- A fesztivál programja erősen eltér más zenei rendezvények profiljától. Milyen elgondolások vezettek a fesztivál létrehozásához?

- A fesztivál 1999-ben azért jött létre, hogy felhívja a figyelmet az egyházzene eredeti funkciójára és megszólaltatási módjára, a liturgiára, másrészt hangsúlyozni szeretné a liturgikus zene lelket és szellemet fölemelő szerepét mindennapjainkban. Ezen a fesztiválon, amely a katolikus egyház egyik sajátosan magyar, október 8-i Mária-ünnepe köré szerveződik, a koncertek mellett különösen nagy súlyt helyezünk az istentiszteletekre. Évről-évre olyan művészeket hívunk meg, akik rendszeres liturgikus szolgálatot látnak el egyházukban, a szakrális zenét természetes környezetében szólaltatják meg. Kezdettől fogva törekedtünk arra, hogy a római katolikusok mellett a rendszeres templomi szolgálatot végző protestáns és ortodox előadók is megszólalási lehetőséget kapjanak.

- Ennek megfelelően a programok nagy része templomokra koncentrálódik. Milyen helyszínek adtak otthont az istentiszteleteknek és hangversenyeknek?

- Minthogy a fesztivál szervezője a Budapesti Énekes Iskola, természetesen azok a templomok kerültek középpontba, ahol az iskola rendszeres liturgikus szolgálatot teljesít: mindenekelőtt a Belvárosi Főplébánia Templom és a Terézvárosi Plébániatemplom. A gyönyörűen felújított Szent István Bazilika (ahol a másik budapesti énekes iskola működik) reprezentatív helyszínként valóban méltó arra, hogy a legnagyobb érdeklődésre számot tartó események, például a világhírű külföldi együttesek hangversenyei itt kerüljenek megrendezésre. Mivel a fesztivál nevét adó templom a Józsefvárosban található, és a Filharmónia Budapest Kht. mellett a Józsefvárosi Kulturális Központ a program társrendezője, ezért a nyitókoncertre a Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplomban, a záró alkalomra a Szent József- templomban került sor. Nagy örömünkre évente több vidéki együttes is bekapcsolódik a fesztivál programjába. Idén - a Budapestivel egy időben - Gyöngyöspatán is rendeztünk megnyitót és szentmisét, amelyen a helyi, néhány éve működő énekes iskola (vezetője Borik Ildikó) és négy vendégkórus vett részt. A templomban, majd a remek hangulatú, vacsorával egybekötött megnyitón szinte az egész falu megjelent, és bízvást állíthatjuk, hogy legalább annyi élményt kaptunk a helyi népi énekesektől és táncosoktól, mint amennyit mi nyújthattunk nekik.

A székesfehérvári Hermann László Vonószenekarral idestova tíz éve tart kapcsolatot az Énekes Iskola, idén két közös koncertet adtunk Székesfehérvár különböző templomaiban.

- Milyen kiemelkedő külföldi és magyar együttesek, előadók léptek fel az idei fesztiválon?

- Évek óta érkeznek "nagyágyúk" és kisebbek. Idén két "nagyágyú" is volt, mindkettő a keleti egyházzenét képviseli: egyik a Moszkvai Patriarkátus Kórusa, amelyet nem kell bemutatni itthon, mivel már járt nálunk. A másik együttest, az athéni Görög Bizánci Férfikart nem ismerte senki, ennek ellenére rendkívül nagy volt az érdeklődés irántuk. Az általuk énekelt ortodox görög liturgikus szertartásrend, annak zenei hagyománya, éneklésmódja, zeneszerzői Magyarországon teljesen ismeretlenek, legfeljebb néhányan találkozhattak vele a Marcel Perès vezette Ensemble Organum CD-felvételein. A Bizánci Férfikar vezetője, Lykourgos Angelopoulos immár 20 éve az Ensemble Organum egyik szólistája. Perès együttese a korai kereszténység zenéjének autentikus megszólaltatását tűzte ki céljául. A felvételeket komoly zenetörténeti kutatások előzik meg, melyekben jelentős keleti és nyugati egyházzenészek vesznek részt, közöttük Angelopoulos protopszaltész (főkántor). Tudományos munkássága mellett ő az athéni érsekség főzeneigazgatója. Huszonegy tagú férfikarával azt a görög hagyományt folytatja, amely "mentes a szláv (orosz, bolgár, román) egyházzenében megmutatkozó közép-európai befolyástól". A bizánci egyházzenében a 13. században zajlott le az egyetlen liturgikus reform, amelyet Johannes Kukuzeles nevéhez kötnek. Újításaival az egyházi és a népzene közelítését akarta elérni. Ennek következtében került be a korábban diaton, nagyon szabályos - egyes kutatók szerint nagyon "római" - zenébe a sok díszítés, a negyed- és töredékhangok, a népies kolorit. Kukuzeles másik újítása, az úgynevezett "kratima" egyfajta improvizációs gyakorlatot szentesített. A hosszú liturgikus cselekmények alatt, ha az előírt szöveg "elfogyott", a kántor vagy a kórus szöveg nélküli (egyes feljegyzések szerint akár 40-50 perces) jubilálásba kezdett, amelyhez később meghatározott kitöltő szótagokat írtak elő.

