Muzsika 2002. augusztus, 45. évfolyam, 8. szám, 6. oldal
Kelemen Éva:
Kedves Mici...
Dohnányi Ernő kiadatlan leveleiből, 1944-1958 (1)
 

Dohnányi Ernő zongoraművész, zeneszerző, zenepedagógus a 20. század legsokoldalúbb muzsikusainak egyike volt. Neve hallatára zsúfolásig megteltek Európa és Amerika hangversenytermei; jelenléte a húszas és harmincas évek Budapestjének zeneéletére is döntő hatást gyakorolt. "Élete az emberiségnek azzal a közel kilenc évtizedével fonódott egybe, melynek során az események történelmi sodra minden addig ismert történelmi kor sebességét meghaladta."1
Dohnányi 1877-ben, Pozsonyban, az Osztrák-Magyar Monarchiában született, személyes életútjának nevezetes dátumai egyben a magyar történelem nagy fordulópontjai is: 1914, 1919, 1944 jelentősen befolyásolták sorsának alakulását. Művelt polgári családból származott. Apja, Dohnányi Frigyes gimnáziumi tanár kitűnően csellózott, festegetett és zenét is szerzett.2 A családban rendszeres kamaramuzsikálás folyt, és a tehetséges kisfiú hamar csatlakozott a felnőttekhez. Talán innen eredeztethető kivételesnek számító alkalmazkodó kész- sége, amely később korának elismerten legnagyobb kamaramuzsikusává tette.
Érettségi után a bécsi Zeneakadémia helyett a budapestit választotta tanulmányai színhelyéül. Zongorára az egykori Liszt-tanítvány Thomán Istvánhoz, zeneszerzésre Koessler Jánoshoz iratkozott be. Döntése nagy jelentőségű volt a 20. századi magyar zenetörténet szempontjából: példáját követve néhány évvel később egy másik pozsonyi fiatalember, Bartók Béla is Budapestre jött tanulni. Dohnányi számára a Zeneakadémián eltöltött három év valóságos diadalmenet. Mint zongoristát és zeneszerzőt egyaránt elismerik. Hubay Jenő szeretné megnyerni egy koncertkörúthoz zongorakísérőjéül, két kompozíciója3 Millenniumi Király-díjat nyer, első opuszát, a c-moll zongoraötöst pedig az idős Brahms is megdicséri.
A "kitűnő sikerrel bevégzett" tanulmányokat szinte azonnal követik a jelentős koncertek: Bécs, Berlin, London, Boston közönsége lelkesedik játékáért. Zeneszerzőként újabb elismerést arat: op. 5-ös Zongoraversenyének egytételes változatával megnyeri a Bösendorfer-díjat. 28 éves, amikor a berlini Königliche Musikhochschule művésztanára lesz. Az igen előnyös alkalmazási feltételek lehetővé teszik számára, hogy továbbra is koncertezzen, kedve szerint komponáljon, ugyanakkor biztos anyagi hátteret nyújtson családjának.
Dohnányi tíz év múltán, 1915 késő őszén tért haza Magyarországra.4 Kezdetben szerződéssel zongorát tanított a Zeneakadémián, majd 1919 februárjától néhány hónapon át a főigazgatói tisztet is betöltötte. Ugyanekkor lett a Filharmóniai Társaság elnök-karnagya is. Akadémiai állása azonban hamar megszűnt, s esztendők teltek el, mire visszatérhetett az intézmény falai közé. Az 1920-as évek folyamán számos külföldi hangversenykörutat tett, melyeken szólistaként és karmesterként egyaránt fellépett. Ugyanakkor aktív résztvevője maradt Budapest zenei életének is: a műsorok tanúsága szerint akadt olyan évad, amelyben 120 alkalommal lépett pódiumra. Ezekben az esztendőkben - Bartók szavaival - neve valóban egyet jelentett a főváros zenei életével. A '30-as évek elejére Dohnányi zenei nagyhatalom: mesteriskolát vezet, a Rádió főzeneigazgatója, elnök-karnagy. Számos kitüntetés, köztük a Corvin-lánc, a francia Becsületrend birtokosa, zeneakadémiai igazgatóvá történt kinevezésétől, 1934-től kezdődően pedig hivatalból a felsőház tagja. Nevéhez fűződik az első nemzetközi Liszt-verseny megszervezése is, melyet tanítványa, Fischer Annie nyert meg.
A második világháború kitörése, a nehéz politikai és kulturális helyzet döntés elé állította az idősödő művészt. Magánélete is válságba került, s tudta: gondjaira megnyugtató megoldást itthon nem találhat. 1944 őszén hagyta el az országot,5 és soha nem tért vissza hazájába. Élete hátralévő másfél évtizede alatt anyagi és erkölcsi nehézségekkel kellett megküzdenie: a háborús bűnösök listájára6 felkerült, ám rövid időn belül hivatalosan megnyugtatóan tisztázott idős művészt "nem hivatalosan" még éveken át kísérték a képtelennél képtelenebb vádak, melyek lehetetlenné tették fellépéseit, bizonytalanná egzisztenciáját.
1948-ban - a biztosabb megélhetés reményében - elhagyta Európát, előbb Argentínába utazott, majd elfogadta a Florida State University felkérését, s letelepedett az állam fővárosában, Tallahasseeban. Élete végéig az egyetem tanára maradt. A rá annyira jellemző bölcs derűvel, fáradhatatlan energiával, töretlen akaraterővel tanított, koncertezett. A halál is munka közben érte: New York-i lemezfelvétele alkalmával megfázott, és néhány napi betegség után életének 83. évében elhunyt. Magyarországon maradt relikviáit7 - szándékának megfelelően - özvegye és itthon élő húga, Dohnányi Mária8 az 1960-as évek elején az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárának ajándékozta.
A hagyaték egyedülálló mennyiségben őriz eredeti dokumentumokat: többek közt autográfokat, fényképeket, leveleket, műsorlapokat, kritikákat. A zenemű-kéziratok mellett e gyűjtemény talán legjelentősebb része az a mintegy 600 levél, melynek tudományos közreadása - néhány darab kivételével - máig nem történt meg.9 Az itt közreadott levelek Dohnányi életének utolsó másfél évtizedében íródtak, s mint ilyenek, hozzájárulhatnak az életút eddig talán kevéssé feltárt eseményeinek korrekt megismeréséhez, segítséget nyújtva egy autentikusabb Dohnányi-kép kialakításához.
A levelek készülő kritikai kiadásában a szöveg betűhíven jelenik majd meg, jelen közreadásban azonban a könnyebb olvashatóság kedvéért a hiányzó pontokat, vesszőket és egyéb írásjeleket hallgatólagosan pótoltuk, a dátumokat és a helyesírást (egybeírás, különírás, rövid, illetve hosszú ékezetek, idegen szavak ortográfiája) a jelenleg érvényes szabályok szellemében egységesítettük. A jegyzetek a legszükségesebb lexikális tudnivalókról tájékoztatnak.

