|
A kiegyezés utáni években a magyar zenei sajtó, id. Ábrányi Kornél és köre a magyar
zenésztársadalom megbízásából "zenei felmérést" végzett annak érdekében, hogy
bebizonyítsa a politikusok és a nemzet számára: a honi zeneművészet fejlesztése
hasznos "befektetés". Nemcsak kulturális szempontból, hanem gazdaságilag is, mert
a zene igen sok embernek kínál megélhetést. Ábrányiék nem elsősorban a komponistákra
és a muzsikusokra gondoltak, hanem a hangszerkészítő iparosoktól, a zeneműkiadásban
és -terjesztésben dolgozóktól, a kottagrafikusoktól a boltosokig, a zeneiskolák
tanáraiig, a színházak alkalmazottaiig, a könyvtárosokig mindenki másra, akik
a zene szolgálatába szegődtek. (Még azt is adatokkal illusztrálták például, hogy
egy hangszerkészítő mester egy évben hány kilogramm fát vagy fémet használ a munkájához.)
Bíztak benne, hogy a felméréssel fel tudják hívni a társadalom figyelmét a magyar
zene ügyének fontosságára, és híveket szereznek a zenei élet támogatásához.
Manapság, ha egy-egy világviszonylatban is jelentős magyar zenei műhely méltatlanul
nehéz körülmények között működik, ha nem kapja meg az őt megillető figyelmet és
reflektorfényt, az ember elszomorodik, és arra gondol, hogy nem ártana megismételni
Ábrányiék egykori kutatásait. Mert vannak megmagyarázhatatlan jelenségek. Elgondolkodtató
például, mondják a szakemberek, hogy a Liszt Ferenc Zeneakadémián ma sokan szereznek
diplomát anélkül, hogy egyszer is tájékozódtak volna az Országos Széchényi Könyvtár
(OSZK) Zeneműtárában, hazánk legnagyobb és leggazdagabb zenei gyűjteményében.
De még a zenetörténész-tudós hallgatók többsége is előbb a külföldi könyvtárakban
kutakodik, mint hogy felsétáljon a budavári Széchényi Könyvtárba, és az ottani,
felbecsülhetetlen értékű kincseket rejtő gyűjteményben, a még feltáratlan, kiadatlan
dokumentumok között keresgéljen. Az 1960-as, '70-es években az Editio Musica Budapest
a Musica rinata forráskiadvány-sorozatban jelentette meg a nagy értékű
állomány csekély töredékét, ám a kiadás a 24. kötetnél megszakadt. A mai magyar
zeneműkiadás szegénységi bizonyítványa, hogy az OSZK-ban kiadatlanul hevernek
különleges kompozíciók, ahelyett hogy koncertpódiumon játszanák őket. Nem is olyan
régen volt, amikor a magyar zeneműkiadás egyik vezető személyisége kesernyésen
megjegyezte: még ha Beethoven Tizedik szimfóniája volna is az a mű, amelyet az
OSZK raktárában felfedeznének, azt sem tudnák megjelentetni... Se pénz - se hajlandóság?
A címben feltett kérdés persze túlzó és provokatív, de tény, hogy a kiadók részéről
általában közöny veszi körül a gyűjtemény zenei ritkaságait, nem is szólva az
újonnan született, kortárs darabokról, amelyek a könyvtár állományába kerülnek.
Úgy látszik, a muzsikusok közül is kevesen tudják, hogy a gyűjtemény közel 300
000 úgynevezett könyvtári egységet őriz. Ebből Szerző Katalin zenetörténésznek,
a Zeneműtár vezetőjének tájékoztatása szerint körülbelül 150 000 a zenei nyomtatványok
száma, közel 30 000 a kézirat, 3000 a képes ábrázolás, 6500 a zenei kézikönyv.
(Az sem közismert, hogy az OSZK-ban van az ország legnagyobb, mintegy 20 000 tételből
álló hangzó gyűjteménye is. Sőt minden műfajban és dokumentumtípusban itt található
az ország legnagyobb könnyűzenei kollekciója is.)
