-Miben különbözik Madarász Iván készülő második zongoraversenye az elsőtől?

-Csendesebb, intimebb, kisebb apparátust mozgat. Az elsőben monstre zenekar és vele arányosan „felpakolt" zongoraszólam szerepelt, itt a kettős fákig terjedő, áttört hangzású együttes veszi körül a szólóhangszert. Az elsőt ma „túl dinamikusnak" érzem, manapság csendesebb vagyok, finomabb zene írása foglalkoztat. E darab komponálása közben úgy éreztem, bizonyos mértékig akadályoz, hogy viszonylag jól tudok zongorázni. (Ferenczy Gyuri bácsi magas követelményeket támasztott egykor a Zeneakadémián: Chopin b-moll scherzója volt a záróvizsga anyaga.) A munka során most féken tartott Schumann mondása, miszerint nem ül le improvizálni, mert a keze közhelyekbe téved. Sokrétegű szűrőn eresztem át, amit a kezem tud.

A  zongora virtuozitásának nehezen megkerülhető eleme az oktáv, ez a legcsalafintább, sokarcú hangköz. Tudjuk, a 12 fokú rendszerben nincs is oktáv, csak egy másik 12 fokú erőtérbe lépéskor keletkezik. Az oktáv szoros értelemben nem is igazi hangköz, hanem csak 12 fokú rendszerek kapcsolódása, ugyanannak a hangminőségnek más dimenzióban való többszöröződése. A zeneanyag szubsztanciája a hangminőségekben jelenik meg. A hangmennyiség -a frekvencia -számszerű, kvantitatív. A zongorán minden hang más hangmennyiség, és a hangminőségek ciklikus struktúrába - oktávokba - rendeződnek el. A különböző oktávokban való megszólalás gyors változásai virtuozitást igényelnek a pianistától. Vonós vagy fúvós hangszeren az oktávok közötti átjárás nem igényel az előadótól olyan nagy mozdulatot, mint a zongorán. A virtuóz elemek a zene érzéki jellegét erősítik. Szerzői alkat kérdése, hogy mennyiben enged teret ennek, illetve hogyan teremt egyensúlyt az érzéki, díszítettebb, illetve a szikárabb, pusztán a struktúrát megjelenítő megfogalmazás között.

Schopenhauer A zene metafizikájában az érzéki elemek túlfűtött, fokozottan intenzív jelenléte okán Rossini muzsikáját igen magasra értékeli. Fegyelmeznem kellett tehát magam, nehogy henye, szószátyár tautológiába süllyedjek az oktávváltások érzékiségében való tobzódás által. Tautológiának -vagyis informatív erő nélküli ismétlésnek -tekintem a virtuozitás üresjáratait. A zeneszerzés tanításában rendre felvetődik a hangszerszerűség jámbor intelme. Ez fétissé, rossz tabuvá is válhat. A hangszerszerűség - épp a hangszerépítés változása folytán - gyorsan aktualitását vesztő kategória, hiszen épp a szerzők és a kiváló előadók praxisa nyomán mindig újabb lehetőségekkel gyarapodik.

-Értem, hogy óvakodsz a szokványos virtuóz elemektől, ugyanakkor egy zongoraversenynek mégiscsak létfeltétele a csillogás. Tud a mű úgy virtuóz lenni, hogy ne kézvezérlésű közhelyek sorjázzanak benne, s mégse olyan nehézségekkel tegye próbára a szólistát, amilyeneket a nem jól zongorázó komponista akaratlanul ültet el a partitúrába, de amelyek „érzékisége" mintegy „csador alatt" marad?

-A zeneanyag szubsztanciájának, a hangminőségek rendszerének kell olyan erősnek lennie, hogy elbírjon egy széles értelemben vett koloritot önmagán. Ennek a szubsztanciának kell hagynia, hogy „zongorául" fogalmazódjon meg. Ez a szubsztancia, belső hangrend korábbi műveimben is megjelent szerkesztési módként: hangtornyokat építek. Korábban mindig alulról fölfelé irányultak ezek, most centrálisan és szimmetrikusan emelt hangtornyokat is létrehoztam, amelyek „pincétől padlásig" átjárhatók.

-Más hangszerekre írt versenyműveidhez -a két fuvola- vagy a tubakoncerthez - képest a zongoraverseny eltérő feladatot ró rád?

-A zongora újszerű kezelése olykor kilép a billentyűhasználatból. Ezt az utat korábbi műveimben jártam ugyan, ezúttal azonban maradok a billentyűkön. A hang belső szerkezetének megváltoztatása fúvós -de akár vonós - hangszerek által is lehetséges, hiszen maguk képezik a hangot, a zongorán azonban készen áll a hang, annak fizikai szerkezetébe nem tud a játékos belenyúlni.

-A 2001-es első és az április 26-án a Művészetek Palotájában bemutatandó második zongoraverseny szólistája azonos: Jandó Jenő.

-Nagyon jó volt vele együttműködni már akkor is, ezért kértem fel az újabb koncert bemutatására is. A Győri Filharmonikus Zenekar hivatásossá válásának 40. évfordulója alkalmából kaptam a mű megírására szóló megtisztelő felkérést. Az együttes egész történetére jellemző -már Sándor János vezetése óta - a kortárs zene iránti fogékonyság, amit a zenekar mai igazgatója, Baross Gábor és vezető karnagya, Medveczky Ádám egyaránt ügyszeretettel ápol, nemzedékről nemzedékre örökítve a zenészekben ezt a küldetést.

HOLLÓS MÁTÉ

Madarász Iván  - Felvégi Andrea felvétele