Dohnányi Ernő zongoraművész, zeneszerző, zenepedagógus a 20. század legsokoldalúbb
muzsikusainak egyike volt. Neve hallatára zsúfolásig megteltek Európa és Amerika
hangversenytermei; jelenléte a húszas és harmincas évek Budapestjének zeneéletére
is döntő hatást gyakorolt. "Élete az emberiségnek azzal a közel kilenc évtizedével
fonódott egybe, melynek során az események történelmi sodra minden addig ismert
történelmi kor sebességét meghaladta."1
Dohnányi 1877-ben, Pozsonyban, az Osztrák-Magyar Monarchiában született,
személyes életútjának nevezetes dátumai egyben a magyar történelem nagy fordulópontjai
is: 1914, 1919, 1944 jelentősen befolyásolták sorsának alakulását. Művelt polgári
családból származott. Apja, Dohnányi Frigyes gimnáziumi tanár kitűnően csellózott,
festegetett és zenét is szerzett.2 A családban rendszeres kamaramuzsikálás
folyt, és a tehetséges kisfiú hamar csatlakozott a felnőttekhez. Talán innen
eredeztethető kivételesnek számító alkalmazkodó kész- sége, amely később korának
elismerten legnagyobb kamaramuzsikusává tette.
Érettségi után a bécsi Zeneakadémia helyett a budapestit választotta tanulmányai
színhelyéül. Zongorára az egykori Liszt-tanítvány Thomán Istvánhoz, zeneszerzésre
Koessler Jánoshoz iratkozott be. Döntése nagy jelentőségű volt a 20. századi
magyar zenetörténet szempontjából: példáját követve néhány évvel később egy
másik pozsonyi fiatalember, Bartók Béla is Budapestre jött tanulni. Dohnányi
számára a Zeneakadémián eltöltött három év valóságos diadalmenet. Mint zongoristát
és zeneszerzőt egyaránt elismerik. Hubay Jenő szeretné megnyerni egy koncertkörúthoz
zongorakísérőjéül, két kompozíciója3 Millenniumi Király-díjat nyer,
első opuszát, a c-moll zongoraötöst pedig az idős Brahms is megdicséri.
A "kitűnő sikerrel bevégzett" tanulmányokat szinte azonnal követik a jelentős
koncertek: Bécs, Berlin, London, Boston közönsége lelkesedik játékáért. Zeneszerzőként
újabb elismerést arat: op. 5-ös Zongoraversenyének egytételes változatával megnyeri
a Bösendorfer-díjat. 28 éves, amikor a berlini Königliche Musikhochschule művésztanára
lesz. Az igen előnyös alkalmazási feltételek lehetővé teszik számára, hogy továbbra
is koncertezzen, kedve szerint komponáljon, ugyanakkor biztos anyagi hátteret
nyújtson családjának.
Dohnányi tíz év múltán, 1915 késő őszén tért haza Magyarországra.4
Kezdetben szerződéssel zongorát tanított a Zeneakadémián, majd 1919 februárjától
néhány hónapon át a főigazgatói tisztet is betöltötte. Ugyanekkor lett a Filharmóniai
Társaság elnök-karnagya is. Akadémiai állása azonban hamar megszűnt, s esztendők
teltek el, mire visszatérhetett az intézmény falai közé. Az 1920-as évek folyamán
számos külföldi hangversenykörutat tett, melyeken szólistaként és karmesterként
egyaránt fellépett. Ugyanakkor aktív résztvevője maradt Budapest zenei életének
is: a műsorok tanúsága szerint akadt olyan évad, amelyben 120 alkalommal lépett
pódiumra. Ezekben az esztendőkben - Bartók szavaival - neve valóban egyet jelentett
a főváros zenei életével. A '30-as évek elejére Dohnányi zenei nagyhatalom:
mesteriskolát vezet, a Rádió főzeneigazgatója, elnök-karnagy. Számos kitüntetés,
köztük a Corvin-lánc, a francia Becsületrend birtokosa, zeneakadémiai igazgatóvá
történt kinevezésétől, 1934-től kezdődően pedig hivatalból a felsőház tagja.
Nevéhez fűződik az első nemzetközi Liszt-verseny megszervezése is, melyet tanítványa,
Fischer Annie nyert meg.
A második világháború kitörése, a nehéz politikai és kulturális helyzet döntés
elé állította az idősödő művészt. Magánélete is válságba került, s tudta: gondjaira
megnyugtató megoldást itthon nem találhat. 1944 őszén hagyta el az országot,5
és soha nem tért vissza hazájába. Élete hátralévő másfél évtizede alatt anyagi
és erkölcsi nehézségekkel kellett megküzdenie: a háborús bűnösök listájára6
felkerült, ám rövid időn belül hivatalosan megnyugtatóan tisztázott idős művészt
"nem hivatalosan" még éveken át kísérték a képtelennél képtelenebb vádak, melyek
lehetetlenné tették fellépéseit, bizonytalanná egzisztenciáját.
1948-ban - a biztosabb megélhetés reményében - elhagyta Európát, előbb Argentínába
utazott, majd elfogadta a Florida State University felkérését, s letelepedett
az állam fővárosában, Tallahasseeban. Élete végéig az egyetem tanára maradt.
