Azt gondolom, eljött az ideje annak, hogy a dolgokat a fejük tetejéről a talpukra állítsuk.

A 2009-re való felkészülést nem most kell elkezdeni, hanem jóval korábban kellett volna. (A "rivális" Kismartonban már régesrég percre, órára leszerződtették a világhírű művészeket a jubileumi programokra.) Illetve vannak, akik már rég el is kezdték. Amikor Strém Kálmán és a Budapesti Vonósok 1995-ben létrehozták a világjáró kamarazenekar fertődi Haydn-fesztiválját, s még inkább, amikor Strém Kálmán 1996-ban életre hívta a Magyar Haydn Társaságot (MHT), s az 1998-ban egy tekintélyes szerkesztőbizottság vezetésével fesztivált indított útnak (később meglelt nevén: "Haydn Eszterházán" fesztivál), akkor vigyázó szemét természetesen már mindenki 2009-re vetette. Erről a fesztiválról az Európai Fesztiválszövetség (EFA) két alelnöke ezt írta idén tavasszal Bozóki András kulturális miniszternek írt levelében: "A »Haydn Eszterházán« fesztivál nem csupán a kelet-közép-európai térség, hanem egész Európa legjelentősebb zenei fesztiváljai közé tartozik... Magyarország egy rég feledésbe ment pontját virágzó zenei gócponttá változtatta... Minden kedvezőtlen változás, ami ennek az egyedülálló fesztiválnak a helyzetében bekövetkezik, jelentős veszteséget jelentene a nemzetközi zenei élet számára."

1999-ben e hasábokon megjelent "Eszterháza-tézisek" című cikkem - amely természetesen magába olvasztotta kiváló kollégáimmal folytatott számtalan vita és beszélgetés tanulságait - 2009-ig ható programot adott Eszterháza zenei "újjáépítésére". 2001 tavaszán Eszterháza a Műemlékek Állami Gondnoksága (MÁG) vagyonkezelésébe került. Ekkor indultak el (a fesztiválok mellett) a nyári hétvégi koncertek a kastélyban, az első évben szerény számban, 2002-ben és 2003-ban már az egész nyári szezonban, a Strém Kft-vel együttműködésben. E nyári koncertek keretében több tucat kitűnő magyar szólista és kamaraegyüttes adott a látogatóknak hangzó élményt a kastélyról. 2002-ben a "Haydn Eszterházán" fesztivál - a Budapesti Tavaszi Fesztivál után második magyar tagként - felvételt nyert az Európai Fesztiválszövetségbe (EFA). 2003 májusában az elpusztult eszterházi operaház újjáépíthetőségének témájáról szimpozionra került sor a Magyar Haydn Társaság és a MÁG szervezésében, utóbbi finanszírozásában. Ugyanebben az évben a BBC Radio 3 csatorna stábja kiszállt a kastélyba, háromórás műsor keretében élőben közvetítette a fesztivál záróhangversenyét, és körképet adott Eszterháza újjáépítéséről és zenei életéről. 2003 őszén Strém Kálmán óriási sikerrel rendezte meg első "Schiff András és barátai" című kamarafesztiválját. 2003-ban a kelet-közép-európai régizenefesztivál-szövetség (CEFEMA) alelnökévé, 2004-ben a francia székhelyű hasonló összeurópai szervezet (REMA) vezetőségi tagjává választottak a "Haydn Eszterházán" fesztivál képviseletében. A világ legnagyobb példányszámú zenei magazinja, a BBC MusicMagazine 2004-ben cikket közölt a fesztiválról - ez "Magyarország, a Haydn-ország" címmel jelent meg, világosan jelezve, hogy immár nem játszunk alárendelt szerepet Ausztriával szemben a Haydn-örökség ápolásában. 2004-ben unszolásomra visszatért hozzánk, Eszterházára a Capella Savariát sokáig rendszeresen vezénylő, majd hosszú időre távol maradó világhírű karmester, Nicholas McGegan.A karnagyával, Frans Brüggennel együtt ugyancsak világhírű, holland 18. Század Zenekara ugyanezen a fesztiválon ingyen adott két hangversenyt. Az idei fesztiválra Sir Roger Norrington és A Felvilágosodás Korának Zenekara fellépése, a koncert élő televíziós közvetítése és az Európai Rádióunión át a BBC Televízió általi élő átvétele volt előkészítve, ám minderre finanszírozási gondok miatt nem került sor. A fesztivál a nyolc év alatt így is a Haydn-interpretáció tucatnyi világnagyságát - szólistákat, zenekarokat, karmestereket, vonósnégyeseket - látta vendégül. Évek óta próbálkozunk azzal, hogy a programokból fájóan hiányzó Osztrák- Magyar Haydn Zenekar (Fischer Ádám együttese) fellépését lehetővé tegyük, de ez mindig kudarccal végződött - nem a zenekar érdektelensége miatt.

