|
Dohnányi Ernő születésének 125. évfordulóján az MTA Zenetudományi Intézet Zenetörténeti
Múzeuma időszakos kiállítással tiszteleg a magyar zeneszerző, zongoraművész és
karmester emléke előtt. A 20. századi magyar zenetörténet e kiemelkedő és sokoldalú
személyiségét bemutató, hiánypótló kulturális esemény méltán tarthat számot a
zeneszerető nagyközönség érdeklődésére. A kiállítás (rendező: Baranyi Anna)
a magyarországi közgyűjteményekben őrzött, Dohnányi munkásságát bemutató dokumentumanyagból,
kottákból és tárgyi emlékekből válogat. Ennek a Dohnányi-hagyatékból merített
törzsanyagnak a gyűjtése már évtizedekkel ezelőtt megkezdődött. A kezdeményezésben
az Országos Széchényi Könyvtár vállalt fontos szerepet, amelynek Zeneműtára 1958-tól
vette át az első szerzői autográfokat Galafrès Elzától, a művész második
feleségétől. Az anyagok közgyűjteményi megőrzése a zeneszerző 1945-ben, már külföldön
megfogalmazott óhaját tükrözte. Később, Dohnányi halála után - özvegye, Zachár
Ilona és húga, dr. Kováts Ferencné Dohnányi Mária, valamint a Zeneműtár között
létrejött szerződés értelmében - a hagyaték átadása tovább folytatódott. Ennek
köszönhetően az OSZK zenei részlege számos jelentős, elsődleges forrással gazdagodott.
A kiállítást rendező intézmény, a ZTI Zenetörténeti Múzeuma a művész unokájának,
Dohnányi Mártának, valamint a Szlabey családnak (a zeneszerző anyai ágú rokonságának)
köszönhetően egy sor értékes relikviát mondhat magáénak a hetvenes évektől kezdve.
Dr. Szlabey Ernőnétől került a múzeum gyűjteményébe többek között Dohnányi Bösendorfer
zongorája is. A Zenetudományi Intézet a múzeumi osztályon kívül a könyvtárban
és a Dohnányi Ernő Archívumban őriz Dohnányi-anyagokat. Bár a kiállítás szervezői
alapvetően e gyűjteményekre támaszkodtak, munkájukat az OSZK Színháztörténeti
és Kisnyomtatvány-tára, a Filharmóniai Társaság kottatára, a Liszt Ferenc Zeneművészeti
Egyetem, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli
Múzeuma, valamint több magángyűjtemény is segítette. A Magyar Rádió és a Magyar
Nemzeti Filmarchívum hang- és filmfelvételek kölcsönzésével járult hozzá Dohnányi
munkásságának minél teljesebb bemutatásához.
A kiállítás jelentős részét képezi a zeneszerzői munkásságba bepillantást kínáló
kottaanyag, amely néhány értékes kéziratot is tartalmaz. Látható Dohnányi nagyszabású
oratorikus művének, az életműben fontos szerepet játszó Szegedi misének
(1930) kéziratos partitúrája, de a tárlat anyagában olyan kézirat-ritkaságok is
helyet kaptak, mint az ifjúkori e-moll zongoraverseny egytételes változatának
autográfja. A mára elfeledett mű szintén figyelemre méltó állomása volt a fiatal
zongorista-zeneszerző karrierjének, aki 1899-ben ezzel a kompozícióval nyerte
meg a Bösendorfer Nagydíjat. A nagyzenekari művek mellett kamaraművek és szóló
zongoradarabok is szerepelnek a tárlaton, mind kéziratos, mind pedig publikált
formában. A nagy európai kiadóknál megjelent kottakiadványok rávilágítanak Dohnányi
hangszeres műveinek Bécstől Londonig terjedő népszerűségére. A szerző talán kevésbé
ismert arcát, a vokális művek komponistájáét az op. 14-es Sechs Gedichte von
Victor Heindl dalsorozat autográfja, valamint A vajda tornya című opera
egy-egy - szintén kéziratban látható - részlete reprezentálja. Ez utóbbi mű az
1937. december 18-i előadás Oláh Gusztáv által rajzolt díszlet- és jelmeztervei,
valamint az énekesek jelmezes fotói révén is megelevenedik.