A rá annyira jellemző bölcs derűvel, fáradhatatlan energiával, töretlen akaraterővel
tanított, koncertezett. A halál is munka közben érte: New York-i lemezfelvétele
alkalmával megfázott, és néhány napi betegség után életének 83. évében elhunyt.
Magyarországon maradt relikviáit7 - szándékának megfelelően - özvegye
és itthon élő húga, Dohnányi Mária8 az 1960-as évek elején az Országos
Széchényi Könyvtár Zeneműtárának ajándékozta.
A hagyaték egyedülálló mennyiségben őriz eredeti dokumentumokat: többek közt
autográfokat, fényképeket, leveleket, műsorlapokat, kritikákat. A zenemű-kéziratok
mellett e gyűjtemény talán legjelentősebb része az a mintegy 600 levél, melynek
tudományos közreadása - néhány darab kivételével - máig nem történt meg.9
Az itt közreadott levelek Dohnányi életének utolsó másfél évtizedében íródtak,
s mint ilyenek, hozzájárulhatnak az életút eddig talán kevéssé feltárt eseményeinek
korrekt megismeréséhez, segítséget nyújtva egy autentikusabb Dohnányi-kép kialakításához.
A levelek készülő kritikai kiadásában a szöveg betűhíven jelenik majd meg, jelen
közreadásban azonban a könnyebb olvashatóság kedvéért a hiányzó pontokat, vesszőket
és egyéb írásjeleket hallgatólagosan pótoltuk, a dátumokat és a helyesírást
(egybeírás, különírás, rövid, illetve hosszú ékezetek, idegen szavak ortográfiája)
a jelenleg érvényes szabályok szellemében egységesítettük. A jegyzetek a legszükségesebb
lexikális tudnivalókról tájékoztatnak.
1. Dohnányi Ernő - Dohnányi Máriához; kézírás; 1 fol.
Bécs, [1]944. november 26., november 28.
Kedves Mici,
szerencsésen tegnap délelőtt megérkeztünk a Collegium Hungaricumba, ahol jó
elhelyezést kaptunk. Az utazás nagyon kellemes volt. Rajkán Modrovichék jó ebéddel
vártak, vacsorára Zichy gróféknál voltunk, ahol Icyke és a gyerekek el voltak
szállásolva. (Én Modrovichéknál.) Ma vasárnap lévén, még nem tudtam semmit sem
elvégezni; így még nem tudom, hogy hova megyünk.
Bécs elég szomorú látvány annak, aki itt jobb időket élt át.
Ferivel együtt sokszor öleli:
Ernő
XI. 28. Tegnap szaladgáltam - rendőrség, élelmiszerjegyek után etc., s csak
ma jutottam hozzá a Gasteini dolog után nézni, mely azonban sajnos, még nagyon
embrionális. A főkonzulátuson találkoztam Pap Lalánéval, Laláék is Gasteinba
akarnak menni. Egyáltalán sok magyar menekült már ide. - Ezt a levelet az Obermeister
viszi Pestre, aki valószínűleg néhány nap múlva megint eljön ide.
Sokszor ölel E.
Mellékelt kártyát kérem továbbítani, mert nem tudom, lehet-e innen elküldeni.
2. Dohnányi Ernő - Dohnányi Máriához; kézírás; 1fol.
[Neukirchen am Walde,] [1]945. május 24.
Kedves Mici,
nem tudom, kezébe kerül-e ez a levél vagy nem, mert azt sem tudom, hogy élnek-e
vagy sem, [tintával vastagon áthúzott két félsor], elküldök egy pár sort,
s ha választ nem is kaphatok rá, legalább életjelt adok magamról.
Egy gyönyörű kis helyen vagyunk itt már április eleje óta. Linztől északnyugatra,
Passautól délkeletre, 585 m. magasságban egy bájos, dombos fennsíkon, ahonnan
jó időben (azaz esős időben) az Alpokat is látni. Vannak szebb helyek is, de
ilyen bájos vidéket alig láttam még. A falu lakossága nagyon szívélyes, s jobban
szerette mindig a magyarokat, mint a birodalmi németeket. Magyar rengeteg van
itt (katonaság), orgonázom s a magyarok segítségével [olvashatatlan]
falusi viszonyokhoz képest elég tisztességes kórussal mindenféle Zangl, Reimann
s effajta miséket énekelünk. Sőt meg mertem reszkírozni egy a cappella misét
Schuberttől. (Könnyű.) Zongora is van (pianino) a paplakban; ott néha "hangversenyezem"
egy kis társaságnak. Egyébként a szimfóniám10 még Bécsben elkészült;
itt avval foglalkoztam, hogy a Cantus vitae-nek11 megcsináltam a
zongorakivonatát. Most pedig valószínűleg megint egy nagyobb dologba fogok bele.
- Matyiról12 azt hallottam, hogy nehány héttel ezelőtt Passau felé
látták. Teljesen el vagyunk zárva a világtól, még azt sem tudjuk, hogy Linzben
mi történik. Mindenkit, aki él, sokszor üdvözlök. Bár már hallanék valamint
Magukról.
Sokszor öleli és csókolja is
Ernő
3. Dohnányi Ernő - Dohnányi Máriához; gépírás, befejező sorok kézírással;
2 fol.