1. Dohnányi Ernő - Dohnányi Máriához; kézírás; 1 fol.
Bécs, [1]944. november 26., november 28.

Kedves Mici,

szerencsésen tegnap délelőtt megérkeztünk a Collegium Hungaricumba, ahol jó elhelyezést kaptunk. Az utazás nagyon kellemes volt. Rajkán Modrovichék jó ebéddel vártak, vacsorára Zichy gróféknál voltunk, ahol Icyke és a gyerekek el voltak szállásolva. (Én Modrovichéknál.) Ma vasárnap lévén, még nem tudtam semmit sem elvégezni; így még nem tudom, hogy hova megyünk.
Bécs elég szomorú látvány annak, aki itt jobb időket élt át.

Ferivel együtt sokszor öleli:
Ernő

XI. 28. Tegnap szaladgáltam - rendőrség, élelmiszerjegyek után etc., s csak ma jutottam hozzá a Gasteini dolog után nézni, mely azonban sajnos, még nagyon embrionális. A főkonzulátuson találkoztam Pap Lalánéval, Laláék is Gasteinba akarnak menni. Egyáltalán sok magyar menekült már ide. - Ezt a levelet az Obermeister viszi Pestre, aki valószínűleg néhány nap múlva megint eljön ide.

Sokszor ölel E.

Mellékelt kártyát kérem továbbítani, mert nem tudom, lehet-e innen elküldeni.

2. Dohnányi Ernő - Dohnányi Máriához; kézírás; 1fol.
[Neukirchen am Walde,] [1]945. május 24.

Kedves Mici,

nem tudom, kezébe kerül-e ez a levél vagy nem, mert azt sem tudom, hogy élnek-e vagy sem, [tintával vastagon áthúzott két félsor], elküldök egy pár sort, s ha választ nem is kaphatok rá, legalább életjelt adok magamról.
Egy gyönyörű kis helyen vagyunk itt már április eleje óta. Linztől északnyugatra, Passautól délkeletre, 585 m. magasságban egy bájos, dombos fennsíkon, ahonnan jó időben (azaz esős időben) az Alpokat is látni. Vannak szebb helyek is, de ilyen bájos vidéket alig láttam még. A falu lakossága nagyon szívélyes, s jobban szerette mindig a magyarokat, mint a birodalmi németeket. Magyar rengeteg van itt (katonaság), orgonázom s a magyarok segítségével [olvashatatlan] falusi viszonyokhoz képest elég tisztességes kórussal mindenféle Zangl, Reimann s effajta miséket énekelünk. Sőt meg mertem reszkírozni egy a cappella misét Schuberttől. (Könnyű.) Zongora is van (pianino) a paplakban; ott néha "hangversenyezem" egy kis társaságnak. Egyébként a szimfóniám10 még Bécsben elkészült; itt avval foglalkoztam, hogy a Cantus vitae-nek11 megcsináltam a zongorakivonatát. Most pedig valószínűleg megint egy nagyobb dologba fogok bele. - Matyiról12 azt hallottam, hogy nehány héttel ezelőtt Passau felé látták. Teljesen el vagyunk zárva a világtól, még azt sem tudjuk, hogy Linzben mi történik. Mindenkit, aki él, sokszor üdvözlök. Bár már hallanék valamint Magukról.