A 2003-as és 2004-es "Haydn Eszterházán" fesztivál "valamennyi eseményét rögzítettük [...] Élő közvetítéseink a Bartók Rádió hallgatóin kívül 36 országba jutottak el az Eurorádión keresztül, s ezzel több millió rádióhallgatónak szereztünk [...] élményt. Reméljük, hogy a fesztivál a jövőben is [...] iztosítja számunkra páratlan hangversenyeit" - írta a Bartók Rádió főszerkesztője ez év áprilisában, egy olyan pillanatban, amikor az idei "Haydn Eszterházán" fesztivál költségvetéséből - a hűséges Magyar Villamos Művek bruttó 3 milliós támogatásán kívül - még egyetlen fillér sem látszott (bár az NKA később nyilvánosságra hozott pozitív döntésében bízhattunk), és az általános megszorítások közepette csak Bozóki András miniszter személyes keretére apellálhattunk. Hozzá intézett kérésünket nemcsak az Európai Fesztiválszövetség és a Magyar Rádió részesítette meleg hangú írásbeli támogatásban, hanem Csengery Adrienne, a Magyar Zenei Tanács, és Zimányi Zsófia, a Magyar Művészeti Fesztiválok Szövetsége elnöke is, nem beszélve különböző nemzetközi szakmai szervezetekről.

Miután a nemzetközi kontextusban is méltó 2009-es programok előkészítése halaszthatatlanná vált, a fennálló keretek pedig nyilvánvalóan elégtelenek voltak megszervezésükhöz és finanszírozásukhoz, 2004 nyarán Strém Kálmán kezdeményezésére vezető magyar zenészek, zeneszerzők, karmesterek, egyetemi tanárok, akadémikusok levelet intéztek az akkori kulturális miniszterhez. Ebben ezt írták: "Úgy gondoljuk, hogy Haydn halálának közelgő 200. évfordulója (2009) előtt különös figyelmet kell fordítani az újjáépítés távlati terveinek gondos kialakítására, az építkezés tárgyi és szellemi összetevőinek mérlegelésére. ... A programok középpontjában Haydn művészetének, a Haydn-hagyomány ápolásának kell állnia. Javasoljuk, hogy Miniszter Úr hívjon életre szakértői bizottságot, amely iránymutatással szolgál egy átfogó távlati Eszterháza-program kialakításához, megvalósításához, a Haydn-évforduló előkészítéséhez." A miniszter által kinevezendő bizottság, amely iránymutatással szolgálhatott volna a Varga elnök úr által említett kormány-előterjesztés elkészítéséhez, sohasem jött létre. Mint az interjúból kiderül, most esély van arra, hogy az előterjesztés elkészülte után, Varga elnök úr felkérésére, létrejön. A kettő azért nem egészen ugyanaz. Például a különböző épületek, épületrészek zenei/előadói funkcióinak - a helyreállítás módját is determináló - meghatározása szempontjából sem, ami a kastélyegyüttes jövőjének egyik kulcskérdése, s ami jelenleg a zenei szakma nyilvánosságától légmentesen elzárva történik.

