- Ön Magyarország egyik legnagyobb presztízsű kulturális komplexumát vezeti. Ma nagyon sokan tanulnak kulturális menedzsmentet. Amennyire üdvös ez, annyira biztos az is, hogy nem a diploma teszi a jó kulturális menedzsert. Mit tanácsol nekik?

- Minél előbb dolgozzanak a gyakorlatban, és ne szégyelljenek "lentről" indulni. A menedzserdiplomáknak az a bajuk, hogy kevés közük van a gyakorlathoz. Tanulni persze kell, mégpedig folyamatosan. Én ma is tanulok, hiszen a Művészetek Palotája Kft-ként működik, tehát ismernem kell a társasági működéssel kapcsolatos törvényeket, előírásokat, jogszabályokat, és azok szellemében is kell gondolkodnom. Aki pedig leszigorlatozott római jogból, annak a gondolkodását ez meghatározza. Már nincsenek mindenhez értő reneszánsz emberek, ma túl sok a részinformáció, és túl gyorsan változnak a lényeges információk. De legalábbis tájékozódni tudni kell közöttük.

- Honlapjuk szerint a MűPa Kft. partnerei a Nemzeti Filharmónia, a Nemzeti Táncszínház és a Ludwig Múzeum (LuMú). A honlap a partnerek között a Mezzót is említi, ami külön öröm számomra, mert nagyszerű kulturális forrásnak tartom ezt a tévécsatornát. Miben áll a partnerség?

- A Mezzo nagyon nehezen enged be a partnerei közé, és nem is olcsón. De hálásnak kell lennünk, mert noha eredetileg mi kerestük meg őket, azután ők vették fel velünk a kapcsolatot. A Mezzo szellemisége véleményem szerint kihat a tágabb zenei életre. Érezhető például, hogy az aránytalanul sok avantgárd műsor helyébe egyre inkább a népszerűbb klasszikusokról szóló műsorok lépnek. Ez azért is nagyon fontos, mert a fiatalok, amikor a kötelező lázadó évek után visszafordulnának a maradandóbb értékekhez, ott maradhatnak a klasszikus magas kultúra mankói nélkül. A Mezzo remek arányokat képvisel, mert tudott váltani, amikor egyértelművé vált, hogy a klasszikus kultúra közönsége rohamosan öregszik. Nézze meg a MűPa tevékenységét, itt minden erről szól: arccal a fiatalok felé! Ebben nekem a Mezzo nagy példakép.

- Mi az együttműködés tartalma?

- Most ott tartunk, hogy 2008-tól, ha az anyagi lehetőségeink meglesznek, rendszeresen meg fogunk jelenni műsorral a Mezzón. Eötvös Péter Balkonjáról majdnem sikerült megállapodnunk, tudósítottak róla. Nehéz bekerülni a Mezzóba, nagy a tülekedés. Hirdetéseink persze most is vannak.

- A remek Úrhatnám polgár itteni bemutatásának van köze a Mezzóhoz?

- Ajánlás-szinten. De mivel befogadtuk, ez is visszahat ránk úgy, hogy komolyan vesznek bennünket. Mert ez sem volt mindig így. A legtöbben nem is tudják, milyen nehéz volt a MűPának elindulnia, eleinte sok művész nem is akart eljönni hozzánk. A Clevelandi Szimfonikusoknak öt koncertjük volt Bécsben, és csak az utolsó pillanatban lehetett elérni, hogy beiktassák Budapestet. Meghívtam az elnököt, nézze meg a házat, és nem akarta elhinni, amit látott. És ami nagyon ritka: amikor végül eljött a zenekar, körülvezettették magukat a házban. Ahhoz, hogy rajta legyünk a zenei térképen, nem elég, hogy legyen egy-két híres zeneszerzőnk, és néhány magyar művész világhírnevet szerezzen. Kellett egy ilyen hely is.

- A Zeneakadémia nyilván örül a MűPa létrejöttének. Koncerthelyszínként persze komoly riválist kaptak. Milyen az együttműködés?

- Semmilyen rivalizálás nincsen. Minden kiadványunkon szerepel, hogy szakmai támogatónk a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem. Véleményezik a műsorszerkesztést, a rektor, Batta András műsorokat vezet nálunk (például decemberben majd az orgonatanszék magyarázó koncertjének műsorát), tematikus programokat dolgozunk ki együtt. A zeneakadémisták rendszeresen szerepelnek a közönségforgalmi területeken, olykor koncerteznek is. Nagyon szeretnek idejárni. Számtalan példát mondhatnék, nagyszerű az együttműködés. A MűPa nemcsak Budapesté, hanem Magyarországé, sőt Európáé.