A Szent István Bazilikában és a miskolci görög katolikus templomban tartott koncerten igen jól hallhattuk a különbséget a harmadik, hetedik és nyolcadik századból származó himnuszok egyszerű, tartózkodó szépsége és a későbbi századokra jellemző, iszónokkal (tartott hangokkal) és hihetetlen virtuozitással díszített darabok különös hangzása között. A nyugati zenén nevelkedett hallgató úgy érezhette, hogy szinte megállt az idő, az elhangzó, közel hét évszázad alatt keletkezett művek csaknem egyformának tűntek.

A Bizánci Férfikarnak mint állandó liturgikus szolgálatot ellátó együttesnek is megvan a saját hagyományait követő előadói stílusa, amely független az éppen elhangzó tétel korától. A kórus tagjai általában az Érseki Székesegyház kántoriskolájának vagy az Angelopoulos vezette athéni énekiskolának hallgatói. Ők alkotják tehát a következő énekes generációt, ők közvetítik a hagyományt, s ez rendkívül fontos, mivel az ortodox istentiszteleten a liturgikus tételek nagy részét a kórus szólaltatja meg.

- Mennyiben tekinthetjük zenetörténetileg "hű" előadásnak a Bizánci Férfikar liturgikus koncertjét? Mennyiben támaszkodott írásos forrásokra, s mennyiben saját előadói hagyományaira?

- Angelopoulos nem tartozik a legradikálisabb szemléletű görög tudósok közé, felfogásában az írott anyaghoz való hűség és az élő hagyományhoz való kötődés nagyjából egyenlő arányban játszanak szerepet. Véleménye szerint az írás egyfajta tájékoztatás arról, hogy egy ének milyen lehetett, de ugyanilyen fontos a muzikalitás, az érzékenység, improvizációs készség, amelyhez az anyag is nagyobb teret enged, mint a nyugati zene. Más szempontból autentikusnak tekinthetjük a Bazilikában adott koncertet, mivel a Bizánci Férfikar tulajdonképpen nyilvános liturgiát végzett a hangversenyen. Ugyanazt láttuk, mint másnap reggel a bolgár templomban a szent liturgiában.

- A vasárnap reggeli liturgia némi bonyodalmat okozott a fesztivál szervezőinek, mivel utolsó pillanatban kénytelenek voltak helyszínt változtatni.

- Nem is tudom a jó szót erre: nem volt "bajtársias" dolog. Az előző szerb püspökkel megállapodtunk az istentisztelet időpontjáról és helyszínéről, majd egy közben lezajlott püspökváltást követően, négy nappal a koncert előtt kerülő úton arról a bejelentésről értesültünk, mely szerint "a görög bizánci férfikar nem léphet be a szerb templomba és nem énekelhet vasárnap liturgiát"... Úgy látszik, ez is hozzá tartozik az ortodox egyházzenéhez. A fesztiválon sem először fordul elő, hogy utolsó pillanatig bizonytalan egy előzetesen meghirdetett istentisztelet helyszíne. A problémát mindig a liturgia jelenti. Egy koncert a mai szekularizált egyházban mindenütt elfogadott, megszokott, egy más felekezetű szertartás nem. A nehézségek ellenére úgy érzem, érdemes fesztivált rendezni, mert olyan muzsikusokat láthatunk vendégül, akik másként aligha jönnének Magyarországra. A megbeszéléseken a liturgiában való részvétel lehetősége minden együttesnél egészen új tárgyalási alapot nyújtott. A gyakorló egyházzenészek között létezik egyfajta összetartás, amely akár a tiszteletdíjakban is kifejezésre jut.

