Kedves Barátnőm, az Ön Kjuiról alkotott véleményével nem teljesen értek egyet. Ugyan nem találok benne nagy művészi erőt, viszont megvan benne az elegancia, a hangok harmóniája és szépsége, amely megkülönbözteti őt a kör¹ többi tagjától, különösen Muszorgszkijtól, akinek a legnagyobb a természetes tehetsége, viszont nyers és durva a kifejezésmódja, és hajlamos a torz zenei megfogalmazásra. Ismeri Ön Kjui "Ratcliff"-operáját? Gyönyörű részek találhatók benne, de sajnos néhány helyen émelyítően szenveleg, és lapos a szólamvezetése. Világos, hogy a szerző sokat ült minden ütem felett, és szeretettel dolgozta ki a darabot, ennek következtében ami kirajzolódik, nem eléggé szabad, a vonalak túl mesterkéltek, kigondoltak. Ezen kívül az teszi tönkre, amit Ön eredetieskedésnek nevez. Természetéből fakadóan Kjui a könnyed, pikánsan ritmizált, francia zenei ízlés felé hajlik, de a kör, amelyhez tartozik, követelményeivel arra készteti, hogy erőszakot tegyen a tehetségén, és olyan áleredeti megoldásokhoz ragaszkodjon, amelyekkel művésziessé és erőltetetté teszi a stílusát. Nincs egészen igaza, amikor termékenynek nevezi. Kjui most negyvennégy éves és mindössze két operát és vagy negyven románcot írt.

A Ratcliffet tíz évig írta! Nyilvánvaló, hogy az opera apránként készült, nagy szorgalommal, de az egészen érződik az egység hiánya és a stílus éretlensége.

Tegnap voltam a Châtelet-ban, s mindenekelőtt elképesztett a végtelen különbség Pasdeloup és Colonne előadási érdemeit illetően. Az elsőnél az előadás a közepesnél is gyengébb szintű, a másiknál nagyon jó. Maga a mű - ahogy az a közvetlen megismeréskor történni szokott, ha jó előadásban halljuk - lényegesen jobban tetszett, bár ezt az operát gyengének tekintem, és Berlioz "chef beuv" műveivel, a Fausttal, Rómeóval összehasonlítva még gyengébb. ²

Júlia Karlovna valószínűleg mesélt az ovációról, amelyet Grévy³ okozott, amikor megjelent a páholyában, és a lelkesedésről, amellyel a közönség Berlioz zenéjét fogadta. Éppen szemben ültem az Ön gyermekeivel, s kedvemre gyönyörködhettem Milocska rokonszenves arcocskájában, aki, úgy tűnt, több érdeklődést mutat a közönség, mintsem az előadás és a zene iránt. Tetszett az énekesnő Cassandra szerepében. Van hév az alakításában, a hangja is egészen tűrhető lenne, ha nem intonálna alul, a magas hangok éppen negyed hanggal lejjebb szólnak a kelleténél. A többiek előadása tűrhető, de semmi több. Erősen megfájdult a fejem, s a második felvonás után sétálni mentem.

Tegnap este voltam még színházban - a Varietében - és sokat nevettem. A darabnak igen mulatságos címet adtak: "La femme a papa".⁴ Modesztról⁵ még mindig semmi hírem.

A hideg úgy tett Önnel, mint azzal a hajóval, amelyik jég közé szorult - akarva, nem akarva várnia kell az olvadásra. Félek, hogy Önt ez nyugtalanítja és aggasztja. De azt hiszem, az olvadás nem várat sokáig magára, mihamarabb jönnie kell.

November 27.

Vlad[iszlav] Albert[ovics] mondta nekem, hogy az utazása napját csütörtökre tűzték ki. Közben az idő ma még hidegebb, mint tegnap volt. Nem lenne jobb, drága barátnőm, várni még egy kicsit? Hiszen sokáig nem húzódhat el, nagyon hamar be kell köszöntenie az enyhülésnek.

