Alapkőletétele a választási kampány idején történt, s ez széles körben keltett
gyanakvást: megint egy kulturális létesítmény, amelyre a politika ráteszi a
kezét, amely presztízstárgya, emlékműve lesz valamelyik kormánynak. Eddigi története
azonban cáfolni látszik aggodalmainkat. E sorok írásának idején a Nemzeti Színház
mellett hatalmas gödör tátong, ám minden jel arra mutat, hogy nem ismétlődik
meg az Erzsébet téri szomorújáték. Úgy tűnik, válasz születik a kérdésekre is,
melyeket a Magyar Hírlapbeli polémia vetett fel: kié a terem? Ki üzemelteti
és ki lakja? Hogyan garantálják a zenei élet minden érdekeltje számára a hozzáférést?
Összeállításunkban Kovács Géza, a Magyar Zenei Tanács alelnöke, a Nemzeti Filharmonikusok
igazgatója, Ács Tamás, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának helyettes
államtitkára, Strém Kálmán, a Magyar Hangversenyrendezők Egyesületének elnöke
és Zoboki Gábor építész fogalmazza meg gondolatait.
Kovács Géza
- Egy külvárosi hangversenyteremnek rosszabbak az esélyei, mint annak, amelyik
a város szívében épült. S hadd folytassam a fanyalgást: a koncertterem ott áll
majd a Nemzeti Színház mellett, amelynek ismerjük a történetét. Nem az, amire
sokáig büszkék leszünk.
- A szakma kebelében hasznos vita folyik a koncertteremről. Akadtak valóban
rossz emlékű kulturális beruházások, amelyek a zenésztársadalom megkérdezése
nélkül zajlottak. Ez nem ilyen. Tavaly augusztusban, amikor a munka legfontosabb
elemei véglegessé váltak, az építészmérnök és a kulturális tárca párbeszédet
kezdett a Magyar Zenei Tanáccsal, a Muzsikus Fórummal, a Magyar Zeneszerzők
Egyesületével - tehát szakmai szervezetekkel - és neves művészekkel. Magyarországon
manapság nehéz elvonatkoztatni a politikától, a kulturális épülettömb alapkőletétele
is politikai felhangot kapott, de a szakma - függetlenül a politikától - egyöntetűen
higgadt a koncertterem ügyében. Már csak azért is, mert végre belátható időn
belül lesz az országnak modern hangversenyterme.
- Mindazonáltal például a párizsi La Villette tapasztalatai azt mutatják,
nem jó, ha egy koncertterem kívül esik a városközponton.
- Az előzetes tervezgetések során egy sereg helyszín lehetősége fölmerült:
többek közt a Moszkva téri metrómegálló fölötti térség, de a kiürülő Déli-pályaudvar
fölé is álmodtak koncerttermet, sőt szóba jött egy Király utcai foghíjtelek
is. Nekem nagyon tetszett volna a Közraktárak épületegyüttese, de ezeket - különböző
okokból - el kellett vetni. Az egyik legfontosabb érv az olcsóság. A koncertterem
egy tömbben lakik majd a Hagyományok Házával és egy modern művészeti múzeummal.
A három intézmény együtt jóval olcsóbb, mint ha a három intézményt önállóan
építenék fel. És léteznek nagyszabású tervek egy egész városközpontról, amely
körülvenné az épülettömböt. Londonban a Temze déli partján épült ilyen központ,
amely nagyon híressé vált.
- A jelenlegi elképzelések szerint itt működik majd a Nemzeti Filharmonikus
Zenekar, Énekkar és Kottatár. Beszélgetésünk időpontjában, 2002 augusztusában
éppúgy nincs végleges döntés arról, ki lesz az üzemeltetője a koncertteremnek,
mint ahogyan nem volt tavasszal.