- Bármilyen szép egy épület, bármilyen gazdag és izgalmas a programkínálat, bármilyen lenyűgözők is az intézmény jellegzetességei nemzetközi összehasonlításban, a közönség nem feltétlenül ezt a nagy perspektívát látja. Véleményét nagymértékben befolyásolja közvetlen fizikai élménye is: mi mennyire praktikus, kényelmes, hozzáférhető. Fontos, hogy könnyű-e kapcsolatot teremteni, telefonálni, információt szerezni, jegyet rendelni, eljutni a helyszínre, bent eligazodni. Azt mondta egyszer, önöknek kell a kritika, mint egy falat kenyér. Szolgálhatok néhány falattal?

Csekélységeknek tűnhetnek föl, de én, a közönség, így találkozom a MűPával. Megnézem a honlapot, ami visszafogottságában szép, de azért sok sebből vérzik. A layout és a tipográfia érdektelen és nem praktikus, de ez még hagyján. Az idegen nyelvre váltás lehetősége a nyitólap alján rejtőzik. Ha viszont eljutunk az angol és német verzióhoz, idejétmúlt információt találunk, sőt magyar nyelvűt is. Nincs mód könnyű, közvetlen online jegyvásárlásra. Ezek már-már öngyilkos gesztusok. A telefonszámok is el vannak dugva a honlapon, de ha megtaláljuk őket, akkor sem könnyű felhívni a Palotát. A Közönségkapcsolatok, ahonnan rendszeresen kapok tájékoztatást e-mailen, máig nem válaszolt egy enyhén bíráló levelemre.

Folytatom, legyünk túl rajta. Van egy CD-bolt, ami az eldugott, olvashatatlan (és csak magyar nyelvű) kiírás miatt megtalálhatatlan. Icipici hely, ahol a koncertszünetben kezelhetetlen a zsúfoltság, máskor viszont nem kínálja magát az arra járónak, mint a Vince Kiadó remek könyvesboltja a LuMú oldalán. Nincs számítógépük, ami még egy holland kisváros CD-boltjában is elképzelhetetlen. Nekünk, a közönségnek gyakorlatilag mindegy, miért nincs - számunkra ez a MűPa szolgáltatása, és rossz. Itt nagyon elszántnak kell lenni ahhoz, hogy CD-t vásároljon az ember, míg a Zeneakadémián például akkor is vásárol, ha nem volt szándékában, mert odaterítik elé a közlekedőterekben.

A földszinti étterembe olyan ajtó nyílik, mintha egy raktárba vezetne, az "Étterem" kiírást inkább valami tévedésnek tartja az ember, és óvakodik odamerészkedni, pedig ilyen helyen elengedhetetlen az elegáns étkezés lehetősége.

Nem szeretnék a sokszor fanyalgó, mindent negatívan látó magyar közönséghez csatlakozni. Éppen azért, mert szeretem ezt az intézményt, örülök, hogy alkalmam van ezt a néhány dolgot elmondani - nem egy tehetetlen jegyszedőnek, hanem a vezérigazgatónak.

(Nem hiszek a szememnek. Kiss Imre nem azt teszi, amire itthon leginkább számítani lehet, hogy a kritikát valami irritált vagy nagyképű általánossággal elhessenti, hanem miközben folytatom a felsorolást, papírt-tollat vesz elő és jegyzetel. A közönségkapcsolatos megjegyzésen külön sokáig csóválja a fejét.)

- Őszintén fogok válaszolni, de kérem, segítsen, hogy senkit se bántsak meg. (Finomításra nem volt szükség, úgyhogy a mondottakat rövidítve, de szöveghűen közöljük.) A ház már túl volt a bokrétaavató ünnepségen, de szó szerint senki nem tudta megmondani, hogy pontosan mi lesz benne. A tervezőknek úgynevezett gördülő tervezéssel kellett dolgozniuk, ami az őrületbe kergette őket, mert minden állandóan változott. Nekem nem volt kivel konzultálnom, így mentem a magam feje után, hiszen korábban rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem, itthon is, külföldön is. Egy forgatókönyv arról, hogy ennek a háznak mit kell tudnia és mi legyen benne, a mai napig csak az én fejemben van meg. De engem nagyon későn neveztek ki, a tervezett nyitáshoz képest csak tíz hónappal korábban. A pontos funkció meghatározásán kívül is hiányoztak alapvető dolgok. Csak egy példa: az előadók és a személyzet számára nem volt étkezési lehetőség. Próba vagy előadás után több száz ember menjen a mosdóba tenyérből inni és hazulról kelljen elemózsiát hozni? Nem tehettünk mást, az akkor rendelkezésre álló épületen elkezdtünk farigcsálni.

