Üzenet érkezik a Muzsika szerkesztőségéből: megyek-e a Láng István 75. születésnapját köszöntő szerzői estre, recenzeálnám-e? Ekkor már magnószalagomon az ugyanebbe a számba (a születésnapra való tekintet nélkül) készített, bontakozó művekről szóló beszélgetés. Tanakodás: legyen-e rendhagyó a bontakozó rovat, amennyiben kitér a benne érintett művek egyikét megszólaltató hangversenyre is? Végül a szerkesztői döntés: ne „deformálódjék" a beszélgetés, e tények feltárásával kezdve írjam meg az estről szóló beszámolót.

A továbbiakban is tényeket igyekszem feltárni, van még mit a koncert kapcsán.

Kezdjük a művészi tartalommal, a „magasztosabb" tényekkel. Azzal, hogy Láng István örökifjú zeneszerző. Foroghat körötte a neo és a retro színpada, nemzedékekből válthat ki tonális dacot a 20. század közepének füllel nehezen követhető eszményekbe temetkező, kísérletinek becézett világa, „letisztulhat" egykor az övéhez hasonló cipőben járó kollégáinak stílusa, ő nem tágít a hajdani úttörő, mára az általa feltárt „barlangban" új vájatokat kereső, a már feltártakat napról napra ismeretlenként újból belakó hozzáállásától. Mint a március 4-i estén elhangzott egyik művének címe hirdeti: Inquieto -azaz nyugtalanul, nyughatatlanul -keres új formákat, hangszeres megnyilvánulásokat, a hangszereken túl, csak az elektroakusztikában föllelhető hangzási és szerkesztési lehetőségeket. Ha egyetlen művének címével kellene kifejeznem habitusát, egy ezúttal el nem hangzott triójához folyamodnék: Sempre in tensione - mindig feszültségben. Aki csak beszélni hallotta, annak dinamikájából is következtethet a személyiségre. Ha még heves taglejtéseit is látta, gyanakodhat, nem írták-e el a születési évét. Aki pedig próbálni látja-hallja, ifjakat megszégyenítő impulzivitásának hatása alá kerül. Zenéjében is ez a személyiség ég, gesztikulál, diszszonál - hatalmas konszonanciává olvasztva össze a feszült részleteket, világító fénnyé a perzselő parazsat. (Ez jellemző a zenei életért aggódó-ágáló megszólalásaira is, de mivel a háromnegyed-százados születésnap csak a zenére figyelt, mi se keverjük a Láng-portréba az ahhoz szervesen hozzátartozó közéletiséget.)  

                                                                                                       Felvégi Andrea felvétele

A hangversenyt a Filharmónia Budapest Kht. és az EAR Együttes közös rendezésében zajló Elektrokoncertek sorozatában a
Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban tartották. Tudhatjuk: az EAR művészeti vezetőjének, Sugár Miklósnak szívügye évről évre reprezentatív portré rajzolása az együtteséhez kötődő kerek születésnapos szerzőkről. De vajon miképp adódhatott, hogy ez a rendezvény egyedüliként figyelt oda Láng születésnapjára? Még szerencse, hogy a nevében az elektroakusztikus kutatást hirdető egyesület nem korlátozta műsorát azokra a Láng-opuszokra, amelyeket bő másfél évtizedes fennállásuk alatt nekik komponált, sőt nyitott a tisztán hangszeres repertoár felé is.

Így szólalhatott meg a Preludio Matuz István piccolóján. Láng intenzív kapcsolatot alakított ki a fuvola családjával, sőt, a furulya is megszólította. Nem is beszélve a sakuhacsiról, e japán népi eredetű instrumentumról, amely három évtizede a Varsói Őszön revelációként hatott európai hallgatóira. Talán Matuz is ott találkozott vele először, ma azonban már saját sakuhacsi birtokosaként idomítja a pentaton hangkészletű, nazális hangzású fuvolafélét új játszótársához, az elektroakusztikus technikához. Matuz a sakuhacsi és a piccolo mellett basszusfuvolán is bizonyította: hangszerének legtágabban vett famíliájában nincs olyan cső, amelyet ne tudna szép szóra bírni. Láng gazdag szólóirodalmából ezen az estén a basszusklarinétra szánt About 6 Minutes szólalt még meg Rozmán Lajos átélt előadásában, s magyarországi bemutatóként a Visszapillantások -Gulyás Nagy György brácsáján. A 11 perces tétel -mint a szerzői útmutatásból megtudhatjuk - jelzésszerű utalásokkal kapaszkodik a Láng-művek ág-bogába. Hallhattuk még az estén a basszusfuvola, hárfa, gordonka hármasára és hangszalagra komponált Félbeszakított folyamatokat, s két tisztán elektroakusztikus művet: a szép emlékű sárvári elektroakusztikus fesztivál egyik helyszínéül szolgált celldömölki kráter hangjait megzendítő A kráter harangjait és a metronómok hangzását a Ligetiétől merőben eltérő módszerrel darabbá szerkesztő Capriccio metronomicót. A zárószám az Artisjus Az Év Komolyzenei Műve címével elismert Vibráló tárgy parabola pályán című ensemble-kompozíció volt. Az altfuvolát, basszusklarinétot, hegedűt, hárfát és elektronikát foglalkoztató partitúra Láng leglíraibb opuszainak egyike.

Az előadók -az említetteken kívül Kántor Balázs, Matuz Gergely, Maros Éva és Mérey Anna -éppúgy kitettek magukért, mint az elektroakusztikus daraboknak már létrehozásában tevékenyen segítő hangmérnök, Horváth István, valamint az EAR-t vezető és a zárószámban vezénylő Sugár Miklós.

Vibráló zeneszerző folyamatosan felívelő pályán: tartós nyughatatlanságot kívánunk!