Etnomuzikológus, zeneszerző. Dunakeszin született 1910. április 25-én. Szegeden Király-Kőnig Péternél zeneszerzést, Ocskay Kornélnénál magánéneket tanult, Budapesten szintén magánénekből Székelyhidi Ferenc és Meszlényi Nándor növendéke volt. Tanulmányai befejeztével 1936 és 1939 között könyvtáros, majd a Korunk Szava című hetilap zenei rovatvezetője. 1940-től 1949-ig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium tisztviselője, majd miniszteri titkára. 1949-ben koncepciós perben elítélték. 1954 és 1969 között az MTA Népzenekutató Csoportjának (1974-től Zenetudományi Intézet) tudományos munkatársaként, 1969-től 1976-ban történt nyugalomba vonulásáig tudományos főmunkatársaként, csoportvezetőjeként dolgozott. 1924-től a Kiskunságban 3500, a Csallóközben 2000, Lappföldön 276, egyebütt 300 népdalt gyűjtött. Az International Council for Traditional Music tagja, a zenetudományok kandidátusa volt. Főbb szerzeményei: hegedűverseny, kamarazene, vegyes kari misék, dalok, népdalfeldolgozások. Könyvei: A finnugorság ősi zenéje nyomában (1965); Hajnal vagyon, szép piros... Énekes várvirrasztók és órakiáltók (1972); A finnugor zene vitája I-II. (1976); Népdal, népzene Kecelen (1984); Népdalaink a magyar történelemben (Csenki Imrével, 1984); Lapp sámánok énekes hagyománya (1993); Cserényöm előtt... Kiskunhalas népdalai (1994). Életének 94. évében, 2004. április 14-én hunyt el.