|
Drága Judit! Hát eljött ez is! Álljon itt először néhány lexikális adat: Sándor
Judit (mezzoszoprán-szoprán) 1941-től 1948-ig Durigo Ilona, Walter Margit és
Molnár Imre tanítványa. 1949-ben Cherubinóval debütált az Operaházban. Főbb
szerepei: Leonora (Fidelio), Octavian (A rózsalovag), Magdalena (A nürnbergi
mesterdalnokok), 2. Dáma (A varázsfuvola), Grófné (Figaro lakodalma), Donna
Elvira (Don Giovanni), Dorabella (Così fan tutte), Sieglinde (A walkür),
Mélisande (Pelléas és Mélisande). Sok 20. századi magyar operában énekelt, olyanokban,
mint Kadosa Huszti kalandja, Hajdú Mihály Kádár Katája, Petrovics Emil C'est
la guerre-je, Szokolay Sándor Vérnásza. Legkiválóbb dal- és oratóriuménekesünk:
számos magyar dal ősbemutatója fűződik nevéhez. Kossuth-, Liszt- és Bartók-Pásztory-díjas,
Érdemes Művész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem docense.
És én most szerelmet vallok... Még nem tudom, hogyan tisztázom Ernővel, de én
most Neked szerelmet vallok.
Sokszor mondogattam magamban, hogyan is adjam tudtodra, mennyi mindent szeretek
Benned operaénekesnőként, fiatal énekespalánták elindítójaként, énekversenyek
zsűrielnökeként, évekig tartó közös munka társaként, ennek kapcsán megismert,
finoman árnyaló zeneesztétaként s - egyáltalán nem túlozva - költőként, emberként
és nőként. A sorrend nem átgondolt, de tulajdonképpen mindegy! Ha ennyi minden
miatt rajonghat Érted egy kicsit fiatalabb kollégád, ne bánd a sorrendet, csak
hallgass meg!
Az ember keresi a választ, de csak találgatni lehet, hogy valaki mitől sármos,
miért nézünk rá mindig szívesen, s ő miért néz ránk mindig kedvesen. Talán ezért
tekintünk rá mi is derűvel? Nagy kincs a mosoly, s Te bőkezűen "pazarolod" mindenkire,
hiszen újratöltődik Benned - csak úgy magától.
Eötvös utca. Dalnokmesterek - egy rádiósorozat sok-sok megbeszélése Magyar
Kornéllal. Komoly munka, nem vendégeskedni megyünk. Te persze kávéval vársz
és finom teasüteménnyel - mindig. A lakásod - költő-műfordító férjed jóvoltából
is - telis-tele könyvvel, patinás régiségekkel, egy nagyszerű énekesnő múltat
megőrző emlékeivel. Jó ott lenni. Kornél szinte mindig virággal érkezik, én
talán ha először vittem, hagyva eluralkodni magamban az operaházi kollégát,
s a mostani rádiós munkatársat. Pedig tartásod - mind belső, mind külső formájában
- tiszteletet parancsol, nőiességed, finom mosolyod hódolatot érdemel. Tehát
a virág mindig jár Neked, s most e sorokkal hadd pótoljam az elmaradt csokrokat.
Jól tudod, hisz mondták, írták is rólad, hogy Elisabeth Schwarzkopfot idézed,
ha fotód jelenik meg, de művészi tartásotokban is sok a hasonlóság. Gerald Moore
írja könyvében (Túl hangos vagyok?): "Valahogyan nem egészen rendes dolog,
hogy valaki ilyen elragadó külsejű legyen, s ugyanakkor ilyen gyönyörűen énekeljen!"
Ez Rád vonatkoztatva is igaz. És máris tetten értem magam: a sorrend felborult,
ami az eredetileg méltatni kívánt jó tulajdonságaidat illeti.
Ha az operaénekes Sándor Judit képét próbálom megrajzolni, személyes élményekből
is meríthetek - nézőként és egészen közelről, partnerként: Poppea-Fortuna, Rajna
kincse-Fricka. Ebben a darabban "szoros" szálak is fűztek egymáshoz, a csapongó
férjed lehettem... Istenek alkonya - 2. Norna. S ami a legemlékezetesebb: még
főiskolás koromban gyakran hallgattam gyönyörű Mélisande-odat a Pelléasban.
Egy egészen finom ízléssel énekelt nőalak emlékét őrzöm ebből az előadásból.
De ismerem a Rólad készült portréfilmet és rádiófelvételeidet is. Valamennyi
a hangszépség, a kiváló énektechnika, az érthető szöveg, a legelmélyültebb belső
átélés, s a Nálad elmaradhatatlan sugárzó intellektus jelenlétéről tanúskodik.
S ezt mind egyszerre, szépen, arányosan!
Amit az aktív éneklés mellett, s később a "nyugalom" éveiben sem hagytál el:
az állandó opera- és koncertlátogatás. Az operaházi premiereken ott ragyogsz
a földszinti jobb páholyok egyikében. De nem múlik el Nagypéntek, hogy a Parsifalt
meg ne hallgassátok Borival, s hogy ne gyertek át a túloldali öltözőbe. Jólesik,
és tudom, hogy nem is könnyű egy hatórás előadás után - színpadbontás közepette
- átjönni, arról nem beszélve, hogy a térded is egyre nehezebbé teszi a dolgot.
De mindenütt jelen lenni, ahol valami szép zenei esemény zajlik - aktívan, passzívan,
egyre megy! -, ez is te vagy! S beszéltünk is az előadásokról, értékeltük: olykor
finom, segítő kritikával is illettél. Talán nem hiszed, de ez is jólesett. Tévedhetetlen
zenei ízlésed van, s a nyelvtudásod, különösen a német makulátlan tisztasága
Nálad megfellebbezhetetlen. Ezt mindenki tudja, s aki Nálad tanult, az magával
is vitte útravalóként.
Mint zsűrielnök - tapasztalatból tudom - a legvégsőkig elmentél, hogy egy-egy
tehetség megítélésében ne csak a száraz számok döntsenek, azoknál sokkal többet
ér a lélek, a zeneiség, amit olykor figyelmen kívül hagyunk. A Dalnokmesterek
című - több évig tartó, aprólékos, elmélyült munkát igénylő - rádiósorozatban
társként melletted dolgozhattam. Nagy megtiszteltetés volt ez számomra, és rengeteget
tanultam Tőled: egyértelművé vált számomra, mi a tiszta búza és mi az ocsú!
Egyszóval köszönök és köszönünk mindent, amit Tőled kaptunk: emberségedet, művészetedet,
derűs mosolyodat.
A magyar zenei világ nevében szeretettel köszönt sok-sok derűs esztendőt kívánva
Sólyom-Nagy Sándor
|
