Zenetörténész, zenekritikus. Budapesten született 1932. június 8-án. 1950 és 1958 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola karvezetés, majd zenetudományi szakán tanult; a zenetudományi szakon Bartha Dénes, Bárdos Lajos, Szabolcsi Bence, Gárdonyi Zoltán, Kókai Rezső és Ujfalussy József növendéke volt. 1958-tól a Magyar Zeneművészek Szövetsége, majd 1990-től 1996-ig a Magyar Zenei Tanács tudományos munkatársa; 1961 és 1970 között a Magyar Zene című folyóirat munkatársa, 1970-től 1996-ig felelős szerkesztője. 1961-től máig a Népszabadság zenekritikusa. Fő kutatási területe a 20. század magyar zenéje. Fontosabb könyvei: Dávid Gyula (1966); Zene és bábszínpad (Szilágyi Dezsővel és Passuth Krisztinával, 1971); Harminc év magyar zenekultúrája (1975); Negyven év magyar zenekultúrája (1985); Kodály-dokumentumok, I. (1976); 13 óra Kadosa Pállal (1978); Bartók és Kodály (1978); Zenei írások a Nyugatban (1978); Kodály-kalauz (1982); Fejezetek Lajtha Lászlóról (1992); Kodály Zoltán (1999). Cikkeket, kritikákat, tanulmányokat publikált, előadásokat tartott. Erkel-díjas, a MAOE Zenei Tagozatának nagydíjasa.