Ma el akarok menni az Opéra Comique-ba, ahol Mozart Varázsfuvoláját adják.

Modeszttől még mindig nem érkezett levél, komolyan nyugtalankodom. Jó egészséget, drágám!

Az Ön Csajkovszkija

^1. A orosz Ötök köre: Balakirev, Borodin, Kjui, Muszorgszkij és Rimszkij-Korszakov.

^2. A Trójaiak című Berlioz-opera első részének (La prise de Troie) első teljes, koncertszerű előadása, amelyre Nagyezsda előzőleg jegyet küldött a zeneszerzőnek.

^3. Jules Grévy (1807-1891) ebben az évben lett Franciaország köztársasági elnöke.

^4. Hervé (1825-1892) operettje.

^5. Modeszt Iljics Csajkovszkij (1850-1916): a zeneszerző öccse, A pikk dáma című opera librettójának szerzője, a zeneszerző halála után életművének gondozója.

Párizs, 1879. november 26-27.

Mi történik a légkörben, és mit tervez a természet? Annyira hideg van, hogy nehezen írok Önnek, kedves barátom. Minden ablakot jég borít, a szobában mindössze hét fok van, még így is, hogy a kandallóban ég a tűz. Naponta ötven-hatvan frankot költök tűzifára, mégis vacogunk. Mikor kerülök haza, és hazakerülök-e?

Tegnap levelet kaptam Koljától. Táviratozott nekem a moszkvai merényletről¹ s azt írta, éppen gyülekeztek az intézetben a november 21-i ünnep megtartására, amikor hírt kaptak erről a gaztettről. Ekkor sokadmagával felkeresték a lelkészt, és kérték, tartson hálaadó istentiszteletet. Ez nekem nagyon tetszett, és nagyon meg is dicsértem érte.

Tegnap este megint játszottam az Ön Hópelyhecskéjét, kedvesem. Mily csodálatos és tökéletesen hű, ragyogó és költői zenemű. Mondja, Pjotr Iljics, hogyan lehetséges az, hogy a "Vajda" rossz opera volt? Tegnap játszottam a táncokat a "Vajdá"-ból - olyan igéző, hogy sosem tudom nyugodtan játszani. Hogyan lehet egy opera rossz? Pjotr Iljics, mi volt a legelső műve, amit megjelentetett? Bocsásson meg, drágám, hogy így untatom a kérdezősködésemmel, de mindent szeretnék tudni Önről. Sajnálom, hogy nem ismerem születése óta, hogy nem a szemem előtt nőtt fel és fejlődött. Ez lett volna számomra a legmagasabb szintű zenei-pszichológiai stúdium - ahogy Pahulszkij mondaná. Hogy lehet, hogy egy ilyen neves személyről nincsenek ismereteink?

Két órával később

Alighogy befejeztem a levelem, megkaptam az Önét, drága barátom. Azt írja, nem egészen ért egyet a véleményemmel, miközben magam is ugyanazt találom benne, amiről Ön beszél. Nem tagadom, hogy szépek a harmóniák, ízléses és elegáns - de én ezt felfújtnak és kimódoltnak érzem. Ön ezt kigondoltnak nevezi, és ez lényegében ugyanaz. Természetesen az ízlést és eleganciát lehetetlen kimódolni, és ez nála a természetéből fakad, de a zenére ezt a két dolgot azért alkalmazza - hogy is mondjam csak -, hogy megnyerje velük mások tetszését. Nevezetesen úgy találom, nem szabadok a gondolatai, nem eredetiek, ezért a művei nehézkesek.

Erődítménytant oktat, és ez hallatszik a zenéjében. Nem ér fel nálam Muszorgszkijjal, aki a zene akrobatája, s úgy bukfencezik, hogy csak lessük, mikor töri ki a nyakát. Kjui a zenében est un homme comme il faut. ² Csak azért neveztem őt termékenynek az elküldött románcok miatt, mert nagyon sok van belőlük. Kjui "Ratcliff" operáját nem ismerem.