Sokszor öleli és csókolja is
Ernő

3. Dohnányi Ernő - Dohnányi Máriához; gépírás, befejező sorok kézírással; 2 fol.
Neukirchen am Walde, [1]945. nov[ember] 12[?]

Kedves Mici,

szept. 10-éről kelt levelét Marcsa13 útján csak a napokban kaptam kézhez. Így csak most, több mint fél év után értesültem a szörnyű csapásról, mely minket ért. Annál lesújtóbb volt számomra a hír, mivel biztosra vettem, hogy Matyi valahol Bajorországban, amerikai zónában tartózkodik. Utolsó levelét, melyben új házasságáról ír, Bécsben március végén kaptam kézhez.14 Ebből azt következtettem, hogy kb. Sopron táján lehetett akkor, s biztosra vettem, hogy a hadsereg zömével Németországba kijutott. Ebbeli nézetemet megerősítette egy százados, akivel április elején Prambachkirchenben találkoztam, s aki azt mondta, hogy Matyit látták Passau felé menni. Kerestettem is a fiút, de érthető okokból hiába. - Nagyon sajnálom szegény Elzát, aki erre az egy kártyára tette életét, s vigaszt alig fog találni. Hacsak nem az édes kis "Totányi Mártában", akit remélhetőleg most Maguk is szívesen fognak látni.15 - Amit levele egyébként tartalmaz, szintén nem valami épületes, kivéve saját keze írását, mely örömmel töltött el, miután teljesen hír nélkül lévén nem tudtam, egyáltalán életben vannak-e; s őszintén mondva nagyon aggódtam, mert értesültem, hogy Buda mennyit szenvedett. Szörnyű, ami történt, s ha mint Spengler híve, elő is voltam készülve kultúránk halálára, mégsem hittem, hogy ilyen hamar be fog következni, s mi magunk fogjuk így tönkretenni. Mert toldozni-foldozni még lehet, de ebből soha sem lesz feltámadás. ARÁNYLAG még Ausztria járt legjobban; úgyszólván a győztes országokhoz lehet számítani. S ha a nagy városoktól eltekintünk, nem is szenvedett a háború alatt. Az ilyen hely, mint Neukirchen, nem is tudja, hogy mi a háború. A 6 év alatt csak úgy élt, mint mindég, s most is alig látott valamit a megszállókból, akik különben is mindent megtesznek Ausztria kedvéért (sokszor a magyarok rovására). Nem tudom, megkapta-e a leveleimet, én a mostanit (szept. 10.) kivéve nem kaptam magától egyet sem. Így hát még egyszer bővebben írok magamról, remélve, hogy ez a levél tényleg a kezéhez jut.
Amikor Bécs már komolyan veszélyeztetve volt, április 2-án, húsvét hétfőn Frankovszky16 ezredes két autóján nyugat felé vettük utunkat, ahol amerikai vagy angol megszállás alá reméltünk jutni. (A háború elvesztésével akkor már számoltunk.) Persze csak nagyon kevés poggyászt vihettünk magunkkal, s így holmink legnagyobb része Bécsben maradt (ahogyan értesültünk, még megvan). Frankovszkyval Bécsben ismerkedtünk meg, ahol ő egy anyagi el ...[kb. két sornyi kivágott rész]... voltunk; onnan április 10-én feljöttünk ide Neukirchenbe. Itt már rengeteg sok magyar volt, az utcán több magyar mint német szót lehetett hallani, úgyhogy egészen otthon éreztük magunkat. A falu bájos vidéken fekszik, majdnem 600 méter magasságban Linz és Passau között. Az elhelyezkedés nem volt egyszerű, három különféle helyen kaptunk lakást; én végre kétszeri költözködés után egy nagyon rendes szobát, amelyben most is lakom. Házigazdám egy volt osztrák csendőr, feleségével és leányával. Becsületes, tiszta, majdnem pedáns emberek, akiknél kellemes lakni. Azonnal dolgozni kezdtem. A szimfóniámat még Bécsben fejeztem be, kevéssel elutazásunk előtt. Itt egyelőre olyan munkába fogtam, melyhez nem kell különös ihlet: elővettem a Cantus vitae-t, még egyszer átkeféltem a német fordítását, s megcsináltam a mű zongorakivonatát. Szabad időmben sétálni jártam, amit különösen egész nyáron nagy élvezettel csináltam, mert a vidék egészen kivételesen festői. Voltak napok, amelyeken 15-18 kilométert gyalogoltam. Más munkám is