A kétszáz évvel ezelőtt alapított Nemzeti Könyvtárnak már a törzsgyűjteményében
is igen értékes kottái voltak. (Az alapító Széchényi Ferenc hagyatékából származik
például a Zeneműtár egyik legrégebbi külhoni ritkasága: Benedetto Marcello madrigálsorozata
1724-ből, Velencéből.) Szervezetileg - még a Nemzeti Múzeum keretein belül - 1924-ben
önállósult a Zeneműtár (kezdetben Zenei Osztály néven), d'Isoz Kálmán zenetörténész
vezetésével. Az 1904-ben ide került Erkel-hagyatékon kívül ekkor már jó egy évtizede
szakszerű gondozásra várt az 1914-ben megvásárolt Bártfai gyűjtemény is, amely
kéziratos és nyomtatott szólamkönyveiben 2645 darab 16-17. századi kórusművet
hagyott az utókorra.
Előkelő a kéziratraktárban egymás közelébe került külföldi szerzők névsora: Haydn,
Mozart, Beethoven, Schubert, Schumann, Berlioz, Glinka - és még sorolhatnánk.
A Zeneműtár őrzi például Berlioz Rákóczi-indulójának 1846-ból származó autográf
partitúráját, és hazánk egyetlen Mozart-autográfját is - azét a prelúdiumét, amelyet
a zeneszerző 1777-78 táján nővérének, Nannerlnek komponált. De jelentékeny az
OSZK Gregorius Joseph Werner- (Joseph Haydn karmester elődje Eszterházán), Franz
Xaver Süssmayr-, Johann Georg Albrechtsberger-, Karl Ditters von Dittersdorf-gyűjteménye
is. A barokk zene emlékei közül például Johann Joseph Fuxnak, a legnagyobb osztrák
barokk mesternek két kórusra írott Te Deuma (1706) érdemel említést: ez a kézirat
a könyvtár legrégebbi datált és szignált autográf partitúrája.
Különlegesen nagy forrásértéke miatt megkülönböztetett figyelem illeti meg az
Esterházy-gyűjteményt, amely 1949-ben, az államosításkor, a hitbizományok megszüntetéséről
szóló törvény értelmében került a Széchényi Könyvtár Zeneműtárába. A gerincét
alkotó két Haydn-gyűjtemény: Joseph és Michael Haydn öröksége a bécsi klasszicizmus
világhírű kutatóhelyévé avatja a Zeneműtárat. Michael Haydn egyházzenei kompozícióit
most kezdik felfedezni, lappangó darabjai között remekművek is találhatók. A nemzeti
könyvtár őrzi 118 autográf kéziratát, miséket, két nagy oratóriumot, három kantátát,
sok graduálét és áriát, valamint a 2., c-moll rekviemet. Hihetetlen, de még legalább
negyven kiadatlan kompozíciót rejt ez a gyűjtemény. (Ha bíráltam a magyar zeneműkiadást,
itt fontos megjegyeznem, hogy a Hungaroton az utóbbi években már több ritkaság
kiadását vállalta. A zeneműtár kincsesbányájából a Hungaroton gondozásában jelent
meg és aratott szép nemzetközi sikert Michael Haydn Szent Teréz-miséje az Erdődy
Kamarazenekar jóvoltából.)
Az OSZK-ban őrzött Joseph Haydn-örökség 372 páratlan értékű dokumentumból áll.
Az autográfok sorában itt őrzik húsz szimfónia teljes vagy töredékes eredeti kéziratát,
köztük a Katona- és a Búcsúszimfóniáét, itt található a Krisztus
hét szava a keresztfán című kompozíció oratóriumváltozata, több versenymű,
két vonósnégyes, valamint Az énekesnő című opera eredeti kézirata is. De
még olyan különleges tárgyakat is találhatunk a gyűjteményben, mint Haydn egyik
hegedűhúrja. Izgalmas terep a kutatók számára a több mint 4000 darabból álló Acta
musicalia gyűjtemény, amely azokat az okiratokat tartalmazza, amelyek az eszterházi
kastély zenei életét dokumentálják. Nemzetközi erőfeszítéssel igyekeznek feltárni
és digitalizálni a forrásanyagot. Sok érdekes dokumentum van közte, említsük meg
azt, amelyben Haydn a Figaro házasságának partitúráját rendeli meg az opera előadásához.
A levél dátuma: 1789. július 14.
A két Haydn-gyűjtemény jelentőségéből is fakad, hogy az OSZK Zeneműtárának nemzetközi
kapcsolatrendszere igen szerteágazó, olvasóköre pedig nagyon széles és sokszínű
- mondja Szerző Katalin. Rendszeres levelezést folytatnak a különböző nemzetközi
zenei műhelyekkel, s ebből megérezhető, mi az, ami a világ zenei életét leginkább
foglalkoztatja, milyen divatok előtt állunk. A levelekből például kitűnik, hogy
a világ már készül Georg Muffat születésének jövőre esedékes 350. évfordulójára.
