- A zeneakadémiai köszöntő koncerten inspirált komponálásra a törökbálinti zeneiskola tanári vegyes kara. Sokat forgattam az utóbbi időben Nemes Nagy Ágnes kötetét. Általában végigolvasom a verseskönyveket is, s közben kijelölöm azokat a költeményeket, amelyek szóba jöhetnek megzenésítésre. Újabb átolvasáskor válogatok közülük, s amelyek fennmaradnak a rostán, azokat veszem munkába. A Nemes Nagy-kötetben találtam egy verset, amely megihletett, majd ahhoz még kettőt. Két chanson és egy dalszöveg címet adtam a műnek, a költőnőt követve - hiszen az I. és a II. chanson, valamint a Dalszöveg című versek kívánkoztak a ciklusba. Az első darab a törökbálintiaké, akik szeptember végére tervezik bemutatását, az egész ciklus pedig talán a Fészek év végi ősbemutató-sorozatában kap nyilvánosságot.

- Csak a nyitótételt ajánlotta a törökbálintiaknak. Nem tartozik szervesen össze a három darab?

- Külön is énekelhetők, de mivel rövidek, szerencsésebb együtt előadni őket.

- Az evidens zenésíthetőségi ismérveken túl milyen szempontok játszanak szerepet a verseknek a kötetben való kijelölésekor?

- Mindenekelőtt hangulatiak: mi áll hozzám közelebb. A gondolati líra nem adja magát zenésítésre. Nemes Nagy Ágneshez hasonlóan jártam viszont Sík Sándorral. Két éve a Filharmónia fölkért dalok komponálására, ám akkor nem voltam olyan helyzetben, hogy vállalhattam volna. Elkezdtem azonban zenei jegyzeteket készíteni egy Sík Sándor-vershez, s most, hogy elővettem, öt dallá kerekedett a ciklus, baritonra és zongorára. Ez a jövő évi Korunk Zenéjén kerül mű-sorra. A versek meditatív, melankolikus és belenyugvó karaktere ragadott meg. Ez az érzésvilág, a minden szépre rácsodálkozás, de annak mulandóságával való szembenézés találkozik az én mai lelkemmel. A már említett születésnapi hangversenyen az egyik törökbálinti tanárnő, akinek szép szopránja van, dal írására kért, s ha már benne voltam Sík Sándorban, megzenésítettem egyet, amelyet ugyanakkor énekel el, amikor a nekik írt kórus elhangzik.

- Törökbálint fontos hely Szőnyi Erzsébet munkásságában, hiszen az iskola, amely csaknem tíz éve (nem sokkal alapítása után) a nevét vette föl, kihasználja az örökifjú termékenységet. S nemcsak vokálisan.

- Valóban, októberben orgonakoncertet rendeznek, s arra kért új művet a fiatal művész, Teleki Miklós. E De profundis közepén két ökumenikus népének ad hangot a gyásznak.

- Nem kötetből dolgozik, hanem leírja a verseket. Miért?

- Lélektani oka van. Mire leírom, az enyém lesz. Szeretek jegyzetelni, s ha első olvasáskor rátalálok valamire, akár a könyvbe is beleírom. De ha tartósabban foglalkozom egy szöveggel, feltétlenül kimásolom magamnak.

- A vers kiválasztásának pillanatában mennyire születnek meg a karakterek, a motívumok? A papíron ceruzás ritmikai vázlatokat látok, dallami, szerkesztési ötletet azonban nem.

- Szerkesztési ötleteim keletkeznek, dallamiak sokkal kevésbé. Érzelmileg és tartalmilag hagyom hatni magamra a verset. Csakugyan, előbb a ritmusokat igyekszem megtalálni, azokhoz szinte maguktól jönnek a dallami elemek. A legnagyobb kérdés persze a kíséret megválasztása: mikor legyen secco, parlando, akkordikus… S hogy elkerüljem a sablonokat.

- Fontos, hogy ritmikus, rímes vers legyen az alapanyag?

- Ezeknek a verseknek a ritmusa ragadott meg. Még Nemes Nagy Ágnesnél is, aki pedig sokkal szabadabban kezeli a szöveget. De az is a hagyományosból nő ki, s azt fejleszti tovább.

- Hagyományosnak mondható formai jegyei ellenére ezeket a Nemes Nagy-verseket nehezebben zenésíthetőknek érzem, hiszen töredéksorok vannak bennük, amelyek ráadásul három ponttal végződnek, s mindez ritmikai és tartalmi bonyodalmakat is fölvet.

- Lehet, hogy így van, de ez most nekem nagyon könnyen ment. Ám az egész kötetből csak ez a három vers kívánkozik zenébe, a többi csakugyan túl intellektuális. Néha egy vers több önmagában, mint megzenésítve.

- A De profundis ugyanolyan könnyen íródott, mint a mostani kórusok? Érez különbséget a vokális és a hangszeres komponálás között?

- A komponálás látszatkönnyedsége mögött igen sok munka rejlik. Az orgonadarab megírása pedig bonyolultabb művelet, mint egy kórusműé. A dalok sem voltak egyszerűek. Az életem elég sokáig úgy hozta, hogy vissza kellett fognom magamat, most pedig felszabadult az alkotói vénám. Ha nincs a törökbálinti biztatás, talán nem fogok bele a munkába ilyen erőteljesen. De úgy látszik, egymást inspiráljuk, kölcsönösen termékenyítő az iskolával való kapcsolatom.

- Meghatározza az orgonadarab regisztrálását?

- Nem, az előadóra bízom, de könnyebbség számomra, hogy a Zeneakadémián tanultam orgonálni.

- Farkas Ferenc nagyon idős korában mondta nekem: azért ír inkább vokális zenét, mert vezeti a szöveg.

- Meglep, hogy Farkas ezt mondta, de egyetértek vele. A szöveggel hamarabb ki tudja fejezni magát az ember.