- A mai épület tehát egy állandóan vitatott, folyamatosan változó funkcióra épült.

- Többek között a Hagyományok Házát szánták ide, amely nagyon értékes munkát végez, de nincs szüksége egy ilyen hallatlanul drága épületre, amit folyamatosan hasznosítani kell. A politikusok azonban olykor félnek ilyen egyszerű dolgot kimondani, nehogy nemzetietlennek tűnjenek. A táncmozgalomnak viszont nem jutott hely a kicsi Várszínházon kívül, logikusabb volt, hogy ők jöjjenek ide. Itt ma már táncházasok, amatőrcsoportok, függetlenek, gyerektáncosok dolgoznak, kitűnő próbaterem van, nagyszerű együttesek lépnek fel. De nem elég, hogy tematikusan senki nem foglalkozott az épülettel, hanem sokszor ötletszerűen terveztettek. Akad még egy színház, ahol hátulról nem lehet behozni a díszleteket? Hát itt lebetonoztatták a mai Fesztiválszínház hátulsó bejáratát, legyen elég a díszletmozgatáshoz az ajtó...

Sajnos nálunk még nem úgy zajlik a jegyértékesítés, mint Bécsben, ahol az ember leszáll a pályaudvaron, és ott helyben megveheti a színház- és koncertjegyeket, s mire a szállodába ér, azok már ott várják. Pedig technikailag ez ma nem ördöngösség, csak egyszer kellene nagy pénzt rászánni. A jegyeladáshoz most beültettünk valakit, aki csak a telefonokkal foglalkozik. A jegyek 40-45 százalékát helyben adjuk el, a koncertek alatt és után is nyitva vagyunk. De azt még nem tudtam elérni, hogy egységes online rendszer szolgálja a vásárlást. A honlapunk jól indult, bár az, hogy az első évben elnyertük az év legjobb kulturális honlapja címet, az adott mezőnyben, köztünk szólva, nem volt nagy elismerés. A honlapot átterveztetjük, mert a tavalyi állapota jobb volt, mint a mostani. Ezt a feladatot most megpályáztatom. Azt szeretném, hogy a honlapon is érezhető legyen a ház feelingje.

- Pedig ma már, ha föl kell állnom a számítógép mellől ahhoz, hogy jegyet vegyek, akkor esetleg inkább le is mondok róla.

- Nagyon igaza van. Egyébként fél évre előre adjuk ki a pontos programot, a következő fél évre pedig jelezzük. De el akarom érni, mint annak idején az Operaházban is elértem, hogy éves programfüzetet tudjunk nyomtatni. Ezt a világzene és a könnyűzene programjában elég nehéz megvalósítani, de a jazzben, a kamaraoperában, a mozgásszínházban, a táncban, a komolyzenében lehetséges. Most már a 2008-as programmal is tudok foglalkozni. Azt egyelőre nem tudtam elérni, hogy a honlapon is minden ott legyen ilyen távra előre. Ha minden igaz, szeptembertől elindul a MűPa újságja. Idáig is el kellett jutni.

- Melyek a külföldi példaképintézmények, amelyektől tanulhat? Honnan vehet át tapasztalatot?

- Nagyon sokat tanulok másoktól, de nem csak én. Megpályáztam egy EU-s képzési támogatást, és kiküldtem húsz munkatársat Párizsba, négynapos tanulmányútra. Volt köztük szcenikus, világosító, nemzetközi ügyintéző, sőt gazdasági szakembert is küldtem, nézze meg, mennyi pénzt kapnak, milyen arányok vannak, hogyan könyvelnek okosan és így tovább. Mindenkinek le volt írva a lecke, hogy mit kell tennie. Megbeszéltem Gérard Mortier-val, a párizsi Opéra főigazgatójával, ő megszervezte az egészet ott helyben. És mindenki elvégezte a házi feladatát.

Szerencsés vagyok. Ennek a háznak az az ereje, hogy kívülről úgy fest, mintha minden rendben volna - a közönség is többnyire így érzi. Ezt csak egy ilyen kollektívával lehet elérni, amilyen itt van.

