A Muzsika októberi számának megjelenését követően szerkesztőségünk ismét
levelet kapott Igric Györgytől. Az írás közlésével a Muzsika részéről befejezettnek
tekintjük a Filharmónia Budapest Kht. igazgatója és a lap közti vitát. A levélben
említett két tévedésért a szerkesztőség az érintettek és az Olvasók elnézését
kéri.
Tisztelt Főszerkesztő-helyettes Úr, Kedves Kristóf!
Amikor azt kérted, hogy előző - magánlevélnek szánt - írásom megjelenjen,
pontosan tudtam, hogy ez a nyilvánosság további hibáink, bűneink, mulasztásaink
felemlegetéséhez szolgáltat majd alkalmat. Ezek egy részét nem cáfolom, hiszen
sosem állítottuk, hogy tökéletesek vagyunk, és akik 450 koncertet rendeznek
egy évben, azok bizonyára sokkal többet hibáznak, mint akik 20-30-at.
Válaszleveledben azt írod: "A Filharmónia Budapest Kht. munkájának jelentős
részét sokra becsülöm." Ehhez képest ebben az írásban is kizárólag az újabb
bakikról, tévedésekről olvashatunk. És azt hiszem, itt van a kutya elásva. A
legkönnyebb a kritikákban (vagy azok helyett) a kritizálás. (Biztos vagyok benne,
hogy senki sem tudná jobban megkritizálni a Filharmónia tevékenységét, mint
én magam.) De valóban ez-e a cél?
Hadd reagáljak néhány megjegyzésedre: 1. Nem gondolom hibának, ha 10-15 évenként
meghívjuk a Zeneakadémiára a nehéz sorsú szomszéd zenekart, a Kassai Filharmonikusokat,
még ha pontosan tudjuk is, hogy színvonaluk nem verdesi pl. a Fesztiválzenekar
magasságait. 2. Az elmúlt évek során többször előfordult, hogy a vendégművész
mindenféle előzetes tájékoztatás nélkül, ötletszerűen megváltoztatta a műsorát
(olykor a színpadon, ld. pl. Jordi Savall). 3. A Palladian Ensemble koncertjén
virágcsokrot Robin Blaze kapott, az együttes viszont virágkosarat. 4. A műsorfüzeteinket
illetően a szegénység legtöbbször szegényességet eredményez, ami gyakran a tartalomban
is visszatükröződik. 5. A Szlovák Filharmónia mai állapotát nem volt alkalmunk
előzetesen kontrollálni (emlékezünk, hajdanán Ferencsik J. gyakran és szívesen
lépett fel velük), és a nemzetközi tekintélyű Leif Segerstamtól sem kértük be
előzetesen új szimfóniája kéziratát, hogy mi döntsük el: méltó-e a Zeneakadémia
megszentelt falaihoz. 6. Az előző levelemből hiányolt konkrétumokat illetően
a két utolsó eset: a Milánói Scala Zenekarának vendégszereplését a Filharmónia
rendezte (a Matáv pedig a szponzora volt), mégis a Matávot tüntette föl a Muzsika
rendezőként. Ránki Dezső és a Liszt Ferenc Kamarazenekar a Filharmónia Mesterbérletében
lépett föl 2002. május 15-én - a Koncertkalendárium tanúsága szerint is! - mégis
a Liszt F. Kamarazenekar rendezvényeként került a Muzsika kritikájába.
Ha bárki a Muzsikától egyszer megkérdezte volna tőlem, hogy miért az MTA Dísztermében
rendeztük Ránki Dezső koncertjeit, miért választottuk a Bazilikát a King's Singers
helyszínéül, miért szorult az MTA Kongresszusi Termébe a Hesperion XXI, szívesen
elmondtam volna. És még sok-sok kérdést lehetett volna a Muzsika hasábjain vagy
csak szóban megbeszélni, hogy ne levélváltások kapcsán merüljenek föl, de ne
is kritikákban kerüljenek pellengérre - eleve dilettantizmust és nemtörődömséget
feltételezve - a látszólag hibás döntések.
Tisztelt Főszerkesztő-helyettes Úr, Tisztelt Olvasók! Ne felejtsétek el, ha
elégedetlenül vagy csalódottan dohogtok, hogy Budapest a koncertrendezés területén
az abszurdumok városa! Abszurdum, hogy a 21. században a legpatinásabb koncerthelyszínünkön
a karmester együtt öltözik a szólista énekesnőkkel. Abszurdum, hogy lényegében
nincs légkondicionált terem. (Ahol van, ott a koncertélményhez reuma is jár.)
Abszurdum, hogy a büfések kénye-kedvén múlik, hogy melyik koncerten hajlandók
kinyitni, és mikor nem. (Ld. pl. Jordi Savall vagy legutóbb Szabadi Vilmosék
estjén.) Abszurdum, hogy van olyan fővárosi templom, ahonnan azért szorulunk
ki, mert megfizethetetlenek a terembér költségei. Abszurdum, hogy tovább tart
parkolóhelyet találni a Zeneakadémia körül, mint maga a koncert. Abszurdum,
hogy ma sem tudom még, hogy végül mennyi lesz a már több hónapja lezajlott Budapesti
Régi Zene Fórum támogatási összege. Soroljam még?
Összegzésként nem hiszem, hogy vissza kellene vonnom az előző levelemben írtakat,
de messzemenően elismerem, hogy sokkal-sokkal jobban kellene dolgoznunk ahhoz,
hogy ne lehessen fogást találni rajtunk. Igyekezni fogunk!
Tisztelettel
Igric György
|