|
Májusban már 19. közgyűlését tartotta a Magyar Zenei Tanács (MZT). A napirenden
fontos teendők szerepeltek: tisztújításra került sor az elnöki és két alelnöki
poszton, az ellenőrző és a külügyi bizottság élén.
Ahhoz, hogy a jelöltek választhatók legyenek, módosítani kellett az alapszabályt.
A magyar zenei életben ugyanis egyelőre nem akadtak friss kandidátusok, az alapszabály
pedig csak két ciklusra engedélyezte egy-egy funkció betöltését. A szavazati joggal
delegált résztvevők megállapodtak: úgy módosítják az alapszabályt, hogy újabb
ciklusra bizalmat szavazhassanak Csengery Adrienne elnöknek, Kovács
Géza és László Attila alelnöknek és Gócza Juliannának, aki az
ellenőrző bizottságot vezeti - ez a testület Szirányi János személyében
új tagot is kapott. Schanda Beátát, aki ősz óta az Európai Zenei Tanács
elnöke, szintén megerősítették tisztségében, abban a reményben, hogy a Magyar
Zenei Tanács talán visszaszerzi azokat az anyagi lehetőségeket, melyekkel magyar
művészek célirányos utaztatásához, külföldön létrehozható projektekhez járulhat
hozzá.
A tisztújítás egyébként utolsó, de a végeredményt tekintve nyilván sokakat érdeklő
eseménye volt a közgyűlésnek. Először arról kaptak tájékoztatást a jelenlévők
Hámori Tamástól, a létesítmény miniszteri biztosától, Zoboki Gábor
tervező építésztől, valamint az üzemeltető kft. vezetőjétől, hogy miként halad
a millenniumi városközpont kulturális tömbjének építése, milyenek lesznek a bennük
elhelyezendő intézmények, és miféle kapcsolatban állnak majd egymással. Kiderült,
hogy az átadást több lépcsősre tervezik, elsőként, 2004. május 1-jén a kortárs
képzőművészeti múzeum nyílik meg, augusztus 20-ára a Hagyományok Háza népesül
be, és csak október 23-án kerülhet sor az első hangversenyre a Nemzeti Koncertpalotában.
(Érdeklődés esetén előre egyeztetett időpontban bejárást szervez a Zenei Tanács
titkársága a készülő objektum területén.) A Hagyományok Háza 450 személyes színháztermében
a 24X18 méteres színpadot teljes oldalszínpad egészíti majd ki, és a helyiség
kamarahangversenyek rendezésére is alkalmas lesz.
A jelenlévőket természetesen a zenepalota érdekelte a legjobban. Az épületben
tíz szólampróba-terem és két nagy gyakorlóterem létesül, s természetesen irodák
is a Nemzeti Filharmonikusok részére. A hangversenyterem befogadóképessége körülbelül
1800 fő lesz. A palotának ez a része tulajdonképpen egy akusztikai doboz, amelyet
a világ ez idő szerint legjobb szakembere, Russell Johnson tervez. A pályát
1954-ben kezdő Johnson egyik legutóbbi munkája a káprázatos szingapúri Esplanade-terem.
A tervező nem a teljes házat, hanem azokat a tereket alkotja meg, amelyekben az
előadásokat tartják, s néha a hozzá tartozó öltözőket, fogadóhelyiségeket. Cége,
az Artec Consultants Inc. egyedülálló szolgáltatásokat nyújt ezen a téren. Stúdiókat,
operaházakat, koncerttermeket egyaránt terveznek, gazdasági, megvalósíthatósági
tanulmányokat készítenek. Johnson szerint az operaház- vagy hangversenyterem-építés
ma már csapatmunka - színházi szakembernek, muzsikusnak éppúgy részt kell vennie
benne, mint akusztikai szakértőnek. Örvendetes, mondja, hogy az új tendencia magas
minőséget követel, a szegényes kivitelt elveti. Remélhetően mindez érvényes Budapesten
is, ahol úgynevezett rezgőszekrényes terem épül. A tér sajnos nem lesz multifunkcionális,
mint Szingapúrban, hiszen egy 19. századi, el nem készült budapesti hangversenytermet
pótol évszázados késéssel.
A termet rokkantak is jól megközelíthetik majd: 16 kerekes széknek lesz biztos
helye, és kellő számú liftet terveznek - állította Zoboki Gábor, a tervezőiroda
vezetője. Sajnos a meghívott szakemberek - lévén más a feladatuk - nem tudtak
választ adni arra az égető kérdésre, hogy a három intézmény ésszerű működtetésére
létrejövő közös intendatúra vezetői posztjára mikor és milyen pályázatot ír ki
a kulturális tárca. Egyelőre csak az a kft. működik, amelynek az lesz a dolga,
hogy mindenütt legyen folyékony szappan, villanykörte és megfelelő hőmérséklet.