akadt. Miután a templom orgonistája be volt vonulva, s munkáját egy nő látta el, förtelmesen rosszul, mindjárt az első vasárnap az orgonához ültem, ami által hamarosan helybeli hírnévre tettem szert. (A falu dicséretére legyen mondva, hogy a különbséget rögtön észrevették.) A zene, amit csaptunk, elég különleges volt. A zenekar egy hegedűsből és egy kürtösből állott, s az énekkarból hiányzott a tenor. A szoprán közt (összesen vagy négyen lehettek) volt egy feltűnő jó hang, egy kocsmáros leánya, sajnos rossz ritmikával és hallással; annak fejébe a két altista közt egy nagyon muzikális, megbízható, de csúnya hang, egy lakatosnak felesége. A kompozíció jobbfajta falusi mise volt, amely már úgy volt megcsinálva, hogy hiányosan is lehessen előadni. Eme állapoton hamar segítettem; kidobtam a kéttagú zenekart, és magyarok segítségével olyan a cappella kórust tanítottam be, hogy a plébános, amikor visszajött fogságából (angol rádió hallgatásáért 2 évig be volt zárva), csak ámult, s a fővárosba képzelte magát. Persze más hiányában csak eme Reimann, Schöpf, Zangl és hasonló obskúrus zeneszerzők miséit kellett előadnom. De csináltunk egy szép a cappella misét Schuberttől is. Most, hogy a magyarok elmentek, megint csak falubeliekre szorultam; de talán találok így is elfogadható megoldást.
Közben május elején átvonultak az amerikaiak. Később jött is egy század lovasság, de csak nyolc napra. Tulajdonképpen megszállás itt nem volt. Ez a hely oly szerencsésen el van dugva s úgy kiesik a forgalomból, hogy a háború alatt is alig volt itt átvonuló csapat; bombázásról pedig szó sem volt. Az amerikaiakkal különben elég sok dolgunk volt, kivált Icykének, aki mint hivatalos tolmács szerepelt a magyarságnál, és sokat használt a magyar ügynek, amiben természetesen köszönet nem volt. Sokat kellett utaznia is, persze autón. Rengeteg ismeretséget kötöttünk, többek között Felső-Ausztria kormányzójával, Reinhart generálissal is megismerkedtünk, akinél egy estélyen zongoráztam is, mikor Linzben a Bruckner-zenekart dirigáltam. A zenekart 3-szor dirigáltam Linzben, s egyszer St. Florianban; ez volt a zenekar utolsó szereplése, mert utána szélnek eresztették tagjait.17 Az ok osztrák sovinizmus; miután a zenekar 90%-ban birodalmi németekből állt, tehát mars ki! Pedig nagy kár, mert - amit meg is mondtam a generálisnak - a zenekar világviszonylatban is elsőrangú volt (a háború elején Németország legjobb zenészeiből állították össze). Igazán élvezet volt dirigálni; Beethoven Esz-dúr versenyét is eljátszottam, dirigens nélkül. Ez mind júliusban volt; akkor rádión kerestek Salzburgból; az ünnepi játékokat nekem kellett volna megnyitni. Minden már meg volt beszélve, én éppen az első próbára szándékoztam utazni, mikor az én "honfitársaim", akik úgy gyűlölnek - ez kölcsönös - beleköptek a levesbe, a dolog nagy port vert fel, angol és amerikai újságok is foglalkoztak vele,18 a generális megvédett, de mindhiába: dirigálnom Salzburgban nem volt szabad! A banda most sem hagy nyugtot; már másodszor híresztelik a magyar rádióban "letartóztatásomat", ami csak az ő "Wunschtraum"-juk, és remélhetőleg az is fog maradni. Reinhart sajnos közben már hazautazott Amerikába, de adjutánsa ...