- Maga választotta az összes munkatársát?

- Négyezernél több önéletrajzot néztem át... Sok ajánlás jött, de mindenkit személyesen én vettem föl. Jelenleg százötvenen vagyunk, a nagy rendszerek üzemeltetését kiadjuk külső cégeknek, magunk a szakmai üzemeltetést végezzük.

- A Nemzeti Színháznak kellett volna multifunkcionális közösségi térré válnia, de nem vált azzá. A MűPának remek lehetőségei vannak erre. Milyen egyéb közönségvonzó és közösségformáló szolgáltatásaik vannak a színházi és koncertprogramokon kívül?

- Vasárnaponként itt zajlik a Cifra Palota nevű interaktív esemény, ahol ezerötszáz-kétezer gyerek és szülő zsibong. Vasárnap vannak az ifjúsági hangversenyek is, remek repertoárral és előadókkal. A közönségforgalmi területeken tizenhárom touch-screen van fölszerelve. A közönség ingyen internetezhet, óriási választékból hallgathat zenét. Hétköznapokon a zeneakadémisták több helyen koncerteznek a házban. Mindig igyekszünk kiállításokat is elhelyezni a nagy térben. Azt akarjuk, hogy a MűPa találkozási hellyé is váljon. Egyelőre nagy hátrány, valóságos istencsapása, hogy gyakorlatilag egy felvonulási terület közepén vagyunk. Arról volt szó, hogy előbb megépül a kongresszusi központ és három szálloda. Ha ez így megvalósult volna, nekem nem lenne gondom közönségre. Ne felejtse el, hogy mi abszolút túlkínálattal jelentünk meg a kulturális piacon, pedig a pénztárcákban nem szaporodott meg a pénz. Olyan hellyé kell tehát válnunk, amely minden lehető módon vonzó az emberek számára. Ezen dolgozunk. Folyamatosan próbáljuk a fiatalokat megszólítani. Például először meghívjuk a pedagógusokat: számos koncertünkön félreteszünk 120 ingyenjegyet a számukra, vendégül látjuk, körbevezetjük őket a házban, meghallgatják a koncertet, és előtte vagy utána önköltségi áron étkezhetnek az étteremben. Mindig más-más három budapesti és három vidéki iskolának kínáljuk ezt a lehetőséget. Aki eljön, felkerül egy listára, és ha jelentkezik a továbbiakban, 200 forintos szakmai (pedagógusprogram) jegyet kaphat. És ha gyerekeket hoznak, a gyerekeknek is 200 forint a belépő. Ha egy iskolából sok gyerek jelentkezik, kiküldök előtte valakit, aki osztályfőnöki vagy énekórán mesél nekik a zenéről, amit hallani fognak, így aztán a koncert még élvezetesebb lesz számukra. Ez a kezdeményezés ebben az évben indult. Egyébként ismeretes, hogy a diákigazolványt felmutatók eleve mindenre kapnak 200 forintos jegyet.

- Nagy előny, hogy a LuMú napközben tart nyitva, ami magától is életet hoz a házba. Milyen az együttműködés?

- A Nemzeti Filharmonikusoknak és a Nemzeti Táncszínháznak már sikerült különböző kisebb programokat megvalósítani a LuMúban. Az összefogás eredményeként (mecenatúrával) elértük, hogy a múzeum este nyolcig legyen nyitva, s így a különböző előadásokra érkezők is megnézhetik a gyűjteményt. Szeretném, ha a nyitva tartást előbb-utóbb meghosszabbíthatnánk tízig. Tehát kezd az intézmények közönsége keveredni. Láttam külföldön egy jó ötletet, itt is meg akarom csinálni. A koncertterem színpada mögött van egy VIP-szoba, amely mindkét oldalán megközelíthető. Megállapodtam a KOGART-tal (Kovács Gábor gyűjteménye - a szerk.), a Nemzeti Galériával és a Szépművészeti Múzeummal, hogy alkalmanként kölcsönadnak egy vagy két műalkotást, amely valami módon kapcsolódik a koncertprogramhoz, s mellé egy nagy táblán három nyelven kiírjuk a tudnivalókat. A közönség a koncert idején ki-be sétálhat ott és megtekintheti az alkotást. Azt hiszem, többek között ez tesz élővé, érdekessé egy házat.

- Közhely, hogy a legjobb bornak is kell cégér - azaz a jó marketing létkérdés. Említene különösen sikeres vagy innovatív marketingprojektet, az említett iskolaprogramon kívül?

