|
Minden bizonnyal a globális politikai folyamatok is szerepet játszottak abban,
hogy külföldön az elmúlt években észrevehetően megnőtt az érdeklődés Magyarország
és a magyar kultúra iránt. A hagyományos csikós-gulyás-paprika háromszögön túlmerészkedve
egyre többen szeretnék megismerni a Kárpát-medencei hagyomány értékeit, jellegzetességeit,
ugyanakkor e felfedezőúton meglepődve bukkannak rá a kulturális kapcsolatok évszázados,
gazdag hálójára. E jelenség egyik megnyilvánulása volt az a magyar fesztivál is,
amelynek május közepén a nagy múltú észak-olasz város, Ferrara adott otthont.
Az eseménysorozat - kiállítás, konferencia és hangverseny - középpontjában a magyar
hegedűiskola állott, rendezője pedig - a római magyar nagykövetséggel és a Teatro
Comunale di Ferrarával együttműködésben - a Conservatorio di Musica Girolamo
Frescobaldi volt. A város tavalyi fesztiváljához hasonlóan a szervezés munkáját
most is a zenei intézmény elnöke, Gianluca La Villa professzor vállalta.
Ennek köszönhető a két rendezvény tematikus rokonsága: 2002-ben ugyancsak a hegedűjáték
jegyében zajlott az a májusi hét, amelyet az olasz hegedűművész, Aldo Ferraresi
(1902-1978) emlékének szenteltek. Az idei rendezvény több szempontból a tavalyi
folytatásának tekinthető: az elmúlt évben magyar hegedűkompozíciók is szerepeltek
a hangversenyek műsorán, most pedig az olasz művész szülőházán helyeztek el emléktáblát.
Továbbá ugyanaz az épület, amelyben korábban Janus Pannonius emlékére avattak
márványtáblát, most magyar kiállításnak adott otthont.
Az idei fesztivál az említett kiállítás megnyitásával kezdődött május 13-án a
Biblioteca Ariostea nagytermében. A könyvtár épületében működött egykor a híres
egyetem (Janus Pannonius tanulóéveinek színhelye), az impozáns Sala Ariosto egyik
falán pedig a költő, Ludovico Ariosto márvány síremléke található. A teremben
e sorok írója rendezett kiállítást La scuola ungherese del violino címmel,
amely mintegy háromszáz dokumentum segítségével kísérelte meg a magyar hegedűiskola
bemutatását. Fotók, koncertműsorok, levelek, kották, újságcikkek, könyvek és emléktárgyak
villantották fel Joachim József, Auer Lipót, Hubay Jenő, Geyer Stefi, Szigeti
József, Vecsey Ferenc, Székely Zoltán, Zathureczky Ede, Gertler Endre és számos
más magyar művész alakját, munkásága egy-egy mozzanatát. A kiállítás ugyanakkor
a személyes és intézményi kapcsolatok sokszínűségére is fel kívánta hívni a figyelmet:
a Hubay-növendékek Bartókkal folytatott együttműködésére, a Budapesten tanult
külföldi hegedűművészekre (különös tekintettel a tavaly elhunyt Wanda Luzzatóra,
a Milánói Konzervatórium tanárára) és mindenekelőtt arra a tényre, hogy a magyar
művészek tevékenysége szervesen kapcsolódott Európa kulturális vérkeringésébe.
Utóbbi témát is számos dokumentum illusztrálta, többek között Arbós, Brahms, Carmen
Sylva román királynő, Feuermann, Furtwängler, Grieg, Henriette belga királynő,
d'Indy, Massenet, Richard Strauss személyével összefüggésben. Az olasz-magyar
kapcsolatokra például az 1911-es római magyar fesztivál dokumentumai mutattak
rá: a Hubay által szervezett és dirigált hangversenysorozaton Dohnányi és Vecsey
működött közre, és ekkor szólalt meg Itáliában először Bartók 1. zenekari szvitje.