Ez év elejétől azután felgyorsultak az események. A MÁG tavasszal pályázatot nyújtott be az NKA zenei kollégiumához, egy olyan fesztiválra, amely a mi, akkor még - pénz hiányában - meg nem hirdetett "Haydn Eszterházán" fesztiválunk időszakában zajlott volna, s amely - sajátos módon - a mi szerkesztőbizottságunk által elhatározott műsoron alapult, úgy, hogy a MÁG a számára elérhetetlen külföldi művészek koncertjeit magyar előadókéival "helyettesítette".A szakemberekből álló kollégium természetesen az eredetit, a Magyar Haydn Társaság pályázatát részesítette támogatásban, mi azonban ekkor szembesültünk először azzal a szürreális viselkedéssel, hogy a MÁG a fentiekben vázolt és ország-világ szeme előtt kibontakozó zenei építő munka eredményeinek létrehozóit nemlétezőknek, fantomoknak tekinti, hogy az általuk létrehozott értékekkel, a velük kapcsolatban álló művészekkel mindennemű figyelmeztetés és kommunikáció mellőzésével sajátjaként rendelkezik.

Az utóbbi négy-öt évben az a "munkamegosztás" alakult ki a szereplők között, hogy az utófinanszírozásból és számos bizonytalansági tényezőből adódó átmeneti - de sokszor igen jelentős - likviditási "lyukakat" Strém Kálmán, illetve a Strém Kft. saját forrásaiból tömi be. (A szóban forgó összegek nagyságrendje az évek során a százezres és a tízmilliós között ingadozott.) Mikor a tavalyi lyuk megbeszélt befoltozása helyett az idei nyár elején a MÁG 3,6 milliós követelést támasztott Strém Kálmánnal szemben, azt elegendő jóhiszeműséggel még egyszerű elszámolási vitának lehetett volna tekinteni; mikor azonban a MÁG ezt a követelést egy július végén keltezett levelében összefüggésbe hozta a küszöbön álló fesztivál kastélyhasználati igényének teljesítésével, akkor már valóban kérdésessé vált, hogy az idei - a válságköltségvetés miatt rövidebb, de így is világhírességekkel zsúfolt, Ján Figel' brüsszeli kulturális főbiztos és Bozóki András kulturális miniszter által fővédnökölt - fesztiválnak a megtartása vagy az elmaradása kedvesebb-e a számára. A fesztivál végül lezajlott, hála a kulturális miniszter közbenjárásának, és persze a miniszteri keretből korábban megítélt kilencmillió forintnak.

Így érkezünk el Varga elnök úr idézett interjújáig, illetve az idei Schiff-fesztivállal kapcsolatos botrányos eseményekig, amikor a nyitókoncert napján felmutatott írásos szakértői véleményben foglalt statikai-födémteherbírási problémákra hivatkozva a díszteremből Varga elnök úr száz széket kihordatott. Mindez a pórul járt közönség - rendkívüli fegyelemmel párosuló - elemi felháborodását, majd jelenlévő hírességek egy csoportjának nyilvános tiltakozását váltotta ki, s egy Strém Kálmán elleni döbbenetes hecckampányhoz vezetett (ami legalább világos választ adott az imént feltett költői kérdésre).

Mindennek azonban más előzménye is volt.

A MÁG már korábban - 2005. március 28-i dátummal, "Eszterháza-Haydneum Esterházy kastélyegyüttes revitalizációs projekt" megjelöléssel - készített egy munkaanyagot a minisztérium számára. Ez három részből áll: egy műemlékiből, egy zeneiből és egy évfordulósból (2009). A zenei részt Rácz Márton karmester, a MÁG néhany hónapja hivatalban levő zenei munkatársa jegyzi, s a tervezetre az évfordulós résszel együtt a "zöldmezős" megközelítés nyomja rá bélyegét. (Rácz korábbi tevékenysége - azon kívül, hogy egy ízben felkértük egy hangverseny elvezénylésére - semmiben sem kötődött Eszterházához.) A mű orwelli módon retusálja ki tevékenységünket Eszterházáról, nemcsak a jövő, hanem a múlt vonatkozásában is. Most csak három részletet szeretnék belőle felvillantani.

