- Mikor határozta el, hogy belevág?

- Öt éve a Zeneakadémián a zenésztársadalom kivételes jelentőségű koncerttel ünnepelte meg Kurtág György 75. születésnapját. Ahogy ott ültem, arra gondoltam, remélem, a nyolcvanadikat is itthon tudjuk megünnepelni, és nem valahol külföldön kerül erre sor. A nagy alkalomra a Játékok összkiadásának megjelentetését terveztük. Ez a mintegy harminc év alatt született sorozat ugyanis ma már több műből áll, mint amennyit az eddig közreadott kották és lemezek tartalmaznak. Összességében több mint háromszáz, azaz nyolc kötetnyi, vagyis hat CD-nyi zongoradarab - önmagában egy életmű. Már akkor felvetettem az ötletet az ünnepeltnek. Nem volt ellenére. Másfél évvel később nekiláttunk, és most értünk a végére. A szóló zongoraműveket Csalog Gábor játssza - a négykezeseket Kemenes Andrással -, és mindegyik CD-n szerepel egy-egy darab Kurtág György és Kurtág Márta előadásában. Iszonyatosan nagy munka volt, és nagyon jól sikerült. Végül mégis úgy döntöttünk, nem adjuk ki az egészet egyszerre, inkább félévente jelentetünk meg egyet-egyet. Viszont a Játékok felvételei során megszületett a Fesztivál gondolata, mégpedig abból a felismerésből, hogy az életműnek számos további darabja kiadatlan. A hangversenysorozat megrendezését tehát az első perctől ösztönözte az elképzelés, hogy eddig kiadatlan darabok szólaljanak meg. Közülük egyről, A csüggedés és keserűség dalairól felvétel sem készült soha. Amikor leültünk az azóta sajnos eltávozott Strém Kálmánnal, ő azt javasolta, dolgozzunk együtt. Szervezzem én magát a Fesztivált, ő majd az előkészítésben segít. Így is volt. Hihetetlenül nagy segítséget nyújtott, egyrészt azzal, hogy a nyáron bemutatta a ...concertante... című kettősversenyt. Akkor Peskó Zoltán vezényelte, most Kocsis Zoltán dirigálja majd a Nemzeti Filharmonikus Zenekart, a szólisták - Hiromi Kikuchi és Ken Hakii - azonosak. Másrészt pedig azzal, hogy elkezdte előkészíteni az Antal Mátyás vezette Nemzeti Énekkarral az "orosz kórusokat", vagyis az op. 18-as A csüggedés és keserűség dalait, amelyek nyilvános próbákon hangzottak el a Művészetek Palotájában a Földvári Napok vendégjátéka programjában. Ez a darab szerepel majd a Fesztivál zárónapjának műsorán, a tulajdonképpeni születésnapi koncerten, a Zeneakadémia nagytermében. Hogy ott előadhassuk, a meglevő színpadhoz még egy színpadot kell építenünk. De természetesen - hála a Zeneakadémiának - meglesz, miután az ünnepelt egyetlen kérése az volt, hogy a születésnapi hangversenyre a Zeneakadémia nagytermében kerüljön sor. Csak ezt kéri, mondta, egyébként mindenben benne van. Ez pedig nagyon nagy dolog, mert ilyen nagyságrendű ünneplésben ő eddig nem vett részt, nemcsak Magyarországon, de sehol a világon. Ezen az ünnepen megjelenik mindenki, akit tanított, mindazok a zenészek, akik végigkísérték az életét. Délutánonként előadások lesznek Kurtág műveiről két külföldi és négy magyar szakember közreműködésével. És a hét koncertre a magyar UMZE mellett olyan külföldi vendégművészeket hívtunk meg, mint Andrea Pestalozza karmester, a Kafka-töredékeket előadó Juliane Banse, vagy A megboldogult R. V. Truszova üzeneteit éneklő Maria Husman. Ők ma ezeknek a műveknek a legautentikusabb előadói. A koncertek felölelik a Kurtág-életműnek, ennek az átfogó, nagyon nagy életműnek gyakorlatilag mindegyik fontos részletét. És amit csak lehet, rögzítünk. Terveink szerint a felvételből készülhet esetleg egy DVD vagy CD, de ha egyszerűen csak bekerül egy könyvtárba, ahol évek múlva is bárki előveheti és meghallgathatja őket, az is maradandó érték. Izgalmas és nagyon elegáns fesztiválra készülünk. Egy ilyen nagyságrendű szerző 80. születésnapja megünneplésének világraszóló eseménynek kell lennie. Hálásak vagyunk érte, hogy ehhez a világszínvonalú koncertsorozathoz helyszínt és támogatást biztosít az NKÖM, az NKA és a Művészetek Palotája, jelentősen segítve ezzel a Fesztivál létrejöttét.