Neukirchen am Walde, [1]945. nov[ember] 12[?]
Kedves Mici,
szept. 10-éről kelt levelét Marcsa13 útján csak a napokban
kaptam kézhez. Így csak most, több mint fél év után értesültem a szörnyű csapásról,
mely minket ért. Annál lesújtóbb volt számomra a hír, mivel biztosra vettem,
hogy Matyi valahol Bajorországban, amerikai zónában tartózkodik. Utolsó levelét,
melyben új házasságáról ír, Bécsben március végén kaptam kézhez.14
Ebből azt következtettem, hogy kb. Sopron táján lehetett akkor, s biztosra vettem,
hogy a hadsereg zömével Németországba kijutott. Ebbeli nézetemet megerősítette
egy százados, akivel április elején Prambachkirchenben találkoztam, s aki azt
mondta, hogy Matyit látták Passau felé menni. Kerestettem is a fiút, de érthető
okokból hiába. - Nagyon sajnálom szegény Elzát, aki erre az egy kártyára tette
életét, s vigaszt alig fog találni. Hacsak nem az édes kis "Totányi Mártában",
akit remélhetőleg most Maguk is szívesen fognak látni.15 -
Amit levele egyébként tartalmaz, szintén nem valami épületes, kivéve saját keze
írását, mely örömmel töltött el, miután teljesen hír nélkül lévén nem tudtam,
egyáltalán életben vannak-e; s őszintén mondva nagyon aggódtam, mert értesültem,
hogy Buda mennyit szenvedett. Szörnyű, ami történt, s ha mint Spengler híve,
elő is voltam készülve kultúránk halálára, mégsem hittem, hogy ilyen hamar be
fog következni, s mi magunk fogjuk így tönkretenni. Mert toldozni-foldozni még
lehet, de ebből soha sem lesz feltámadás. ARÁNYLAG még Ausztria járt legjobban;
úgyszólván a győztes országokhoz lehet számítani. S ha a nagy városoktól eltekintünk,
nem is szenvedett a háború alatt. Az ilyen hely, mint Neukirchen, nem is tudja,
hogy mi a háború. A 6 év alatt csak úgy élt, mint mindég, s most is alig látott
valamit a megszállókból, akik különben is mindent megtesznek Ausztria kedvéért
(sokszor a magyarok rovására). Nem tudom, megkapta-e a leveleimet, én a mostanit
(szept. 10.) kivéve nem kaptam magától egyet sem. Így hát még egyszer bővebben
írok magamról, remélve, hogy ez a levél tényleg a kezéhez jut.
Amikor Bécs már komolyan veszélyeztetve volt, április 2-án, húsvét hétfőn Frankovszky16
ezredes két autóján nyugat felé vettük utunkat, ahol amerikai vagy angol megszállás
alá reméltünk jutni. (A háború elvesztésével akkor már számoltunk.) Persze csak
nagyon kevés poggyászt vihettünk magunkkal, s így holmink legnagyobb része Bécsben
maradt (ahogyan értesültünk, még megvan). Frankovszkyval Bécsben ismerkedtünk
meg, ahol ő egy anyagi el ...[kb. két sornyi kivágott rész]... voltunk;
onnan április 10-én feljöttünk ide Neukirchenbe. Itt már rengeteg sok magyar
volt, az utcán több magyar mint német szót lehetett hallani, úgyhogy egészen
otthon éreztük magunkat. A falu bájos vidéken fekszik, majdnem 600 méter magasságban
Linz és Passau között. Az elhelyezkedés nem volt egyszerű, három különféle helyen
kaptunk lakást; én végre kétszeri költözködés után egy nagyon rendes szobát,
amelyben most is lakom. Házigazdám egy volt osztrák csendőr, feleségével és
leányával. Becsületes, tiszta, majdnem pedáns emberek, akiknél kellemes lakni.
Azonnal dolgozni kezdtem. A szimfóniámat még Bécsben fejeztem be, kevéssel elutazásunk
előtt. Itt egyelőre olyan munkába fogtam, melyhez nem kell különös ihlet: elővettem
a Cantus vitae-t, még egyszer átkeféltem a német fordítását, s megcsináltam
a mű zongorakivonatát. Szabad időmben sétálni jártam, amit különösen egész nyáron
nagy élvezettel csináltam, mert a vidék egészen kivételesen festői. Voltak napok,
amelyeken 15-18 kilométert gyalogoltam. Más munkám is akadt. Miután a templom
orgonistája be volt vonulva, s munkáját egy nő látta el, förtelmesen rosszul,
mindjárt az első vasárnap az orgonához ültem, ami által hamarosan helybeli hírnévre
tettem szert. (A falu dicséretére legyen mondva, hogy a különbséget rögtön észrevették.)