Nagyon örülök, kedves barátom, hogy tetszett Önnek Colonne előadása, ez megnyugtatott a mi szimfóniánk előadását tekintve is. ³

Mennem kell, hogy a reggeli felől intézkedjem.

Az Ön N. von Meck-je

^1. II. Sándor cár ellen ebben az évben több sikertelen merényletet követtek el, végül 1881-ben politikai gyilkosság áldozata lett.

^2. Illemtudó ember.

^3. 1880. január 25-én mutatták be Párizsban a 4. szimfóniát, Colonne vezényletével. Az előkészületekről - például Colonne Mecknéhez írt leveléről - korábban esik szó.

Párizs, 1879. december 3-4.

Ma éjjel tűrhetetlen fogfájásra ébredtem, és egészen három óráig gyötrődtem, mire csillapodott és újra elaludtam. Mostanra mintha mi sem történt volna. Elviselhetetlen, szörnyű, une vraie rage de dents^{1 volt, és ami mindennél különösebb, egy teljesen egészséges fog lett beteg. Azt feltételezem, hogy neuralgiás jelenségről van szó.}

Odakint melegszik az idő. Elutazik-e holnap?

Lenne Önhöz egy kérésem, drága barátnőm. Magamnál tartanám Passek² visszaemlékezéseit.

Amikor Ön elküldte, csak a második fejezet második részét olvastam, tegnap éppen belekezdtem az elsőbe, amit figyelemreméltóan érdekesnek találtam. Megengedi, hogy Oroszországig nálam maradjon?

A versenyművem nyers változata készen van, s nagyon elégedett vagyok vele, különösen a második, Andante tétellel. ³ Most nekifogok a Második szimfónia átdolgozásának, amelyben csak az utolsó tételt hagyom szinte érintetlenül. Ezzel a szimfóniával a következő történt. 1872-ben odaadtam Besselnek, ⁴ és a fáradsága ellenében, amit az Opricsnyik előadása érdekében tett, nem fogadtam el semmilyen honoráriumot, de megbeszéltük, hogy kinyomtatja a szimfónia partitúráját. Hét éven át hitegetett, s állandóan azt állította, hogy a partitúra hamarosan kész lesz, csak még a metszőhöz kell kerülnie. Nagyon haragudtam, hogy ilyen lelkiismeretlenül bánt velem. Most viszont, hogy hozzáfogok az átnézéshez, látom, hogy a sikerült részek mellett milyen gyengék találhatók, ezért elhatároztam, hogy az első és harmadik tételt újra írom, a másodikat átdolgozom, az utolsót lerövidítem. Ilyenformán, ha megadatik, hogy Rómában dolgozzam rajta, az éretlen és közepes helyett születik egy jó szimfóniám. Így van ez, hogy nem tudjuk, hol nyerünk, s hol veszítünk.

1879. december 4/16.

Megkaptam a levelét, és végtelenül köszönök mindent, kedves barátnőm!

Ma hideg van! A sors kérlelhetetlen Önhöz! Legalább abban lehet reménykedni, hogy a havazás sehol nem tartóztatja fel a vonatot. Hogy fogok örülni, amikor megtudom, hogy már Brailovban van!

Egész lelkemből kívánok Önnek jó utazást, drága barátnőm! Rómából fogok Önnek írni Brailovba, és várom a leveleit Oroszországból. Mindenesetre megküldöm a címem, ahová érkezem: Via Baubino, Hotel de Russie.

Az Ön Csajkovszkija

Még egyszer köszönet mindenért, mindenért!

^1. Veszett fogfájás.

^2. Tatjana Petrovna Passek (1810-1889): memoáríró, a neves orosz filozófusés esszéista, Alexander Herzen unokatestvére.

^3. A 2., G dúr zongoraverseny.

^4. Vaszilij Vasziljevics Bessel (1843-1907): orosz zeneműkiadó.

Párizs, 1879. december 4.