[kb. két sornyi kivágott rész]... következménye volt. Ti. zongorát küldtek fel az amerikaiak,19 ami nagy öröm volt számomra, mert még Bécsben is nélkülöznöm kellett a hangszert. A hosszú nélkülözés azt eredményezte, hogy már rég nem tapasztalt kedvvel láttam hozzá a gyakorláshoz. Négy zongoradarabot is komponáltam (az ötödik most készül).20 Sajnos azonban, hogy nincsenek kottáim. Így most azt csinálom, hogy repertoárom kottáit apránként kölcsön kérem a linzi konzervatóriumtól (sajnos csak rövid időre adják), s azt úgy próbálom rögzíteni, hogy többé ne is kelljen kotta. - Hangversenyre is volna kilátás. Bubik, francia megszállt területen, Tirol és Vorarlbergben "autorizált" koncertrendező, és Innsbruckba szerzett meghívást. Miután a posta kriminális, és itt belföldön is 2-3 hétig mennek a levelek, Frankovszkyt küldtem Innsbruckba, hogy a szükséges dolgokat megbeszélje (Frankovszky jelenleg az én "titkárom"). Kíváncsi vagyok, mit fog végezni, nem járok-e úgy, mint Salzburgban. Frankovszky különben már Grazban járt (angol terület) az érdekemben, onnan "feketén" Magyarországba szökött, s Pesten is járt. Ha tudtam volna, adtam volna egy pár sort Magukhoz.
Megint szándékozik Pestre menni, s akkor elviszi ezeket a sorokat, melyeknek duplikátumát Marcsa útján is elküldöm. Hál' isten, hogy már valahogy érintkezni lehet, ha egyelőre soká is mennek a levelek (Bécsből 2 hétig).
Nehány hét előtt, mialatt gyakoroltam, nagy meglepetésemre Kilényi Edi21 lépett be a szobámba, százados egyenruhában (az amerikaiaknál az előléptetés nagyon gyorsan megy). Münchenben tartózkodik, és ott a zeneügyeket adminisztrálja. Értesült az esetemről, s tisztázni akar. Lehet, hogy az amerikaiaknál ez neki sikerülni fog, ami nekem teljesen elegendő. Haza amúgy sem szándékozom egyelőre menni.
Tervem, amire különben a sors amúgy is kényszerít, a telet itt Neukirchenben tölteni, és dolgozni. Tovább egyelőre nem gondolkozom. Remélem, nemsokára meglesz a nyugalmam is, mert eddig mindig elég sok szaladgálásaim voltak. Nehéz és komplikált ebből az eldugott faluból a dolgokat elintézni. Ittmaradási engedélyünk hál' isten van; most még az autót kell elintézni (a magyaroktól mindent elvesznek), ha nem sikerül, abba is belenyugszom, a télen amúgy sem lehet sokat használni, mert itt a hó néha az emeletig is fölér, s napokig az utcára sem lehet menni. A legközelebbi vasútállomás Peuerbach, 9 km, ezért kell itt az autó. A járás székhelye Grieskirchen, innen kb. 30 km, Linz kb. 50 km, autón egy óra, vasúton 4-5 óra.
Az élet nagyon olcsó. A legjobb akarattal sem lehet pénzt kiadni, mert alig kapni valamit, s ha, akkor potom áron. Múltkor vettem levélpapirost és cipőzsinórt, s fizettem 38 pfenniget. Nagyon okosan megtartották a jegyrendszert is. Az élelem, ha nem is nagyon bőséges, de elegendő, mindenesetre nem kell éhen halni. A hús kevés, de burgonya és kenyér elég. Sör is van, kriglije 35 pf. A parasztoknak azonban minden van, s így dohány vagy cigaretta ellenében sokat lehet kapni. Miután nálunk senki sem dohányzik, a dohányjegyeket megspóroljuk, azonfelül van még Magyarországról hozott dohányunk és amerikaiaktól kapott cigarettáink is. Fűtenivalónk is van, remélem, elég. Így mindenesetre jobban vagyunk ellátva, mint lehetnénk otthon.
A magyarok majdnem mind elmentek már, a falu csendes és kihalt. Az öreg Sacharék is haza akartak menni, de olyan soká határozatlanul tépelődtek, hogy végre itt ragadtak, s már nem mehetnek haza. Kár, szívesen láttam volna, ha elmennek, mert Gyula olyan ideges, hogy szinte kibírhatatlan, amit Icyke megszenved (én nem sokat törődöm vele).
Azt hiszem, nagyjában mindent megírtam, ami helyzetemet ecsetelheti. Most kérnék hasonlót Magától. Úgyszinte kíváncsi volnék, milyenek a zenei viszonyok Budapesten. Mi van az Akadémián, az Operában, a Rádióban. Mi van Manningerékkel,22 Papp Viktorékkal23 etc. etc.? Hogy a Széher útból szülőotthont csinált Elza, nagyon okos és hasznos cselekedet volt. Ha rendes kormány jön, a relikviáimat a múzeumnak szeretném adni. Ezért talán kaphatna Elza az államtól egy kis évi járadékot. Persze be kell várni, míg megint rendes emberek intézik a zenei ügyeket.
Szlabeyéknak24 legmelegebb üdvözletemet, Elzának részvétemet.