Külföldi kutatók számon tartják, itthon még nem figyeltek fel rá: Joseph Haydn
nálunk található saját kottatárában bújik meg Muffat egyik miséjének forrásértékű
kézirata. Természetesen rendkívül szoros együttműködést alakítottak ki a kölni
Haydn Intézettel, és igen gyakran fogadnak Haydn-kutatókat, akik a készülő Haydn-összkiadás
számára gyűjtenek adatokat, végeznek forráselemzéseket. Részben a Zeneműtár munkatársai
és neves Haydn-kutatók - Somfai László, Komlós Katalin, Malina János - alapították
meg Strém Kálmán társaságában 1996-ban a Magyar Haydn Társaságot, azzal a céllal,
hogy a Haydn-gyűjteményre támaszkodva Eszterházán felélesszék a zenei életet és
megteremtsék a Haydn-kultusz reneszánszát. Hiszen nem mindegy, hogy a kastélyban
csupán a főúri reprezentáció illusztrációjaként, mintegy a "cselédszobában" jelenik-e
meg a Haydn-életmű, vagy egyetemes zenetörténeti értékéhez illő módon.
Természetesen a Nemzeti Könyvtár őrzi a legnagyobb zenei hungarica-gyűjteményt.
A hazai kiadványok folyamatos és rendszeres beszerzése 1890 óta folyik - ekkor
látott napvilágot az első kötelespéldány-rendelet. De a zenei anyag főként adományokból
bővült. A magyar komponistákhoz először 1924-ben fordultak felhívással, hogy küldjék
el a könyvtárnak kézirataikat. Bartók például 1926-os Zongoraszonátájának autográfját
küldte el. A kérés ma is él, vannak szerzők, akik nem tettek, illetve tesznek
eleget a kérésnek, de olyanok is akadnak szép számmal, akik örülnek, ha műveik
eredeti példánya biztos helyre, a nemzeti archívumba kerül. A magyar gyűjtemény
egyik legbecsesebb és egyben leghíresebb kincse a Harmonia Caelestis című, 1700-ból,
szintén az Esterházyak zenei műhelyéből származó (később Bécsben, 1711-ben nyomtatásban
is megjelent) kantátagyűjtemény, amely a hazai barokk első európai színvonalú
zenei alkotásának tekinthető. Az OSZK-ban őrzik a magyar zenetörténet korábbi
kincseit is, köztük a csíkcsobotfalvi kéziratot, a Domokos Pál Péter által felfedezett
katolikus népénekgyűjteményt, amelyet 1651 és 1676 között Kájoni János csíksomlyói
ferences szerzetes másolt le a közösség számára. Nevezetes a már említett Bártfai
gyűjtemény is. Az európai nagyreneszánsz idejéig - a kórus-többszólamúság 16.
századi virágkoráig - nyúlnak vissza a felvidéki Bártfa város Szent Egyed-templomából
előkerült gyűjtemény kéziratos és nyomtatott szólamkönyvei. Az utóbbiak közt számos
16. és 17. századból származó unikum mellett a korszak legnagyobb mestereinek
- Lassustól Josquinig - néhány kompozíciója korabeli kiadványban is megtalálható.
A nemzeti könyvtár őrzi többek között Bihari János, Lavotta János, Csermák Antal,
Rózsavölgyi Márk, Egressy Béni kompozícióinak zömét, Mosonyi Mihály hangjegyes
kéziratainak és első kiadásainak jelentékeny részét. A Zeneműtár őrzi a világ
legjelentősebb Goldmark- és Dohnányi-hagyatékát. (A Dohnányi-örökség egy része
ajándékként, 1961-ben került a nemzeti könyvtárba.) A gazdag Erkel-hagyatékot
már említettük, nagy operáinak dokumentumai mellett a könyvtár tulajdona a Himnusz
eredeti pályázati példánya is.
Gyakran fordulnak meg Budapesten a világ Liszt-kutatói, hiszen az OSZK a zeneszerzőnek
47 eredeti kéziratát őrzi, és persze számos egyéb egykorú nyomtatott Liszt-dokumentumot
is. A különleges relikviák között van például az a kicsiny emléklap, amelyet Liszt
Ferenc 1886 márciusában id. Ábrányi Kornél Magyar Salon című lapjának küldött,
és amely akár zenei végrendeletének is tekinthető, hiszen Liszt július 31-én meghalt.