- A másik kiemelkedő esemény a Moszkvai Patriarkátus hangversenye volt. Mennyiben hasonlíthatjuk az ő programjukat az athéni együtteséhez?

- Az orosz kórus vezetője, Anatolij Grindenko mindenekelőtt kiváló gambajátékos, igazi régizenész. Kórusának repertoárja is ezt a historikus szemléletet tükrözi. Azt a régi hagyományt szeretné feleleveníteni, amely Nagy Péter kora előtt élt. Véleménye szerint az értékes orosz egyházzene befejeződött a 18. század elején. A koncert műsorát a 14-18. században létrejött, igen értékes és nagyon sajátos hagyomány alkotta, amely leginkább olyan 20. századi zenékhez hasonlítható, melyekben a lineáris gondolkodás uralkodik. A véletlenszerűen összetalálkozó és szétnyíló szólamok a nyugati fül számára izgalmasan csengő hangzásokat (például szekundpárhuzamokat) eredményeznek. A dallamhoz, a "cantus planus"-hoz improvizált szólamokat esetenként vörös tintával beleírták a kéziratokba, ezek szolgálnak mintául a mai énekeseknek. A történészek szerint ezt az ősi gyakorlatot szakította meg az a telt hangzású, gazdagon harmonizált, világszerte kedvelt zene, amit ma orosz ortodox egyházi stílusnak mondanak, s amely igazából a nyugati struktúrára épülő szláv szövegű zene a keleti énekesek szép hangjából adódó különleges hangzással. Grindenko együttese ezt az új orosz egyházi stílust - amelynek olyan mesterei vannak, mint Glinka, Csajkovszkij vagy Rachmaninov - koncerten énekli, de a rendszeres liturgikus szolgálatban a régi hagyományt ápolja.

- Milyen elgondolások alapján szervezték a többi koncertet?

- Évek óta hagyomány, hogy egy-egy jó nevű orgonaművész is fellép a fesztiválon. Idén Ivan Sokol, a pozsonyi Zeneakadémia tanszékvezető professzora, a Pozsonyi Művészeti Fesztivál egyik zenei vezetője adott érdekes hangversenyt a Belvárosi templomban. Sokol a közép-európai orgonista hagyományok jeles képviselője, játéka igen színgazdag. Mint minden hangversenyén, ezúttal is bemutatott néhány kortárs szlovák és cseh művet is.

Misén és hangversenyen is hallhattuk a kassai Csermely Kórust. Ez az együttes valaha a kassai dóm liturgikus kórusaként működött, ma a premontrei plébániatemplomban teljesít rendszeres liturgikus szolgálatot. Igazi jó hangzású templomi vegyes kar, vezetője, Havasi József képzett baritonista és orgonaművész. Repertoárja gerincét a romantikus és a 20. századi magyar kórusirodalom alkotja, de liturgiában régi vokálpolifóniát is énekelnek.

Két koncertet emelnék ki, amelyen hazai együttes szerepelt ritkaságszámba menő programmal. A Szent Efrém Bizánci Férfikar (melynek művészeti vezetője vagyok) az úgynevezett "Kárpátok vidéki" ortodox és katolikus dallamkultúra egy- és többszólamú kórusművészetének felelevenítésére, liturgikus alkalmazására, és a koncertéletbe való bevezetésére jött létre, ebből hallhattunk válogatást. A zárókoncerten a Budapesti Énekes Iskola Gregor Joseph Werner egyházi műveiből adott elő két misét és egy offertóriumot a Capella Savaria közreműködésével, Mary Térey-Smith vezényletével. Werner - Haydn elődje az Esterházy-udvarban - a magyar zenekultúra fölfedezésre méltó, jelentős alakja. Most bemutatott és egy korábbi lemezünkön hallható miséi azt mutatják, hogy művei jól illenek a liturgiába.

