Drága Tanár Úr!

Nagy szeretettel köszöntöm nyolcvanadik születésnapján.

Köszöntöm tanítványai nevében, akiknek megadatott, hogy mindenkinél közelebbről tapasztalhassák meg az Ön lenyűgöző összefogottságát, felkészültségét, muzsikálását; a klasszikus precizitást és a romantikus érzékenységet; nap mint nap csodálhassák a művészet és mesterség tökéletes egységét, és megpróbáljanak útravalót gyűjteni maguk számára.

Köszöntöm az énekesek és zenészek generációinak nevében, akik előadó egyéniségekké váltak, pályákat építettek az Ön tudása révén.

Köszöntöm végül az opera- és koncertlátogatók, rádió- és hanglemezhallgatók tábora nevében, akiknek világszerte megszámlálhatatlanul sokszor tette szebbé az életét - percekre, órákra, estékre.

„Az operát nem lehet otthon ülve megtanulni, a színpad illatát meg kell szokni." Valószínűleg mindenki emlékszik a számára legfontosabb mondatra. Számomra ez volt az. Valóban: meg kell szokni, és lehetetlen leszokni róla. Ennek hatására dőlt el bennem, hogy operakarmester akarok lenni, és ezért érezhetem most olyan boldognak magamat az életben. - Köszönöm.

Igazán szomorú már harminc-negyvenéves zenészeken látni, amint elveszítik kezdeti lelkesedésüket, a zenélés iránti vágyat. Álljon példaként mindannyiunk előtt az Ön elhivatottsága; keresnünk kell a titok kulcsát, mellyel máig sikerült megőriznie elkötelezettségét az elfáradás, belefásulás, megkopás legcsekélyebb jele nélkül.

Tanár Úr!

Csodálattal gratulálok a hatalmas, már így is beteljesült életműhöz, de a folytatáshoz is töretlen erőt kívánok.

Isten éltesse még sokáig harmóniában, boldogságban és muzsikában!

KESSELYÁK GERGELY

Felvégi Andrea felvétele