-Mire beszélgetésünk az olvasó elé kerül, már túl lesznek ős-, illetve magyarországi bemutatójukon az említendő művek, de a szerzői vallomás pillanataiban még csak a partitúrájuk kelthet érdeklődést. Különös mindjárt a zongoramű „alkalmi" címe:
A szökőhónap napjai. Honnan az ötlet, hogy „megzenésítsd" a szökőhónapot a darabban, amelynek alcíme: 28 variáció és egy utójáték zongorára?

-Nem zenésítem meg a hónapot. Ligeti mondja etűdjeiről: azért írta oly nehéznek őket, mert nem tudott jól zongorázni. Én ugyanezen okból kevés szólódarabot komponáltam zongorára. Zenekarban gyakorta használtam a hangszert, néha kettőt, VII. szimfóniámban még egy zongoraversenyt is elrejtettem. 1960-ban -szökőévben - próbálkoztam először a zongorával (Öt bagatell), az Intermezzit 1972-ben írtam, s továbbra is úgy adódott, hogy mindig szökőévre esett zongoradarabjaim komponálása vagy befejezése: Láncolat (1975-76), Tre schizzi (1988), C-A-G-E Notes (1992), majd jött egy kivétel, a Hét haiku '99-ben, s tavaly kezdtem írni, idén akartam befejezni A szökőhónap napjait. Ölembe hullott a remek lehetőség, amikor Mindszenty Zsuzsánna az ELTE Zenei Tanszékén Kortárs zenei esték a Trefort-kertben címmel sorozatot indított, épp február 29-én. S noha a hivatalos szökőnap 24-e, mégiscsak ez a naptári nyúlvány kínálta a bemutatás frappáns lehetőségét, így erre cseréltem az e műsorba egyébként tervezett darabomat.

-Egyes szerzők nemigen mernek variációírásba fogni, mások nyelve a variánsképzésen alapul -hogy állsz a variációs műfajjal?

-A variáció mindig nagy kihívás volt számomra, igen sokat írtam. Variációnak tekintem akár azt is, hogy a szonátaformában a főtéma variálva tér vissza. Ebben a darabomban 28 olyan rövid tételt írtam, amelyek mind variatívak egymáshoz képest, de nincs előttük -sőt sehol a darab során - téma. Az első tétel tizenegy hangból álló gesztus, ebből bomlik ki a napok sora, de voltaképp mindegyik ugyanaz - semmilyen „mélylélektani" tartalmat ne keressen a hallgató a napok „karakterének" megformálását illetően. Ez pusztán zeneszerzői gondolkodásmód, egy ötlet megvalósítása. Tudtam, hogy a 29. majd más lesz, sőt azt is, hogy milyen: kezdettől megvoltak hozzá a vázlataim, tudtam, hová akarok kilyukadni. S mindvégig tudtam, a 28-as sorozatban nem lesz tetőpont, nem emelem ki egyiket sem. Mind a 28 gyors tétel: egy-egy nap(ocska) 20-25 másodperc, sőt, akad közöttük mindössze öt másodpercnyi gesztus is. Az utolsó egyszólamú. Az első napban van egy ritmusképlet: egy szünet-hang-szünet-triola, mindig forte-fortissimo, amely azután a legtöbb tételben megannyi kontextusban újra előfordul. A 21-ikből - mintegy az aranymetszés helyén lévőből - valamint a 6-ikból és a 28-ikból - e két kvázi lassú tételből - kimarad. (Azokban is csak a baszszus sugall lassúságot, bezzeg fönt...) A 10-ikből pedig azért hiányzik, mert oly különösen rövid.

-A sorozat zongoratechnikája?

-Az akkordok és futamok nagyon össze vannak pedálozva. Nem egy tétel -egy pedál, de, ha nevezhetem így a rövidke tételek szakaszait, az egyes szegmentumok esnek egy-egy pedál alá. Az említett ritmuselem eleinte kiválik a környezetéből a pedálozás szempontjából. Az utolsó tételben azután egyáltalán nincs pedál, sőt una corda az előírás. Akkorra az eleinte izgatott tempó egyenesen vehemenssé válik.

-Említetted, hogy a zongorával manuálisan nem közeli a kapcsolatod. A hangszer igénybevétele nélkül írtad a darabot?

-Évtizedek óta zongora nélkül írok. Persze nem hazudom azt, hogy soha nem ütöm le a billentyűket -ha egy mérnök használhatja a számítógépet, a zeneszerző miért ne használhatná a zongorát? De nem vagyok zongorán zenét szerző komponista. Évtizedes nem gyakorlás után e darab eljátszására nem is vállalkoznék.

-A másik kottán a Visszapillantások cím áll. S az ősbemutatójára már vissza is pillanthatunk.

-2001. február 25-én a tokiói Kelet- és Közép-európai Zenei Fesztiválon Moriyu-
shi Kyko mutatta be az egy évvel korábban komponált brácsadarabot. Voltaképp ez is variációs forma, amely ekképp épül föl: A-B-C-Bvar-Cvar-D-Avar-Dvar. Mint ebből is látható, nem elégítenek ki a szabványformák, bízom abban, hogy ki tudok még találni újakat.

-A brácsával való kapcsolatod -noha nem játszol rajta - élénknek mondható.

-Főiskolai Adagióm után diplomamunkám Brácsaverseny volt. Kamaraműveimben az utóbbi évtizedekben is fontos szerepet játszott: Viviofa (vibrafonnal és fagottal), Sempre in tensione (fuvolával és hegedűvel), Broken Consort (szaxofonnal és gitárral). Vonós és fúvós szólódarabjaim sorába azzal is illeszkedik a Visszapillantások, hogy hosszú hanggal indul. Mindig érdekelt, hová lehet továbblépni egy hoszszú hangból, s mindig máshogyan bomlott ki a melodikus mozdulat. E kapcsolaton túl is vannak benne allúziók -miként más darabjaimban is. A B rész Villanások című hegedűművem 3. tételének egyik aspektusára utal, a C Cselló-zongora-szonátámra (amely pedig a Debussy-szonátára reflektál).

HOLLÓS MÁTÉ