Maradt pár percem, hogy néhány szóban elbúcsúzzam Öntől, s még egyszer megköszönjem, kedvesem, a Párizsban töltött időt, s mindazt a jót és különlegeset, amit Ön a legnagyobb szívességgel tett értem. Adja Isten, hogy jól utazzon, s kellemesen teljen a külföldön töltött tél. Ma mintha hidegebb lenne. Beteg voltam, amikor idejöttem, s most, hogy elmegyek, megint nem vagyok jól, tegnap szörnyen fájt a fejem, s ma mintha még erősebb fejfájás gyötörne, mindez nem túl jó. Szörnyen félek ettől az utazástól. Egy ideje még levegőzni sem mentem. Annyira hideg lett, a tél megvetette a lábát, s félek, hogyan tudom kikerülni. Minden készen áll az utazáshoz, de nem hiszem, hogy ma még elindulunk.

Búcsúzom még egyszer, drágám, határtalanul szeretett Pjotr Iljics. Jó egészséget, vidámságot, nyugalmat, s adjon Isten Önnek minden, minden jót. Ne feledje, hogy egész lelkem mindig és mindenhol Önért ég szeretettel:

N. von Meck

Róma, 1879. december 16-18.

Ma a Via Appián kocsikáztunk. Járt-e Ön, kedves barátnőm, ezen a régi, Nápolyba vezető úton, amelynek mindkét oldalát szarkofágok, mauzóleumok, különféle formájú sírkövek szegélyezik? Az élmény, amelyben részünk van, ahhoz hasonlatos, amit Pompeiben élhetünk át. Valamikor pezsgett itt az élet, emberek sokasága fordult meg, díszes szekerek római patríciusokkal, hordszékek, gyalogosok; az út most üres és néma, ahogy a halottak is, akik itt nyugszanak. Valamiért még angol turisták se voltak, és három versztát is megtettünk anélkül, hogy akár egy élő lélekkel találkoztunk volna. Idővel jobb felől az albai hegyek, Tivoli, Frascatti lenyűgöző látványa tárult elénk. A nap csodásan telt, de túl soká maradtunk.

A hőmérsékletváltozás naplemente után meglepő, visszafelé egész úton igyekeznünk kellett, már kezdett sötétedni. Nagy nehezen melegedtem át otthon a kandallónál.

December 18. kedd

Ma belekezdtem a Második szimfónia átdolgozásába, amelynek az első tételét újra akarom írni, és a munka olyan jól ment, hogy reggelig sikerült csaknem a felét leírnom nyers változatban. Hogy köszönöm a sors eme bölcsességét, amiért Bessel csalódást okozott sok éven át a kinyomtatással! Ha elkészült volna, akkor most nem dolgozhatnám át, és szegény szimfóniám az eredeti változatában létezne. Mily sokat is jelent hét év a munkában és a tökéletesedésben! Vajon hét év múltán a jelenlegi munkáimra ugyanúgy tekintek majd, mint ahogyan most az 1872-ben írt műre? Nagyon is lehet, mivel a tökéleteshez vezető úton nincs határ, hét év múlva pedig még nem leszek öreg.

Zene semmilyen sincs Rómában. Az Apollo színházban a Hugenottákat játsszák, Stanióval a főszerepben, de azt mondják, idáig olyan rosszul ment az opera, hogy ha Stanio hangját nélkülözni kéne, mindaz, ami maradna, egészen érdektelen. Ezért be kell érnem a saját muzsikálásommal. Meglehetősen sokat játszom, egyedül éppúgy, mint négykezest a testvéremmel, elég tűrhetően. Tegnap este Beethoven Esz-dúr kvartettjének egy nagyon jó átiratát játszottuk a legnagyobb beleéléssel, amikor egyszer csak alulról felüzentek, hogy valamilyen tábornok nem tud aludni, és kéri, hogy maradjunk csendben. Mit tehettünk, abba kellett hagynunk. Ez az egy rossz oldala van a szállodának, de itt maradok, mert ettől eltekintve az ellátás tökéletes. Az idő kissé megváltozott, az ég szürkésre váltott, és meleg lett. Azt mondják, közeledik a sirokkó. Ami azt illeti, nem vágyom rá, és tartok tőle.