Az emléklapon az Operaház felavatására komponált, ám Podmaniczky által "letiltott"
Magyar király-dal hangjegysora fölött a komponista kézírásával - szokatlan
módon magyarul - a következő olvasható: "Egy régi magyar dallam után". Majd alatta:
"Mint magyar hazámnak hű fia Liszt Ferencz". A törékeny papiros sérült, mintha
golyók lyuggatták volna át. 1956 októberében a Magyar Rádió szomszédságában őrizték...
Mintegy 550 polcfolyómétert tesz ki a kéziratokat és egykorú zenei nyomtatványokat
felölelő zenés színházi gyűjtemény, mely a korai vándorszínész társulatok 19.
századi muzeális kottatáraitól a pesti Nemzeti Színház és Népszínház 19. századi
repertoárján át a budapesti Operaház archív kottatáráig terjed. Az operaházi anyag
a szakemberektől a "Bánya" becenevet kapta. Nem csoda, hiszen a magyar színjátszás
kezdetétől máig összegyűlt anyag rendezése lassan halad, és még sok meglepetést
tartogat a kutatók számára. Az óriási magyar zenés színházi gyűjtemény mellett
a "Bányában" megtalálhatók a például Rossini-, Bellini-, Donizetti-, Mozart-,
Verdi-, Puccini-, Wagner-operák előadásaihoz hajdan Milánóból vagy Bécsből megrendelt
partitúrák, kéziratos másolatok a súgópéldánytól a szövegkönyveken át a szólamkottákig.
A Zeneműtár szoros napi kapcsolatban áll a többi nagy magyar zenei gyűjteménnyel
- azokkal is, amelyek egy-egy szerzői életmű dokumentumainak gondozására szakosodtak,
így a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetében működő Bartók Archívummal,
a nemrég létrejött Dohnányi Archívummal, a Liszt Ferenc Emlékmúzeummal, a Kodály
Archívummal, valamint a Hagyományok Házába került Lajtha-hagyaték gondozóival.
Több közös kutatási programban működnek együtt a különböző intézetekkel. Élő a
kapcsolatuk a Zenetudományi Intézet más kutatócsoportjaival is, legutóbb az Erkel-összkiadás
elindításában dolgoztak együtt, megkezdték a teljes Erkel-életmű digitalizálását,
valamint a Hunyadi László és a Bánk bán kritikai kiadását.
Mint ahogyan a Nemzeti Könyvtár egésze, a Zeneműtár is helyszűkében van, raktárai
telítettek. Olvasótermükben, amelyet a Színháztörténeti tárral közösen működtetnek,
mindössze huszonnégy férőhely van, s ez a vizsgaidőszakokban korántsem elegendő.
Ezen a helyzeten a könyvtár vezetése - hiába viseli szívén a zenei gyűjtemény
sorsát - pillanatnyilag nem képes segíteni. S a helyszűke várhatóan nem is fog
enyhülni a közeli jövőben. Örvendetes ugyanis, hogy a Zeneműtár keretein belül
működő hangarchívum hangzó szolgáltatásának felélesztésére a minap jelentős, hetvenmillió
forintot érő japán kormányzati segélyt nyertek, ám jelentős fejtörést okoz majd,
miként helyezzék el legcélszerűbben a hangmérnököket, stúdiósokat, érdeklődő hallgatókat.
Még szerencse, hogy a szomszédos Színháztörténeti tár munkatársaival - a közös
Különgyűjteményi Főosztályon belül - jó a viszony, különben nem lenne csoda, ha
a kényszerű társbérletben minden kis szobáért, polcért és olvasói helyért méltatlan
harcot vívna egymással a két művészeti terület.