A zene, amit csaptunk, elég különleges volt. A zenekar egy hegedűsből és egy
kürtösből állott, s az énekkarból hiányzott a tenor. A szoprán közt (összesen
vagy négyen lehettek) volt egy feltűnő jó hang, egy kocsmáros leánya, sajnos
rossz ritmikával és hallással; annak fejébe a két altista közt egy nagyon muzikális,
megbízható, de csúnya hang, egy lakatosnak felesége. A kompozíció jobbfajta
falusi mise volt, amely már úgy volt megcsinálva, hogy hiányosan is lehessen
előadni. Eme állapoton hamar segítettem; kidobtam a kéttagú zenekart, és magyarok
segítségével olyan a cappella kórust tanítottam be, hogy a plébános, amikor
visszajött fogságából (angol rádió hallgatásáért 2 évig be volt zárva), csak
ámult, s a fővárosba képzelte magát. Persze más hiányában csak eme Reimann,
Schöpf, Zangl és hasonló obskúrus zeneszerzők miséit kellett előadnom. De csináltunk
egy szép a cappella misét Schuberttől is. Most, hogy a magyarok elmentek, megint
csak falubeliekre szorultam; de talán találok így is elfogadható megoldást.
Közben május elején átvonultak az amerikaiak. Később jött is egy század lovasság,
de csak nyolc napra. Tulajdonképpen megszállás itt nem volt. Ez a hely oly szerencsésen
el van dugva s úgy kiesik a forgalomból, hogy a háború alatt is alig volt itt
átvonuló csapat; bombázásról pedig szó sem volt. Az amerikaiakkal különben elég
sok dolgunk volt, kivált Icykének, aki mint hivatalos tolmács szerepelt a magyarságnál,
és sokat használt a magyar ügynek, amiben természetesen köszönet nem volt. Sokat
kellett utaznia is, persze autón. Rengeteg ismeretséget kötöttünk, többek között
Felső-Ausztria kormányzójával, Reinhart generálissal is megismerkedtünk, akinél
egy estélyen zongoráztam is, mikor Linzben a Bruckner-zenekart dirigáltam. A
zenekart 3-szor dirigáltam Linzben, s egyszer St. Florianban; ez volt a zenekar
utolsó szereplése, mert utána szélnek eresztették tagjait.17
Az ok osztrák sovinizmus; miután a zenekar 90%-ban birodalmi németekből állt,
tehát mars ki! Pedig nagy kár, mert - amit meg is mondtam a generálisnak - a
zenekar világviszonylatban is elsőrangú volt (a háború elején Németország legjobb
zenészeiből állították össze). Igazán élvezet volt dirigálni; Beethoven Esz-dúr
versenyét is eljátszottam, dirigens nélkül. Ez mind júliusban volt; akkor rádión
kerestek Salzburgból; az ünnepi játékokat nekem kellett volna megnyitni. Minden
már meg volt beszélve, én éppen az első próbára szándékoztam utazni, mikor az
én "honfitársaim", akik úgy gyűlölnek - ez kölcsönös - beleköptek a levesbe,
a dolog nagy port vert fel, angol és amerikai újságok is foglalkoztak vele,18
a generális megvédett, de mindhiába: dirigálnom Salzburgban nem volt szabad!
A banda most sem hagy nyugtot; már másodszor híresztelik a magyar rádióban "letartóztatásomat",
ami csak az ő "Wunschtraum"-juk, és remélhetőleg az is fog maradni. Reinhart
sajnos közben már hazautazott Amerikába, de adjutánsa ...[kb. két sornyi
kivágott rész]... következménye volt. Ti. zongorát küldtek fel az amerikaiak,19
ami nagy öröm volt számomra, mert még Bécsben is nélkülöznöm kellett a hangszert.
A hosszú nélkülözés azt eredményezte, hogy már rég nem tapasztalt kedvvel láttam
hozzá a gyakorláshoz. Négy zongoradarabot is komponáltam (az ötödik most készül).20
Sajnos azonban, hogy nincsenek kottáim. Így most azt csinálom, hogy repertoárom
kottáit apránként kölcsön kérem a linzi konzervatóriumtól (sajnos csak rövid
időre adják), s azt úgy próbálom rögzíteni, hogy többé ne is kelljen kotta.
- Hangversenyre is volna kilátás. Bubik, francia megszállt területen, Tirol
és Vorarlbergben "autorizált" koncertrendező, és Innsbruckba szerzett meghívást.
Miután a posta kriminális, és itt belföldön is 2-3 hétig mennek a levelek, Frankovszkyt
küldtem Innsbruckba, hogy a szükséges dolgokat megbeszélje (Frankovszky jelenleg
az én "titkárom"). Kíváncsi vagyok, mit fog végezni, nem járok-e úgy, mint Salzburgban.
Frankovszky különben már Grazban járt (angol terület) az érdekemben, onnan "feketén"
Magyarországba szökött, s Pesten is járt. Ha tudtam volna, adtam volna egy pár
sort Magukhoz.
Megint szándékozik Pestre menni, s akkor elviszi ezeket a sorokat, melyeknek
duplikátumát Marcsa útján is elküldöm. Hál' isten, hogy már valahogy érintkezni
lehet, ha egyelőre soká is mennek a levelek (Bécsből 2 hétig).
Nehány hét előtt, mialatt gyakoroltam, nagy meglepetésemre Kilényi Edi21
lépett be a szobámba, százados egyenruhában (az amerikaiaknál az előléptetés
nagyon gyorsan megy). Münchenben tartózkodik, és ott a zeneügyeket adminisztrálja.
