Kortárs szerzőt nem lehet eleget ünnepelni - a hivatalos kultúrpolitika úgysem bánik túlságosan bőkezűen napjaink művészeti termésével. Részben Eötvös holland kapcsolatai, továbbá az idei holland-magyar-holland (oda-vissza) kulturális évad is adott egyfajta irányultságot a Bartók Szeminárium és Fesztiválnak - ezek a tényezők határozták meg a tizenöt napos szeminárium és a tizenegy napos fesztivál alapkarakterét. Arra kértük az eseménysorozat menedzserét, a Hungarofest Kht. munkatársát, Kádár Csillát, hogy segítsen az eseménysorozat hátterének fölvázolásában. Õ az idén vette át a menedzseri teendőket, miután két évig Széll Ágnes segítője volt, aki ezúttal a programfüzet szerkesztőjeként vett részt az előkészületekben. Bartók - Új zene - így jelölték meg végül a fesztivál mottóját, a szemináriumon a színpadi muzsika került előtérbe, nyilván azért is, mert a karmester- és az énekkurzus rendkívüli népszerűségnek örvendett. Peskó Zoltán, aki hatalmas repertoárral, tapasztalattal, dirigensi kisugárzással bír, varázslatos pedagógusnak bizonyult Szombathelyen. Mellette Tihanyi László és persze Eötvös rendkívül szuggesztív kortárs zenei interpretációs módszere bilincselte le a szép számú növendék- csapatot. Érdekesség: az aktív hallgatókhoz egy 12 éves német fiú is csatlakozott passzív tanulóként, de ő is kapott vezénylési lehetőséget - igaz, csak az órákon.

Idén összességében a korábbiaknál kevesebben jelentkeztek a kurzusokra: 79-en érkeztek Szombathelyre. A létszámcsökkenés részben azzal magyarázható, hogy a tavalyi negyven ifjú zeneszerző-aspiráns négy vagy öt professzor, valamint a hangszeres és a számítógépes kompozíciós tanulmányok közül is választhatott, idén azonban "csak" számítógépes kurzust hirdettek Mesias Maiguashca vezetésével. Az ecuadori születésű Maiguashca quitói konzervatóriumi tanulmányai után a rochesteri (New York állam) Eastman School of Music, a Buenos Aires﷓i Instituto di Tella és a kölni Hochschule für Musik növendéke volt. 1965 óta Németországban él; speciális területe az elektronikus zene. Dolgozott a kölni Elektronikus Zenei Stúdióban, a metzi Centre Européen pour la Recherche Musicale-ban, a párizsi IRCAM-ban, a karlsruhei ZKM-ban és a grenoble-i ACCROE-ban. Pedagógiai munkájának legtöbb állomása európai: Stuttgart, Basel, és Győr. 1990 és 2004 között a freiburgi Musikhochschule elektronikus zenei stúdiójának igazgatójaként tevékenykedett. Roland Breitenfeld zeneszerzővel megalapította a KO﷓Studio Freiburgot: e kezdeményezés a kísérleti és elektronikus zene létrehozására és terjesztésére irányul. A rövid pályakép nagyon vonzó, de kitűnik belőle, hogy a hangszeres irányból indulók és a hagyományos eszközökkel dolgozók igényeit (s főként a hazai növendékekét) a számítógépes komponálásra szorítkozó mester nem elégíthette ki. Ha jövőre visszahívják, ami nagyon valószínű, a hagyományokhoz híven, egy másik professzorral párhuzamosan fog dolgozni.

Nagyon jól sikerült a csaknem kéthetes énekstúdium. Csengery Adrienne fáradhatatlanul, szinte reggeltől estig tanított, minthogy tizennégy hallgató jelentkezett hozzá. A növendékeknek nemcsak stílust és technikát kellett tanulniuk, hanem valamelyes pódiumgyakorlatra is szert kellett tenniük, hiszen a záróhangversenyen, július 20-án a nyilvánosság előtt adtak számot munkájukról. A kiemelkedően sikeres és népszerű kurzusok közt említhető a két klarinétos mester, a román Aurelian Octav Popa és a magyar Klenyán Csaba tanfolyama. Idén sem tudták tető alá hozni a vonósnégyes-kurzust - az egyik előző évben a Keller Kvartetthez Szombathelyre nem, de az ausztriai Schubertiadét kísérő schwarzenbergi kurzusra kellő számú érdeklődő jelentkezett.

Vajon miért? A magyarázat az egész Bartók Szemináriumot érintheti. Már a nyolcvanas években föltette a kérdést a Muzsika, miért olyan kevés a hazai növendék Szombathelyen? Az általános léthelyzet azóta gyökeres fordulatot vett, az indokok részben mások - csupán az anyagi források szűkössége nem változott. A hallgatók közötti arány is nagyjából állandó: 60:40 százalék a külföldiek javára. Azok az érdeklődők, akik nem tudják kifizetni a szeminárium költségeit, nyáron elmennek pénzt keresni, azok pedig, akiknek telne rá, elmennek külföldre. A Hungarofesthez ugyan fordulhatnának ösztöndíjért, hiszen a kiírást a kurzusok hirdetményével együtt elküldik az iskoláknak, de Kádár Csilla nincs meggyőződve arról, hogy ezek az információk időben a növendékekhez jutnak (egyéb tapasztalatok miatt osztom a kételyét). Szerinte itthon is sokkal erőteljesebb propagandát kellene kifejteni, a tanárok beépíthetnék a tananyagba annak tudatosítását, hogy ezek a kurzusok léteznek, hogy ettől az évtől nagyon neves professzoroknál lehet 30 értékes kreditpontot begyűjteni, minthogy a Bartók Szeminárium 2004-től akkreditált képzésként működik.

Az örömzenélés hangulatának megteremtése szűkebb körben egyszerűbb, mégis szeretnék ismét elérni a száz-százhúsz fős résztvevői létszámot, és még változatosabbá tenni a kurzusokat, például a vonósnégyes-, fagott-, ütősstúdiumokkal. Kádár Csilla is jól tudja, hogy az ideális az volna, a hatásos marketingmunkára akkor nyílna lehetőség, ha a tanév elején meghirdethetnék, kik tanítanak a következő júliusban, s ehhez megadhatnák az elemzendő szerzők és művek listáját. Õk már most csaknem "nyomdakészek" a 2005-ös tervekkel, már útnak is indítottak több tanári fölkérést, többek között Peskó Zoltánnak. Csakhogy az anyagi háttér rendre csak májusra tisztázódik, akkor közli a tárca, mennyi pénz áll rendelkezésre - s akkor már iszonyatos versenyfutásban vannak az idővel, hiszen nagyjából a tanév vége felé járnak, s a vizsgaidőszakra készülődők figyelmét nehezebb fölkelteni.

Önmagába visszatérő kör ez, amelyből talán úgy lehetne kilépni, ha az állandó források és támogatók (NKA, NKÖM, Vas megye és a város) mellett szponzorokra is szert tennének. Nem látszik más kiút, kihúzni valahogy addig, amíg jönnek a magyar Fordok.