Ma jártam először a Villa Borghesében. Csodálatos sétahely, és ami fontos: egészen elhagyatott. Láttam ugyan fényes fogatokat gazdagon öltözött hölgyekkel, de gyalogosan a kis sétányokon könnyű teljesen elvonulni.

Párizsban pedig még mindig hideg van.

Viszontlátásra, kedves, nagyra becsült barátnőm!

Az Ön P. Csajkovszkija

Júlia Karlovnának mély tiszteletem, Pahulszkijt üdvözlöm, és csókolom Milocskát, engedelmével.

Brailov, 1879. december 19.

Kedves, nagyra becsült barátom! Tegnap megkaptam két, Rómában írt levelét, amelyeket végtelenül köszönök. Nagyon örülök, hogy Róma tetszik Önnek, és hogy ott meleg és napos az idő. Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam ugyanakkor menni én is, de minden rossznak megvan a jó oldala is: akkor nem utaztam volna Brailovba, s mégiscsak itt a legjobb nekem. Annak is örülök, hogy szinte teljes egészében át tudja adni magát a pihenésnek, mert mindig félek, hogy túlerőlteti magát a munkájával.

Mondja, kedvesem, miért halasztja ilyen sokáig a döntését M-elle Tanja, és hogy viszonyul a prétendant-hoz?¹ Tetszik neki, vagy hozzámennie acte de raison? ² Natasa hogy van? Mikor utazik Alekszandra Iljinisna Pétervárra? Hogy áll Modeszt Iljics elbeszélése? Ez nagyon érdekel.

Most olvasom Passek visszaemlékezéseit, nagyon érdekesek. Habár egy kicsit szószátyár, azért élénk képzelet és könnyed előadásmód jellemzi.

Az "Orosz múlt"-at, amit küldött, megkaptam, kedves barátom. Elolvastam benne az 1863-as lengyel felkelést Bergtől. Mint történelmi esemény érdekes, de a szerző minden irodalmi kvalitást nélkülöz, fejtegetései ügyetlenek, ízlése gyenge, fárasztó olvasni.

Bécsben megvettem Goldmarktól a Sába királynőjének táncait négykezes zongoraátiratban, nagyon szépek. Ugyanilyen átiratban megvettem még a két Scharwenka, Philipp és Xaver néhány művét. Elragadó szerzők, bár semmi nagyszabásút nem találok a műveikben, nem jelentékenyek, de frissek, élők.

Vladiszlav Albertovics kérte, tolmácsoljam Önnek mély tiszteletét. Állandóan ír, komponál, fantáziál a zongorán. Az Ön levelétől leírhatatlanul el volt ragadtatva.

Viszontlátásra, drágám, pótolhatatlan barátom. Isten adjon Önnek minden kellemeset és jót. Szívből köszöntöm a közelgő karácsony alkalmából, és sikeres jövőt kívánok teljes egészségben és örömben. Egész szívem Önért ég szeretettel:

N. v. Meck

^1. A kérőjéhez.

^2. Okos dolog.