- Az illetékesek máig nem adtak végleges választ erre. Még tavaly megalakult
a társaság, amely üzemelteti az épületet. Hogy milyen szervezeti viszonyban
leszünk velük, nem tudjuk. Bizonyos azonban, hogy ott lakunk majd. A Nemzeti
Filharmonikusok januártól közhasznú társasági formában működik. Az átalakulás
hátterében az a meggondolás rejlik, hogy a menedzsment kellő mennyiségű tapasztalatot
és rutint halmozott fel, amely alkalmassá teszi a koncertterem működtetésére
is. Úgy érzem, bennünk megvan az a tudás, amelynek birtokában képesek lennénk
működtetni azt a hangversenytermet, amely egyelőre csupán az építés kezdeti
fázisánál tart. Ugyanakkor ezzel kapcsolatban többen megfogalmazták aggályaikat:
nem volna szerencsés, ha egy művészeti intézmény a többi együttessel, hangversenyrendezővel
ellentétben monopolhelyzetből nyújtaná a koncertterem szolgáltatásait. Mindenesetre
reményeink szerint 2004 márciusában már odaköltözünk, és az év közepétől már
koncertezni is lehet az új teremben.
- Amely ettől egy centivel sem lesz közelebb a városhoz. Egy ilyen termet
"be kell vezetni".
- Mi érzünk magunkban elegendő energiát ahhoz, hogy megtöltsük élettel ezt
a termet, és biztos vagyok abban, hogy a szakmán belül ez az energia másokban
is megvan. Zenekarunk átlagosan évi negyven-ötven, énekkarunk harminc-negyven
koncertet ad Budapesten, emellett húsz-huszonöt kamarazenei hangversenyt is
rendezünk. A közelmúltban beszéltem az amszterdami Concertgebouw-beli kollégákkal.
Mélyen elgondolkodtatott, amit mondtak: a Concertgebouw-ban évi nyolcszázötven
koncertet rendeznek. A nagyteremben és a kamarateremben igazi nagyüzem van egész
évben. Mi is ilyesmit képzelünk el az új koncertterem kapcsán.
- Mennyi pénzből?
- Nem tudjuk, hogy ez mennyibe kerül, és nem tudjuk azt sem, hogy a koncertterem
jövendőbeli bérlői mennyit fizetnek majd egy-egy estéért.
- Pedig nem lenne rossz tisztában lenni ezzel, hiszen a Zeneakadémia bezárása
után ez lesz az egyetlen jelentős koncertterem.
- Nem ez lesz, hiszen ma is számos helyen rendeznek koncertet - csak éppen
a nagy apparátust igénylő művek "üzemszerű" előadására nem lenne másutt hely.
A Zeneakadémia átmeneti kiesésének pedig örülni kell, mert ez azt jelenti többek
között, hogy a felújítás után klímaberendezés is működik majd a teremben. Ám
valóban problémát okoz, hogy nem láthatunk előre. A 2004/2005-ös évadot már
illett volna megtervezni. Arra vonatkozóan azonban, hogy ki, mely napon rendezhet
koncertet az új teremben, még semmiféle elképzelésünk nem lehet, hiszen nem
született meg az ehhez szükséges döntés. Tanulmányok készültek, magam is leírtam
az elképzeléseimet.
- Hogyan kell odaszoktatni az embereket ehhez a teremhez? Az új városközpont,
amely egyszer majd körülöleli, még csak álmainkban létezik.
- Aki működtetni fogja a koncerttermet, abban a szorításban él majd, hogy
egyrészt bevételt kell termelnie, másrészt minden magyar hangversenyrendezőnek,
együttesnek, szólistának biztosítania kell a fellépés lehetőségét. A bevezetés
különösen nagy feladat. Évekig tartó sztárparádéval, vonzóbbnál vonzóbb műsorokkal
kell odacsalogatni azt a közönséget, amely a Zeneakadémiához szokott, és időnként
már a Kongresszusi Központhoz is eljut. Emellett valamely tömegközlekedési megoldásra
is sürgősen szükség lesz, mert a jelenlegi helyzet siralmas. Ám a legfőbb feladat
színvonalas programokkal, kellemes, a zenehallgatáson kívül adódó más lehetőségekkel
- kávéház, étterem, lemezbolt, könyvesbolt - odaszoktatni az embereket.