- Kitaláltuk például az úgynevezett orvos-gyógyszerész-programot. Nehezen indul be, de tudom, hogy jó lesz. Van olyan orvosréteg, amelyik nem keres jól, fiatal orvosok, úgy negyvenéves korig. Személyesen megkeressük őket programjainkkal az Orvostudományi Egyetemen keresztül - övék a címlista -, és kedvezményes jegyeket kínálunk. Már kezdenek jönni. Sok ilyen apró trükk van, ami előbb-utóbb beérik.

A kultúra marketingje nagyon speciális, mert igazi affinitást igényel a "termék" iránt. Valamint azért is, mert a kultúra bizalmi termék, utólag derül ki róla, hogy milyen értéket képvisel. Nálunk a marketingesnek értenie és éreznie kell a terméket, amit elad, ezért a programok kialakításának elejétől kezdve részt vesz a folyamatban. Itt is nagyon kell érteni a célközönséget. (Péládul Jessye Norman koncertjének nagyplakátjait csak az Andrássy út mentén raktuk ki, mert ott halad át az egyik fontos célközönségünk.) A plakátozás eredményessége nehezen mérhető, és a helyek bérlése nagyon drága. Ráadásul nekünk évente öt-hatszáz programot kell értékesíteni, tehát hirdetni. A jegyek 15 százalékát egy 300-400-as lista viszi el, bankok, biztosítók, a cégek 100-as toplistája, követségek. Noha én annak idején marketingtankönyvet is írtam, itt újra kellett tanulnom a marketinget. Nemrég jött ide új marketing- és kommunikációs igazgató, aki újjászervezte az egész csapatot. Nincs könnyű dolga. A sajtót például, úgy látszik, csak akkor érdekelné a ház, ha gyilkosság történne itt. Próbáltunk hetenként működő sajtóklubot szervezni, szerintünk itt mindig volna miről írni. Ha eljöttek is néhányan, nem kérdeztek semmit, egymással beszélgettek... Miközben külföldön óriási sajtónk van.

- Érez-e politikai nyomást? Nyilván azt kell mondania, hogy "nem". De egy ilyen drága presztízsintézménynél ez valószínűtlen.

- Azzal a feltétellel vállaltam a munkát, hogy a politika kívül marad, és ezt Hiller István meg is ígérte. Aztán persze mégis jöttek bizonyos telefonok, én pedig emlékeztettem őt a megállapodásunkra, és ő korrekt módon közbelépett. Ezért aztán komoly respektusra tettem szert. Volt persze egy-két gikszer, amikor Orbán Viktor itt tartott egy kulturális eseménynek bejelentett találkozót, más alkalommal Gyurcsány Ferenc is megjelent politikusként. Ilyen hibákra a jövőben nem kerülhet sor. A politikusok is belátták, hogy a kultúrának nem megosztó, hanem összetartó feladata van. A MűPa ma politikamentesen működik.

- Beszéljünk röviden a programfinanszírozásról, mert ez nyilvánvalóan mindenkit érdekel. Tudvalevő, hogy kb. évi nettó 800 milliót kapnak az államtól. (Összehasonlításképpen: ugyanennyit kap a Tavaszi Fesztivál.)

- Ez egyrészt önmagában is jó, de a legjobb talán az, hogy biztos, előre garantált pénz. Ami annyit jelent, hogy előre tudunk tervezni, ez pedig egy ilyen színvonalú intézménynél egyszerűen elengedhetetlen, hiszen az előadóink nagy része messze előre be van táblázva. Nagyon jó, hogy egy politikus ezt világosan látja. Hiller István megbízható partnerünk.

- Mennyi saját bevétel várható el egy kulturális intézménytől? Tudom, hogy ez intézményenként nagyon változó, de önnek széles körű tapasztalata és rálátása van.

- Nagyjából az egész költségvetés 8-12 százaléka. Mi 24 százalékot tudunk magunk kitermelni.

- A külföldi nagy nevek, együttesek vagy szólisták ide ugyanannyiért jönnek, mint a gazdagabb nyugati országokba?

- Igyekszünk kreatívan tárgyalni. Ha például egy művész turnézik, keresünk egy szabadnapot a turnénaptárában és küldünk egy felkérést. A művésznek, az impresszáriónak és nekünk is az az érdekünk, hogy ezt elfogadja. Többnyire belátják, hogy mi nem tudunk olyan magas honoráriumot fizetni.