Értesült az esetemről, s tisztázni akar. Lehet, hogy az amerikaiaknál ez neki
sikerülni fog, ami nekem teljesen elegendő. Haza amúgy sem szándékozom egyelőre
menni.
Tervem, amire különben a sors amúgy is kényszerít, a telet itt Neukirchenben
tölteni, és dolgozni. Tovább egyelőre nem gondolkozom. Remélem, nemsokára meglesz
a nyugalmam is, mert eddig mindig elég sok szaladgálásaim voltak. Nehéz és komplikált
ebből az eldugott faluból a dolgokat elintézni. Ittmaradási engedélyünk hál'
isten van; most még az autót kell elintézni (a magyaroktól mindent elvesznek),
ha nem sikerül, abba is belenyugszom, a télen amúgy sem lehet sokat használni,
mert itt a hó néha az emeletig is fölér, s napokig az utcára sem lehet menni.
A legközelebbi vasútállomás Peuerbach, 9 km, ezért kell itt az autó. A járás
székhelye Grieskirchen, innen kb. 30 km, Linz kb. 50 km, autón egy óra, vasúton
4-5 óra.
Az élet nagyon olcsó. A legjobb akarattal sem lehet pénzt kiadni, mert alig
kapni valamit, s ha, akkor potom áron. Múltkor vettem levélpapirost és cipőzsinórt,
s fizettem 38 pfenniget. Nagyon okosan megtartották a jegyrendszert is. Az élelem,
ha nem is nagyon bőséges, de elegendő, mindenesetre nem kell éhen halni. A hús
kevés, de burgonya és kenyér elég. Sör is van, kriglije 35 pf. A parasztoknak
azonban minden van, s így dohány vagy cigaretta ellenében sokat lehet kapni.
Miután nálunk senki sem dohányzik, a dohányjegyeket megspóroljuk, azonfelül
van még Magyarországról hozott dohányunk és amerikaiaktól kapott cigarettáink
is. Fűtenivalónk is van, remélem, elég. Így mindenesetre jobban vagyunk ellátva,
mint lehetnénk otthon.
A magyarok majdnem mind elmentek már, a falu csendes és kihalt. Az öreg Sacharék
is haza akartak menni, de olyan soká határozatlanul tépelődtek, hogy végre itt
ragadtak, s már nem mehetnek haza. Kár, szívesen láttam volna, ha elmennek,
mert Gyula olyan ideges, hogy szinte kibírhatatlan, amit Icyke megszenved (én
nem sokat törődöm vele).
Azt hiszem, nagyjában mindent megírtam, ami helyzetemet ecsetelheti. Most kérnék
hasonlót Magától. Úgyszinte kíváncsi volnék, milyenek a zenei viszonyok Budapesten.
Mi van az Akadémián, az Operában, a Rádióban. Mi van Manningerékkel,22
Papp Viktorékkal23 etc. etc.? Hogy a Széher útból szülőotthont
csinált Elza, nagyon okos és hasznos cselekedet volt. Ha rendes kormány jön,
a relikviáimat a múzeumnak szeretném adni. Ezért talán kaphatna Elza az államtól
egy kis évi járadékot. Persze be kell várni, míg megint rendes emberek intézik
a zenei ügyeket.
Szlabeyéknak24 legmelegebb üdvözletemet, Elzának részvétemet.
Magát Ferivel együtt sokszor öleli
E.
Ezt a levelet Marcsához is küldtem Bécsbe.
4. Dohnányi Ernő - Dohnányi Máriához; gépírás, aláírás kézírással; 1 fol.
Neukirchen am Walde, 1946. jan[uár] 2.
Kedves Mici,
Most olvasom az újságban, hogy mától kezdve a külfölddel - Japánt és Németországot
kivéve - levelezni lehet. Megragadom az alkalmat, és írok egy pár sort Magának,
melyeket azon kívül még Frankovszkyval is fogok elküldeni, duplikátumban. Kíváncsi
vagyok, mikor kapja meg (már ti. a postán feladottakat).
Napjaim oly egyformán telnek, hogy nincs sokat írnom. A karácsony és a Szilveszter
csendben, családi körben 21-es játékkal telt el. Frankovszky 23-án megjött,
direkt azért, hogy nekünk a budapesti örömhírt meghozza, így a Maga levelét
is megkaptam. Bár az új esztendőben jobb híreket kaphatnék! De így is köszönöm,
és kérek még bővebb értesítéseket további ismerősökről. Pl. Icáék (Keöpe), Kárpátiék,
s másokról. A Bothár fiú itt közelben volt - Wels -, írt, és meg is akart látogatni
a nyáron, de nem jött. - Mit csinál Júlia? Megtartja a nagy kertet? Min dolgozik
Feri? stb. Mindenre kíváncsi vagyok, mert nem tudok semmit senkiről.
