Váratlanul hunyt el május 23-án, 67 éves korában Szombathelyen Szabó Csaba, a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola tanára. Erdélyben, a Maros megyei Ákosfalván született 1936-ban. Szülőhazájában élt és dolgozott 1987-ig. Akkor költözött családjával Magyarországra, folytatta munkáját 1988-ban a Szombathelyi Tanárképző Főiskolán. Élete, tevékenysége a történelmi korban, amelyben született, őt is két országhoz, de egy hazához és egy vállalt hivatáshoz kötötte: az európai rangú magyar zenei művelődés szolgálatához. Zene és szolgálat - így határozta meg címével szemléletét, hivatástudatát, személyiségét írásainak egyik kötete, s a kettős egységet nem törhette meg a politikai határ és a vele járó kisebbségi élet annyi csüggesztő nyűge sem.
Mint elmondta, 1959-ben a kolozsvári Zenei Főiskolán az utolsó olyan évfolyammal kapta diplomáját, amelynek hallgatói még minden tárgyukat magyarul tanulhatták. Nem is szűnt meg mindvégig küzdeni a magyar nyelvű oktatás visszaállításáért.
Tanárai: Jodál Gábor, Jagamas János - Kodály Zoltán tanítványai voltak. Maguk is olyan mestereik és kortársaik példáját állították eléje, akik nem választották el egymástól a zenei művelődés közvetítésének ágazatait: a zeneszerzést, az interpretáló művészetet, a tudományos és az oktatói munkát. Pályáját a Marosvásárhelyi Székely Népi Együttes karmestereként kezdte (1959-1967), és 1963-tól 1987-ig tanított a Marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán.
Zeneszerzői és tudományos tájékozódását, tevékenységét, akárcsak kortársaiét, a szülőföldjéről is magával hozott magyar népzenei és zenetörténeti hagyomány irányította. Ennek korszerű hangját kereste műveiben, köztük Dsida Jenő verseire komponált dalaiban.
Ugyanez a hagyomány vezette tudományos munkájában, amikor Seress András gyűjtéséhez csatlakozva, vele együtt szerkesztette és publikálta a Csángómagyar daloskönyvet (Moldva, 1972-1984), a magyar nyelviség és művelődés fennmaradását szolgáló gyűjteményt, és az Erdélyi magyar harmóniás énekek a XVIII. századból kötetét. Az utóbbi CD-ROM formában jelent meg, és a Magyar Művészeti Akadémia 1999. évi millenniumi díját nyerte.
Lett volna még szükség Szabó Csaba tudásának, hivatástudatának, személyes példájának jelenlétére továbbra is. Ha ez Neki és nekünk nem adatott meg, maradjon velünk elevenen életének, munkájának emlékezete.