Magát Ferivel együtt sokszor öleli
E.

Ezt a levelet Marcsához is küldtem Bécsbe.

4. Dohnányi Ernő - Dohnányi Máriához; gépírás, aláírás kézírással; 1 fol.
Neukirchen am Walde, 1946. jan[uár] 2.

Kedves Mici,

Most olvasom az újságban, hogy mától kezdve a külfölddel - Japánt és Németországot kivéve - levelezni lehet. Megragadom az alkalmat, és írok egy pár sort Magának, melyeket azon kívül még Frankovszkyval is fogok elküldeni, duplikátumban. Kíváncsi vagyok, mikor kapja meg (már ti. a postán feladottakat).
Napjaim oly egyformán telnek, hogy nincs sokat írnom. A karácsony és a Szilveszter csendben, családi körben 21-es játékkal telt el. Frankovszky 23-án megjött, direkt azért, hogy nekünk a budapesti örömhírt meghozza, így a Maga levelét is megkaptam. Bár az új esztendőben jobb híreket kaphatnék! De így is köszönöm, és kérek még bővebb értesítéseket további ismerősökről. Pl. Icáék (Keöpe), Kárpátiék, s másokról. A Bothár fiú itt közelben volt - Wels -, írt, és meg is akart látogatni a nyáron, de nem jött. - Mit csinál Júlia? Megtartja a nagy kertet? Min dolgozik Feri? stb. Mindenre kíváncsi vagyok, mert nem tudok semmit senkiről.
A templomban most néha rettenetes zenebonát csapunk. Megjött a régi orgonás, de a nagymisénél tovább orgonázom. Az énekkar még csak hagyján, kivált ha a polgármester (paraszt) énekel, mert akkor van legalább egy tenor (méghozzá elég jó), de a zenekar valami szörnyű! Újév napján egy hegedű (komisz), egy flóta, egy klarinét, mely trombitaszerű hangokat adott, egy borzasztó kürt muzsikált, ehhez szegődött az orgonás valódi trombitát fújva - gyönyörű volt! De nem lehet e jó embereket megsérteni, olyan buzgón és ambícióval csinálják. Nem is próbálok már velük, és hagyom a dolgokat menni, ahogy mennek. A tanítónő most vagy 16 lánykát kottára tanít, ezekkel szeretnék valamit próbálni, de sajnos kottákat most nem lehet kapni.
Az időjárás egyelőre még enyhe. Volt ugyan már vagy egy méternyi hó, de elolvadt, mert karácsony táján szokatlanul meleg volt; most erősen fagy, minek következtében csúszik, és nagyon kell vigyázni, mert a falu gyerekei ródliznak és jegessé teszik az utakat.
Zongoradarabjaimat egyelőre befejeztem. Mindössze hat darab, legkülönbözőbb címekkel: Impromptu - Scherzino - Canzonetta - Cascades - Ländler - Cloches.25
Tervek: egypár hangverseny, valószínűleg Linz, Salzburg, Innsbruck, Graz, a nyáron Svájc, mellyel az érintkezést már rég felvettem, de sajnos nagyon lassan megy a levelezés. Hogy mennyi valósul ebből meg, egyelőre nem tudom. Végcél egyelőre Koppenhága, ahová hosszabb időre beutazást fogunk kapni. De az is lehetséges, hogy Grazban vállalok egy mesteriskolát. Mindez terv. Ha elég pénzem volna, legszívesebben Neukirchenben maradnék, mely helyet nagyon megkedveltem. Most már tizedik hónapja, hogy itt vagyunk.
Mindenkinek jobb jövőt, vagy - ha ezt már nem szabad - jobb újesztendőt kívánok, sok szívélyes üdvözletekkel.

Csókolja
Ernő

5. Dohnányi Ernő - Papp Viktorhoz, kézírás; 1 fol. 26
Neukirchen am Walde, 1946. jan[uár] 8.

Kedves Viktor,

sokáig, nagyon sokáig nem hallottunk egymásról semmit (kivéve, ha rólam azokat a gyönyörű dolgokat nem hallottad, melyeket otthon a zs. maffia terjesztett). Most, hogy Frankovszky barátom, akit Te is ismersz, immár 2.-szor megy Budapestre, remélem, lesz alkalma Téged is felkeresni s e sorokat Neked átadni. Tudod, hogy nem nagyon szeretek írni, így hát mondja ő el, amit különben írásban amúgy is csak röviden mondhatnék. Ha pedig Fr. más módon juttatná kezeidhez e sorokat, akkor fordulj Mici nővéremhez, akinek bővebb levelet írtam. Napjaim különben egyformán telnek, s így valószínűleg te többet tudsz mondani. Nagyon kíváncsi vagyok mindenre, mert úgyszólván nem tudok semmit felőletek. A rádiót néha hallgatom, de rendesen hamar le is zárom, mert nem szeretek mérgelődni. Írjál hát bővebben barátainkról és a zenei viszonyokról is. Frankovszky néhány hét múlva visszajön hozzám; de lehet már postán is levelet küldeni (legalább innen).
Kedves feleségednek kézcsókjaimat, mindkettőtöknek jobb újesztendőt kíván sok szívélyes üdvözlettel és szeretettel

Ernő

6. Dohnányi Ernő - Dohnányi Máriához - gépírás, aláírás kézírással; 1 fol.
Neukirchen am Walde, 1946. feb[ruár] 20.

Kedves Mici,

megint van alkalmam valakivel - ezúttal a sofőröm Adriányi hadnagy - levelet küldeni, s így írok, habár magától azóta, hogy Frankovszky személyesen adott át levelet, nem kaptam egy sort sem. Úgy látszik, a posta nem megbízható.
Sok írnivalóm ugyan nincsen, mert hát mi is történnék nevezetesebb ebben az elhagyott faluban? Az idő a legkomiszabb. Attól féltünk, hogy a sok hótól mozogni sem fogunk tudni, s szép fagyos telünk lesz, ehelyett most már szakadatlanul négy hét óta hófúvás, utána olvadás, eső, locspocs. Sétálni sem lehet menni. Különféle meghűlések - Icy már 3 hete ki se mozdult -, jelenleg a Fräulein27 fekszik, s úgy látszik, hogy komolyabban, mert magas láza van.
Az én "háborús" ügyem csak nem akar rendbe jönni. A hangversenyezésre való engedély még késik. Hogy mivel vádolnak, nem tudom; de olyasmit hallottam, hogy állítják, hogy zsidókat a "Gestapónak" szolgáltattam volna ki. No vedremo! A dolog a salzburgi "magyar" bizottságból indul ki, s mint értesülök, Pestről fűtik Jemnitz és társai, úgy szinte Veress Sándor hívei (ő maga nem). Mind a kettőre többször kijelentettem, hogy tehetségtelenek; hát ez a bosszú! Szép világ! De azért Grieskirchenben március 12-én mégis játszani fogok, miután az amerikaiak túlteszik magukat az ilyenen.
Holnaptól kezdve portraitírozni fognak. Mégpedig Goreth grófnő, született Hódossy leány, nagyon tehetséges fiatal festőnő. Gorethék Waizenkirchenben laknak (innen 14 km), s többször szoktuk meglátogatni, ha Linzbe vagy Grieskirchenbe (ez a járás székhelye) megyünk. Az asszony holnap érkezik, s nehány napig itt marad. Waizenkirchenben különben még van kedves ismerősünk, az ottani fogorvos. Ezekhez is el szoktunk látogatni. Nehány hete Starrenberg grófnál töltöttünk kedves délutánt és estét Efferdingben (ez fél út Linzbe). Tehát látja, hogy társadalmi életet is élünk.
Egyébként várjuk a tavaszt, s hogy innen elmehessünk. Neukirchen nagyon szép, de egy év belőle elég.
Ezt a levelet postán is fogom feladni (már ti. a duplumját). Magától mikor kapok hírt? Frankovszky most Pesten van, s szándékszik ide visszajönni, talán ő hoz megint levelet.
Mindenkit sokszor szívből üdvözlök, s nagyon szeretném tudni, hogy vannak.

