-Ismét egy költői című Dukay-kompozíció készül, de -rendhagyó módon - zenekarra. Ráadásul rendhagyó zenekarra. Csakugyan szimfónia?

-A szó eredeti értelmében, nem pedig a 18. századiban: sem formailag, sem többtételesség tekintetében. A görög synphonia azon ritka zenei szakkifejezések közé tartozik, amelyek eredetileg zenei jelentésűek, nem átvételek. Együtthangzások -s csakugyan erről szól a darab: együtthangzások egymásutánjáról. Nagy létszámú a zenekar: 78 főből áll, de tervezem 90-100 fősre emelését egy későbbi változatban - májusban 22-én tehát voltaképp az első változatot mutatja be a Nemzeti Filharmonikus Zenekar Kocsis Zoltán vezényletével. A jelenlegi együttesben 60 vonós és 18 fafúvós szerepel. 4 fuvola, 3 oboa, angolkürt, Esz-, B- és A-klarinét, 2 basszusklarinét, tenor és baritonszaxofon, 3 fagott alkotja a fúvóskart, 24 hegedű, 18 brácsa, 12 cselló és 6 bőgő a vonósokat, akik állandóan 12 szólamot alkotnak. 4 hegedű-, 3 brácsa-, 4 cselló- és 1 bőgőszólam van. A 14-15 perces darab végig tutti: a vonósok szünet nélkül játszanak, minden egyes fúvósnak átlagosan 4 percnyi szünete van szétosztva a mű teljes terjedelmén, tehát mondhatjuk: „légzésbarát" a zene.

-Álló akkordikus tömbként képzelhetjük el a hangzást?

-Állapotszerű, ez biztos. De nem egy akkordról van szó, hanem 108-ról. Sok akkord rokonságban áll egymással, de sosem teljes az azonosság. Ha hangmagasságukban többnyire azonosak is, hangszerelésükben jelentősen különböznek, fölrakásuk nagyon eltérő színkombinációt ad ki. A mű színek játéka, akkordok váltakozása. 9 akkordikus struktúrának 12 féle elrendezése van, a hangszerelésbeli árnyalásról nem is beszélve.

-Hogyan keletkezik 108 féle akkord?

-A hanganyag tizenkétfokú, tehát a variációs lehetőségek száma nagyon magas. Ha csak az össz-intervallumakkordokat tekintjük a dodekafónia „klasszikusainak" szemlélete szerint, négyezernél több kombináció hozható létre. De a darabom nem ezen a nyomon jár. Felszínükben különböző akkordjaim végül is egy szűkebb kör variánsaiból keletkeznek.

-Dinamikailag történik benne valami?

-Hangos darab. De elengedett nagy hangzást, természetes fortét igénylek, nem holmi „izomfortét"... Próbáltam már a leendő együttes egyes kisebb csoportjaival, s ez meggyőzött arról, hogy azt sikerült papírra vetnem, amit belül hallottam: nagy terű hangzást, anélkül, hogy akár a fúvósoknak, akár a vonósoknak erőlködniük kellene.

-Kiegyenlített akkordokra gondolsz, amelyekből nem szól ki semmi?

-Nem kell teljesen kiegyenlítettnek lenniük. 25 hangmagasság szól minden egyes akkordban, beleértve a prímtalálkozásokat is. A hangszerek kényelmes regiszterben játszanak, még ha egyes fúvósoknál kihasználom is a kényelem felső határait.

-E húsos fúvós-fortékat a vonóskar nagyobb létszámú csoportjai egyenlítik ki?

-Természetesen. Mindig 13 fúvós szól egyszerre, de velük szemben folytonosan a teljes vonóskar. A vonósok ellenére alapvetően orgonaszerű hangzás lesz hallható. Ez abból is adódik, hogy a vonósok non vibrato játszanak, s mindent a lehetséges legalacsonyabb fekvésben kérek, sőt tele van a partitúra üres húrral, aminek a zengése különösen erőteljes. A darab fundamentuma a kontra A és nagy D között helyezkedik el. Az egész hangtér öt oktávnyi, háromvonalas giszig feszül ki. Minden egyes szegmensében mindig szól valami, soha egyetlen oktávszakasz sem marad üresen. Ezt a kitöltött teret nagyon jól lehet a hangszínekkel hullámoztatni. A darab állapotszerűsége konstans, de ezen belül olyasféle nagy változatosság van, mint amikor az ember viharban áll, s a vihar állandósága közepette szüntelenül történik valami.

-A cím csak hangulatkeltő, vagy van metaforikus jelentése?

-Nagyon is metafora, de ezt mindenki magának fejti meg. Van a Földnek két olyan területe, ahol lehet efféle jelenségeket tapasztalni: a két sarkvidék. A sarkokon fél évig nem megy le, aztán fél évig föl sem jön a Nap. De emberlakta vidék is akad, ahol akár két hónapig sem megy le. S noha magam sosem jártam még ilyen helyen, úgy érzem, mint Lao-Ce a Tao Te Kingben: a szobámból tudok mindent... Ráadásul, hogy a sokféle információs csatorna mégiscsak szállít egyet-mást.

-Felkérésre írod a darabot? A Nemzeti Filharmonikusok számára nem lesz szokatlan e feladat?

-Felkérésre. Nem vagyok ekkora apparátushoz szokva, s ahhoz sem, hogy a muzsikusok feltétlenül barátságosak legyenek az emberrel. A zenekar azon tagjai részéről, akikkel konzultáltam, komoly segítőkészség nyilvánult meg. Még éjszaka is fölhívtam zenészeket, hogy az adott hang hogyan fekszik a hangszerükön. Berlioz alaposságának példája lebegett előttem.

-Hogy többségében csöndes œuvre-ödben ez hangos darab lett, az apparátusnak tudható be?

-Nem, a hangzásvilág energiája sugallta. Ez az anyag kívánalma, nem az enyém. Egész munkámban alárendeltem magam valakinek, valaminek -de ezt szavakkal már nem lehet fogalmazni...

HOLLÓS MÁTÉ