Esztéta. Gyulán született 1928. március 6-án. Tanulmányait 1946 és 1950 között a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-filozófia szakán végezte. 1950-től 1953-ig aspiráns, 1953 és 1958 között középiskolai tanár. 1962-től 1972-ig az MTA Filozófiai Intézetének munkatársa, majd ugyanott az esztétika osztály vezetője, 1972 és 1977 között az ELTE BTK Esztétika Tanszékének docense, 1977-től 1979-ig egyetemi tanára, tanszékvezető. 1979 és 1988 között az MTA Filozófiai Intézet tudományos igazgatóhelyettese, majd tudományos tanácsadója, 1988 és 1998 között az ELTE BTK Esztétika Tanszékének egyetemi tanára, 1998 óta nyugalmazott professzora. 1989-től a Lukács György Alapítvány kuratóriumának elnöke. A filozófiai tudományok kandidátusa (1968), doktora (1979), Erkel-díjas (1981). Fontosabb művei: A zeneesztétika története I. Éthosz és affektus (1966); A modern zene emberképe (1969); Esztétikai kislexikon (1969); Az esztétika rövid története (1972); Bartók nem alkuszik (1976); Egy írástudó visszatér. Lukács György 1945 utáni munkásságáról (1985); Az esztétika története (1997).