- Az Asz, C, H hangokat, Arnold Schönberg monogramját, és Schumannét is, a Karnevál motívuma kapcsán.

- Milyen apparátusra írod?

- Vonóshatosra: két-két hegedűre, brácsára és csellóra - ilyen értelemben is hommage. Tervezték ugyanis tavaly Hegymagason Schönberg A megdicsőült éjének előadását, engem pedig évek óta foglalkoztatott már egy ilyen szextett. Ezeket a tételeket a Hegymagasi Zenei Napokon Gémesi Gézáék be is mutatták Hommage à ASch címmel. Nem voltam elégedett a darabbal: húztam, átírtam, s új kompozíciót hoztam létre.

- Bővült a mű a hegymagasi változathoz képest?

- Bővült is, szűkült is - számomra ez már mindenképpen új darab. Van tétel, amit meghagytam, kettőt kivettem, másiknak a címét megőriztem, de a hangokat megváltoztattam - mire befejezem, talán már a címe sem marad ugyanaz... Szokásom szerint valószínűleg még öt év múlva is dolgozni fogok rajta, de a tételek sorrendje, arányaik és zenei anyagaik most nyerték el végleges formájukat.

- A cím alapján a darab játék a monogramokkal, vagy áttételes portréja a megidézett szerzőknek?

- Nincsenek konkrét utalások. A mű technikája, vagy mondjuk inkább: habitusa olyan, mint más kompozícióimé. Adódnak tételek, amelyek másutt ki nem dolgozott tervekként merültek föl, s itt nyerték el megvalósulásukat.

- Utóbbi évekbeli vonósműveid - a Tizenkét duó majd a Zwölf Streichquartette - sorába hogyan illeszkedik az ASCH?

- Ha csak azt nem vesszük, hogy a duók két, a kvartettek négy, a szextett meg hat vonósra íródtak... Ez tréfálkozásnak hat, de valóban van folytatódás a darabok során. Amikor az ember nekikezd egy új mű komponálásának, valami egészen eredeti létrehozását tűzi ki célul. Amikor befejezi, észleli: voltaképp ugyanazt írta, mint addig. S egész életén át ugyanazt írja...

- Milyen gondolkodásmód foglalkoztat e vonósművekben, amelyek immár tartalmas szeletét alkotják életművednek?

- Valóban, akár volumenre is mondhatjuk ezt, hiszen ez a darab is - a végül négy vagy öt tételével - mintegy 35 perces. Ami az apparátust illeti, sokat foglalkoztatnak a vonósok - a 12 duó még a nyolcvanas évekből származik. Sorozatot írok hegedűre és más hangszerekre. Hegymagason is elhangzott már hegedűre és csellóra írt duóm egy része, és szeretnék írni egy duót, amelyben a hegedű mellett annak valamilyen csonka, töredékes változata szerepelne: egy- vagy kéthúrú hangszer, mint egy kolduló utcazenészé. Legtöbbet a vonósok nyújtanak nekem a hagyományos hangzás területén. A hangszerválasztás persze mindig tisztelgés is, a Zwölf Streichquartettének még csak a címében, de az ASCH-ban már többrétűen. Ami a technikát illeti, ezek mind algoritmikus kompozíciók: számítógépen olyan programokat írok, amelyek meghatározzák a zenei anyag viselkedését. A duók és a vonósnégyesek néhány tételében is foglalkoztatott már, ami a szextett most még munkában lévő nyitótételének is lényeges eleme, a zenei anyagok divergenciája: mennyire képes egy-egy zenei anyag az együtthangzás ellenére önállóan megjelenni.

- Divergencia egyidejűségben vagy különidejűségben?

- Az egyidejűség a harmonikus gondolkodásban létezik. Az utóbbi néhány száz évben úgyszólván megszűnt a klasszikus polifónia. A mai zenét a hangzás határozza meg, ami inkább vertikális jelenség. Egyik korai munkámban - az Új Zenei Stúdió első közös kompozíciója, az Undisturbed általam írt szólamában - foglalkoztam már a "széthangzás" kérdésével. E mögött az a gondolat rejlik, hogy bárhol megállok a világban, nem egyfélét hallok, hanem hét-nyolc, egymáshoz nem kapcsolódó dolgot.

- Talán tévedek, de az Undisturbed és a Tizenkét vonósnégyes számomra két világ.

- Annyiban feltétlenül, hogy 1974 és 2000 más-más világ volt. De a vonósnégyesekben a második tétel nyíltan is erre a technikára épül: különböző, egymással nem osztható metronómértékekben játszanak az előadók. Pulzációjuk átcsúszik egymáson. A két darabban az elv ugyanaz, ettől persze az eredmény nagyon különböző lehet. Az is elképzelhető, hogy az ilyen zenét nem hagyományos kottából kell játszani, alkalmasabb lehet egy kijelzőn folyamatosan futó kotta, ezzel már próbálkoztam más darabokban. A szextett valószínűleg hagyományos kottából fog menni, de az időkezelés másfajta időmúlás-érzetet teremt az előadóban és a hallgatóban is. Bizonyos fajta szabadságot ad számára, ugyanakkor mégis koordinálja.

- Az, hogy e művek vonósokra születtek-születnek, szándékol ellentétet felmutatni e legarchaikusabbnak mondható hangszerek és a legmodernebb gondolkodás között?

- Van ellentét, de egység is. A vonósok rugalmasságukban, kifejezés-tartományukban, a zenész fizikai lehetőségei közvetlen átadásának területén minden más hangszerrel szemben többlettel rendelkeznek.

- Lehet vonószenekaron is játszani?

- Nem, de készül egy zenekari sorozatom, amelyben tetszés szerint műsorba állítható tételek szerepelnek a kétkarmesteres nagyzenekarig bezárólag különféle apparátusra, köztük van több vonószenekari tétel is.