Ács Tamás
- Kevés dolognak örülhet annyira a budapesti közönség, mint egy új hangversenyteremnek,
hiszen ma gyakorlatilag nincs a fővárosban olyan koncerthelyszín, ahol ne kellene
ilyen-olyan kompromisszumot kötnie. Vagy az akusztika rossz, vagy nincs levegő
és hőség van. Egyszóval régi adósság ez. Mikor határoztak róla?
- Az előző kormányzati ciklusban, 2000-ben, régen megfogalmazott szakmai
igények figyelembevételével döntötte el a kulturális kormányzat, hogy hangversenytermet
épít.
- Mennyibe kerül a hangversenyterem, és ki finanszírozza?
- A kiindulás eredetileg csupán egy hétmilliárdos nagyságrendű múzeumi beruházás
lett volna. Ehhez csatlakozott később a másik két intézmény terve. Jelenlegi
számításaink szerint a beruházás nettó 31 milliárd forintba kerül. Ennyi pénze
nincs a központi költségvetésnek ilyen célokra. Ezért kezdettől fogva a vállalkozói
tőke bevonásával számoltunk. Vállalkozói tőkével és hitelfelvétellel épül a
létesítmény: a múzeum, a Hagyományok Háza és a koncertterem. Tíz éven át részletekben
kell visszafizetni a tőkebefektetést és a hiteleket.
- Ki a tulajdonos?
- A befektető a Dunasétány Kft., amely a Trigránit cégcsoport tulajdonában
van: tőle veszi bérbe az üzemeltető, s az ő a tulajdonába megy át az épületegyüttes
a visszafizetés után.
- Tudjuk, hogy 2004-ben beköltöznek a lakók a házba. Azt azonban, hogy a
termet ki fogja üzemeltetni, ki adja majd bérbe, ma még nem lehet tudni, pedig
a hangversenyrendezőknek tudniuk kellene, hiszen ők előre dolgoznak.
- Eddig erre valóban nem jutott energiánk. Még nincs tisztázva, hogy 2004
után milyen formában működtetjük majd a múzeumot, a Hagyományok Házát és a koncerttermet.
Jelenlegi elképzeléseink szerint közhasznú társaságok formájában működik majd
mindegyik. Közös műszaki üzemeltetője lesz mindháromnak a Kultúrpart Kft. Kérdés,
hogyan egyezteti össze működését a három intézmény. Szerveznek-e közös programokat,
építenek-e egymásra? Szerencsés lenne, ha úgy tudnának együttműködni, hogy az
a ház gazdaságos kihasználását szolgálja. Az érintett szakmai csoportoknak kell
megtalálniuk az együttműködés formáit. Van még idejük.
- Igen, csakhogy a koncertek tervezése évekre előre történik.
- Ebben teljesen igaza van, de a korábbi elképzelések szerint 2004-ben beköltözik
a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar, és az ő koncertjeik jelenthetik
a működés alapját. A Nemzeti Filharmonikusok programjához lehet igazítani a
többi hangversenyt. Ám valóban nem dőlhetünk hátra elégedetten a karosszékünkben.
A Hagyományok Házában épülő színházterem kihasználtságán is szükséges elgondolkodni.
El kell dönteni, hogy csak a Hagyományok Háza működjön-e itt, vagy rendezzenek
hangversenyeket és kamaraoperai előadásokat is. A legsürgősebb tennivalók között
szerepel a hangversenyterem műsorának megtervezése, de szakmai-koncepcionális
szempontból a hangversenyterem ügye előbbre tart, mint a múzeumé és a Hagyományok
Házáé. A koncertterem szakmai programja és funkciója tiszta, ismertek a technikai
paraméterei.