- Mit szól mindehhez az efféle nyilvánosságot kifejezetten kerülő ünnepelt?

- Megígértem, hogy semmilyen beszédre vagy egyéb színpadias eseményre nem kerül sor. Viszont január 27-től február 14-ig majdnem száz próbája lesz, ami naponta négy-öt próbát jelent. Ez rengeteg, de ő egy cseppet sem bánja. Munkának tekinti, nem csinál ebből nagy ügyet. Mi csinálunk belőle nagy ügyet. És reményeim szerint, főként az új daraboknak köszönhetően, hihetetlenül izgalmas ügyet.

- Jól értem, hogy ez az új Kurtág eddig nagyon kevéssé volt jelen Magyarországon?

- Igen, és ezt az adósságot most több magyarországi bemutatóval törlesztjük. Például egy új vonósnégyessel. Vagy azzal a kvartettel, amit ifj. Kurtág Györggyel együtt írt. Ez a Zwiegespräch című, szintetizátorral összerakott, elektromosan erősített kamaradarab 15-én, a Fesztivál első napján hangzik majd el. A nyitónap egyébként is a családé, annak illusztrálására, hogy a tehetség a génekben, úgy látszik, öröklődik. Ifj. Kurtág György és LUX NOX MIX zenekara önálló produkcióval, az Orpheus című balettel is jelentkezik, Kurtág Judit videóművészeti kiállításának pedig a Ludwig Múzeum ad otthont. De visszatérve a kevéssé ismert, újabb Kurtág-művekre, mint a ...concertante... vagy A csüggedés és keserűség dalai: lám, ezek egy bizonyos idő után végül eljutnak hozzánk, de a megrendelések nem innen jönnek. Mondhatom - szomorúan -, hogy nincs magyarországi megrendelés Kurtág-művekre. Legalábbis én nem tudok arról, hogy volna. Bár ez a sajnálatos helyzet nemcsak Kurtágra vonatkozik.

- Mi ennek az oka?

- Azt gondolom, egy kis türelemmel kell lenni. Talán itt is eljön majd az idő, amikor Ligetitől, Eötvöstől, Kurtágtól vagy az itthon élő magyar szerzőktől darabot rendelnek, amikor műveiknek újra meglesz az a kultuszuk, ami megvolt harminc-negyven évvel ezelőtt. Azóta nyilvánvalóan megváltozott a világ, de nekünk van egy hihetetlen nagy erősségünk. Ebben a kis országban valamiért nagyon jól állunk zeneszerzőkkel. Kurtág, Eötvös és Ligeti: ők hárman valóban világhírűek. De itt vannak ám azok is, akik nem mentek el. Szőllősy, akinek a születésnapját ugyanúgy meg kellene ünnepelni, amikor Kurtág után nyolc nappal lesz nyolcvanöt. És mellette itt van Dukay, Vidovszky, Sáry, Tihanyi és még mennyien! És itt van Jeney, az utóbbi száz év egyik legnagyobb jelentőségű magyar zeneművének alkotója. Kurtág és mások szerint is a Halotti szertartással egyértelműen megszületett a 21. század egyik legnagyobb magyar zeneműve, de lehet, hogy Európa egyik legnagyobb szabású zeneművéről beszélünk. Tehát miközben ünnepeljük Kurtág Györgyöt, nem szabad elfeledkeznünk azokról sem, akik a környezetébe tartoznak, és mi nem is feledkeztünk meg róluk, hiszen Dukay Barnabás, Soós András és Vidovszky László egy-egy műve megjelenik a fesztivál programjában. Ezenkívül átadunk majd az ünnepeltnek egy olyan ajándék CD-t, amelynek igen sok köze van ahhoz, ahogyan ő a kortárs magyar zene egészébe beilleszkedik. Hogy pontosan mi szerepel ezen a CD-n, az persze ennek a cikknek a megjelenésekor még titok.