A legmulatságosabb az 1. fejezet címe: "A zenei élet bekapcsolása az európai vérkeringésbe". Szürreális voltának érzékeléséhez elég átfutni jelen írás első felét. (Egyszerű a logika: ha úgy teszünk, mintha az ottani zenei élet nem volna jelen erőteljesen az európai "vérkeringésben", akkor nyilván nincsenek olyanok sem, akik oda bekapcsolták.)

A másik figyelemreméltó mozzanat, hogy sem "A meglévő magas színvonalú sorozatok folytatása" című fejezet, sem a teljes, "Koncertműsorok tervezete" címet viselő zenei rész nem utal arra, hogy a "Haydn Eszterházán" fesztivált, minden komoly értékelés szerint az eddigi fejlődés fő húzóerejét, vagy a Schiff-sorozatot megtartani terveznék, jóllehet több más meglévő projekttel, illetve fesztivállal kapcsolatban ez világosan kiderül. Pedig Rácz Márton amúgy nem feledékeny alkat: mindösszesen három új (általunk eddig nem szerepeltetett) együttes-javaslata között nem mulasztja el saját zenekarát első helyen megemlíteni.

Hogy nincs szó félreértésről, azt a harmadik részben található, "A zenei program formálásának személyes résztvevői" című névsor és az "Együttműködő partnereink" feliratú felsorolás is megerősíti. Ezekben nem fordulnak elő a következő nevek: Strém Kálmán, a Magyar Hangversenyrendezők Egyesületének volt elnöke, Strém Koncert Kft., Magyar Haydn Társaság, s egy kivétellel hiányoznak a szerkesztőbizottság és tanácsadó testülete tagjainak nevei is. Vagyis a következők: Somfai László akadémikus, világhírű Haydn-kutató, Komlós Katalin tanszékvezető egyetemi tanár és fortepianoművész, Malcolm Bilson világhírű fortepianoművész, a Cornell Egyetem profeszszora, Kertész István hegedűművész, a világszerte ismert Festetics Vonósnégyes primáriusa, Malina János, a Magyar Haydn Társaság elnöke, Péteri Judit csembalóművész, az EMB Zeneműkiadó főszerkesztője, Székely András, a Magyar Zene szerkesztője és a Nemzetközi Telemann Társaság elnöke, valamint Szerző Katalin, az OSZK Zeneműtárának vezetője, így az Esterházy-kottaanyag nagy részének gondozója - mindannyian aktív részesei vagy éppen szellemi megalapozói az elmúlt évek eredményeinek.

E kiretusálások ellenére azonban mégis vannak arra utaló jelek, hogy a MÁG úgy véli: valami jót azért mi is létrehoztunk. Mint Rácz anyagából kitűnik, jónak tartják Vashegyi György és a BudapestiVonósok eszterházi működését. Ezt jól esik hallani, mert őket a Magyar Haydn Társaság, illetve Strém Kálmán vonta be az eszterházi koncertéletbe, s Strém Kálmánnal sokszor vért izzadtunk (természetesen magukkal a művészekkel együtt) azért, hogy biztosítsuk fellépéseik anyagi és egyéb feltételeit. Nos, a MÁG úgy döntött: ezekkel a művészekkel "közvetlenül tárgyal" (Vashegyivel múlt év óta, a Vonósokkal az idei évtől), ami azt jelenti, hogy a minisztériumtól 2004 óta elsősorban a mi programjaink finanszírozása céljából hozzájuk utalt rendezvényi keretet (amibe korábban rendszeresen általunk - a Magyar Haydn Társaság és a Strém Koncert Kft. által - pályázott és nekünk juttatott összegeket is beleolvasztottak, nem sejtve, hogy azok így nem feltétlenül jutnak majd el hozzánk) a "hivatalos", "MÁG-os" és "nem hivatalos" művészek és hangversenyek rendszerének kialakítására használja fel. Nyilvánvaló, hogy ez a megosztás nem szolgálja Eszterháza érdekét.