Minőségi váltás előtt állnak a számítógépes fejlesztés területén. Néhány hete
működik a nemrég érkezett hat új zeneműtári számítógép, ami azt jelenti, hogy
végre minden könyvtárosnak lesz saját gépe. Elkészültek a könyvtár integrált adatbázisához,
az AMICUS-hoz csatlakozó zenei házi szabályzatok, elvileg minden készen áll tehát,
hogy a harmadik évezred követelményeihez alkalmazkodó információs forradalom a
Zeneműtárban is végbemenjen. Most már csak az a kérdés, lesz-e elegendő munkatárs
a megnövekedett feladatok elvégzéséhez. A Zeneműtár dolgozói ugyanis erejükön
felül végzik munkájukat. A kilencvenes évek közepén volt az OSZK-ban egy jelentősebb
létszámleépítés, amely a Zeneműtárat is érzékenyen érintette. Bár azóta másfél
státust visszakaptak, még így is csak hat és "fél" ember végzi a heti negyven
órán át nyitva tartó olvasóterem kiszolgálását és a többi könyvtári munkát. Raktárosuk
csak heti húsz órában dolgozik, a másik húsz órában az oldja meg a többletfeladatokat,
aki éppen ott van. Kilométereket gyalogolnak, cipekednek. Óriási teher az aktuális
bel- és külföldi kiállítások, hangversenyek, egyéb rendezvények szakmai és technikai
lebonyolítása is. (1991 óta a könyvtárban tartottak már például Haydn-, Erkel-
és Verdi-életmű kiállítást is.) Ezt az áldozatos munkát csak azok a könyvtárosok
vállalják, akik valóban fanatikusan szeretik szakmájukat és a muzsikát. Ám ha
lenne lehetőség a létszám bővítésére, az sem lenne egyszerű feladat, mert óriási
problémát okoz, hogy zenei könyvtárosképzés - így, önállóan - nem létezik. Pedig
a zenei logika alapján történő rendszerezés külön szakmai tudást igényel.
Bár a Zeneműtár anyaga folyamatosan bővül, elgondolkodtató, hogy az OSZK költségvetéséből
hosszú ideje évente mindössze 800 000 forint áll a Zeneműtár rendelkezésére ahhoz,
hogy frissen felbukkanó dokumentumokat vásároljon meg. (Hasonló célra egy másik
nagy fővárosi zenei gyűjtemény több mint tízmilliót költhet évente.) Hogy ez a
800 000 forint milyen csekély összeg, jól példázza, hogy a néhány évvel ezelőtt
előkerült Bartók-kéziratok közül a fiatalkori Hegedűverseny első tételének egyoldalas
vázlatát egy berlini aukción 10 000 márkáért kínálták. Most éppen azért szomorúak,
mert tudják, hogy a Schönberg-összkiadás következő kötetét sem lesz módjukban
megvásárolni. Az pedig különösen fájó, ha egy ritka hungaricumot kínálnak eladásra;
a könyvtár vezetői akkor is kénytelenek széttárni a karjukat... Igen nagy értékű
leletek felbukkanásakor alapítványokhoz fordulnak, pályáznak. Így volt ez például
1996-ban, amikor a Corvina Alapítvány segítségével sikerült azt a partitúramásolatot
megvásárolni, mely A varázsfuvola első felvonását tartalmazta 1796-ból,
az ősbemutató színháza, a bécsi Theater auf der Wieden másoló műhelyéből. Az operának
nem ismert ennél autentikusabb, az eredeti Mozart-kéziratot hívebben visszaadó
változata. Az ilyen rendkívüli eseteket leszámítva azonban az igazi megoldás az
volna, mondja Szerző Katalin, ha a magyar zenésztársadalom súlyánál fogva elérné,
hogy világhírű központi zenei gyűjteménye tervezhető és méltó gyarapítási kerettel
rendelkezzék. Olykor persze a véletlen siet a könyvtárosok segítségére. Előfordult,
hogy különleges kincsek hullottak az ölükbe. Annak a nyolc Schubert-dalnak a kéziratára
például, amely ma már a gyűjtemény egyik ékessége, a hatvanas években véletlenül
bukkantak rá raktárrendezés közben. A dalok között van a Goethe versére komponált
Wanderers Nachtlied is.
Az OSZK Zeneműtárának sikereiről és küzdelmeiről tehát viszonylag keveset hallani.
Nem csoda, ha munkatársai néha úgy érzik, zajt kell csapniuk a zenei életben ahhoz,
hogy odafigyeljenek rájuk. Szerző Katalin hangsúlyozza, hogy a zenei könyvtárosok
közvetítők és alkotótársak. A jó zenei könyvtáros részt vesz a "Teremtésben" -
mondja tréfásan. Gondoljunk Gottfried van Swieten báróra, a bécsi Hofbibliothek
egykori munkatársára, aki Haydn és Mozart figyelmébe ajánlotta a már elfeledett
Bach és Händel műveit - tehát közvetített -, s ugyanakkor Haydn számára lefordította
Milton Elveszett paradicsomát, amelyből A teremtés szövegkönyve született:
azaz alkotótárs is volt. Talán mondani sem kell, hogy A teremtés oratórium
librettójának eredeti kézirata az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárának tulajdona...
|
