|
Az idén - hosszú szünet után - három új CD-je jelenik meg a Nemzeti
Filharmonikus Zenekarnak Kocsis Zoltán vezényletével, és további felvételei
várhatók 2004-ben, ami rendkívül örvendetes dolog annak fényében, hogy ha ma
külföldön betérünk egy lemezboltba, legyen az bármilyen óriási, a Hungarian
National Philharmonic Orchestra lemezeit keresve nagy valószínűséggel alig találunk
valamit. Ez persze nem a terjesztői hálózat hibája. A régi legendás felvételek,
amelyek még az Állami Hangversenyzenekar első aranykorában készültek a hetvenes-nyolcvanas
években, többnyire Ferencsik János vezényletével, zömmel bakelitkorongon "ragadtak"
- igaz, a Hungaroton az elmúlt években igyekezett CD-n is közkinccsé tenni archívumának
legbecsesebb muzsikáit, így az ÁHZ néhány felvételét is a Classical Diamonds
vagy az Echo sorozatban.
Az ÁHZ a kilencvenes évek elején ugyan még játszott néhány CD-n (Fischer Ádámmal
a Nimbus cég lemezén, Kobajasi Kenicsiróval Mahler- és Brahms-szimfóniákat a
japán Pony Canyonnál, Marton Évával és José Carrerasszal a Sony Tosca-felvételén),
ám a rendszeres lemezkészítés az elmúlt évtized első felében gyakorlatilag megszűnt.
Az egyetlen korongot, amely a kilencvenes évek második felében készült, a BMC
adta ki egy autógyár jelentős szponzorálásával 1998-ban, ezen Liszt négy szimfonikus
költeménye hallható Hamar Zsolt vezényletével. A stúdiómunka megszűnésének oka
Kovács Géza, a Nemzeti Filharmonikusok igazgatója szerint elsősorban
az állami támogatás csökkenése - a lemezkészítés igen drága műfaj -, a CD-piac
rohamos gyengülése és a zenekar akkor süllyedő színvonala volt.
Mára azonban megváltozott minden, mondja Kovács Géza, itthoni koncertek és külföldi
fellépések sora bizonyítja, hogy a zenekar újjászületett, és az NFZ Kocsis Zoltán
irányításával hatalmas fejlődésen ment keresztül. "Az együttes kegyelmi állapotban
van - fogalmaz az igazgató -, szinte olyan, mint egy túltöltött akkumulátor,
így nem csoda, hogy már alig vártuk - nemcsak mi, hanem a közönség is -, hogy
a zenekar végre CD-ket készítsen, mintegy dokumentálva is a jelenlegi tudását."
Az iránt is természetes volt a várakozás, hogy Kocsis Zoltán lemezre vegye szívügyeit,
Ravel-, Debussy- és Bartók-hangszereléseit, amelyeket karmesterként már nagy
sikerre vitt. Ennek érdekében az együttes a finanszírozást is vállalta, hiszen
a hazai lemezkiadóknak szinte lehetetlen belevágni egy nyolc-tízmilliós lemezvállalkozásba.
Az NFZ-nek óriási segítség, hangsúlyozza Kovács Géza, hogy remek a kapcsolata
a Magyar Rádió Bartók adófőszerkesztőségével, amellyel megállapodást kötöttek:
a zenekar lemond a honoráriumokról, cserében a Rádió rögzíti a hangversenyeiket.
Ennek köszönhetően egyrészt makulátlan felvételek állnak rendelkezésre, esetleges
további értékesítés céljára is, másrészt sikerült dokumentálni a zenekar életének
fontos időszakát. A Magyar Rádió pedig boldogan ajánlja tovább a koncertfelvételeket
a European Broadcasting Unionnak. Az NFZ ugyanakkor már kezdeményezte is az
elmúlt évek legjobban sikerült koncertfelvételeinek kiadását.
