Március 16-án nyílik meg és április 1-jéig tart a 27. Budapesti Tavaszi Fesztivál. A programkínálat most is rendkívül gazdag, szinte minden estére jut valami szenzáció. Az ország legnagyobb kulturális seregszemléjét évek óta a Budapest Fesztiválközpont Kht. rendezi, amelynek vezetőjét, Zimányi Zsófiát a rendezvényekről, a tervekről, a szervező- munka hátteréről kérdeztük.
- Az idei jelmondat: Magyar művészet - magyar művészek. Mi az üzenet?
- Ami eddig is a sajátunk volt. 2007-ben mindenkori ars poeticánkat kívánjuk reflektorfénybe állítani. Azt, hogy évről évre megmutatjuk a világnak nemzeti kultúránk kiemelkedő értékeit. De arra is gondoltunk, hogy a magyar művészet ne csak magyar művészek tolmácsolásában jelenjék meg. Trevor Pinnock Kodályt, Riccardo Muti és Mihail Pletnyev Lisztet, Lawrence Foster Bartókot, Christoph von Dohnányi Ligetit vezényel, és még sorolhatnám.
- Megvan már a 2008-as jelmondatuk is?
- Világok találkozása. Egyfajta Kelet-Nyugat fesztivált tervezünk, ám ne felejtsük el, hogy Puccini-év lesz, és hangsúlyt kap majd a reneszánsz zene. 2009-ben lesz európai uniós tagságunk ötödik születésnapja, s persze Joseph Haydnra emlékezünk, 2010-ben pedig harmincéves lesz a Budapesti Tavaszi Fesztivál, és ott az Erkel-jubileum. Van tehát mit ünnepelni.
- Most éppen Kodály Zoltán születésének 125. évfordulóját.
- Kodály természetesen főszereplő lesz. A fesztivál nyitóhangversenyén a Nemzeti Hangversenyteremben a zeneszerző két népszerű műve - a Kállai kettős és a Budavári Te Deum - mellett elhangzik húsz népdalfeldolgozása, Kocsis Zoltán hangszerelésében, vezényletével, a Nemzeti Filharmonikusokkal. Aki ismeri Kocsis Debussy-vagy Bartók-átiratait, az tudja, hogy ez az este igazi ünnep lesz. De említhetem a Háry Jánost is, amelyet a Magyar Rádió zenei együttesei adnak elő Fischer Ádámmal az élükön. Különleges, látványos produkcióval állnak elő, nem "normál", koncertszerű előadással. A Bécsi Ünnepi Heteken is bemutatják. DVD-t is szeretnénk belőle készíteni.
- Tudjuk, hogy egy fesztivál akkor él igazán, ha folyamatosan megújul. Ha visszagondolunk a Budapesti Tavaszi Fesztivál közelmúltjára, mi az, ami változott?
- A színvonal mindenképpen változott: jelentősen emelkedett. Ha megnézzük a tíz-tizenkét évvel ezelőtti fesztiválprogramot, és összehasonlítjuk a maival, szembetűnő a különbség. Ugyanakkor az is természetes, hogy nem lehet ugyanannyi pénzből minden évben mindig jobbat csinálni. És sok szerencse is kell a jó fesztiválhoz, hiszen ha sikerül is megkapni egy-egy nagy hírű együttest, világsztárt, nem biztos, hogy azon az estén, amikor Budapesten fellép, a legjobbat tudja kihozni magából. Járt már itt olyan zenekar, amelyet a világ legjobbjai között tartanak számon, és először játszott Magyarországon, de sajnos a koncertje nem volt igazán meggyőző. Viszont előfordult az is, hogy egy olyan együttes, melyet nem elsősorban a híre miatt hívtunk meg, hanem azért, mert sejtettük, hogy meglepetést okozhat, felejthetetlen hangversenyt adott.
- Maxim Vengerov nem okozott meglepetést. Világsztárként jött és óriási sikert aratott. Most újra hallhatjuk.
- Ritkán fordul elő, hogy egy művészt két egymást követő évben is vendégül látunk. Vengerovval azonban kivételt tettünk, hiszen tavalyi hangversenye után mégiscsak negyvenhét percig szólt a taps!... Meghívtuk ismét, és ő örömmel igent mondott. De jönnek más hangszeres sztárok is, például Gyenyisz Macujev, Jeremy Menuhin, Stephen Kovacevich, Vagyim Repin, Nigel Kennedy, aki most a jazzjátékos bőrébe bújik, a szaxofonzseni Branford Marsalis, Dmitrij Baskirov, aki nagyon rég zongorázott utoljára Magyarországon, vagy Maria João Pires, aki már kétszer fellépett volna - reméljük, ezúttal nem betegszik meg, és tényleg megérkezik.