- Végül is hogy állunk mi Magyarországon Kurtággal, és hogy áll ő Magyarországgal? Franciaországban él, ezer szállal kötődik a francia zenéhez, a német zenéhez és német irodalomhoz, ugyanakkor szellemi atyja Bartók, és fontos számára, hogy a születésnapi koncert helyszíne a Zeneakadémia nagyterme legyen.

- Kurtág ma a világon az egyik legismertebb és legkeresettebb szerző. A legnagyobb zenei díjak, köztük a 2006-os amerikai kortárs zenei díj, a Grawemeyer Award és a januárban átadott Midem Classique 2006 Special Award friss tulajdonosa. Amikor a Truszovát Boulez bemutatja, és általában: amikor a kinti zenei elit nyúl Kurtágért, nem a különcök, hanem a kortárs zenével foglalkozó legismertebb muzsikusok, könnyű azt gondolni, hogy persze, hát elment és kész. Mi szüksége lenne neki a magyar közönségre? De a dolog persze nem így van. Igaz, hogy nem él ebben az országban - először Hollandiában telepedett le, aztán elment Párizsba, végül most Bordeaux mellett él egy kis faluban -, mégis olyan erős szálak kötik ide, amelyeket ő soha nem fog elvágni. Vonósnégyeseit a Keller Kvartett mutatja be, a zongoradarabjait Csalog Gábor játssza lemezre, zenekari és versenyműveit a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar adja elő, Kocsis Zoltán vezényli. Vagyis hiába él Kurtág külföldön - akárcsak Eötvös vagy Ligeti -, magyar maradt. Mindannyian magyarok maradtak. Magyar alapanyagokat használnak, de ha orosz anyagokhoz nyúlnak, amögött is a magyar és az orosz kultúra kapcsolata áll. A kérdés másik oldala, hogy a magyar közönség hogy áll ővele. Azt hiszem, a magyar közönségnek újra kell tanulnia Kurtágot. Persze nemcsak őt, hanem Szőllősytől kezdve az Új Zenei Stúdióig mindent, és Sopronit vagy Petrovicsot, tehát azokat a szerzőket is, akik a zeneszerzés egy másik, igen értékes ágát képviselik, és kihagyhatatlanok a magyar zeneéletből. Nyilván eljön majd az idő, úgy ötven év múlva, amikorra kialakul egyfajta rálátás erre a korra. És valójában akkor fogjuk majd észrevenni, hogy a hetvenes évektől kezdve milyen jelentős dolgok születtek a magyar zenében. A közönség nagyon érdekes. Volt olyan koncertünk, nem is olyan régen, vagy másfél éve, amikor a Kafka-töredékekre a Millenáris Parkba összesen két ember vett jegyet. Ugyanakkor a Kurtág Fesztiválra várhatóan már januárban nem lehet majd jegyet kapni. Mert valahogy talán arra vagyunk szocializálva, hogy ha ünneplünk, akkor odamegyünk, de ha csak úgy mellesleg van egy koncert, akkor nem.

