A kiállítás gerincét adó vitrinek anyaga nem az életrajzra koncentrál elsősorban, a tárlat címében szereplő "út" sokkal inkább egy kivételes zeneszerző, tudós és ember hatvannégy évig tartó szellemi útjára utal, ám a háttérben természetesen felsejlenek az életrajz eseményei is a gyerekkori családi fotóktól néhány diákkori emléken át olyan dokumentumokig, mint a Bartók házaspár belépői Stravinsky 1926. március 18-i budapesti koncertjére (a két "el nem adható szabadjegy" a Zeneakadémia földszintjén a jobb oldal 6. sorának 13-14. székére szól).

És idetartoznak azok az amerikai tartózkodás nehézségeiről szóló, visszafogott tárgyilagosságukban is megrázó kései levelek, melyekkel mindjárt az első, "Életrajzai" címet viselő vitrin áttekintésekor találkozhatunk, s itt látható az 1940-ben megfogalmazott végrendelet hiteles másolatának egyoldala, az utókornak szóló nevezetes üzenettel: "Mindaddig, amíg a budapesti volt Oktogon-tér és a volt Körönd azoknak az embereknek a nevéről van elnevezve, akikéről jelenleg van, […] rólam az országban ne nevezzenek el sem teret, sem utcát, sem nyilvános épületet; velem kapcsolatban emléktáblát mindaddig ne helyezzenek el nyilvános helyen."

A második vitrin - "Családban" - egyik különlegessége Bartók első ismert autográfja, az 1894-es Elza polka kézirata, melynek írásképe még meglehetős kottaírásbeli járatlanságról tanúskodik. Itt található a gyermekkori kompozíciók közül talán a leghíresebb, A Duna folyása Bartók édesanyjától származó tisztázata is, de a "családi" vitrin nemcsak a gyermekkorra fókuszál: a Péter fia számára írott Mikrokosmos előszavának fogalmazványán túl ebben a tárlóban kapott helyet egy 1905-ös alkalmi mű cím-lapja, amelyet újszülött unokaöccsének írt, "A kicsi »tót«-nak a vadonatúj ujdonsült nagybácsi". Szoros szálakkal kapcsolódik egymáshoz az első és a második vitrin: egy aprócska füzetben az édesanyja által lejegyzett Irma polka (1891) mellett láthatjuk az ifjú zeneszerző évekkel későbbi listáját első zeneakadémista évének zongoratananyagáról, s ugyanezt a következő, "Iskolában" című tárlóban újra, ezúttal a zongoraprofesszor Thomán István kézírásával, az 1899- 1900-as tanév "jelenléti és érdemsorozati könyvében".

A második vitrin további különlegességeket is tartalmaz, például az Odüsszeia egy görög nyelvű példányát, melybe a feltehetően unatkozó gimnazista Bartók valamikor az 1896-1897-es tanév során egy szépen formált Fisz-dúr dallamot firkantott. S megtekinthetjük a zeneakadémista egyik zeneszerzés-tanulmányát is, egy 1901-es variációsorozatot, melyet növendéktársnője, Fábián Felicie Erster Schnee (Első hó) című kórusművére komponált, mely utóbbinak az első oldala szintén látható a vitrinben. Hallatlanul érdekes az 1900-as évek végéről származó kétoldalas jegyzék, melyet Bartók önmaga számára készített a megismerendő művekről, s jól mutatja a korabeli zenetörténeti kánon jellegét, hogy amíg például Haydn, Mozart vagy Brahms neve mellett egyes konkrét művek megnevezésén túl csupán műfajmegjelöléseket találunk (vonósnégyesek, szimfóniák stb.), addig Beethoven a lista egyetlen olyan szereplője, akinél szinte minden műfaj esetében ott szerepel a "sämtliche" szó.

A negyedik vitrin - "Zongoránál" - az előadóművész Bartók pályáján kalauzol végig jelentős zongoraművek és a hozzájuk kapcsolódó koncertprogramok segítségével: a Tizennégy zongoradarab egyikének Kodály-féle másolatát éppúgy megtaláljuk itt, mint a Szvitből végül kimaradt tételt, Bartók egyik tanítványától, Egri Iréntől származó lejegyzéssel. Az ötödik vitrin - "Falun" - népzenei tárgyú cikkek tisztázatait tartalmazza, s a népi hangszerekről szóló írásban - néhány gyönyörű dorombábrázolásnak köszönhetően - megcsodálhatjuk Bartók rajztudását. Itt látható az a zenetörténeti jelentőségű népzenei lejegyzőfüzet is, melyet Bartók 1907-ben Csík-megyében használt, s amelynek egyik oldalára az újonnan felfedezett pentaton skálát jegyezte le.