- Kiket hallhattunk az istentiszteletek keretében?

- A szent szolgálatokra azokat a scholákat hívtuk meg, amelyek a gregorián hagyomány talaján szerveződő egyházzenét művelik. Visszatérő együtteseink: a krisztinavárosi, a zugligeti, a csepeli és a Szent István Schola, a Fővárosi Kántorátus együttesei és természetesen a Budapesti Énekes Iskola. A fesztivál idején reflektorfénybe kerül a Belvárosi templomban az év minden napján végzett teljes esztergomi rítusú zsolozsma, amelybe ilyenkor mindenki, aki teheti, bekapcsolódik. Idén először vett részt a fesztiválon a Gödöllői Premontrei és a Győri Bencés Schola; mindkét kórus egy-egy szerzetesrend gazdag hagyományát folytatja. Fontos, hogy a fellépő együtteseknek lehetőséget teremtsünk egymás, és különösen a neves külföldi vendégek meghallgatására. A Filharmónia és a Bazilika jóvoltából a nyugati rítust rendszeresen éneklő scholák tagjai az athéni férfikar koncertjén betekintést nyerhettek a görög ortodox zenébe.

- Milyen nevesebb együttesek szerepeltek a fesztiválon az elmúlt öt év alatt?

- A Westminster Katedrális kórusa, a Helsinki Fiúkórus, a Kijevi Ortodox Kórus, a Lembergi Gyermekkar, a svájci Solothurn katedrális 400 éves iskolájának fiúkórusa.

- Milyen tervek szerepelnek a jövő évi műsorban?

- Előzetesen annyit mondhatok, hogy a Capella Sistina elfogadta meghívásunkat. Mivel a pápai énekkar nem koncertegyüttes (nem is szokott utazni), magyarországi fellépésük különleges eseménynek ígérkezik. Valószínűleg Esztergomban és a Szent István Bazilikában fognak énekelni liturgikus keretek között. Szeretnénk folytatni a leghíresebb fiúkórusok (regensburgi Domspatzen, lengyel fiú-vegyeskarok) meghívását. Felvettük a kapcsolatot az elburgi Holland Fiúkórussal, amely a mi Énekes Iskolánkhoz hasonlóan 20 éve működik, és rendszeresen részt vesz a protestáns liturgiában. Mindenképpen szeretnénk megtartani a fesztivál kelet-nyugati kettősségét.

A Magyarok Nagyassszonya Fesztivál a résztvevők számához képest valószínűleg ma a legolcsóbb fesztivál, mert igen erős összefogás áll mögötte az Énekes Iskolának otthont adó Deák Diák iskola vezetése, tanári kara és a szülők részéről. Ez a háttér teszi lehetővé a családias hangulat kialakítását, azt, hogy az "Ita missa est"-tel nincs vége az egyházzenészek együttlétének, hanem a terített asztalok mellett sor kerülhet a baráti beszélgetésekre, a világi muzsikára, a közös táncházra. Még a rangos vendégek is igen nagyra értékelik ezt a családias légkört, melyet szeretnénk továbbra is megőrizni.

- Kik a fesztivál támogatói?

- A két társrendező nélkül a fesztivál nem jöhetne létre. A rendezvény anyagi bázisát pályázati pénzek biztosítják. Idén jelentős támogatást kaptunk az NKA-tól, a Magyar Villamos Művek Rt.-től és a kerületi önkormányzatoktól.

- Hogyan vonhatnánk meg a fesztivál mérlegét?

- Elmondhatjuk, hogy öt év alatt a fesztivál a liturgikus együttesek egyre szélesebb rétegének találkozóhelye lett, hogy kialakult közöttük a lelki és szellemi közösség, az összetartás. Számunkra a legszebb az lenne, ha az igényes egyházi zene a mindennapokban is a maga természetes környezetében, a liturgiában szólalna meg, ha ehhez nem kellene fesztivált rendezni.