele

2001-ig, az Ifjú Zeneművészek Nyári Akadémiája indulásáig a nyári időszakban a Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny és a Nyírbátori Zenei Napok jelentették a kiemelkedő zenei eseményeket Debrecenben és környékén. A Nyári Akadémia az eltelt évek alatt szervesen beépült a régió zenei életébe: idén nyolcadik alkalommal gyűjtötte maga köré a vakáció alatt is tanulni vágyó pályakezdő zenészeket, hangversenyprogramjai a város és a környező települések fontos kulturális eseményei lettek. Szakközépiskolások, felsőfokú oktatási intézmények hallgatói és fiatal diplomások egyaránt jelentkezhetnek a hangszeres, kamarazenei és zenekari kurzusokra, ahol neves magyar és külföldi professzorok irányításával egészíthetik ki tanulmányaikat. Az oktatáshoz szervesen illeszkednek a hangversenyek, melyek elsősorban a meghívott tanárok köré épülnek, de helyet kapnak a pódiumon a legeredményesebb hallgatók és a kamarazenei és zenekari kurzusok együttesei is. Bár a nyári időszak itthon is sok jelentős szakmai továbbképzési lehetőséget kínál, a debreceni Nyári Akadémia abban mindenképp egyedülálló, hogy nem hangversenyiroda (turisztikai vagy közművelődési szervezet) rendezi, hanem egy olyan zenei felsőoktatási intézmény -a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kara -, mely tehetségkutatási és -gondozási programjában is fontos szerepet szán ennek a júliusi tíz napnak. Idén 9 országból 110 hallgató vett részt a 22 tanár vezetésével meghirdetett mesterkurzusokon. A munkát különleges hangulattal övezi a Nagyerdő és az Egyetem szép környezete, otthonossá teszi a Zeneművészeti Kar épületének különleges adottsága, melynek köszönhetően egy helyen lakik minden résztvevő, ugyanott zajlanak a kurzusok, a próbák és a hangversenyek jelentős része is. Duffek Mihályt, a Zeneművészeti Kar dékánját, a rendezvénysorozat igazgatóját az Akadémia történetéről, jelenéről és jövőbeli lehetőségeiről kérdeztem.

-Hogyan kezdődött a Nyári Akadémia története?

-Egy tízperces beszélgetéssel valamikor 2000 novemberében. Kedves Tamással, közvetlen elődömmel (aki korábban 15 éven keresztül volt igazgatója az akkor még Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Debreceni Tagozataként működő intézménynek) azon elmélkedtünk, hogy a Nyírbátori Zenei Napok visszaszorulásával a régióból fontos érték tűnt el. Egyetértettünk abban, hogy egy zenei felsőoktatási intézménynek nem csak iskolának, hanem olyan szellemi műhelynek és központnak kell lennie, amely a hivatással összefüggő minden eseményre érzékenyen és tevékenyen reagál. Voltak már hagyományaink is, hiszen rendeztünk országos versenyeket, a Bárdos-szimpóziumot is több évtizede szerveztük. Felmértük azt is, hogy igen kedvező infrastruktúra áll rendelkezésünkre: a 110 fős kollégiummal, a 300 főt befogadó koncertteremmel és a hozzátartozó tantermekkel ideális környezetet tudunk biztosítani egy nemzetközi zenekari táborhoz, melyet hangversenyek és mesterkurzusok vesznek körül. Emellett úgy gondoltuk, hogy akár az itteni, akár az egész magyar zenei felsőoktatásban tanuló hallgatóknak, sőt külföldieknek is olyan szakmai gyakorlat lehetőségét teremthetjük meg, amely talán közelebb hozza ezt a várost Budapesthez, és erőteljesebben hangsúlyozza a keleti régióban felhalmozott szakmai értékeket. Kedves Tamás kezdettől fogva magára vállalta a szervezés operatív feladatait, szerteágazó szakmai kapcsolatai révén jelentős sikerrel végezte tavaly bekövetkezett haláláig.

-Volt-e, van-e kapcsolata a Nyári Akadémiának a nagy múltú Debreceni Nyári Egyetemmel?

-Szinte a megalakulás pillanatától együttműködünk, koncertjeink egy részét a Nyári Egyetem is felveszi programjába. Ezen a több mint nyolc évtizedes rendezvényen olyan fiatalok vannak jelen, akik a magyar nyelven keresztül a magyar kultúrával is meg akarnak ismerkedni, hiszen ez is a célja nyelvtanulásuknak. De emellett a hangversenyeinkkel már az első évektől beépültünk Debrecen és a környékbeli városok nyári zenei életébe is. Koncertezünk a Cívis korzó rendezvényein, Debrecen főterén, a Déry Múzeum előtti téren, fellépünk Hajdúszoboszlón, Hajdúnánáson, Nádudvaron, sőt Nyírbátorban is.

-A hangversenyek egy része a határ túloldalán is megszólal. Idén Szatmárnémetiben, Nagykárolyban és Mezőfényben is fellépnek az Akadémia tanárai.

-Úgy gondoltuk, hogy ki kell használni azt a regionális lehetőséget, ami Debrecen földrajzi helyzetéből adódik. A nyolcvanas évek közepétől vannak kapcsolataink Szatmárnémetivel, Nagyváraddal, Kolozsvárral, intézményünk hallgatóinak egy része - bár nem túl nagy számban - Kárpátaljáról, Erdélyből és Szlovákiából érkezik.

-A felsőoktatás évek óta jelentős pénzügyi gondokkal küszködik. Hogyan lehet ilyen körülmények között minden évben sokmillió forintos anyagi bázist létre hozni?