A templomban most néha rettenetes zenebonát csapunk. Megjött a régi orgonás,
de a nagymisénél tovább orgonázom. Az énekkar még csak hagyján, kivált ha a
polgármester (paraszt) énekel, mert akkor van legalább egy tenor (méghozzá elég
jó), de a zenekar valami szörnyű! Újév napján egy hegedű (komisz), egy flóta,
egy klarinét, mely trombitaszerű hangokat adott, egy borzasztó kürt muzsikált,
ehhez szegődött az orgonás valódi trombitát fújva - gyönyörű volt! De nem lehet
e jó embereket megsérteni, olyan buzgón és ambícióval csinálják. Nem is próbálok
már velük, és hagyom a dolgokat menni, ahogy mennek. A tanítónő most vagy 16
lánykát kottára tanít, ezekkel szeretnék valamit próbálni, de sajnos kottákat
most nem lehet kapni.
Az időjárás egyelőre még enyhe. Volt ugyan már vagy egy méternyi hó, de elolvadt,
mert karácsony táján szokatlanul meleg volt; most erősen fagy, minek következtében
csúszik, és nagyon kell vigyázni, mert a falu gyerekei ródliznak és jegessé
teszik az utakat.
Zongoradarabjaimat egyelőre befejeztem. Mindössze hat darab, legkülönbözőbb
címekkel: Impromptu - Scherzino - Canzonetta - Cascades - Ländler - Cloches.25
Tervek: egypár hangverseny, valószínűleg Linz, Salzburg, Innsbruck, Graz,
a nyáron Svájc, mellyel az érintkezést már rég felvettem, de sajnos nagyon lassan
megy a levelezés. Hogy mennyi valósul ebből meg, egyelőre nem tudom. Végcél
egyelőre Koppenhága, ahová hosszabb időre beutazást fogunk kapni. De az is lehetséges,
hogy Grazban vállalok egy mesteriskolát. Mindez terv. Ha elég pénzem volna,
legszívesebben Neukirchenben maradnék, mely helyet nagyon megkedveltem. Most
már tizedik hónapja, hogy itt vagyunk.
Mindenkinek jobb jövőt, vagy - ha ezt már nem szabad - jobb újesztendőt kívánok,
sok szívélyes üdvözletekkel.
Csókolja
Ernő
5. Dohnányi Ernő - Papp Viktorhoz, kézírás; 1 fol. 26
Neukirchen am Walde, 1946. jan[uár] 8.
Kedves Viktor,
sokáig, nagyon sokáig nem hallottunk egymásról semmit (kivéve,
ha rólam azokat a gyönyörű dolgokat nem hallottad, melyeket otthon a zs. maffia
terjesztett). Most, hogy Frankovszky barátom, akit Te is ismersz, immár 2.-szor
megy Budapestre, remélem, lesz alkalma Téged is felkeresni s e sorokat Neked
átadni. Tudod, hogy nem nagyon szeretek írni, így hát mondja ő el, amit különben
írásban amúgy is csak röviden mondhatnék. Ha pedig Fr. más módon juttatná kezeidhez
e sorokat, akkor fordulj Mici nővéremhez, akinek bővebb levelet írtam. Napjaim
különben egyformán telnek, s így valószínűleg te többet tudsz mondani. Nagyon
kíváncsi vagyok mindenre, mert úgyszólván nem tudok semmit felőletek. A rádiót
néha hallgatom, de rendesen hamar le is zárom, mert nem szeretek mérgelődni.
Írjál hát bővebben barátainkról és a zenei viszonyokról is. Frankovszky néhány
hét múlva visszajön hozzám; de lehet már postán is levelet küldeni (legalább
innen).
Kedves feleségednek kézcsókjaimat, mindkettőtöknek jobb újesztendőt kíván sok
szívélyes üdvözlettel és szeretettel
Ernő
6. Dohnányi Ernő - Dohnányi Máriához - gépírás, aláírás kézírással;
1 fol.
Neukirchen am Walde, 1946. feb[ruár] 20.
Kedves Mici,
megint van alkalmam valakivel - ezúttal a sofőröm Adriányi hadnagy
- levelet küldeni, s így írok, habár magától azóta, hogy Frankovszky személyesen
adott át levelet, nem kaptam egy sort sem. Úgy látszik, a posta nem megbízható.
Sok írnivalóm ugyan nincsen, mert hát mi is történnék nevezetesebb ebben az
elhagyott faluban? Az idő a legkomiszabb. Attól féltünk, hogy a sok hótól mozogni
sem fogunk tudni, s szép fagyos telünk lesz, ehelyett most már szakadatlanul
négy hét óta hófúvás, utána olvadás, eső, locspocs. Sétálni sem lehet menni.
Különféle meghűlések - Icy már 3 hete ki se mozdult -, jelenleg a Fräulein27
fekszik, s úgy látszik, hogy komolyabban, mert magas láza van.
Az én "háborús" ügyem csak nem akar rendbe jönni. A hangversenyezésre való engedély
még késik. Hogy mivel vádolnak, nem tudom; de olyasmit hallottam, hogy állítják,
hogy zsidókat a "Gestapónak" szolgáltattam volna ki. No vedremo! A dolog a salzburgi
"magyar" bizottságból indul ki, s mint értesülök, Pestről fűtik Jemnitz és társai,
úgy szinte Veress Sándor hívei (ő maga nem). Mind a kettőre többször kijelentettem,
hogy tehetségtelenek; hát ez a bosszú! Szép világ! De azért Grieskirchenben
március 12-én mégis játszani fogok, miután az amerikaiak túlteszik magukat az
ilyenen.
