- Nehéz a műfajt meghatározni. Inkább az opera felé hajlónak érzem, ezért a színpadra vitelt részesíteném előnyben, de koncertteremben, kantátaként is előadható lesz.

- Egy színpadi alkotás, illetve egy "belső színpadot" igénylő oratorikus mű nem különböző zeneszerzői megközelítést kíván?

- Vannak egyértelműen operaszínpadra termett darabok, amelyek igazán csak abban a közegben érvényesülnek. Balázs Béla azonban, akit megzenésítek, nem tartozik a par excellence librettisták közé. Szövege mindig filozofikus, így némi ellentétben is áll a színpaddal. Engem azonban nagyon megfogott ez a szöveg. A fekete korsó című színművének is mindössze két szereplője van.

- Tehát Kékszakállú-szerűen nem markáns színpadi cselekmény zajlik. Miről szól a darab?

- Voltaképp Orfeusz-történet egyiptomi átköltésben. Általános élet-halál problematika. Azt feszegeti, vissza tudunk-e hozni valakit, akihez kötődünk, az életbe, a világunkba? S nemcsak személy lehet ez, hanem tárgy vagy akár gondolat is. A válasz persze nemleges, de ez a vágy mindig is foglalkoztatta az emberiséget. Pamyles és Tui szerelméről elmélkedik Balázs, s vissza akarja hozni a női főhőst, Tuit. A szöveget természetesen meg kellett húznom, s más változtatást is eszközöltem: a férfi szereplő bizonyos megszólalásait átadtam a kórusnak.

- Milyen hangfajra írod a két szereplőt, s mi a kórus funkciója?

- Szopránra és baritonra. A kar narrációs szerepet tölt be, általa oldani kívánom a Balázsnál szigorú kétszemélyességet. Ebben tanácsot kértem Csengery Adrienne-től, aki hozzászólt a húzásokhoz is. Rövidítésre azért is szükség volt, mert a szöveg énekelve sokkal hosszabb időt igényel, mint elmondva. S ez Balázsnál is, nálam is egyfelvonásos.

- Ne vedd otrombának a kérdést: képzelt ikerdarabja lesz A fekete korsó a Kékszakállúnak?

- Dehogyis! Hogy lehetne Bartók mellé ikerdarabot írni?! Mintegy harminc éve leltem erre a Balázs Béla-műre, s ugyanakkor egy sumér téma is foglalkoztatni kezdett. E kettő párhuzamosan munkált bennem, s várható volt, hogy előbb-utóbb az egyikből kifejlődik valami. Addig azonban nem merültem egyik megvalósításába sem, amíg nem látszott a bemutatás lehetősége. Néhány éve a Vas megyei Közgyűlés és a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar A fekete korsó-terv mellé állt, s a Nemzeti Kulturális Alapprogram házi zeneszerzőprogramjával kiegészülve valóban garanciáját nyújtják az előadásnak.

- Mekkora zenekart használsz?

- Kicsit. A szimpla fák és rezek, ütők, hárfa és vonósok mellett két szintetizátor alkotja az együttest. A fafúvósok száma határozza meg, milyen vastagra hangszerelhetem a darabot. Nem lesz sovány a hangzás, hiszen a szintetizátorok kitöltik a teret, miközben színesítenek is.

- Elektroakusztikus beavatkozásokra nem használod őket?

- Nem. Már megannyiszor elmondtam, hogy számomra a szintetizátor nem több, mint új hangszer. Olyan, mint amikor a klarinétot feltalálták és rendszeresítették. A jelen kompozíció nem elektroakusztikus darab, hanem zenekari szövete van, amelyben helyet kap a szintetizátor is.

- Nemcsak a szintetizátor "új" találmány; az a számítógép is. Befolyásol a munkádban?

- Nagyon. Ha papíron kézzel megír az ember valamit, annak megváltoztatását ezerszer meggondolja, mert védi a már elvégzett munkát. A számítógép rugalmassá tesz: fél óra alatt áthangszerelek bármit, ha aznap arra ébredek, hogy máshogyan szeretném. A folytonos változtatásra csábítással ugyanakkor meghosszabbodik a munkafolyamat.

- Hol tartasz a darabbal?

- Nem tudom. Voltaképp minden tétel kész, de szinte mindegyiken akarok még javítani. Ha rám parancsolnának, rövid idő alatt be tudnám fejezni, de ilyen kényszer nem lévén, még ülök rajta.

- Hogyhogy nincs kényszer? Az NKA nem ír elő határidőt?

- A zenekar igazgatója, Horváth László a Magyar Kultúra Napjára (jövő januárra) ígérte a bemutatót, Szigeti István Requiemjével párban. Annak már újabb időpontjai vannak, az én kantátámról még nincs hír...

- Nagyobb apparátusú művek aljnövényzeteként szoktak születni más kompozíciók is.

- Így van ez esetemben is. Például fagottra és elektronikára írok, amit az EAR együttes koncertjén fogok bemutatni. S megkeresett egy, a közelemben lakó basszusklarinétos, Babits Antal, aki kontrabasszus-klarinétra szeretne tőlem valamit, esetleg más hangszerekkel (például klarinéttal) és elektronikával kombinálva. Kórusművek gondolata is foglalkoztat.

- Eddigi műveid közül melyekkel rokon A fekete korsó?

- Azt hiszem, egyikkel sem.

- Nem lesz repetitív hangvétel, nem lesz ötfokúság? - hogy csak néhány stílusjegyedet említsem.

- Dehogynem. Olyan zenét akartam írni, amilyet ehhez a szeretett és számomra oly fontos szöveghez illőnek érzek. Nem a stiláris "fejlődésem" vagy az eszközök használata izgatott, ugyanakkor remélem, a darab egységessé válik.