- A Magyar Hírlapban napvilágot látott sajtópolémia más fórumokon
elhangzott véleményekkel együtt arra enged következtetni: lesznek még viták
az új ház körül.
- Ezek a viták valóban újra és újra fellángolnak. Az NFZ átalakítása körüli
időkben kezdődött a polémia. A Fesztiválzenekar és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar
között rivalizálás folyik. Érthető a feszültség, hiszen egyfelől ott egy különlegesen
jól fizetett nemzeti intézmény, az NFZ, és ott a nemzetközileg is elismert,
ám sokkal szerényebb financiális keretek között gazdálkodó BFZ. A hangversenyterem
körüli privilégiumokról egyelőre korai lenne beszélni. Meggyőződésem, hogy ennek
a koncertteremnek nyitottnak kell lennie, a komolyzene egészét kell szolgálnia,
és nem csupán egy intézményt.
- Az üzemeltetésre vonatkozóan van-e a tárcának hivatalos álláspontja? Lehet-e
tudni, ki ül majd abban a szobában, ahol a terem beosztása fölött diszponálnak?
- Tudomásom szerint erre vonatkozóan még nincs hivatalos álláspont. Szakmai
vita után kell megszületnie a döntésnek. Magánvéleményem, hogy jó lenne, ha
a koncertterem vezetése független lehetne. Ugyanakkor látnunk kell, hogy a Nemzeti
Filharmonikusoknak székhelyre van szükségük.
Strém Kálmán
- A koncertterem terveinek elkészítését szakmai tapasztalatcsere előzte meg,
ami természetes, az utóbbi idők eseményeinek tükrében mégis okunk van rá, hogy
örüljünk neki. Hogyan történt az egyeztetés, ki kereste meg a hangversenyrendezőket?
- A szakma évtizedek óta szorgalmazza, hogy Budapesten új koncertterem épüljön.
Ebből soha nem lett semmi, mígnem aztán értesültünk róla, hogy épül a koncertterem.
Jelentkeztünk, hogy szeretnénk konzultálni. Meglepő módon szükségét érezték
az eszmecserének, kíváncsiak voltak a véleményünkre. Azért fogalmazok így, mert
megszoktuk, hogy fontos döntésekbe a szakmát nem vonják be. A tervező, Zoboki
Gábor rendkívül készségesnek bizonyult, és minden aggályunkra válaszolt.
- Milyen szempontokra hívták fel a figyelmét? Milyen kívánságlistával érkeztek
a megbeszélésre?
- Első helyen az szerepelt, hogy tökéletes legyen az akusztika. Megnyugtató
választ kaptunk, hiszen a világ legjobb akusztikus tervezőit kérték fel. Megnyugtató
volt az is, hogy Zoboki Gábor megszállott zenebarát, ő maga is énekel kórusokban,
és nemcsak itthon, külföldön is sokat jár hangversenyre, tehát nemcsak a szakirodalomból
ismeri a világ legjobb hangversenytermeit.
- Hiba, ha túl nagy vagy túl kicsi a terem. Mekkora teremre van szüksége
Budapestnek?
- Erre csak hosszabban tudok válaszolni. Magunk mögött tudunk egy körülbelül
két évtizedes dekonjunktúrát. A háború utáni magyar hangversenyélet csúcspontja
a hetvenes évek végére esett. Nagyon sokan jártak koncertre, jó volt a kínálat.
A gazdasági helyzet fokozatos romlása, később a rendszerváltás következtében
kevesebben jutottak el koncertre, az újgazdagok nem a komolyzenei esteket részesítették
előnyben, a hagyományos koncertlátogatók többsége viszont elszegényedett, az
értelmiségiek és nyugdíjasok nagy része már nem volt képes megvenni a jegyet.
