- Különös ciklikus mű érlelődik Dukay Barnabás keze alatt: a Keresztutak a világtalan sötétségben.
- Három tétel, amelyek mindegyike magában is előadható. A két szélső darab ráadásként is játszható. Ezek szólók - gordonkára, illetve hárfára, s már készen állnak. A középső kamaraformáció, afféle instrumentális motetta, s 10-15 tagú együttesével kapcsolatban még hangszerelési feladataim vannak. A kerettételek egyenként két és fél perces időtartamukkal egyensúlyt képeznek a középső közel ötperces hosszúságával. Ha egyben kerül előadásra a mű, a cselló-kamara-hárfa tételsorrend követendő.
- Mi teremt kohéziót e három tétel között?
- Ugyanabból a sziklából vannak kifaragva. Három csaknem egyforma szikladarab, amelyet különféleképp faragtam meg. Ugyanannak a zenei anyagnak háromféle megfogalmazása.
- Zenéd ismeretében megüti a fülemet a "ráadásdarab" megnevezés.
- Megesik, hogy egy gordonkaművész Bach d-moll csellószvitjének Sarabande-ját játssza ráadásképp. Ilyen hangulati és hozzáállásbeli analógiával tekinthetők e tételeim ráadásdarabnak. Nem zajos tetszésnyilvánítást kiváltó hangzásképek.
- Inkább elmélkedő és relaxáló szándékúak?
- Igen. A hárfadarabban az egyhangú-egyszólamú és akkordikus részek arányán kötődik meg a forma energiája, a csellótételben viszont előfordulnak ugyan kettősfogások, de alapjában egyszólamú.
- Mi az azonos zenei anyag, amelyből a három művet kifaragtad?
- Van egy hatalmas nyersanyagtömböm hangokból, s ahhoz megpróbálok különféleképp hozzányúlni. Ez persze nem hasonlítható össze a dramatikus zene többféleségével, nem úgy léteznek benne karakterek, mint azt, mondjuk, a 18. századtól megszoktuk. Ez másról szól, mások e komponálás eljárásmódjai, máshogyan kanyarog az anyagban, figyeli annak erezeteit és saját törvényszerűségeit, s próbál azok mentén közlekedni. Ha ugyanazt a nyersanyagot más módon közelítem meg, más képletet kapok. Így e tételek hangzásban nem keltik egymás variációinak érzetét. Ilyenkor azzal is játszik az ember, hogy lefaragja az anyagról a fölösleget - ahogy ezt a nagy reneszánsz szobrászok szokták volt mondani. A tudós elemző előtt feltárulnak az azonosságok, a hangzás azonban nem emeli ki őket. A hangzó események gyakorisága, lefutása, a hangzásképek színbeli különbözősége mind elfedi a közös gyökereket.
- Voltaképp egy hangrendszerrel gazdálkodsz?
- Igen, csak a hangrendszert ne hangsornak értsd, hanem afféle őserdő összetettségű hangtömegnek.
- Szélső tételek említése talán nem indokolt, ha opcionális a rendjük.
- Valóban nem, legalábbis az elmúlt századok értelmében. Én már próbálkoztam a rögzített és a kötetlen tételrend mindenféle módjával. Ha ez a darab egyben megy le, a tételek - mint már mondtam - nem cserélhetők. Van mögöttük egy lényegi tapasztalat, amit az ember akusztikailag követhető formában, a maga számára tükröztetni tud. Nem technikai, hanem hangzási értelemben hangszerszerűek e tételek. Nem romantikus manírok jellemzik, de valamiféle nyitott rubato melódia élteti például a csellódarabot.
- S a középtétel?
- Állókép, a középkori táblaképek szellemében. Hosszú hangok, hangszínbeli áttűnésekkel. Van egy középponti hangja, amely soha nem marad abba. Nem hideg, de messzeséget érzékeltető zene. A hangnak van 4+1 karakterisztikuma: az ideje, a magassága, az erőssége, a színe - és az iránya. Zeneakadémista koromban használhatatlannak tartottam a hangszerelés-tanulást a magam céljainak eléréséhez e tárgyban. Csak néhány éve találtam rá arra, amit kerestem. Ebben a folyamatban az egyik külső megerősítés Messiaennak köszönhető. Láttam róla egy háromórás filmet, amelyben a zeneszerzőkről szóló meglepő megjegyzése számomra telitalálat volt. Manapság a zeneszerzők - így Messiaen - fekete zenét írnak, kevesen fehér zenét, s ő magát tartja az egyik legutolsónak, aki színes zenét ír. Különleges képessége volt a hangok és színek kapcsolatának felismerésére - gondoljunk csak Chronochromie című művére, amelynek akkordjait színek alapján válogatta meg.
- Úgy írod ezt a tételt, hogy mintegy Messiaen módjára színektől kívánod vezéreltetni magad?
- Nem. Az én színérzetem más. Ilyen színérzetet gyerekkorom óta érzek, csak félretettem. Bennem a hang nem vizuális színné, hanem hang-színné kódolódik. Nem a szó eredeti értelmében hangszínné, én azt a színt nem látom, hanem hallom magamban. Nincsenek szavaim erre az érzetre. Ezek a színek voltaképp energiák. Igazán nem is füllel, hanem valahogy hassal kell hallgatni...
- Készülő vokális szextettedet is hassal kell hallgatni?
- Én már a régi zenéket is egész másként hallgatom.
- Szövegre komponálod?
- Jakab apostol levelének egy gondolatára görög nyelven. Most még csak a hangzásképpel foglalkozom, a szavakat utólag helyezem a hangzó anyaghoz. A szöveg tartalmi eszszenciájának fedésben kell lennie a zene lényegével, a konkrét kapcsolatok ellenben szótag és hang között sokfélék lehetnek. Hat szopránnal vagy három szopránnal és három tenorral adható elő, ami két külön megközelítésmódot jelent a komponáláskor.