Az orgonaépítészetben gyakran hangsúlyosan jelenik meg az a felfogás, melyet nem a hangzás, hanem az orgonairodalom inspirál, s amely egy új hangszertől csupán azt várja el, hogy azon Scheidttől, Bachon, Liszten és Regeren át Messiaenig minden jól előadható legyen. Ez a szemlélet szükségképpen kompromisszumhoz vezet. Csakhogy a legtöbb kompromisszum önmagában is terméketlen. A szűk értelemben vett historizálás és korhűségre való törekvés azonban nem örökérvényű ideális állapot. Ha az lenne, modern hangszeren a zenetörténeti korszakok orgonairodalmának hiteles megszólaltatása csak úgy volna lehetséges, ha az orgona az adott periódus jellegzetes hangszíneit birtokolná. Csakhogy az egyes regiszter-elnevezések is más-más tartalommal és hangzásképpel rendelkeztek az évszázadok során. E logikát követve tehát egy mai építésű hangszeren egymás mellett kellene szerepelnie egy Praetorius-principálnak, egy Schnittger-principálnak, egy Silbermann-principálnak és egy Reger-principálnak. Könnyen belátható, hogy egy ilyen hangszer fejlődésképtelen, és sem a játékost, sem a komponista fantáziáját nem sarkallja újművek létrehozására. A zenetörténetben ugyanis megfigyelhető, hogy az új művek létrejöttét mindig megelőzte az új orgonahangzás megszületése, mely előfeltételül szolgált a kompozíciós munkához. A komponálás mellett ugyanilyen jelentőséggel bírt az improvizáció is, mely az orgonaépítés eredményeit hol igazolta, hol korrigálta. És itt érkeztünk el a Művészetek Palotája Baróti István által megálmodott és diszponált új hangszerének ama tulajdonságához, melyet legfontosabbnak tartok. Az új orgona megszületésével a kor technikai, zenei és szellemi színvonalának megfelelő lehetőségek gazdag tárháza nyílt meg.

A hangszer tervezésekor hangsúlyos szerepet kapott az orgona történelmi hagyománya és a hangszínpaletta újításának egységes eszméje. A 92 regiszteres, 5 manuálos, összesen 7000 sípot tartalmazó mechanikus hangszert középen a vízszintes trombita kar és a főmű alkotja, mely mögött a harmadik manuál sípműve helyezkedik el. Ezek két oldalán két szinten a pedálhangszíneket megszólaltató szélládák nyertek elhelyezést. Minden orgonának kényes pontja, hogy a dinamikai árnyalásokat, és ezen belül is fokozottan az erősítést hogyan oldja meg. Ez a hangszer ennek megvalósításában is összetett. A regiszterhangerők alapján sorra kapcsolódnak be a hangszínek amellett, hogy a manuálok társíthatósága is lehetséges. De amit a művész a legízlésesebbnek tarthat, az a teraszos dinamika, melynek révén a hangszínek az orgonista elképzelésének megfelelően szólalnak meg.

A hangszer diszpozíciója egy ötmanuálos - főmű (I. manuál), redőnypozitív (II. manuál), redőnymű (III. manuál), szólómű (IV. manuál), pedálmű - szimfonikus orgonát határoz meg. Az ötödik manuálhoz mindössze három regiszter tartozik, hangerejük mégis az összes többinél erősebb: ezek a homlokzatban jól látható spanyol trombiták, amelyek bearanyozzák az orgona hangját.

Az orgona nyelvkarát a német, francia, spanyol hangszínkarakterek mellett a magasnyomású angol tuba mirabilis is gazdagítja. A hangszer homlokzatát külső megjelenésében az előre és oldalra dőlő sípsorok réteges elosztása és aszimmetriája teszi izgalmassá. Magyarországon egyedülálló módon itt jelenik meg először homlokzatban 32'-as és 16'-as, valamint a főmű 16'-as, fent a pedálmű és a szólómű 8'-as principálregisztere. Az orgona megszólaltatása - alternatív módon - két játszóasztalról történhet, melyek közül az orgonakarzaton beépített játszószekrény rendszere mechanikus, a zenekari pódiumon elhelyezett, szabadon álló, elmozdítható játszóasztal tisztán elektronikus rendszerű. A két játszóasztal szintén kivételes és hazánkban páratlan módon egyszerre négy művésznek biztosít párhuzamos játéklehetőséget.

A két orgonaépítő céget - Werkstätte für Orgelbau Mühleisen GmbH; Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra Kft. -, mely a Művészetek Palotája új orgonájának teljes felépítését végezte, az orgonaépítés minden területére kiterjedő évtizedes tapasztalat és sikeres együttműködés köti össze. A gondos tervezés, a szakszerű anyagválasztás, a pontos kézműves kivitelezés (menzúra, szélnyomás, traktúra) és a terem akusztikai követelményeit figyelembe vevő intonáció eredményeként Európa kiemelkedő minőségű és kivételes hangzású hangversenytermi orgonája készült el.

Az új kompozíciók megszületését, új hangzásképek létrehozását és az orgonairodalom gazdagságát szolgálni hivatott hangszer létjogosultságát a hangversenyprogramok sokasága és a hangversenyeken fellépő művészek játéka igazolhatja majd. Az orgonaavató gálakoncert (május 22.) művészei - Elekes Zsuzsa, Baróti István, Fassang László, Varnus Xavér- Bach-, Liszt-, Widor-, Antalffy-, Webber-kompozíciók és az ősbemutatóként elhangzó Hidas-orgonaverseny megszólaltatásával igyekeztek bemutatni a hangszer biztosította kivételes lehetőségeket; a négy orgonaművészhez Prunyi Ilona zongoraművész és a Lukács Ervin vezényelte Danubia Szimfonikus Zenekar társult.