A kiállítás utolsó részében négy azonos című tárló - "Műhelyében" - a zeneszerzőre fókuszál. A tematikusan csoportosított emlékek először a népzenetudós és a komponista érdeklődésének találkozási pontjait járják körül, majd időrendben a 20. század első két évtizedének, az 1920-as éveknek, illetve az életút utolsó másfél évtizedének dokumentumaiból találunk válogatást. Itt is számos ponton kapcsolódnak egymáshoz a tárlók, az egyikben láthatjuk a Cantata profana szövegének alapjául szolgáló kolinda támlapját, a másikban a mű házi javítópéldányát az 1934-es, londoni ősbemutató előtti próbán készült bejegyzésekkel. És megtekinthető a Kossuth-szimfónia partitúramásolata éppúgy, mint néhány vázlatlap a zongorára írt Szonátához és a Táncszvithez, de fontos levelek autográfja is, például Pásztory Ditta beszámolója Stravinsky 1926-os budapesti szerzői estjéről (mellette az említett koncertjegyekkel), vagy Serge Koussevitzky felkérő levele a zenekari Concerto megírására. A kiállítás egyik utolsó - s talán legmegrázóbb - dokumentuma Bartók 1945-ös levélfogalmazványa, melyben William Primrose-nak, a megkezdett (de be nem fejezett) Brácsaverseny címzettjének szavakkal írja körül a készülő mű véglegesnek szánt formáját.

És ha a látogató a vitrineket tüzetesen végignézte, még egy szellemi kaland vár rá, a terem közepén lévő könyvszekrény megtekintése. A szekrény egyik oldalán láthatjuk Bartók szakkönyveinek néhány darabját, így francia és román nyelvű népzenei kiadványokat Bartók megjegyzésével, illetve a Musical Times 1931-es Béla Bartók and his work című írását, melyben jó néhány sokatmondó bejegyzés található, például az állítólagos Schönberg-hatás taglalása mellé jókora kérdőjelet írt a cikk hőse. De éppily érzékletes Bartók egyik bejegyzése Molnár Géza A magyar zene elmélete című 1904-es munkájába, ahol a magyaros jellegű ritmusok tárgyalásához a feltehetően igencsak felháborodott Bartók a következő mondatot írta: "Magyaros hatásokat nem fogunk először elméletben kitalálni!" A szekrény másik oldalán találjuk a szépirodalmi könyveket, Balázs Béla, illetve Ady Endre egy-egy kötetét, Goethe Faustjának német, Gogol Revizorának szlovák, valamint az Új Szövetség egy spanyol kiadását, mely utóbbiban Máté evangéliumának egy részletéhez (6,4: Hogy a te alamizsnád titkon legyen; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván) Bartók a következő megjegyzést fűzte: "Hát mégis jutalom fejében tegyünk jót?! Ez nem tökéletesség."

Számos különlegességet, valódi kuriózumokat rejt tehát a Tallián Tibor irányításával, Vikárius László, Szöllősi Mihály és Baranyi Anna közreműködésével megrendezett kiállítás. Szándékosan fogalmaztam úgy, hogy e különlegességek egy részét a kiállítás elrejti, mert a tárlók felett ugyan megtaláljuk az adott vitrinekben található dokumentumok leírását, s olykor nyúlfarknyi utalásokból következtethetünk arra, hogy ez vagy az a dokumentum miért is fontos, ám ha valaki nem mozog otthonosan a Bartók-életműben és a 20. század első felének zenetörténetében, és nem ért legalább négy idegen nyelven (németül, angolul, franciául, románul), továbbá nem rendelkezik megfelelő kottaolvasási képességekkel és belső hallással, akkor a kiállított emlékek egy része nem lesz számára több, mint a nagy zeneszerzőhöz kötődő puszta tárgyak halmaza. A legfájóbb hiányossága a tárlatnak, hogy a Bartók iránt érdeklődő látogatónak auditív élmény nélkül kell távoznia, hacsak fel nem fedezi, hogy a terem egy pontján árválkodó számítógépben megtalálhatja a Kroó György szerkesztette 1995-ös CD-ROM-ot, amelynek segítségével, némi türelmes böngészést követően meghallgathat néhány Bartók-felvételt. Nem ismervén a kiállítók rendelkezésére álló anyagi feltételeket, talán nem illő nyugat-európai zenei kiállításokra hivatkozni, ahol minden látogató aprócska hanghordozót kap a terembe lépésekor, s az egyes tárlók előtt állva fülhallgatóján keresztül hallgathatja a dokumentumok részletes bemutatását, s nemcsak láthatja az ismert vagy kevésbé ismert művek kéziratait, de meg is hallgathatja az adott mű egy-egy részletét is. Mindenesetre bővebb magyarázó szövegek még a magamfajta, muzikológus diplomával rendelkező, de Bartókkal nem hivatásszerűen foglalkozó halandó számára is jelentősen gazdagították volna az igen jelentős kiállítás élményét.