- 1968-ban Huszár Lajos passiót írt, amelyet most újrakomponál. Felismerhető-e a két változat szoros rokonsága? Mi a döntő különbség közöttük?
- Felismerhető, ugyanakkor más mű keletkezik. A különbség a drámai vonulatok tudatosabb megformálásában és a kórustételek magasabb szintű megoldásában mutatkozik meg. 19 évesen még nem birtokolhattam mai tapasztalatomat az énekkarra írásban.
- Érdekes hangnemszimbolikát fedezhetünk föl a szereplőknél.
- A tengelyrendszerre épül e hangnemszimbolika. Az Evangélista többnyire fisz-ben és a-ban énekel, Jézus d-ben, f-ben és aszban - ezek voltaképp a szubdomináns, domináns és tonikai tengelyt képviselik -, Pilátus pedig e-ben és g-ben.
- Miközben a tengelyrendszer árnyalni látszik a hangkészletet, a művet puritán kétszólamúság jellemzi, akkordikus szakaszait részben hármashangzatok alkotják, s a legélesebb harmóniának egy alfa-inverz számít.
- Kétségtelenül egyszerűségre törekedtem, egyrészt '68-as darabom miatt, másrészt a kórus énekelhetőségét könnyítendő. Ma már szinte minden zenei elemre úgy tekinthetünk, mint ami már volt. Magunk választhatunk az egész múltból.
- Az énekes szólistákon (Mária: alt, Jézus és Pilátus: basszus, Evangélista: tenor) és a kóruson kívül csak orgona és ütők szólalnak meg a passióban. Az utóbbiak inkább dallamhangszerek, vagy dobok?
- Inkább dobok. Az orgonát és az ütőket egy kissé úgy használom, mint a szent és a profán megjelenítőjét, még ha nem következetesen is, hiszen e két hangzás kölcsönösen beleszól egymásba.
- A három nagy formai egységhez: Jézus elfogatásához, bűntárgyalásához, illetve szenvedéséhez és halálához milyen forrásokból választottad meg a szövegeket?
- Az evangéliumok szövege átjárja az egész passiót, hiszen ez hordozza a cselekményt. Mind a négy evangéliumból emeltem át szöveget, amihez az alapot egy 1925-ös kiadású könyv szolgáltatta. Szinek Sándor írta, címe: "A mi Urunk, Jézus Krisztus élete a négy evangélium szövegéből". Ehhez a kevert evangéliumú passióhoz csatolódik néhány zsoltár: eddig hosszú szakaszt zenésítettem meg a XXX.-ból a 3. rész nyitókórusaként, a XXXVIII.-ból pedig egy rövid versszakot felhasználtam a második részben.
- A passióirodalomból mivel tartasz rokonságot?
- Különféle módon többen is erőteljesen hatottak rám. Penderecki - noha Lukács-passiója napjainkra felszínesnek tetszik már - a hatvanas években revelációt jelentett. Tőle azt tanultam meg, hogy nem szabad mindenáron a naturalista és expresszionista kifejezésre törekedni. Arvo Pärt János-passiója szinte túlzottan is egyszerű (egy hangnemben folytatja le ugyancsak latin nyelvű passióját). Gubajdulina oroszul írta a maga János-passióját, s az orosz egyházi zenei nyelvet ötvözi a nyugat-európai passióhagyománnyal. S említenem kell Orbán György magyar passióját, amely részben szakrális népköltészeti eredetű - ő elsősorban a szenvedéstörténet operai, drámai jellegét emeli ki.
- Sokféle zenére hivatkozol. Ismerünk: tudhatjuk, egyiket sem követed. Mi az eredőjük a te zenédben? Egyik korábbi beszélgetésünkben mondtad, hogy a disszonanciával kísérletező és az újtonális 20. század után szintézisnek kell következnie.
- Erre törekszem, csakúgy mint operámban vagy a Pilinszky-ikonokban. Érzékelni kell, hogy egy egyszerűbb alaprétegből meddig mehet el az ember bonyolultabb eszközök felé úgy, hogy a darab stiláris egysége még megmaradjon.
- A passióban, akár egyetlen evangéliumra épül, akár, mint nálad, több összefényképezésére, kellően kibontakozik a történet. Te azonban nem elégszel meg ezzel, további textusokat alkalmazol. Evangéliumi recitativo után a bevont szövegek mintegy az áriák?
- Bachi hagyományt is követek azzal, hogy nem kizárólag evangéliumi szöveget használok. A régi magyar irodalmat olvasgatván akadtam az 1500 körül élt szerzetesre, Laskai Osvátra, akire éppúgy szükségem lett a passió első részében (Máriának a fia gonosz elfogatása fölötti panaszában), mint a zsoltárokra a másodikban és a harmadikban.
- Hogyan véded ki, hogy az Evangélista tenor szólójává váljék a mű?
- A második és harmadik részben Jézus párbeszédei már rendre kiváltják az Evangélista szerepét.
- Mit jelent az a szándékod, hogy szakrális szöveghez szakrális zenét akarsz írni?
- Ne legyen operaszerű, ne emlékeztessen a 20. század jellegzetes magyar prozódiájára - ezért is latin a szöveg. Pärt szakralitása áll hozzám legközelebb, jóllehet passiója egysíkú. Darabomban a gregorián fontos szerepet játszik. Már a '68-as változatban szabad ritmusú neogregoriánt hoztam létre, melyet az orgona hosszú hangokból álló egyszólamú basszussal támogat.
- Nem érzed a zenei szakralitás szorgalmazásának veszélyét? Hiszen vajon mitől "operásodott" az egyházi zene?
- A kifejezésvágytól. A távolságtartó szakralitást úgy kell megvalósítani, hogy a drámai feszültségből és a lírai kifejezésből ne vesszen el semmi.