Csökkent a hangversenyek látogatottsága. Ennek tudatában azt mondhatnánk, egy
kétezres befogadóképességű terem túl nagy. Ám egy ilyen helyszín legalább egy
évszázadra épül, nem a mai trendek figyelembevételével kell a nagyságát meghatározni.
Amúgy pedig véget ért ez a csökkenő tendencia, sőt mostanában a folyamat megfordulni
látszik. És van még egy nagyon fontos szempont. A 20. század húszas-harmincas
éveiben Budapest Európa egyik legfontosabb zenei gócpontja volt. A karrierhez
hozzá tartozott, hogy egy fiatal művész Budapesten is bemutatkozzék. A mai művészek
ezt már nem tudják, mert Budapest nem tartozik a legdivatosabb tíz-tizenöt város
sorába. Az első százba talán még igen. De számos feltétel adva van ahhoz, hogy
visszatornázzuk magunkat a legfontosabbak közé. Bízom abban, hogy a magyar hangversenyrendezők
megtalálják a módját, hogy e vágyott állapot eléréséig se legyen üres a terem.
Bécsben két olyan hangversenyterem is üzemel, amely több mint kétezer fő befogadására
alkalmas. Fontos, hogy Budapesten is legyen legalább egy hasonló. Ez nemcsak
a befogadóképesség, hanem az előadói apparátus nagysága miatt is lényeges. A
Zeneakadémia egy Beethoven-szimfóniára még alkalmas, de nagyobb előadógárda
esetén már szűknek bizonyul.
- Vajon a rendezők szempontjából mi az optimális, kinek kellene igazgatnia
ezt a termet, hogy nívós legyen, jövedelmező, és mindenki hozzáférjen, akinek
hozzá kell férnie?
- Nagy szükség lenne arra, hogy a szakma ebben a kérdésben egyetértésre
jusson. Mi több tucat rendezőt képviselünk. Nem mindenki rendez olyan hangversenyeket,
amelyek ide kívánkoznak. Valószínűleg az volna ideális, ha önálló igazgatósága
lenne a teremnek. A Fesztiválzenekar megkérdőjelezi a Nemzeti Filharmonikusok
elsőségét ezen a helyen. Szerintem azonban nem helyes ezt megkérdőjelezni, hiszen
még nem létezett a Fesztiválzenekar, amikor már sok szó esett arról, hogy kellene
egy, az ÁHZ-hoz méltó hely, mert a Vörösmarty téren lévő próbaterem nem megfelelő.
Inkább úgy vetném fel a kérdést, hogy a Fesztiválzenekar is megérdemelne egy,
a mainál jobb megoldást. De nem lenne szerencsés, ha valamiféle presztízsharc
törne ki a terem körül. Egy évben legalább négyszáz koncertet lehet rendezni.
Sem a Nemzeti Filharmonikusok, sem a Fesztiválzenekar nem tud évi ötven-hatvan
koncertnél többet adni. Kár lenne összeveszni, hiszen meg lehet állapodni az
időpontokról. A majdan kinevezendő vezetés egyik legfontosabb dolga, hogy megteremtse
a terem auráját. Ezek közé a falak közé nem szabad akármit beengedni. Ha a magyar
államnak volt erre a hármas épületkomplexumra ötvenhárom milliárdja, akkor nem
hiányozhat az a pár százmillió, amellyel segíteni lehet a működtetését.
- Modern külföldi koncerttermek mellett általában valamiféle kamaratermet
találunk. Ez nem szerepelt a kívánságlistájukon?
- Első fenntartásunk az volt, hogy a 21. század elején egy 19. századi koncertterem
épül. De aggályunkat eloszlatták, hiszen az épületben, a Hagyományok Házában
létesül egy színházterem, és a képtárban egy kisebb terem. Végeredményben teljesül
az az óhajunk, hogy ne csak egy helyiség álljon a rendelkezésünkre. Persze a
lényeg a nagyterem, hiszen kisebb koncerthelyszínből sok van Budapesten.