Holnaptól kezdve portraitírozni fognak. Mégpedig Goreth grófnő, született Hódossy
leány, nagyon tehetséges fiatal festőnő. Gorethék Waizenkirchenben laknak (innen
14 km), s többször szoktuk meglátogatni, ha Linzbe vagy Grieskirchenbe (ez a
járás székhelye) megyünk. Az asszony holnap érkezik, s nehány napig itt marad.
Waizenkirchenben különben még van kedves ismerősünk, az ottani fogorvos. Ezekhez
is el szoktunk látogatni. Nehány hete Starrenberg grófnál töltöttünk kedves
délutánt és estét Efferdingben (ez fél út Linzbe). Tehát látja, hogy társadalmi
életet is élünk.
Egyébként várjuk a tavaszt, s hogy innen elmehessünk. Neukirchen nagyon szép,
de egy év belőle elég.
Ezt a levelet postán is fogom feladni (már ti. a duplumját). Magától mikor kapok
hírt? Frankovszky most Pesten van, s szándékszik ide visszajönni, talán ő hoz
megint levelet.
Mindenkit sokszor szívből üdvözlök, s nagyon szeretném tudni, hogy vannak.
Csókolja
Ernő
7. Dohnányi Ernő - Dr. Kováts Ferenchez;28 gépírás,
aláírás kézírással; 1 fol.
Neukirchen am Walde [1]946. március. 18.
Kedves Feri,
ha netán unatkoznál, küldök Frankovszky útján egy kis szórakoztatót.
Még Crikvenicában, vagy 3 év előtt csináltam a "Cantus vitae"-nek német fordítását;
most hogy időm volt, a nyáron megcsináltam a zongorakivonatot, mely alkalommal
a fordítást újra átnéztem, s sok simítást végeztem rajta. De még mindig van
javítani való. Légy szíves átnézni, s ahol tudsz, javítani rajta. A nehézségek
ott vannak, hogy nem lehet nagyon szabadon fordítani, mert a filozófiai tartalom
precíz kifejezéseket kíván; amellett a zeneszerző még azt, hogy bizonyos kifejezések
éppen azon a helyen álljanak, ahol a magyarban. Így hát sokszor inkább a ritmust
változtattam meg. A javításokat eszközöld az illető helyeken - erre hagytam
helyet -, esetleges megjegyzéseiddel. Frankovszky - ha megint visszautazik -
elviszi és elhozza nekem. Tehát "jó mulatást", és előre is hálás köszönet!
Adriányi visszajött, s hozta Mici levelét. Miután minden este hallgatjuk a magyar
rádiót, elég jól vagyunk informálva. Szegény Rádió! Mi lett belőled? Ezt a nyalást!
Pökedelem! Hát nincsenek gerinces emberek?
Ejmo29 számára valamit találni idekint most szinte képtelenség. Az
osztrákok - s azt hiszem, most az egész világ ilyen - országukat maguknak akarják
kizárólagosan, s azokat a külföldieket is, akik már itt vannak, a legszívesebben
hazaküldenék. "D. P.", Displaced Person a mai idők gyönyörű találmánya, minden
vendégszeretet ellentéte. A viszonyok itt sem rózsásak, de hát viszonyítva a
tiétekhez nagyszerűek, legalábbis az amerikai zónában. Magamról újságot nem
írhatok. Micit csókolom.
Téged ölel sok szívélyes üdvözlettel
Ernő
(folytatjuk)
_____________
JEGYZETEK
1 Vázsonyi Bálint: Dohnányi Ernő. Budapest: Zeneműkiadó, 1971.
2 Sokoldalúságára jellemző, hogy Arends Lipót nyomán kidolgozott
egy "egyetemes, minden nyelvre való gyorsírás"-t, az ún. panstenographiát. 3
A Zrínyi-nyitány, valamint az 1. (F-dúr) szimfónia.
4 A visszatérésnek gyakorlati okai voltak. Az I. világháború kitörésekor
mint német állampolgárt fegyveres szolgálatra osztották be a népfelkelőkhöz,
ám Dohnányi nem akart részt venni semmiféle háborúban. Itthon is behívó várta,
de az aktív szolgálat alól felmentették. (Német állampolgársága egyébként csak
az 1920-as évek végén szűnt meg.)
5 Vele tartott későbbi harmadik felesége, Salaczné Zachár Ilona (Icy)
szüleivel és két gyermekével.
6 A hivatalos vád így szólt: "intellektuális munka a nyilasok és
a háború folytatása mellett". A magyar Igazságügyminisztérium 32.941/1945 I.M.X
számú leveléből kiderül, hogy 1945 decemberében neve már nem szerepelt a háborús
bűnösök új névjegyzékében, illetőleg az előző listáról is törölték. 1947-ben
azonban a népügyészség elfogatóparancsot bocsátott ki ellene, mivel "a Rádió
zenei főigazgatójaként jelentős mértékben hozzájárult a magyar zenei életnek
a jobboldali propaganda szolgálatába állításához". (Kis Újság, 1947.
október 17.)
7 Lásd a 3. sz. levelet.
8 Dr. Kováts Ferencné Dohnányi Mária, azaz Mici. Dohnányit - mint
azt levelei tanúsítják - különösen szoros, bensőséges kapcsolat fűzte másfél
évvel fiatalabb húgához.