A küldöttgyűlés résztvevői kifejezték aggodalmukat: a 2004/2005-ös évad műsortervének
már el kellett volna készülnie. Ahhoz, hogy az új zenei központba odaszokjon a
közönség, nagy muzsikusokat kellett volna meghívni, a nagyvilágban pedig két-három,
de inkább négy-öt évre szóló előre tervezés a gyakorlat. Félő, hogy mire megalakul
a vezetőség, betelik az igazi sztárok naptára.
Gyimesi László, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének elnöke a készülő
művészeti törvényről, pontosabban a tervezet legutolsó szövegváltozatáról számolt
be. (A Magyar Zenei Tanács titkárságán megtalálható a legfrissebb mutáció, amelyet
kérésre e mailben küldenek el az érdeklődőknek.) A dokumentum pontos címe: Törvényjavaslat
a művészeti élet szabadságáról, a művészeti élet szervezeteiről és a művészek
jogállásáról. Szükséges-e - és ha igen, miért - egy ilyen szabályrendszer?
- tette föl Gyimesi a kérdést. A legkézenfekvőbb válasz: igen, mert a hiánya nap
mint nap megmutatkozik. De még jobb indok az, hogy tartós jogokat csak törvényeken
keresztül szerezhet magának az ember. Az elnök reméli, hogy a törvény hatályba
lépése után a támogatások nem lesznek esetlegesek és politikai természetűek. Ami
a nemzetközi tapasztalatokat illeti, Európa-szerte óriási igény mutatkozik az
efféle szabályozásra, de értékelhető példa csupán Dániában lelhető föl. Ám az
a törvény is sokkal szűkebb, csupán a zeneélettel foglalkozik, míg a magyar tervezet
a művészeti ágak közötti kapcsolatra is rávilágítana.
Mi tagadás, Európa késésben van. Az UNESCO már 1962-ben postázta ajánlását: ki-ki
fogalmazza meg a művészi státus mibenlétéről szóló definícióját. S ha itt-ott
el is készültek ezek a megfogalmazások, érvényesíteni nem sikerült őket. Gyimesi
beszámolója szerint a törvény korrekt módon szabályozná az állami támogatások
rendszerét, meghatározná a művész jogállását, de nemcsak ezzel az oldallal törődne,
gondoskodna a fogyasztó- és minőségvédelemről is. (Például: végre bealkonyulna
a playback-koncerteknek és zenés színházi előadásoknak.) És természetesen
gondoskodna a polgárok művészeti alkotásokhoz, kulturális produktumokhoz való
hozzáférésének jogáról is. Ma a törvénytervezet szövegezői úgy képzelik, alakulna
egy Nemzeti Művészeti Tanács, amely főként konzultációkat lebonyolító, döntéselőkészítő
szervezetként működne. Létrejöhetne egy új közalapítvány, amely a nem állami fenntartású,
de nemzeti értékeket képviselő intézmények, együttesek, stb. működéséhez és fejlesztéséhez
járulna hozzá pályázatok útján. Kérdés - és persze nem az egyetlen -, hogy honnan
és milyen értékben jutna forrásokhoz a közalapítvány.
A tisztújítást megelőzően Csengery Adrienne szóban kiegészítette az írásban közreadott
közhasznúsági jelentést. Az elnöknő vázolta, mely ügyekben hallatta szavát több-kevesebb
eredménnyel a Magyar Zenei Tanács. Részük volt például a Magyar Állami Operaház
helyzetének stabilizálásában, elfogadták érveiket a művészeti díjak odaítélésekor.
Bár koncentráltak arra, hogy a zenei nevelés ügyét kimozdítsák a válságból, nem
értek el elégedettségre okot adó eredményt, ezért a jus murmurandival élve
folytatják az agitációt az oktatáspolitikusoknál. A Tanács birtokában van egy
páratlan, pénzben kifejezhetetlen értékű, de e pillanatban holt anyag, a Zenei
Információs Központ, amely a magyar zeneélet kézzelfogható közelmúltja. Minthogy
a szervezet (s nem mellékesen a Nemzeti Filharmonikus Zenekar) székhelyét hónapokon
belül lebontják, a központ, amely rég kinőtte helyét, szinte fejleszthetetlen,
a többi kulturális intézménnyel együtt költözni kényszerül. Gőz Lászlóval,
a Budapest Music Center vezetőjével egy éve tárgyalnak arról, hogy a BMC átvenné
letétként az anyagot, és modern adathordozókon fejlesztené - úgy, ahogy Gőz demonstrációja
saját adatbázisukról ezt a folyamatot bemutatta. A gyűjtemény természetesen továbbra
is a Tanács tulajdonában maradna. A MZT köszönetet mondott Baross Gábornak,
aki az ELTE Eötvös Művészeti Együttesének hangulatos zenetermébe a közgyűlést
meghívta.
|