- Az épülő terem messze esik a város szívétől, és nehezen megközelíthető.
Nem próbáltak lobbizni egy vonzóbb helyszín érdekében?
- Hogy mi van közel és mi van messze, az nagyon viszonylagos. Korábban úgy
gondoltuk, kizárt, hogy a Nyugati pályaudvar mögött új városközpont épüljön.
Épült, és az emberek szeretik. Az a benyomásom, hogy ha Demján Sándor elhatározza,
hogy a Duna partján lesz egy új városközpont, akkor ott tíz éven belül - de
lehet, hogy hamarabb - megépül az a városközpont. A hely adottságai egyébként
jók, hiszen a Duna-part gyönyörű, szemben ott az egyetemi központ. Mellesleg
a Vígszínház építésekor mindenki nagyon háborgott: hogyan juthat eszébe valakinek
a város szélén színházat építeni? Vagy ki gondolta volna a londoni Southbankről,
hogy sikeres központ lesz? Én semmi kivetnivalót nem látok a helyszín kiválasztásában.
A közlekedést persze meg kell oldani. És még valami vár megoldásra: az olyan
híres hangversenytermek, amilyen a Carnegie Hall, a Concertgebouw vagy a bécsi
helyszínek, rengeteg turistát vonzanak. Budapesten is "be kell vezetni" a termet.
Ha elkészül, valami nagy rendezvénnyel, például egy fesztivállal kell felhívni
a világ figyelmét arra, hogy Budapesten új hangversenyterem nyílt. Egy ilyen
fesztivált elő kell készíteni. Tartok tőle, hogy rég meg kellett volna hívni
azokat a művészeket, akikkel 2004 őszén avatnunk kellene a termet.
Zoboki Gábor
- Mitől lesz jó egy hangversenyterem?
- Az építészek jelentős része nem tudja, mitől szól jól egy terem. A hangversenyterem
minősége döntő mértékben az épületakusztikus munkájától függ. Az építész egy
lépést sem tud tenni az akusztikus nélkül. Nem véletlen, hogy a koncerttermek
esetében nem az építész neve szerepel első helyen az alkotók listáján. Megbízóinkkal
közösen kiírtunk egy nemzetközi tendert. Két amerikai és négy európai cég szerepelt
a listánkon, amelyről végül a New York-i Artec céget kértük fel. Ennél a cégnél
dolgozik ugyanis a szakma doyenje, Russell Johnson. Annak idején már ott bábáskodott
az új Met építésénél is, de ő jegyzi a birminghami koncerttermet, a Luzerni
Ünnepi Játékok nagytermét, amely ma talán a legjobb európai koncertterem. A
19. századi teremmintákat próbálja feldolgozni és alkalmazni modern keretek
között.
- A koncerttermeknek két alapformája létezik: a szakértők vineyard és shoebox
típusokról beszélnek. A Berlini Filharmónia nagytermét szokták emlegetni az
egyikre, és a hagyományos, hosszú, doboz alakúakat, például a Musikvereinsaalt
a másikra.
- Próbálták ötvözni is a kettőt, sőt volt egy harmadik típus is, a legyező
alakú terem. Ezt a formát ma már nem nagyon alkalmazzák, mert bizonyos műfajokra
nem igazán alkalmas. A telek és az épület adottságai nem tették volna lehetővé,
hogy vineyard típusú termet építsünk, nem fért volna el, de eleve nem is ezt
választottuk. Egyébként a létesítményről szólva, az ezerhétszáz főnyi hallgatóságra
tervezett nagytermen kívül még két teremről kell beszélnünk, a Hagyományok Háza
négyszáz- négyszázötven fős terméről - ezt is koncertteremnek szánjuk -, és
a múzeum kétszáz főt befogadó terméről. Különböző méretű termekben egyidejűleg
különböző rendezvényeket lehet tartani. Emellett lesz az épületben egy táncház
is, amelyben szintén le tudunk ültetni százötven embert. Mind a négy tér akusztikusan
tervezett. Ha tehát előáll az a kivételes helyzet, hogy a három menedzsment
beszélő viszonyban áll egymással, létrejöhet egy olyan intézményegyüttes, mint
a londoni Southbank, ahol múzeumok, kávézók, könyvesboltok és koncerttermek
várják az embereket. A nagyteremnek egy bizonyos repertoárt kell "tudnia". A
19. század zenéjétől a kortárs zenéig alkalmasnak kell lennie a nagy apparátust
igénylő művek előadására, valamint a nagy közönséget vonzó koncertekre. A kisebb
termek akusztikus tervezésén kívül a rezgéselválasztást is magyar szakemberek
tervezik.