9 A levelek egy részének tartalma azonban nem ismeretlen a magyar
zenetudomány számára, Vázsonyi Dohnányi-monográfiájában számos esetben idéz
részleteket belőlük. - A hagyatékból Eckhardt Mária tíz levelet adott közre
"Briefe aus dem Nachlasse Ernő von Dohnányi" c. cikkében. In: Studia Musicologica,
IX (1967), 407-420. Magyarul: "Érdekes levelek Dohnányi Ernő hagyatékából",
in: Magyar Zene, VIII (1967. december), 613-626.
10 A 2. szimfónia (op. 40). A mű bemutatója 1948. november 23-án
volt Londonban. Amerikában a komponista átdolgozta a darabot, ezt a második
változatot 1957. március 15-én a Minneapolisi Szimfonikus Zenekar mutatta be
Doráti Antal vezényletével.
11 Cantus vitae. Szimfonikus kantáta öt tételben, Madách drámai költeményéből
vett szövegre (op. 38). A kéziratban maradt monumentális művet Budapesten két
alkalommal szólaltatták meg: 1941. április 28-án és 29-én. Az 1945-47 között
készült német nyelvű változat bemutatójára 2002. február 2-án Floridában, Tallahassee-ban
került sor.
12 Dohnányi Mátyás: a zeneszerző és Galafrès Elza fia. Egy
dunántúli szovjet fogolytáborban halt meg 1945 áprilisában, tífuszban. Dohnányi
csak fél évvel később értesült fia haláláról.
13 Dr. Buchinger Mária, Dohnányi sógorának, dr. Kováts Ferencnek
kedves tanítványa. Fiatalon kitűnően zongorázott. Az 1980-as években Argentínában
élt.
14 Dohnányi Mátyás 1945 februárjában kötött másodszor házasságot.
Másodunokatestvérét, Szlabey Erzsébet Judit Mária Ottiliát - azaz Ejmót - vette
feleségül.
15 Elza: Galafrès Elza, Dohnányi második felesége. "Totányi
Márta": Dohnányi Márta, Dohnányi Mátyás első házasságából született gyermeke.
16 Frankovszky Rudolf (a levelekben gyakran Franki) ettől kezdve
szoros kapcsolatot tartott Dohnányiékkal. Amolyan titkárféle lett: segített
az anyagi ügyek intézésében, de ha kellett, tüzelőt szerzett vagy levelet csempészett.
Az 1950-es évek elején ő is az Egyesült Államokba, Chicagóba költözött. Kívánságára
hagyatékát nevelt fia 2000-ben az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtára Dohnányi-gyűjteményének
ajándékozta.
17 Az első koncert dátuma: 1945. július 6. Az eseményről rövid beszámoló
jelent meg a The 65th Halbert Division Daily Newsletter 1945. július
7-i számában "Dohnanyi Concert Gets GI Applause" címmel.
18 Például a The 65th Halbert Division Daily Newsletter 1945.
augusztus 11-i száma, melyben "Dohnányi Cleared of »Crime« Charge"
címmel jelent meg híradás az esetről.
19 Dohnányi 1954 novemberének első napjaiban újra találkozott azzal
az amerikai katonával, aki a zongorát szállította. Egy Milwaukeeban tartott
előadásán ugyanis - nagy meglepetésére - kiderült, hogy ez a katona a hallgatóság
soraiban foglal helyet. Megtudta nevét is: Concle-nak hívták.
20 Six Piano Pieces (op. 41). A művet 1946 január elején fejezte
be, és ez év nyarán számos helyen játszotta: például 1946. június 15-én Linzben,
majd július folyamán Grazban, Bad Gasteinban.
21 Kilényi Ede: Dohnányi egyik tanítványa Budapesten, majd tanártársa
Floridában. 1942-től szolgált az amerikai hadseregben. Dohnányi tisztázása érdekében
minden követ megmozgatott, számtalan tanút meghallgatott. Bővebben ld.: Vázsonyi
i. m. 170-173.
22 Dr. Manninger Vilmos orvos (felesége Júlia): Dohnányi régi barátja,
a Széher úton szomszédok voltak.
23 Papp Viktor: zenekritikus, 1929/30-ban a Muzsika szerkesztője.
1931-től a Kisfaludy Társaság tagja, a Greguss Bizottság zenei referense. Dohnányi-életrajza
1927-ben jelent meg.
24 Dr. Szlabey Ernő (és családja): orvos, Dohnányi első fokú unokafivére.
Szlabeyék 1944 novemberében Galafrès Elza kérésére a Széher útra költöztek.
Ő vezette a villában 1945-1950 között működő kórházat.
25 Ld. a 20. jegyzetet.
26 A válogatásban közölt, Papp Viktorhoz szóló levelek az Országos
Széchényi Könyvtár Kézirattárából valók.
27 Hermine Lorenz, Zachár Ilona gyermekeinek nevelőnője, a család
mindenese. Dohnányiék magukkal vitték Argentínába és az Egyesült Államokba is.
28 Ld. a 8. és 13. jegyzetet.
29 Ld. a 14. jegyzetet.
|