|
Zenetudósaink doyenje, a mindenki által szeretve tisztelt Sulyok Imre március 30-án lesz 95 esztendős. Nehéz elképzelni nála szeretetre méltóbb és szerényebb embert, pedig volna mivel büszkélkednie. Családi háttere (kiváló erkölcsiségű, magas műveltségű és zeneszerető orvosdinasztia leszármazottja) és négy zeneakadémiai diplomája (a zeneszerzés, a középiskolai énektanár, az orgona és a protestáns egyházzene szakon) jó alapot adott ahhoz, hogy nehéz történelmi időszakokban mindenkor értelmes és hasznos munkát tudjon végezni. Ha újra elolvassuk azt az interjút, amelyet Amikor én pályakezdő voltam - Csak tiszteletbeli nyugdíjas vagyok címmel Borgó András készített vele 1994 júliusában (Muzsika, 1995/5, 9-15.), Sulyok lenyűgöző, bölcs, a humort sem nélkülöző elbeszéléséből egy fantasztikusan változatos életút bontakozik ki.
A Kodály-tanítvány zeneszerző, a korrepetitor-karmester, aki a hadifogoly-táborban is muzsikált magyar társaival, a rádiós szerkesztő, műsorfelügyelő, kottamásoló és korrektor, a csaknem hetven éven át kitartóan hűséges templomi orgonista (aki talán éppen emiatt nem tudott zeneszerzőként méltó karriert befutni), a Zeneműkiadó szerkesztője, majd főszerkesztője számára a zenetudományi munka valójában 1972-es nyugdíjazása után vált igazán központi feladattá: ekkor bízták meg az Új Liszt Kiadás forráskutatási munkálataival és társszerkesztésével. Szinte hihetetlen, hogy a 60 évesen kapott megbízást a II. sorozat 2005. évi sikeres befejezéséig, tehát 93 esztendős koráig töretlen energiával, magas színvonalon tudta teljesíteni. Ez idő alatt a hazai és nemzetközi Liszt-kutatás elismert szaktekintélyévé vált, akinek közreadói tevékenységét is fémjelezte állandó, aktív kapcsolata az élő muzsikával.
Sulyok Imrének köszönhető a Liszt Múzeum Alapítvány létrehozása. Szoros kapcsolatban áll a Kodály Archívummal is: a Liszt-munkák mellett hosszú éveken át még arra is jutott ereje, hogy a Kodály Archívum számára végezzen különféle kiadásrevíziós munkákat. Korrektsége, kedvessége, jóakaratú embersége miatt mindenki szívesen dolgozott vele. Meggyőződésem, hogy naptári életkorát meghazudtoló fiatalsága abból a belső kiegyensúlyozottságból fakad, amelyet csak a tiszta lelkiismeret, a jól végzett munka, az őszinte emberi kapcsolatok és egy magasabb dimenzióban való gondolkodás adhat meg. Ma már családja körében, visszavonultan él: gyermekei, unokái és dédunokái szeretetétől övezve. Ha visszatekint pályájára, bízvást elmondhatja, amit az idős Joseph Haydn énekelt meg Der Greis (Az aggastyán) című kórusában: Himmel, habe Dank! Ein harmonischer Gesang war mein Lebenslauf! - Hála néked, ég! Életem pályája egyetlen harmonikus ének volt!
|