Ami nem a koncertfelvételeket, hanem a tényleges lemezkészítést illeti, a kezdeti
lépés 2001 őszén történt, ekkor születtek az Olasz Intézetben a Hungaroton megbízásából
az első felvételek Bartók-művekből, illetve Bartók-darabok Kocsis Zoltán által
meghangszerelt, új átirataiból. Akkor még senki sem gondolta, hogy ezek az izgalmas
felvételek egyharmadrészben mindmáig dobozban maradnak, mert az Amerikában élő
Bartók-örökös nem adja meg az engedélyt az átiratok megjelenéséhez. Kovács Géza
érthetetlennek tartja Bartók Péternek az ügyhöz való hozzáállását. Nemcsak
azért, mert Kocsis a világ egyik legjobb és legelismertebb Bartók-előadója s
egyben szakértője, hanem azért is, mert egyszerűen nem válaszol a zenekar megkereséseire.
A zeneműkiadóval együtt megpróbálták Sándor György zongoraművész vagy a budapesti
Bartók Archívum vezetője, Somfai László zenetörténész segítségét is igénybe
venni - hiába. A Bartók-örökség másik gondozója, Vásárhelyi Gábor ugyan
első szóra hozzájárult a CD megjelentetéséhez hét közép-kelet-európai országban,
ám ezzel egy lemezcég sem elégedhet meg: a nyugat-európai, az amerikai és az
ázsiai piac nélkül lehetetlen a kiadás.
A tervezett lemezekről persze sem az NFZ, sem a Hungaroton nem akar lemondani,
és további lépéseket tesznek a jog megszerzéséért. Ugyanakkor a CD-kiadást sem
akarták elodázni, ezért 2002 júniusában pótfelvételek készültek, és így született
meg az első album, amely most, a Tavaszi Fesztiválra lát napvilágot, és amelyen
a Bartók-átiratokat Maurice Ravel Antik menüettjével, valamint Claude Debussy
Danses és Marche écossaise című kompozícióival helyettesítették. E művek mellett
Kocsis nagyzenekari átiratában Debussy Ariettes oubliées, Images oubliées című
darabjai és Ravel-Kocsis Couperin sírja című műve kapott helyet az albumon.
(A CD-n Hajnóczy Júlia énekel.) Új - jogtiszta - Bartók-felvételeket
is készítettek, egy egész lemeznyi anyagot, amely szeptember körül kerülhet
a boltokba, szintén a Hungaroton gondozásában. Ezen a CD-n Bartók Táncszvitje,
Concertója és Parasztdalai lesznek hallhatók.
A lemezkészítés lendületét jelzi, hogy időközben a BMC-nél is készül egy dupla
album a Nemzeti Filharmonikusokkal. A tervek szerint ez a CD szintén 2003 első
félévében jelenik meg. Szerepel rajta Dohnányi Ernő Ünnepi nyitánya, melyből
igen régen nem készült felvétel, Kocsis Zoltán hét Debussy-dal- átirata (szintén
Hajnóczy Júliával), Szergej Rachmaninov 1. szimfóniája és két ritkábban hallható
mű (lemezrajongóknak csemege): Arnold Schönberg szimfonikus költeménye, a Pelleas
és Melisande, illetve Edgar Varèse Amérique című kompozíciója. Ez a dupla
lemez egyben a Bartók Rádióval kialakított együttműködés eredménye is.
És máris megszülettek a további elképzelések, hiszen igent mondott az NFZ két
lemeztervére a Warner kiadó is. Sajnos azonban a szóba került művek egy része
ugyancsak olyan Bartók-Kocsis-átirat (5 zongoradarab: Burlesque, Perpatvar,
Ábránd, Unisono, Scherzo; 15 magyar parasztdal), amelyek felvételéhez szükséges
Bartók Péter engedélye.
Kovács Géza szerint egyáltalán nem zavarja a három kiadót, hogy egyszerre dolgoznak
és terveznek az NFZ lemezeivel. Sőt, ez is azt mutatja, hogy a Nemzeti Filharmonikusok
most kapósak, több cég is lát az együttesben fantáziát, olyanok, amelyek stabil
terjesztői hálózattal rendelkeznek. Persze jó lenne találni egy multinacionális
kiadót, amellyel exkluzív szerződést köthetnének. A zenekarnak pillanatnyilag
az a legfontosabb, hogy minél hamarabb, minél több helyen, minél több CD-vel
meg tudja mutatni magát a hanglemezpiacon.
|
