Zongoraművész, tanár. Budapesten született 1928. január 5-én. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongora szakán Dániel Ernő és Kadosa Pál növendéke volt, 1948-ban szerezte meg diplomáját. 1949-től 1954-ig a Szombathelyi Állami Zeneiskola, 1954 és 1957 között a Győri Zeneművészeti Szakiskola, 1957-től 1961-ig a Szegedi Zeneművészeti Szakiskola, 1961-től 1968-ig a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanára. 1967-től az Országos Filharmónia szólistája. 1976 és 1983 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zenetanárképző Intézetében tanít, 1989-től a tokiói Musashino Zeneakadémia vendégprofesszora. 1990 és 1996 között a Magyarországi Zenetanárok Társaságának elnöke. Hangversenyezett és mesterkurzusokat vezetett Európában, Ausztráliában, Japánban, Új-Zélandon, Tajvanon, Hongkongban. Számos nemzetközi konferencia előadója. 1961-ben bemutatta Bartók zongorára és zenekarra komponált, op. 2-es Scherzóját, számos kortárs magyar mű ősbemutatója is nevéhez fűződik. Zongorajátékát hanglemezfelvételek örökítették meg. Liszt-díjas, Érdemes Művész, a Bartók Béla-Pásztory Ditta-díj kitüntetettje. Írásai: Megtervezett véletlenek (1989), "...szigetre mentett magvak..." (1990), továbbá tanulmányok Liszt Ferencről és az integratív nevelés témaköréből.