Miután a Rácz Márton-féle anyag szakértő-listájának kirekesztő jellege világos, és szkepszisre int a Varga elnök úr által megszellőztetett "emlékbizottság" várható összetételét illetően, nehéz összeszednünk annyi jóhiszeműséget, hogy azt gondoljuk: a fesztivál, illetve koncertsorozatok tőlünk való "átvételének" egyetlen célja mondjuk az, hogy egyes jó programok biztonságban legyenek. Ezt a makacs jóhiszeműséget is lerombolja azonban az az e-mail, amely éppen a Varga-interjú napján érkezett a patinás New York-i Schwalbe and Partners ügynökségtől, s amelyben érdeklődnek, hogy az általuk ismeretlen Rácz Márton, aki Nicholas McGegant visszahívta Eszterházára, az én munkatársam-e, vagy valamilyen"bitorló [usurper]" . (Hadd jegyezzem meg: úriemberek között a Ráczéhoz hasonló eljárás nem szokásos.) Nos, a neves karmester természetesen visszautasította Rácz meghívását, már csak azért is, mert szerkesztőbizottságunk tagja az a Székely András, akihez csaknem másfél évtized intenzív szakmai együttműködése, sok-sok közös zenei produkció fűzi. De meg kell mondanom: hátborzongató érzés az, amikor az embert úgy fosztják ki, úgy gombolják le róla az értékeit, mintha már ott se volna, már nem is létezne, pedig még ott van, még szervez, beszél, lélegzik... És hátborzongató a fülsiketítő hallgatás arról, amit mindenütt, külföldön és belföldön egyaránt nagyra becsülnek. Mintha az 1930-as és '40-es évek egyik ismert külföldi propaganda-szakemberének eljárását fejlesztenék tovább: addig hallgatunk makacsul valamiről, míg az végül csakugyan nem lesz.

Valamikor 2003 elején Varga elnök úr az irodájában, a KÖH és a MÁG több vezetője jelenlétében könnyedén így szólt Strém Kálmánhoz és hozzám: "Nagyon előreszaladtatok, fiúk!" Ezt meghökkentőnek találtuk, és sokáig nem tudtunk mit kezdeni vele. Most már érteni vélem: a KÖH és a MÁG vezetői azt a körülményt, hogy 2001-ben, Eszterháza átvételekor ott már színvonalas zenei életet, messze földön nagyra értékelt zenei programokat találtak, nem szerencsés adottságként, kiváló lehetőségként, hanem sérelemként, szuverenitásuk korlátozásaként élték meg. Úgy vélem, ez rövidlátó megközelítés, amely általánosnak talán mondható, de jóra nem vezet. Egy ilyen horderejű kulturális projekt más, mint egy autópálya, amit most az én barátom épít, négy év múlva majd a te barátod, de az egész nagyjából összeillik és használható (ráadásul "mindenki jól jár"). Itt rendkívül speciális tudást, kapcsolatokat igénylő feladatról van szó, amelyet csak hallatlan rombolás árán lehet egyik napról a másikra "átvenni". Mi tucatnyi kiváló szakember több évtizedes tapasztalatait, kapcsolatrendszerét "működtetjük" Eszterháza szolgálatában - és pontosan ez az, ami a lelkes szakmai és közönségvisszhangban lecsapódik. Más szavakkal: a mi eredményeinket sem meg nem történtté tenni, sem megkerülni nem lehet.

Második vázlatomban arról fogok írni, hogy a fentiekkel szemben mit lehet, mit kellene tenni, s mi az, amiből a műemlékügy vezetői a jelek szerint nem kérnek.