- Visszatérve a változásokra, ami igazán új, az a tavaly indított alternatív fesztivál, a Fringe.Jelentkezéses alapon fiatal művészek, amatőr muzsikusok, előadók, együttesek kaptak bemutatkozási lehetőséget a fesztivál utolsó három napján - csaknem kétszázan. Az idén hányan lépnek fel?
- Négyszáz jelentkezőnél meg kellett húznunk a határt. Nagyon népszerű lett ez a kezdeményezés, és fontos nekünk is. Azokból a fiatalokból, akik fellépnek, nem feltétlenül lesz előadóművész, de ők alkotják majd a jövő koncertlátogató közönségét. Először az Edinburgh-i Fesztiválon láttam hasonlót, csak az ottani Fringe három hétig tart. Évekkel ezelőtt úgy indult el, hogy néhány együttes, amely kimaradt a programból, a fesztivál ideje alatt a város utcáin iszonyú zajjal megcsinálta a maga buliját. Ma már több mint hatszáz résztvevőt vonultat fel az edinburgh-i Fringe Fesztivál. Nálunk az idén 188 zenei, 45 táncos és 83 színházi produkcióra kerül sor, néhány nagyon komoly társulattal, és mindez azért érdekes, mert a számok cáfolják azt a vélekedést, hogy Magyarországon hanyatlóban volna az amatőr művészet. Az egyik legszínvonalasabb tavalyi produkciót - a Vanmocselló Duó koncertjét - örömmel építettük be az idei rendes programba.
- Lesz-e új helyszíne a fesztiválnak?
- Minden évben próbálkozunk. Az Andrássy Egyetem friss helyszín a kamarazenei estekhez. Már elkészültünk a műsor összeállításával, amikor megnyílt az Ybl Palota a Károlyi Mihály utcában. Hangversenyt már nem tudtunk odavinni, csak a sajtótájékoztatónkat tarthattuk ott, de jövőre valószínűleg kipróbáljuk.
- Az újdonságok mellett az állandóság is fontos érték. Melyek azok a pillérek, melyekre a fesztivál épül?
- Fontos hangsúlyozni, hogy a rendezvénysorozat kezdettől fogva idegenforgalmi érdekeltséggel indult, vagyis a fesztivál törzsét olyan programoknak kell adniuk, amelyek nem nyelvigényesek. Ez az oka, hogy a BTF elsősorban komolyzenét, népzenét - ami hungarikum -, táncprodukciókat és kiállításokat kínál. És minden évben felvonultatja Ránki Dezsőtől Zempléni Szabolcsig, a Budapesti Fesztiválzenekartól az ötvenéves Bartók Kvartettig a legkiválóbb hazai zenekarokat, muzsikusokat. A színházi előadások elsősorban a magyar közönség számára érdekesek, de talán változott a fesztivál abban is, hogy a színházi programok is egyre színvonalasabbak, és nem csak magyar közönséget vonzanak. Ljubimov színházára például sok külföldi is kíváncsi volt. De nagy az érdeklődés a Théâtre Vidy-Lausanne mostani bemutatkozása iránt is. A társulat egy Heiner Goebbels-produkcióval, egy különleges összművészeti előadással érkezik a Művészetek Palotája Fesztivál Színházába. Budapesten fotózott, vetített képekkel, a Mondriaan Vonósnégyes közreműködésével.
- Megszoktuk, hogy a fesztivál vendége egy-egy kiemelt ország, amely több produkcióban is "bemutatkozik". Az idén nem kopogtatott senki?
- Először két ország is jelentkezett, később azonban kiderült, nem csak nálunk fordulhat elő, hogy szűkösnek bizonyulnak az anyagi keretek... Remélem, jövőre sikerül összehozni egy megállapodást, jelenleg Dániával tárgyalunk. Viszont az idén is van kiemelt vidéki városunk, Győr, szép és gazdag programmal, és örülünk, hogy ma már Magyarország minden nagyobb vidéki települése megrendezi a maga tavaszi fesztiválját, mi pedig szívesen adunk át - olcsóbban - színvonalas koncerteket.
- Mekkora a fesztivál látogatottsága, és a vendégek hány százaléka külföldi?
