-Másodszor fogott vonósnégyes írásába Maros Miklós.

-Egykori, nyolcperces kvartettecskémet 1.vonósnégyesnek neveztem, előrevetítve, hogy lesznek továbbiak. Azt műsorindító, bemelegítő számnak rendelték, sokan játszották, de mára eljött az ideje, hogy másikat is komponáljak. Nem tudok a tradíció ellen dolgozni. Ez nem azt jelenti, hogy hármashangzatot akarok hallani, hanem azt, hogy -akár zongoraszonáta vagy szimfónia írásakor - tekintetbe kell vennem mindazt, amit e műfaj(ok)ban korábban alkottak. Főként e három műfaj állított próbatétel elé. Néhány évvel ezelőtt elkezdtem már egy kvartettet, de közben megkértek, alakítsam inkább zongorás trióvá, mert arra lenne épp szükség. Az persze egészen más feladat, ám ott sorakoztak az évtizedek alatt fölgyűlt zongorás jegyzetek, így csakhamar készen lett a darab. Korábban a különös összeállítású együttesek specialistájának számítottam. A vonósnégyes épp abban tért el ezektől, hogy nem hangszínekkel kell játszani benne - bár azt is lehet -, hanem az anyag súlyának kell meglennie. Voltak már korábbról vonósnégyest is foglalkoztató kompozícióim: az egyikben kürt, a másikban altszaxofon alkot vele kvintettet. Az utóbbiban jobban összeolvadhat a hangzás.

-Meglep, hogy a hagyomány tiszteletét hangsúlyozod, mert amennyire műveidet ismerem, azok inkább ellépnek a tradícióktól...

Felvégi Andrea felvétele

-Látszólag. S ahogy öregszik az ember, egyre áttekinthetőbb kompozíciót igyekszik létrehozni. Lehet sokáig kusza dolgokat írni, de egyszer aztán meg kell fésülni őket. A komponista zenei nyelvének alakítása során különféle stádiumokon megy keresztül. Az egyik egy nagyon kevert nyelvezetű szakasz, amelyből azután ki kell válogatnia, mi az övé, s mi az, ami már nem. Ez a folyamat nálam tizenöt-húsz év alatt ment végbe. Ennek során sokszor találtam olyasmire, amit a tradíció előképei erősítettek. Aki úgy érzi, egyedül van, nem gyökerezik hagyományokban, becsapja saját magát. A zeneirodalom ismerete hat.

-Inkább a 20. század tradícióira gondolsz, nem a klasszicizmuséra és a romantikáéra?

-Arra is. A Bartók-kvartettek „nyomasztó" hagyományát még ki lehet kerülni, de a Beethoveneket és a Haydnokat már aligha. Nem is beszélve a hangszercsoporton túli allúziókról -akár Palestrinát is említhetem, mint minden többszólamúság gyökerét. A formát számomra a harmóniák emelik ki. Egy harmóniaváltásnak, modulációnak, a funkciós rendnek - még ha nem a klasszikus hagyományok szerinti is - meghatározó szerepe van. Komplementer hangrendszert állítottam föl magamnak, amelyet a hangszerek között osztok szét, vagy épp dallam-kíséret viszonyban. A tizenkét hangú rendszert közös hangok nélküli négy hármashangzatra tagoltam. Például A-dúr, G-dúr, f-moll és disz-moll akkordra. Ezek között funkcionális viszonyt akkor fedezhetünk föl, ha kettőt-kettőt párba állítunk egymással. Így, mondjuk, létrejön egy A-dúr-disz-moll és egy G-dúr-f-moll pár. Viszonyukból kiderül, hogy az egyik csoport mind a hat hangja a másik csoport hat hangjára - kis szekundot föl- vagy lelépve - vezérhangként funkcionál. Az egymásra vonatkoztatásból csakhamar domináns-tonika viszonyt hall ki az ember.

-Ez a gondolkodás inkább az elmúlt fél évszázad szellemét idézi, semmint a távolabbi múltét.

-Igen, de ha a végeredmény -mint érzékeltettem - a funkciós harmóniarendszerbe illeszkedik, akkor mégiscsak távoli gyökerek felé mutat. S ha jobban meggondoljuk, a tonika-szubdomináns-domináns viszonyrendszer már eltűnt: csak a domináns és a tonika kapcsolata él, meg annak transzpozíciói. Hiszen ha szubdomináns és tonika kapcsolódását vizsgálom, tonika és domináns relációjára lelek - mi hát a különbség? E hangrendszeremből eredő akkordokat azután fölhasználhatom harmóniaépítésre is, dallamképzésre is.

-Milyen terjedelmű és tételrendszerű lesz 2. vonósnégyesed?

-Húsz perc körüli. A formát a szimfóniáiméhoz hasonlónak tervezem. Sohasem követtem olyan gyakorlatot, amely során megkonstruált formába öntöttem volna a zenei anyagokat, hanem mindig a matéria alakította a formát. Nem szonátaformával indítok, de afféle elbeszélő jellegű tétellel, amilyenek a szonátaformájúak is gyakran. Tematikus szembenállás nálam is előfordul, s az így keletkező feszültség átvitt értelemben mégis mintegy szonátajelleget eredményez. Legutóbbi (4.) szimfóniámban nincs feldolgozási rész, inkább a tematikus anyagokat variálja és helyezi különböző megvilágításba. Nagyon fontossá vált azonban számomra a visszatérés. Ami a többtételességet illeti, darabjaim -akár vannak tételszünetek, akár nincsenek - tételszerű szakaszokból épülnek.

-Mikorra tervezitek bemutatóját?

-Legkorábban őszre vagy jövő tavaszra. Fölmerült egy lemezterv is, de mivel a felkérő kvartett két hölgytagja épp várandós, meg kell várnunk, míg visszakapcsolódnak a zenélésbe.