Csókolja
Ernő

7. Dohnányi Ernő - Dr. Kováts Ferenchez;28 gépírás, aláírás kézírással; 1 fol.
Neukirchen am Walde [1]946. március. 18.

Kedves Feri,

ha netán unatkoznál, küldök Frankovszky útján egy kis szórakoztatót. Még Crikvenicában, vagy 3 év előtt csináltam a "Cantus vitae"-nek német fordítását; most hogy időm volt, a nyáron megcsináltam a zongorakivonatot, mely alkalommal a fordítást újra átnéztem, s sok simítást végeztem rajta. De még mindig van javítani való. Légy szíves átnézni, s ahol tudsz, javítani rajta. A nehézségek ott vannak, hogy nem lehet nagyon szabadon fordítani, mert a filozófiai tartalom precíz kifejezéseket kíván; amellett a zeneszerző még azt, hogy bizonyos kifejezések éppen azon a helyen álljanak, ahol a magyarban. Így hát sokszor inkább a ritmust változtattam meg. A javításokat eszközöld az illető helyeken - erre hagytam helyet -, esetleges megjegyzéseiddel. Frankovszky - ha megint visszautazik - elviszi és elhozza nekem. Tehát "jó mulatást", és előre is hálás köszönet!
Adriányi visszajött, s hozta Mici levelét. Miután minden este hallgatjuk a magyar rádiót, elég jól vagyunk informálva. Szegény Rádió! Mi lett belőled? Ezt a nyalást! Pökedelem! Hát nincsenek gerinces emberek?
Ejmo29 számára valamit találni idekint most szinte képtelenség. Az osztrákok - s azt hiszem, most az egész világ ilyen - országukat maguknak akarják kizárólagosan, s azokat a külföldieket is, akik már itt vannak, a legszívesebben hazaküldenék. "D. P.", Displaced Person a mai idők gyönyörű találmánya, minden vendégszeretet ellentéte. A viszonyok itt sem rózsásak, de hát viszonyítva a tiétekhez nagyszerűek, legalábbis az amerikai zónában. Magamról újságot nem írhatok. Micit csókolom.

Téged ölel sok szívélyes üdvözlettel
Ernő

(folytatjuk)

