- Különös munkához látott Kocsár Miklós: messzi múltjából merít ihletet, illetve átvilágítja a múltat mai ihletével. Hogyan?
- Nyugdíjazásom után új korszakot nyitott életemben a számítógépes kottagrafika. Hajdan kétszer is meggondoltam, míg egy műben utólag javítást végeztem, de vágytam olyan gépre, amely megkönnyíti a korrekciót. Mára ez lehetővé vált, sőt okulván abból, hogy néha kedvet érzek visszatérni egy korábbi változathoz, minden javított verziót elmentek, így egy-egy mű sok változatban megmarad számomra. Az új technikával leírom régi darabjaimat is. Így került kezembe egy 1960-ban keletkezett, zongorára szánt Capriccio, amelyről már akkoriban éreztem, hogy több szólóműnél, s zenekari változatot fontolgattam. 1961-ben elkészítettem a zenekari kompozíciót, 1962-ben a Simon Albert vezette ifjúsági zenekar kérésére kis szimfonikus verziót faragtam belőle, hogy a Helsinkiben rendezett VIT-en előadhassák. Ezt már hallottam is, aminek hatására újabb átdolgozás következett '63-ban, ismét nagyobb szimfonikus együttesre.
- Ezek tehát nem áthangszerelések, hanem átírások voltak?
- Igen. A zongoradarab bizonyos részleteit nem is lehet zenekarra átültetni, s akkor még nem is voltam erre képes. Ez a mű került most ismét a kezembe, s miután szerepel bibliográfiámban, kedvet éreztem elmélyülni benne. Felkérést is kaptam a közelmúltban zongoradarabra. A munka során számos olyan lehetőséget fedeztem föl benne, amelyet korábban nem aknáztam ki. Az egykori ügyetlenségek kigyomlálásával a javított zongoramű elkészültekor logikusan adódott a hajdani zenekari darab revideálása is. Így immár negyedik változata készül, támaszkodva az előző három legjobb lapjaira. Zenei anyagában nem változott, hangszerelésében is csak a legszükségesebb mértékig, sokkal inkább terjedelmében: léptéke, egyes részeinek kifutása zenekari alkotáshoz méltóbb, mint korábban volt. Hajdan ugyanis főleg kamarazenei tapasztalatokkal rendelkeztem, ezt kellett most zenekari hangzásvilággá átértékelni. Az eredeti zongoradarabot sohasem adták elő. Most visz- szaállítottam azokat a részeket, amelyek a zenekari verzióban nem szerepelnek, zongorán azonban jól hatnak.
- A kiterjesztés során nem éreztél-e késztetést másféle folytatásra?
- Igyekeztem megfékezni magam, noha az arányok megváltozásával a 6-7 perces mű tízpercesre duzzadt. Egykori szemléletemet azonban nem kívántam fölülbírálni. Új gondolataimat inkább új darabokban hasznosítom.
- Az újabb átiratok során keletkező rétegződéssel a korábbi változatok - nem a bibliográfia, hanem saját szellemi megközelítésed szempontjából - érvényüket veszítik?
- Igen. Ha a zeneszerző átír valamit, a legfrissebbet tekinti megfelelőnek, nem az ősváltozatot. Hiába hangzott el egy régebbi változat, ma már nem venném szívesen, ha valaki előbányászná és műsorra tűzné. Akkor más volt az akusztikája.
- A korai elhangzás óta nem is játszották ezeket, s kiadva sincsenek?
- Nem, és elhangzásukat én sem szorgalmaztam. Főként azért, mert a '60-as évek eleje volt az a korszak, amelyben kinyílt ablakunk a korabeli nyugati irányzatokra, s meglepődve tapasztaltuk, hogy egész mások a stiláris tendenciák, mint amire mi fölkészültünk. Az is vonz ehhez a darabhoz, hogy magán viseli mindazt, ami akkori tudásomat jellemezte: bartókos, stravinskys elemek találhatók benne.
- Nyelvújításod előtti gyökereidet ismerheti meg a mai hallgató.
- Igen. Még egy vonósnégyes készült ezután, amelynek ugyancsak tervezem a revideálását. Eredeti apparátusán az is bemutatatlan - jóval később vonószenekari változatot készítettem belőle, amit játszottak is, s ennek hatására érzem érdemesnek a hajdani kvartett véglegessé alakítását.
- A hangszeres műveit revideáló Kocsár Miklós mellett a világszerte keresett kórusszerző sem hallgat, ugye?
- A debreceni Kölcsey Kórus felkérésére írtam a Négy madrigált névadó költőjük verseire. Távol áll tőlem a régi költészet szókészlete és formavilága, így épp visszaadni készültem a megbízást, amikor mégis eszembe jutott valami. Januárban hangzik el Szatmárcsekén. Az ünnep táján Szabó Dénes kórusa mutatja be két karácsonyi motettámat. Ezt viszik a Koreában rendezendő kórusolimpiára, s az Editio Musica mellett a japán Kawai Kiadó is megjelenteti.
- Japánban ezek szerint már több kiadó verseng műveidért. Nemrég tértél haza a rólad elnevezett, immár másodszor megrendezett kórusversenyről.
- Nagy élmény volt végighallgatni a versenyt. Tökéletes kiejtéssel, zeneileg magas színvonalon énekeltek. Úgy tetszik, a Kodály-módszer iránti érdeklődésük megteszi jótékony hatását. Ugyancsak megragadott Oszakában a Panasonic gyár vegyeskara (karnagyuk a gyár fejlesztő mérnöke, s ők találták ki a DVD-t). Előadásukban fantasztikusan jó Csodafiú-szarvast hallhattam, tisztán, pontosan, nagy kifejező erővel. Hazatérve már várt megtisztelő megrendelésük egy új műre, amit nagy örömmel fogadtam el.