- Talán az is oka ennek, hogy végül kevesen értik meg a Kurtág-műveket, nem?

- Nem hiszem, hogy mindenkinek el kellene végezni a Zeneművészeti Egyetem zenetudományi szakát ahhoz, hogy a Kurtág-darabokat megértse. De úgy gondolom, a 21. századi zenében a közönségnek is kell azért valamit tennie, hogy megértsen dolgokat.

- Mi az Kurtág zenéjében, ami olyan egyedülálló, hogy a hozzáértők a világ ma élő egyik legnagyobb zeneszerzőjét tisztelik benne, és ami olyan muzsikusokat, mint Kocsis Zoltán, Csalog Gábor vagy Boulez, rabul ejt?

- Szerintem a személyes, egyedi hangzása, amelyet azonnal fel lehet ismerni. A másik dolog, ami számomra nagyon fontos: visszahozott olyan régi, vagy megalkotott olyan új formákat, amelyek a 20. századi zenében nem léteztek vagy megszűntek. Ez azt is jelenti, hogy nagylélegzetű, hosszú műveket is ír, nem csak két-három perceseket. De a néhány hangból álló darabjai is esszenciálisan fogalmaznak meg sok mindent. Hónapokig el lehet töprengeni akár egy egyperces darabján is. Mint egy Shakespeare-dráma: amikor az ember elolvassa vagy színházban megnézi, feltárul előtte a bonyolult összefüggések teljes rendszere, de utána el tud mélázni két mondaton. Mert az a két mondat újabb negyven drámát tartalmaz. Kurtág is néhány hangban közöl elképesztő mennyiségű információt, vagy akár összefoglalását adja az európai zenekultúrának. És hihetetlenül aktualizál minden előadást.

- Ezen mit kell érteni?

- Hogy húsz évvel ezelőtt ugyanazokat a darabokat másként adták elő, mint ma - akkor is és most is az ő kívánságának és instrukcióinak megfelelően. Hiszen a húsz évvel ezelőtti és a mostani koncertek is az ő jelenlétében jöttek, illetve jönnek létre. Változatlanul felugrál a próbák alatt a színpadra. Ez a mi nagy szerencsénk, hogy ő él, és ilyen aktív szerepet vállal a darabjai megszólaltatásában. Kocsis Zoltán például két hónappal ezelőtt elutazott hozzá két napra, hogy megbeszéljék az előkészületeket, miközben a nyáron ezekről a művekről Kurtág Budapesten már workshopot tartott, és miközben itt próbálnak februárban. Képzeljük csak el, milyen lenne, ha Mozart vagy Haydn darabjait velük együttműködve lehetne próbálni! Sajnos ez lehetetlen. De általában ugyanúgy lehetetlen Boulez vagy más kortárs szerző esetében is. Az előadók legtöbbször fel sem keresik a szerzőt, egyszerűen előveszik a darabját. Kurtágot azonban nem lehet kihagyni. Amíg ő él, nélküle nem hiteles a darabjainak előadása. Szerencsére nem kell őket nélküle előadni, és most is az ő jelenléte teszi igazán fontossá a műveit bemutató Fesztivált.

- Kurtág nem segít az őt ünneplő Fesztivál szervezőinek abban, hogy jelenléte a nagyközönség számára is érzékelhető legyen. Ez a rendkívüli kommunikatív képességekkel megáldott ember, akinek a workshopjairól egyszerűen nem tudnak felállni és hazamenni az emberek, mert olyan érdekes mindaz, amit hallanak, újságíróval szóba sem áll. A zenén kívüli világ elől teljes mértékben elzárkózik. Miért?

- Azt mondja, interjút adni nem az ő dolga. Az ő dolga az, hogy darabokat írjon, és gondoskodjon róla, hogy azok az ő elképzeléseinek megfelelően hangozzanak el. A mi dolgunk meg az, hogy ebben segítsük. Ezért most kivételesen elnézi nekünk még az ünnepi külsőségeket is.