- Tehetném, mert szeretném, ha tudnának arról, hogy létezik. A befejező kettősvonal meghúzásáig valamennyi művem a saját titkom, így ez a Kodolányi-színműből készült opera is az volt 1997-től 2000. október 30-ig, amíg dolgoztam rajta. A Földindulásról azonban épp a közeljövőben készülök egy másik interjút adni, szívesebben beszélek hát most további új, még bemutatásra váró kompozícióimról. Ilyen a Zene trombitára és zenekarra, amelynek első megszólaltatását 70. születésnapi koncertemre terveztük, ám ez Palotai István betegsége miatt elmaradt, s így a november végére tervezett rádiófelvétel lesz a premierje. Lírai hangvételű Nyári zenémet Drahos Béla felkérésére írtam fuvolára és vonószenekarra.Cívisek városa címmel Debrecennek komponáltam nagyméretű zenekari fantáziát, amelyet előreláthatólag jövő áprilisban mutat be Kocsár Balázs. Szólódarabjaim is sorakoznak: Három tétel gordonkára, Két etűd gitárra. Most pedig Nagyváradról kaptam felkérést zenekari mű írására. A Nagyváradi Nemzeti Filharmónia vonóslétszáma nem nagy, így a fúvósokkal óvatosabban kell bánnom, nehogy fölboruljon az egyensúly.

- Két concerto jellegű művet említettél: a trombitást hagyományos szerkesztésű versenyműnek képzelem, de mintha a fuvolás nem az lenne.

- Valóban, a trombitás háromtételes igazi versenymű, míg a Nyári zene négytételes hangulatciklus. Nem versenymű, inkább együttmuzsikálás a vonószenekarral. A nagyváradiaknak íródó Utazások Biharban pedig szvitszerű ciklus lesz, nem szimfónia.

- A cím programzenét sejtet.

- Édesanyám Biharban született. A tanyavilág, a falusi élet, az ottani iskola élmények forrásává vált. A parasztkultúra a Sebes-Körös vidékén magához ölelt. Tiszta időben láttuk Váradot és a Bihar-hegységet. Művészet felé törekvő kamaszéveimet Komádiban töltöttem, s mélyen beivódott elmémbe és lelkembe az archaikus magyar kultúra. Utazásom időutazás is egyben, felidézi mindazt, ami emberöltőnyire távolodott tőlem. Követve a zenei emlékiratszerű életérzést, drámai konfliktusokat kevéssé teremt a darab. A zenei összefüggések, a dallamok és harmóniák, a zenekari hangzás összeszövöttsége ad módot, hogy őszinte hangot üssek meg és megújítsam magam. Az újdonságot nem handabandázva, inkább a befelé vezető úton keresem.

- Vajon az ilyen útkereséskor az alkotó nem önmagát járja körül újból és újból? Hiszen nem változott lényegesen előző műve óta.

- A szerző nem változott, de mondanivalója igen. Egy adott stíluson belüli egységes látásmód megteremti a lehetőséget, hogy a világ és az emberi lélek felépítése kimeríthetetlen gazdagságban jelenjen meg. Ha a műalkotás kiürülése mégis bekövetkezik, akkor kicsi volt a tehetség, szerény az invenció.

- A szólókat előadók vagy hangszerek inspirálták?

- Is-is. Üdvözlet Violának című brácsadarabomat a miskolci verseny kötelező anyagául Láposi János rendelte. Szokatlanul gyorsan, négy nap alatt készültem el a négy tétellel.A zsűriben ült Mező László, aki jelezte: örülne, ha jövőre a csellisták is kapnának tőlem darabot. Így keletkezett a Három tétel gordonkára. A nehéznek látszó helyekre Mező tanár úr remek ujjrendeket talált. A gitármű előzménye az a darabocska volt, amelyet Péter fiamnak hajdani gitártanulmányai idején vetettem papírra. A régi kezdemény elemeiből fejlesztettem ki a Két etűd gitárra című kompozíciót. Zenekari partitúrák után jó megpihenni a rövid és karcsú zenékkel.

- A bihari darabra visszatérve: lesznek benne népdalidézetek is?

- Szándékom szerint nem. Annak a vidéknek három népzenéje is van: magyar, román és cigány. Nem az ott élő népek zenéjével akarom felidézni Bihar lelkét, hanem túl a személyes élményeken, szeretném elhelyezni a hódolat koszorúit Arany, Ady és Sinka géniusza előtt.

- Utóbbi évekbeli műveidben mintha részletgazdag szakaszok következnének egymás után, de nem alkotnak retorikus, fejlesztésszerű láncot. Jól hallom?

- Ha így hallod, bizonyára vannak ilyen darabjaim is. A Szegedi concerto nem ilyen, a Cívisek városa is más. Rendkívül fontosnak tartom a formai változatosságot. A sokféle formakoncepció növeli az építőelemek azon képességét, hogy belesimuljanak a nagyobb terjedelmű egészbe. A magyar városoknak írott műveim sorába Bölcske, Nyírbátor, Pécs, Szeged, Gödöllő, Debrecen után, íme, Nagyvárad is felsorakozik.