A komponista életútjának fontosabb eseményeiről a korabeli plakátok tanúskodnak.
A fiatal Dohnányi zongoraművészi és zeneszerzői karrierjének indulását dokumentálja
az az 1899-ből származó plakát, amely az akkor 22 esztendős művész vigadóbeli
zenekari koncertfellépését hirdeti. Nem kisebb személyiség, mint Richter János
vezényelte az ifjú tehetség e-moll zongoraversenyét. Egy későbbi dokumentum,
a Pest-Buda egyesítésének 50. évfordulója alkalmából rendezett díszhangverseny
műsorlapja nemcsak Dohnányi pályájának, hanem a 20. századi magyar zenetörténetnek
is emlékezetes pillanatát idézi fel. Ezen a koncerten hangzott fel első ízben
az akkori zenei élet három legnagyobbjának három új műve: Dohnányi op. 31-es Ünnepi
nyitányát Kodály Psalmusának és Bartók Tánc-szvitjének társaságában mutatták
be.
A családi körben, valamint a Dohnányiról és neves pályatársairól, barátairól készült
fotók az embert és a művészt állítják reflektorfénybe a tárlatlátogató számára.
A pálya hármas irányát az első teremben látható "triptichon" - Dohnányi komponálás,
zongorázás és vezénylés közben - szimbolizálja. A kiállítás nagy hangsúlyt fektet
Dohnányi Ernőnek, az előadóművésznek bemutatására is. S hogy a látogató érzékletes
képet alkothasson a karmesterről és a zongoristáról, a kiállítás szervezői videóvetítésről
és eredeti hangzó anyagokról is gondoskodtak. Az archív híradó-részleteken a művész
Bartók Béla és saját műveit vezényli. A mozgókép-dokumentációt egy 1940 körül
készült dokumentumfilm színesíti, amelynek érdekessége, hogy Dohnányit tanítás
közben is bemutatja. Így még a mester pedagógusi munkásságából is ízelítőt kaphatunk.
Az interpretációtörténet kedvelői számára igazi csemegét kínálnak a zongoraművész
archív hangfelvételei. Számos szóló zongoradarab mellett hallható a h-moll
zongoraverseny, a Variációk egy gyermekdalra és néhány kamaradarab
is. Ez utóbbiak közül érdemes külön kiemelnünk két ritkaságot: az egyik az op.
21-es cisz-moll hegedű-zongora-szonáta 1958-ban készült házikoncert-felvétele,
amelyen Dohnányi Ernő partnere Zathureczky Ede; a másik egy Bülow átdolgozásában
hallható Liszt-kompozíció, a Concerto pathétique két zongorára, amelynek
előadásában Bartók Béla működik közre. A hangzó mellékleteket a Dohnányi tolmácsolásában
hallható Mozart-, Schumann-, Beethoven-, Liszt- és Brahms-művek teszik teljessé.
A zongoraművész emlékét egy egyedülálló hangszer is megidézi: Dohnányi Ernő ívelt
klaviatúrájú zongorája a hangszerkülönlegességek kedvelőinek érdeklődésére tarthat
számot.
A kiállítás szervezőinek munkáját dicséri, hogy azokon a kereteken belül, amelyeket
a rendelkezésre álló kiállítótér nyújtott számukra, a művész gazdag életművének
sokszínű bemutatására törekedtek, nem egy esetben olyan dokumentumokat, fontos
forrásokat és tárgyi emlékeket tárva a nagyközönség elé, amelyek a nyilvánosság
elől mindeddig rejtve maradtak. Mindezek közül is kiemelkedik a hang- és mozgókép-anyag,
amely nemcsak élményt ad, hanem konkrét tanulságokkal is szolgálhat, főként a
gyakorló muzsikusok, de minden, a zene iránt komolyabban érdeklődő látogató számára.
A szeptember 30-ig megtekinthető Dohnányi-emlékkiállítást, amelynek helyszíne
a Zenetudományi Intézet Bartók-terme, s amely hétfő kivételével minden nap 10-től
18 óráig látogatható, ezúton is a figyelmükbe ajánljuk.
|