Kamenka, 1880. szeptember 1-6. hétfő

Ma éjjel nagy riadalomban volt részem. Két órakor kiáltást hallottam, és a kis Jurij sírását, amit köhögés és hörgés szakított meg. Úgy tűnt, légúti fertőzés lépett fel nála, teljesen váratlanul. Mint ahogy lenni szokott, a doktor aznap éjjel nem volt otthon. Mindazonáltal idejében megtettek minden intézkedést, hánytatták, s reggelre szegény kis betegünk túl volt a veszélyen. Hét órakor megjelent az orvos, és minden eljárást helyeselt. Most egészségesen alszik, és bár a lélegzésén hallatszik a hörgés, már nem veszélyes. Még azt az egyet kértük az orvostól, maradjon egy éjszakára minden eshetőségre a drága kis fiúcska közelében. Olyan csodás gyermek, csupa szív és jóság! Szinte érthetetlen az ő korában. Az utóbbi időben szokásává vált, hogy egy bizonyos sajátos nyelven utánozza a békák hangját. Ma éjjel, amikor alig tudott levegőt venni, azért, hogy bennünket megnyugtasson, mosollyal az arcocskáján próbált megszólalni ezen a nyelven, és ezzel a békahanggal szórakoztatni. Az undorító hánytató orvosságot, amit bevetettek vele, minden ellenvetés nélkül lenyelte. Igazán szeretetreméltó gyerek!

Szeptember 4. csütörtök

Mindenki hazatért. Jurij már teljesen jól van. Modeszt megérkezett Koljával, és két hónapig maradnak. A húgomat és sógoromat teljesen fellelkesítette az unokatestvéri birtok, amely egykor a fiaikra száll majd. A ház, a kert, a hely fekvése, az erdőkben gazdag föld ugyanazt váltja ki belőlük, mint belőlem, amikor Szimakiból visszajövet szomorúan ismerem be, hogy Kamenka az a hely, amely leginkább hiányzik nekem a földkerekségen.

Kamenkában most a varázslatos őszben is gyönyörködhetek. A sétáim hosszabbak, és elhatároztam, nem csinálok semmit, szinte egész nap kószálok erdőn és mezőn. Egy kis időre távol tartom magam a műveimtől, hogy kipihenjem az előzőleg végzett végtelen korrektúrázást, amellyel sokáig vesződtem.¹ Lehetőség szerint minél többet fogok játszani más zeneszerzőket, és azzal kezdtem, hogy szorgalmasan tanulmányozom A varázsfuvolát, Mozart operáját. Soha értelmetlenebb, butább szüzsét nem kísért ilyen varázslatos zene. Köszönöm a sorsnak, hogy életem így alakult, és zenei pályára kerültem, lekötelezett azzal, hogy Mozart mesterkéletlen, elbűvölő muzsikájából egy hangot sem veszítek. Nem hiszi el, drága barátnőm, milyen csodálatos érzéseket élek át, amikor elmerülök a zenéjében. Nyoma sincs benne annak a gyötrő szenvedélyességnek, amelyet Beethoven, Schumann, Chopin és általában a beethoveni vagy a Beethoven utáni zene vált ki. Utóbbiak nyugtalanítanak, izgatottá tesznek, lelkesítenek, de nem becéznek és ringatnak, mint Mozart zenéje. Mozart iránti rajongásom, gondolom, annak tudható be, hogy tizenhét éves koromig nem foglalkoztam zenével, csak egy Don Giovanni-előadást ismertem, amelyet szerettem. Az én nemzedékem gyerekkorától fogva a modern zenén nevelkedett, s mire megismerkedtek Mozarttal, már hozzászoktak ahhoz a Chopinhez, akiben a byroni lélek vakmerősége és kiábrándultsága tükröződik. A családomban, szerencsére, keveset zenéltek, ezért ezzel nem rontottak el, nem itatott át a Beethoven utáni zene. Így került utamba ifjúkoromban Mozart, s vele a zene végtelen szépsége, titokzatos horizontja tárult fel előttem. És az akkori benyomás aztán már soha nem homályosult el. Tudja, amikor Mozartot játszom és tanulmányozom, fiatalabbnak, élénkebbnek, majdhogynem ifjúnak érzem magam!

De most abbahagyom. Tudom, hogy Mozart értékelésében nem értünk egyet, és Önnek nem igazán érdekes a róla szóló dicshimnuszaimat olvasnia.