- Mennyire játszik szerepet a MűPa létében a kereskedelmi jellegű hasznosítás? Csak anyagi meggondolások diktálják, vagy a kapcsolatok építése és a reklámérték is fontos?

- Rengeteg a jelentkező, sokan kibérelnék a helyiségeinket, azonnal és sokat is fizetnének értük. Mi csak nagyon válogatott alkalmakra adjuk bérbe a termeket, és akkor érdekes módon a bérleti díj négy-ötszöröse annak, amit a zenekarok fizetnek...

- Alkalmasak-e ezek a nagy terek konferenciák tartására?

- Igen, de nem ez a profilunk. Ha ráállnánk a konferenciaüzletre, sokat kereshetnénk, de mi a kultúráért vagyunk itt, ebben kell egyedinek lennünk. Súgnak mindenféle mást is, de nem érdekel. Közhelyként hangzik, mégis igaz: a kultúra értéket teremt, alapvető viszonyítási pontokat, identitást ad az embereknek. Ez a pénzkeresésnél sokkal lényegesebb és hosszabb távú feladat.

- Ön még a szocializmusban kezdte kultúrmenedzseri pályáját. Vezette a Filharmóniát, a Tavaszi Fesztivált, az Operát, a Vígszínházat. Van miből merítenie. Nyilván nem lenne ízléses erről a helyről nyilatkoznia az Operáról és tanácsokat adni nekik. Csak általánosságban kérdem: mi az, ami hosszú távú, strukturális megoldást jelenthetne?

- Az Operába nem kell pályáztatni, sehol sem teszik ezt. Olyan menedzserigazgató kell, aki legalább két éve ott van és erre készül, nem egyik napról a másikra kerül oda. Ő hozza a művészeti igazgatót, és nem szól bele a tevékenységébe. Egyébként pedig nem kell két és fél zenekar, ekkora énekkar, balettkar, csak annyi és akkora, amekkora a műsortervhez szükséges. Ez így most nekik se jó. Társulat kell, de csak a szükséges méretű. Meg fog oldódni.

- Ön kitűnik a szokásos magyar mezőnyből - békítő, kedves, örül a jónak, hálás érte és azt emeli ki, nem a rosszat. Pedig ült néhány darázsfészekben. És nyilván sok támadás is érte.

- Bizonyára fúrnak engem is. Van, aki szívesen kifizetné a végkielégítésemet, csak menjek el, de nem áll szándékomban. Egyébként most keresek életemben először jól, de autóm sincsen. Igyekszünk rendesen megfizetni a munkatársakat, hogy valóban csak nekünk dolgozzanak és nyugodtan. Az átlagfizetés a MűPában 320 ezer forint.

- Remélem, nem bántom meg a következő kérdéssel. Életrajza szerint németül beszél. Hogyan lehet manapság elboldogulni angol nyelvtudás nélkül?

- Ez jobban zavar, mint gondolná. Érteni értem az angolt, de tárgyalni nem tudok. Nemrégiben volt egy továbbképzésünk. A negyven nemzetközi résztvevő körül nyolcnak a fején volt fejhallgató - az enyémen is... Mortier-vel, Barenboimmal, Boulezzel szerencsére beszélhetek németül.

- Egy intézmény vezetése általában rányomja a bélyegét a saját korszakára, és ez így természetes. Az ön ízlése mennyire látszik meg a MűPa programjain?

- Meglátszik. De nem vagyok mindenben pápa. Sőt semmiben sem. Személy szerint a kamaraműfajtól félek itt egy kicsit. Szerencsére eddig nem lett igazam.

- Kérem, említsen egy-két olyan előadást - nem feltétlenül csak a sajátjaik közül -, amit különösen szeretett.

- Kovalik Balázs Kékszakállúja, Markó-Keveházi Emberi Himnusza.

- Mondjon egy izgalmas tervet, amely nagyon közel áll a szívéhez.

- A Wagner-napok. Az idei két nap csak a kezdet!

- "Rengeteg segítséget kaptam" - ritkán mondanak ilyet, inkább a gáncsokat említik. Ön mindig lelkesen beszél a munkatársairól is.

- Apám mindig azt mondta: lehetőség szerint csak olyasmit csinálj, aminek pozitív eredménye van. Ezt próbálom a munkatársaimnál is elérni: ne a problémát ragozzuk, hanem azt nézzük, mi a megoldás. Nekem Hans Sachs a kedvenc figurám...