- Elmagyarázná, hogy az utóbbi mit jelent?
- A hangversenyterem egy gumiágyon úszik. A külső szerkezet rezgéseit nem
veheti fel. Így lehet tökéletes csöndet produkálni. Dupla, illetve helyenként
tripla ajtókon lehet bejutni, és azon a ponton, ahol a hangversenyterem az épület
többi részével találkozik, légrés választja el a termet a háztól. Úgy képzelje
el, mint egy kagylót: a héjban egy külön mozgó test van, amely nem veszi át
a külső rezgéseket. Ez a hangszigetelés teszi alkalmassá a termet hangfelvételek
készítésére is. Budapesten - az Olasz Intézeten kívül - nincs olyan akusztikailag
is alkalmas tér, amelyben nagyzenekari felvételeket lehet készíteni. Russell
Johnson körülbelül tizenöt éve kísérletezik a változtatható akusztikájú termekkel.
Ez nem új találmány, "már a régi görögök is ismerték"... Bizonyos felületekkel
meg lehet változtatni az akusztikus térben keletkező hangzást. Sokan sokfélét
gondolnak erről. Van, aki a mennyezetet süllyeszti; van, aki az oldalfalakat
nyitja meg; van, aki a színpad környékén vagy az auditórium felső részében helyez
el hangvetőket, amelyekkel befolyásolni lehet az érkező hangot. Russell Johnson
kettős fallal veszi körül a hangversenytermet. Olyan ez, mint egy tejforraló.
A belső falat 60-70 százalékban meg tudjuk nyitni. Óriási, 6-7 tonnás betonajtókat
lehet nyitni és csukni. A közönség az egészből csak annyit vesz észre, hogy
öblösebb a hangzás, mivel az amúgy is hatalmas teret összenyitjuk egy zengőkamra-térrel.
Így a terem legalapvetőbb paraméterei is változtathatók. Változtatható például
az utózengés ideje. Egy operaelőadásnál az 1,2-1,4-1,6 másodperces utózengés
kívánatos - a Scalában 1,6 másodperc az utózengés -, egy orgonahangverseny esetében
4 másodperc lehet az ideális. A mi hangversenytermünkben el lehet érni mindkét
szélső értéket. A hangzást befolyásolják a zengőkamrákat borító felületek és
például a függönyözés. Hogy melyik darabhoz hogyan kell hangolni a termet, általában
hosszú kísérletezés után derül ki. Luzernben három éve folyik a hangolás. Riccardo
Chailly például nagyon szereti ezt a termet, ezért gyakran lép fel ott a Concertgebouw
zenekarával. Russell Johnsonnal együtt kipróbálják a különböző ajtó- és függönyállásokat,
és az egyes diszpozíciókat programozzák. Meghatározott típusú zenékhez meghatározott
programokat alkalmaznak. Budapesten változtatható lesz a színpadméret is: 17
és fél méter mély a legnagyobb színpad - ez egy operaszínpad méretének felel
meg. De lehet 15, illetve 12 méter mély is. Természetesen a színpad méretének
csökkenésével nő a nézőtér befogadóképessége.
|