Május 14-én ugyancsak a magyar hegedűiskola témájában rendeztek audiovizuális
konferenciát Ferrarában. Carla Moreni (Milánó) a fent említett, 1934-ben
Budapesten diplomázott hegedűművésznő, Wanda Luzzato pályáját és művészetét jellemezte,
Cheniston Roland (Liverpool) pedig a Hubay-iskola előadói stílusáról tartott
lebilincselően érdekes előadást, számos hangzó és képi illusztrációval. A konferencián
ezen kívül Gianluca La Villa (Ferrara) Vecsey Ferenc játékstílusát méltatta,
jelen sorok írója pedig a magyar hegedűiskola történeti alakulásáról és társadalmi
környezetéről tartott előadást.
Külön ki szeretném emelni azt az elhivatottságot, amellyel Cheniston Roland a
hazánkban tanult muzsikusok játékának jellegzetességeit kutatja, és lelkesedése
láthatóan átragadt az Olaszország számos pontjáról Ferrarában összesereglett művészekre
és tanárokra. A neves angol hegedűtörténész az archív lemezek és hangszalagok
világszerte egyik legjelentősebb gyűjteményével rendelkezik, és kincsei közül
most több mint egy tucatnyi ritka, illetve kiadatlan felvétellel örvendeztette
meg hallgatóságát. Arányi Jelly, Eddy Brown, Giuila Bustabo, Geyer Stefi, Hubay
Jenő, Erna Rubinstein, Telmányi Emil, Vecsey Ferenc és mások játékának bemutatása
és részletes elemzése után talányosan nyitva hagyta önálló ülésszakot kitöltő
előadását. A részmegfigyelések summázatával tulajdonképpen az alapfeltevések szintjére
érkezett vissza, jelezvén, hogy a hegedűhang és a játékstílus átfogó jellemzésében
aligha juthatunk tovább a fogódzópontok kijelölésénél: "A Hubay-növendékek
fennmaradt felvételeinek hosszas tanulmányozása nyomán kijelenthetem, hogy ők
koruk leginkább arisztokratikus játékosai voltak, és ezt az egyetlen, de jól felismerhető
közös sajátosságot mesterük csodálatos tanításából örökölték."
A konferenciát követően a városi operaház Ridotto termében Szabadi Vilmos
adott nagysikerű hangversenyt. Külön érdekesség, hogy ugyanezen épületben egy
héttel később ismét magyarok léptek fel: a Budapesti Fesztiválzenekart Fischer
Iván vezényelte. Szabadi estjén a magyar hegedűiskola megteremtője, Hubay Jenő
két kompozíciója szólalt meg, a 3., g-moll és a 4., A-dúr hegedűverseny. A vendéglátók
nem véletlenszerűen döntöttek a szólista személye és a művek mellett, hanem a
Hungaroton Classic 2001-ben megjelent dupla CD-je birtokában úgymond "biztosra
mentek". Bár a hangversenyen zenekar helyett Homor Zsuzsanna egymaga szolgáltatta
a versenymű kíséretét, a produkció ebben a formában is beváltotta a hozzá fűzött
reményeket. Szabadi hegedűhangjának megkapóan szép, sötét tónusa, jellegzetesen
telt, bársonyos pianissimói és átütő erejű temperamentuma elkápráztatta hallgatóit.
Erről árulkodtak a vörösre tapsolt tenyerek és a ráadások mellett az olasz sajtóban
megjelent elismerő kritikák is.
A ferrarai fesztivál remélhetően az olasz-magyar zenei együttműködés további fejezeteit
fogja inspirálni. Ennek egyik első jele, hogy a Conservatorio Frescobaldi a közeljövőben
a Zeneakadémiával szeretné felvenni a kapcsolatot egy nemzetközi felsőoktatási
projekt keretében. A ferrarai intézmény kiváló fúvósokkal rendelkezik, büszkesége
a régizene-oktatás, ugyanakkor még többet szeretnének tanulni abból a másfél évszázados
vonós hagyományból, amelyet nemcsak Hubay, Popper, Vecsey, Szigeti és Zathureczky
neve fémjelez, hanem ma is olyan kiváló zászlóvivői vannak, mint az olaszok által
legutóbb megismert Szabadi Vilmos.
|