- A látogatottság évek óta kilencven százalék fölötti, ami Európában azért kiemelkedő eredmény, mert külföldön a számításoknál a hetven százalékos jegyeladást általában már telt háznak tekintik. A külföldiek aránya körülbelül 32 százalék, de ezen a számon javítani szeretnénk. Minden évben kimutatást kell készítenünk arról, hogy azok a külföldiek, akik részt vettek a fesztivál programjain, mennyi pénzt költöttek Magyarországon, és ennek többnek kell lennie, mint amennyit a Magyar Turizmus Zrt. az adott évben a Tavaszi Fesztiválra fordít. Hála istennek ez a feltétel minden évben teljesül. Persze nekünk ugyanilyen fontos a hazai közönség is. Ezért hoztuk létre a Fesztivál Baráti Körét, melynek tagjai törzskártyát kaptak, s akiknek postán kiküldjük a programokat, és bizonyos kedvezményeket nyújtunk. Két éve kénytelenek voltunk szűkíteni a listán, de megmaradt egy "kemény mag", amelynek őszinte visszajelzéseire, kritikáira is számíthatunk.
- Milyen a fesztiválról alkotott kép külföldön?
- Azért gondolom, hogy jó, mert 2005-ben egy rangos Európa-díjat kaptunk. Másrészt egy holland egyetemi honlap, amely Európa ötven legrangosabb kulturális fesztiválját tartja nyilván, Magyarországról kettőt említ: a Szigetet és a Budapesti Tavaszi Fesztivált. De jó hírünket az is mutatja, hogy szívesen jönnek hozzánk a világ legnagyobb sztárjai - csak a pénztárcánk szab határt annak, hogy kit, hány művészt hívhatunk meg.
- Új vonzerőt jelenthet a Művészetek Palotájában a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem.
- Valószínűleg igen, a közönség és a művészek számára is. Előfordult, hogy kifejezetten kérték: Budapest új koncerttermében szeretnének fellépni.
- Végül is miből él a Tavaszi Fesztivál? És az örök probléma: mennyire tudnak előre tervezni?
- Pillanatnyilag - mint évek óta - állami forrásból, azaz az Oktatási és Kulturális Minisztériumtól, a Fővárosi Önkormányzattól és a Magyar Turizmus Zrt.-től kapjuk a költségvetésünk 38,9 százalékát, körülbelül félmilliárd forintot, a többit saját bevételekből (jegyeladás, szponzori támogatás) teremtjük elő. Az irodánkat kizárólag magunk tartjuk fenn. Rá vagyunk tehát kényszerítve, hogy valóban kilencven százalékos legyen a jegyeladás. Fenntartóinkkal 2009-ig érvényes a keretszerződésünk, mely szerint együtt kívánják - ebben a formában, fix összeggel, évente az inflációval növelt értékben - finanszírozni a fesztivált, de azért a keretszerződés mellé évről évre új megállapodást kell kötnünk, és bizony előfordul, hogy végül nem annyi pénz jön a számlánkra, mint amennyivel kalkuláltunk. Ezért a tervezéskor még mindig sok a bizonytalanság. Arról nem beszélve, hogy ma már 2010-re kell előre gondolkodnunk!
- Ha itt vannak a sztárok, gazdag, színes a program, két hétig élvezhetjük a jobbnál jobb koncerteket, mire kellene több pénz?
- Például reklámra. Ezen a területen sokat lehetne előre lépni, így a fesztivál híre még messzebbre juthatna. Tartunk a költségek, a bérleti díjak emelkedésétől is. És növelhetnénk saját produkcióink számát, amelyek igen sok pénzbe kerülnek. Büszkék vagyunk arra, hogy 1997 és 2006 között 72 ősbemutatót és 69 magyarországi bemutatót rendeztünk; ezeknek persze csak egy része volt saját produkció.
- Az idén milyen saját előadásokkal készülnek?
- Felújítjuk a Kovalik Balázs-féle Mozart-maratont, amit sokan a tavalyi év színházi eseményének neveznek. Nem olcsó, de megéri. Aztán évek óta csinálunk egy előadást Sebestyén Mártával, most is nagy sikerre számítunk, a világ minden tájáról érkeznek zenészek. Szintén saját produkció lesz a kettős Kodály-évforduló jegyében a Pávaének című est. Tavaly azt vizsgáltuk a Szerelemajtóban, hogy a Kékszakállú zenéje milyen népzenei gyökerekből táplálkozik, most ugyanezt tesszük a Székely fonóval, amely az est második felében el is hangzik. Ugyancsak mi hoztuk létre azt a koncertet, amelyen Rózsa Miklós híres filmzenéi szólalnak meg - filmvetítéssel egybekötve, és azt a táncestet, amelyen Maria Serrano flamencotáncos ésBalogh Kálmán cimbalmos lesz a két főszereplő.