Szeptember 5. péntek

Megkaptam Nápolyból írt levelét. Hogy eltaláltam, drága barátnőm, milyen biztosan éreztem, hogy Nápoly Önt fárasztja, s hogy mihamarabb a Villa Oppenheimbe igyekszik pihenni. Írja, hogy nem akarok-e odautazni a Viale dei Collira, amikor Ön is ott lesz. Nemcsak hogy akarok, hanem erről álmodoztam, mint a legfőbb kívánságról és boldogságom megvalósulásáról, de attól tartok, mégsem teljesülhet. Akadályt jelent mind az operaelőadás bizonytalan időpontja, ² mind pedig a döntés Aljosina sorsát illetően, ³ ami talán novemberben következik be. De engedje meg nekem, hogy ne kelljen igennel vagy nemmel válaszolnom! Lehet, hogy kedveznek a körülmények, és október végén vagy november elején mégis rohanok Önhöz, és az Ön szomszédságában várom a döntést Aljosináról és a hírt az opera színreviteléről. Ha az opera a szezon végén kerülne előadásra, például februárban, akkor nincs akadálya, hogy a november, december és január hónapot is Itáliában töltsem. Nehéz lesz a megszokott Alekszejem nélkül, és bár egy időre kénytelen leszek megválni tőle, nem mindegy, hogy Oroszországban vagy külföldön kell megszoknom a hiányát. Ámde az igazat megvallva, drága barátnőm, nem titkolhatom, hogy borzasztóan szeretném kihasználni a meghívását, és már kezdek is álmodozni az október végi vagy november eleji itáliai utazásról.

Az idő itt csodálatos, ma kimegyünk az erdőbe teázni. Tegnap Modeszt felolvasta nekem a komédiáját. Egyelőre csak a színpadra állítás részletei készek, de néhány jelenet már teljesen előadható! Kérem Önt, ne tartson elfogultnak, ha azt mondom, a kész darab is nagyszerű lesz! Sajnos Modeszt, részben amiatt, hogy Koljával foglalkozik, részben saját természetéből fakadóan, nem tudja olyan gyorsan kidolgozni a vázlatokat, ahogyan ezt szerintem tennie kellene. A regényét már három éve írja, és még mindig nem fogott hozzá a végleges befejezéshez. Attól tartok, ez a komédia is sokáig így marad. De itt leszek Kamenkában, biztatom és ösztökélem majd, hogy gyorsabban fejezze be. Remélem, hogy Modeszt neve végül bekerül az orosz irodalomba. Esze, ízlése megfigyelőképessége is lehetővé tenné, hogy jelentős műveket hozzon létre, csak szabadideje nincs elég.

Szeptember 6.

Most kaptam a hírt, hogy Lev Vasziljevicsnél Verbovkán leégett két asztag. Üldözi a balszerencse... A cékla kipusztult, az őszi vetésre valamilyen új féreg támadt. Pedig az idő csodálatos.

Jó egészséget, drága, kedves barátnőm!

Odaadó híve P. Csajkovszkij

^{1. Kamenkában Csajkovszkij ekkor az Olasz capriccio, a 2. zongoraverseny és az átdolgozott Rómeó és Júlia nyitányfantázia korrektúráján dolgozott.}

^{2. Az előző részben már említett opera, Az orléans-i szűz bemutatójának időpontja.}

^{3. Csajkovszkij kedvelt inasát, Alekszejt decemberben hívták be katonának.}

Firenze, 1880. szeptember 13.

Drága, nagyra becsült barátom! Tegnap megkaptam legutóbbi levelét, amit hatodikán írt. Szegény csepp Jurij! Milyen szörnyű betegséget viselt el! Istennek hála, hogy minden jól végződött. Így is kellett történnie egy ilyen kedves gyermekkel.

Sajnálom Lev Vasziljevicset, hogy ennyi bajjal küzd a birtokán. Nehéz a földeken gazdálkodni, ebből látszik, hogy ezek a bogarak, férgek Kamenkán tartós kárt okoztak. Verbovkán is vannak? Védekeznek ellenük valamilyen szerrel? Szörnyen félek, nehogy ezek a kártevők átkerüljenek Podóliába.