-Ez évről évre hazárdjáték. Amikor meghirdetjük a következő rendezvényt, még nem áll rendelkezésre egyetlen forint sem. És ezt szó szerint kell érteni. Mert legkésőbb novemberben fel kell kérnünk a tanárokat, és meg kell hirdetnünk a kurzusokat, ha azt akarjuk, hogy júliusban oktatóink és hallgatóink is legyenek. Ma már külföldön is egyre több az olyan nyári rendezvény, ahová érdemes menni, és velük kell versenyeznünk. A pénztelenségre kétféleképpen lehet reagálni: vagy azt mondjuk, hogy nem tudjuk megcsinálni, mert nincsenek meg hozzá a források -ez kényelmes lenne. Ha viszont meghirdetjük, előre kell menekülni, mert a nemzetközi és a hazai porondon is nagy presztízsveszteség, ha nem sikerül. A költségvetésünk egyik részét pályázatokkal szerezzük meg, kicsit több mint felét viszont az Egyetem és Debrecen önkormányzata adja, amiért nagy tisztelettel és köszönettel tartozunk. A Debreceni Egyetemen felismerték, hogy a rendezvényeink a nagy intézmény hírnevét is öregbítik.

-A kurzusok az egyetemi képzésbe is beilleszkednek, hiszen egy részük eredményes teljesítése kreditértékű oklevelet ad.

-A zenei felsőoktatásban 2000-ben került sor a kreditrendszer bevezetésére. Mi voltunk az országban az első olyan intézmény -megelőzve a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemet is -, ahol kísérleti jelleggel bevezettük a kreditrendszert. Ma már a teljes felsőoktatás így működik, és úgy gondoljuk, hogy amit itt kivételes képességű, nagy tudású professzoroktól meg lehet tanulni, az igenis jelentős szakmai gyarapodást hozhat a fiatalok számára. Miután a bolognai rendszerű tantervben különösen hangsúlyozott szerepe van a szakmai gyakorlatnak vagy éppen a mesterkurzusnak (az ilyen nevű tárgyból össze is kell gyűjteni kreditpontokat), igyekeztünk e szempontból is értékessé tenni a rendezvényt a hallgatók számára.

-Bár minden évben változik a tanári kör összetétele és a kurzusok száma sem állandó, mégis rokonszenves állandóság figyelhető meg a Nyári Akadémián.

-Az első esztendőben is itt lévő kollégák döntő része most is tanít nálunk. Vannak köztük olyanok, akiket év közben nem tudunk hívni, mert nincs rá pénzünk, illetve más hazai vagy külföldi intézményben dolgoznak, nyáron viszont örömmel jönnek. Időnként azt mondják: ezen a nyáron nem tudok jönni, de szívesen visszatérek később. Vannak köztük zeneakadémiai tanárok, vagy régi, itteni kollégáink, akik jelenleg külföldön élnek, mások neves külföldi zenekarok szólistái, és persze saját tanári karunk is jelentősen közreműködik az oktatásban. Számos szakmai barátság szövődött már itt.

-Az idén mintha nagyobb volna a fiatal tanárok aránya. Véletlenül alakult így, vagy szándékosan?

-Is-is. Talán nemcsak Debrecenben, hanem máshol is érzékelhető jelenség, hogy életkora miatt éppen most távozik egy nagy generáció a felsőfokú zeneoktatásból, ami nagy veszteség. De vannak fiatal és tehetséges emberek, akik már több helyen bizonyítottak és megbecsülést szereztek maguknak, nekik itt a helyük. Az idős mester csodára képes, a fiatal fanatizálni tud. Nyilvánvaló, hogy itt is a megfelelő arányra kell törekedni, mert az idősebbek élettapasztalatára is szükség van, de arra a lendületre is, ami a fiataloké.

-A kurzusok nemcsak szólóhangszereket céloznak meg, hanem jelentős részük a zenekari és a kamarazenei képzésről szól.

-Szakítani kell azzal a korábbi szemlélettel, hogy a „főtárgy" elsőrendűsége mellett minden más csak járulék.  Ebben az iskolában nemcsak a Nyári Akadémián, hanem tanév közben is megtettük már. Régi felismerés, hogy a végzett hallgatók nagy százalékban később zenekari zenészek lesznek. Életképtelen lesz az a zenész a hivatásában, aki a szólista attitűd mellé nem tud olyan zenei kommunikációs képességet elsajátítani, amely akár egy szonátapárosban, akár egy vonósnégyesben, fúvósötösben vagy egy szimfonikus zenekarban szükséges. Munkanélkülieket termelünk akkor, ha nem tudjuk felvértezni őket azokkal a képességekkel, amelyeket ezek a tevékenységek igényelnek.

-Idén nem szerepel a programban elméleti képzés, és énekkurzus sincs. Lehet-e, kell-e bővíteni az Akadémia arculatát?

-Profilbővülést mindenképpen szeretnénk, de ennek személyi és anyagi feltételei egyaránt vannak. Két évvel ezelőtt énekkurzust is hirdettünk, s ez akkor a kamarazenei és zenekari munkát is jelentősen színesítette. Egy időben próbálkoztunk azzal, hogy egy-egy zenetörténeti korszakot helyeztünk a kurzusok középpontjába. De ez nem bizonyult sikeresnek, mert visszavetette a jelentkezők számát, pedig a specializálás csak a hangversenyprogramokat érintette. Vannak olyan hangszerek, amelyek ilyenkor automatikusan kiszorulnak a repertoárjuk korhoz (korokhoz) kötöttsége miatt. Zenetudományi vagy a zene határterületeivel kapcsolatos előadásokat szeretnénk ismét a programba illeszteni, ha meg tudjuk teremteni hozzá az anyagi hátteret.

SZITHA TÜNDE