_____________
JEGYZETEK

1 Vázsonyi Bálint: Dohnányi Ernő. Budapest: Zeneműkiadó, 1971.
2 Sokoldalúságára jellemző, hogy Arends Lipót nyomán kidolgozott egy "egyetemes, minden nyelvre való gyorsírás"-t, az ún. panstenographiát. 3 A Zrínyi-nyitány, valamint az 1. (F-dúr) szimfónia.
4 A visszatérésnek gyakorlati okai voltak. Az I. világháború kitörésekor mint német állampolgárt fegyveres szolgálatra osztották be a népfelkelőkhöz, ám Dohnányi nem akart részt venni semmiféle háborúban. Itthon is behívó várta, de az aktív szolgálat alól felmentették. (Német állampolgársága egyébként csak az 1920-as évek végén szűnt meg.)
5 Vele tartott későbbi harmadik felesége, Salaczné Zachár Ilona (Icy) szüleivel és két gyermekével.
6 A hivatalos vád így szólt: "intellektuális munka a nyilasok és a háború folytatása mellett". A magyar Igazságügyminisztérium 32.941/1945 I.M.X számú leveléből kiderül, hogy 1945 decemberében neve már nem szerepelt a háborús bűnösök új névjegyzékében, illetőleg az előző listáról is törölték. 1947-ben azonban a népügyészség elfogatóparancsot bocsátott ki ellene, mivel "a Rádió zenei főigazgatójaként jelentős mértékben hozzájárult a magyar zenei életnek a jobboldali propaganda szolgálatába állításához". (Kis Újság, 1947. október 17.)
7 Lásd a 3. sz. levelet.
8 Dr. Kováts Ferencné Dohnányi Mária, azaz Mici. Dohnányit - mint azt levelei tanúsítják - különösen szoros, bensőséges kapcsolat fűzte másfél évvel fiatalabb húgához.
9 A levelek egy részének tartalma azonban nem ismeretlen a magyar zenetudomány számára, Vázsonyi Dohnányi-monográfiájában számos esetben idéz részleteket belőlük. - A hagyatékból Eckhardt Mária tíz levelet adott közre "Briefe aus dem Nachlasse Ernő von Dohnányi" c. cikkében. In: Studia Musicologica, IX (1967), 407-420. Magyarul: "Érdekes levelek Dohnányi Ernő hagyatékából", in: Magyar Zene, VIII (1967. december), 613-626.
10 A 2. szimfónia (op. 40). A mű bemutatója 1948. november 23-án volt Londonban. Amerikában a komponista átdolgozta a darabot, ezt a második változatot 1957. március 15-én a Minneapolisi Szimfonikus Zenekar mutatta be Doráti Antal vezényletével.
11 Cantus vitae. Szimfonikus kantáta öt tételben, Madách drámai költeményéből vett szövegre (op. 38). A kéziratban maradt monumentális művet Budapesten két alkalommal szólaltatták meg: 1941. április 28-án és 29-én. Az 1945-47 között készült német nyelvű változat bemutatójára 2002. február 2-án Floridában, Tallahassee-ban került sor.
12 Dohnányi Mátyás: a zeneszerző és Galafrès Elza fia. Egy dunántúli szovjet fogolytáborban halt meg 1945 áprilisában, tífuszban. Dohnányi csak fél évvel később értesült fia haláláról.
13 Dr. Buchinger Mária, Dohnányi sógorának, dr. Kováts Ferencnek kedves tanítványa. Fiatalon kitűnően zongorázott. Az 1980-as években Argentínában élt.
14 Dohnányi Mátyás 1945 februárjában kötött másodszor házasságot. Másodunokatestvérét, Szlabey Erzsébet Judit Mária Ottiliát - azaz Ejmót - vette feleségül.
15 Elza: Galafrès Elza, Dohnányi második felesége. "Totányi Márta": Dohnányi Márta, Dohnányi Mátyás első házasságából született gyermeke.
16 Frankovszky Rudolf (a levelekben gyakran Franki) ettől kezdve szoros kapcsolatot tartott Dohnányiékkal. Amolyan titkárféle lett: segített az anyagi ügyek intézésében, de ha kellett, tüzelőt szerzett vagy levelet csempészett. Az 1950-es évek elején ő is az Egyesült Államokba, Chicagóba költözött. Kívánságára hagyatékát nevelt fia 2000-ben az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtára Dohnányi-gyűjteményének ajándékozta.
17 Az első koncert dátuma: 1945. július 6. Az eseményről rövid beszámoló jelent meg a The 65th Halbert Division Daily Newsletter 1945. július 7-i számában "Dohnanyi Concert Gets GI Applause" címmel.
18 Például a The 65th Halbert Division Daily Newsletter 1945. augusztus 11-i száma, melyben "Dohnányi Cleared of »Crime« Charge" címmel jelent meg híradás az esetről.
19 Dohnányi 1954 novemberének első napjaiban újra találkozott azzal az amerikai katonával, aki a zongorát szállította. Egy Milwaukeeban tartott előadásán ugyanis - nagy meglepetésére - kiderült, hogy ez a katona a hallgatóság soraiban foglal helyet. Megtudta nevét is: Concle-nak hívták.
20 Six Piano Pieces (op. 41). A művet 1946 január elején fejezte be, és ez év nyarán számos helyen játszotta: például 1946. június 15-én Linzben, majd július folyamán Grazban, Bad Gasteinban.
21 Kilényi Ede: Dohnányi egyik tanítványa Budapesten, majd tanártársa Floridában. 1942-től szolgált az amerikai hadseregben. Dohnányi tisztázása érdekében minden követ megmozgatott, számtalan tanút meghallgatott. Bővebben ld.: Vázsonyi i. m. 170-173.
22 Dr. Manninger Vilmos orvos (felesége Júlia): Dohnányi régi barátja, a Széher úton szomszédok voltak.
23 Papp Viktor: zenekritikus, 1929/30-ban a Muzsika szerkesztője. 1931-től a Kisfaludy Társaság tagja, a Greguss Bizottság zenei referense. Dohnányi-életrajza 1927-ben jelent meg.
24 Dr. Szlabey Ernő (és családja): orvos, Dohnányi első fokú unokafivére. Szlabeyék 1944 novemberében Galafrès Elza kérésére a Széher útra költöztek. Ő vezette a villában 1945-1950 között működő kórházat.
25 Ld. a 20. jegyzetet.
26 A válogatásban közölt, Papp Viktorhoz szóló levelek az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárából valók.
27 Hermine Lorenz, Zachár Ilona gyermekeinek nevelőnője, a család mindenese. Dohnányiék magukkal vitték Argentínába és az Egyesült Államokba is.
28 Ld. a 8. és 13. jegyzetet.
29 Ld. a 14. jegyzetet.


Portré 1900-ból


A Neukirchen am Walde-i ház


Zongorája mellett a neukircheni házban


Arckép 1944-ből


Ausztriai fellépés az amerikai hadsereg előtt: Dohnányi első hangversenye a II. világháború után.


Műsorlap és kritika