A remény, hogy ideutazik, teljesen fellelkesített. Isten adja, hogy minden ezt segítse, hogy Ön teljesen nyugodtan otthagyhassa Oroszországot, és szippanthassa a Viale dei Colli mennyei levegőjét, amely annyira jó, hogy egyszerűen nem lehet betelni vele. S mi lenne, ha fordítva tenné, s most azonnal utazna ide Pjotr Iljics, s novemberben vissza Oroszországba? Itt most rendkívül jó...

Mennyire örülök Modeszt látogatásának! És Kolja megnyugodott teljesen, amiért az anyjától el kellett válnia, vagy néha vágyódik utána? Ösztökélje Pjotr Iljics Modeszt Iljicset, hogy fejezze be és engedje az emberek közé a műveit. Mondja meg neki, hogy nem lesz jó, ha majd az kerül az életrajzába, hogy tíz évig ült az első művén. Ha ez nem is lesz igaz, ezt nem mindenki fogja tudni, s amiért nem dolgozik rajta, hanem fekteti három éve, az életrajzíróknak lesz okuk a tévedésre. Ezért személyesen kérje meg a nevemben, hogy mihamarabb adja ki a regényét. Nagyon szeretném megismerni, s attól tartok, nem élek addig, ha ilyen lassan kerül kiadásra... Modeszt Iljics szintén jogtudományt tanult?

Fiaimtól gyakran kapok levelet, s mostanában valamilyen csüggedés lett úrrá rajtuk. Max teljes ellátású kollégiumot kapott, és szegényt ez annyira letörte, hogy egészen levert lett. Szása megindító levelet írt, amelyben Max sírnivaló sorsát ecsetelte. A szegény Misa egészen hallgataggá vált a bajtársi együttérzéstől és szomorúságtól. Mindez olyan nyugtalanná tett, hogy táviratoztam, legyen magántanuló inkább, s remélem, olyan választ kapok, hogy ezzel rendbe jön.

Az Ön elragadtatottságát Mozart iránt teljesen megértem, kedves barátom. Amikor Mozart portréját nézem, magam is ellágyulok ettől a határtalanul szelíd, gonoszságot nem ismerő arctól. Nem e világról való volt, s a zenéje pontosan tükrözi a természetét, mint ahogy Ön kitűnően jellemezte, megnyugtat, kibékít - én pedig azt a fajta zenét kedvelem, amelyik nyugtalanít, tiltakozik. Azt mondja, hogy hiszen az életünkben is épp elég sok a nyugtalanság. Ámde ezek a nyugtalanító dolgok a zenében éppen ellentétes pozíciót foglalnak el: az ember életében elköveti a rosszat, a zenében - igyekszik jóvátenni. Amennyire terméketlennek tűnik ez elsőre, annyira hasznos másodjára, jótékony az erkölcsökre. Ha az emberek többet nyugtalankodnának a zenében, kevésbé kellene nyugtalankodniuk az életben, emberségesebbek, fennköltebbek lennének. Az emberségesség alatt megint csak nem a teljes megbocsátást, a rossz iránti közömbösséget értem - nem, én nem akarok kibékülni a rosszal, nem akarom kérlelni, s ezért szeretem a tiltakozást a zenében is, és nem hajolok meg azok előtt, akik mindent megbocsátanak. Szeretem Mozartban azt a valóságos galambtermészetét, de a világhoz való viszony kérdéséhez benne nem lelek fel semmit: az, aki megbocsátja a rosszat, nem vezeti el az embert a jóhoz...

Remélem, kedves barátom, megírta nekem a költségvetéssel kapcsolatos összeget. Ehhez még egy kérdés: kényelmesebb, ha egy összegben küldöm négy hónapra? Viszontlátásra, drága, kiváló barátom. Az Önt mindig és mindenhol forrón szerető:

N. v. Meck

A leveleket válogatta, fordította és jegyzetekkel ellátta: Csanda Mária