|
- Csapó Gyula Phaedra című operájának öt felvonásából kettő hangzik
el május 19-én a Műcsarnokban. A te választásod a helyszín, vagy véletlen?
- Az ott dolgozók, mindenekelőtt Csőke Judit rendkívüli érdeklődése,
előzékenysége és anyagi áldozatkészsége tette vonzóvá az operaelőadáshoz nem ideális
helyszínt. Nem bemutatónak, csupán bemutató előtti koncertelőadásnak nevezném
a négy és fél órából közönség elé kerülő kétszer ötven percet. Jeles András
némi szcenírozással segíti a cselekmény követését.
- Hagyományos dalszínházba képzeled a teljes művet? Mondjuk, jelentkezne a
párizsi Nagyopera...
- Reméljük, majd fog!... Bizonyos módosításokkal elképzelhető egy nagyszínházi
előadás, de azoknak a gondolkodásmódja és repertoárja megnehezítené a műsorra
tűzést. Egy ilyen darab bemutatása kockázatosabb. Persze azt, hogy a mostani előadás
kellően igényes lesz-e, nem jósolhatom meg, hiszen amikor a kanadai egyetemem
adta egyéves szabadságra hazajöttem a Phaedrát tető alá hozni, 50-60 milliós költségvetésben
reménykedtem. Szembesültem azonban a ténnyel, hogy kortárs operát itt négymillióból
szokás bemutatni. Megható, mennyien álltak az ügy mellé. Matuz István telefonált,
hogy szeretne a darabban játszani, Serei Zsolt már betáblázott programjába
illesztette a Phaedra vezénylését. Köszönettel tartozom Csengery Adrienne-nek
és Moldován Domokosnak, akik a Budapesti Kamaraopera programjára tűzték
az előadást, és az NKA, az NKÖM, az Artisjus, a Fővárosi Zenei Alap anyagi támogatásáért.
Ami pedig a "nagyoperaiság" zenei kérdését illeti: más-más helyszínre különbözőképpen
kell komponálni. A 42 fős zenekart ugyan kamarazeneszerűen kezelem, méreténél
fogva azonban az együttes szokásos zenekari árkot kíván. Túlnyomórészt fúvós,
billentyűs és ütőhangszerek alkotják, s mindössze 9 vonós játszik benne. Négy
fuvolaszólam szerepel: piccolo, két normál fuvola, egy játékos pedig alt- és basszusfuvolát
váltogat. Két oboa mellett angolkürt, a klarinétokkal basszusklarinét és szaxofon
játszik, a harmadik fagott pedig többnyire kontrafagott. Két-két trombitához és
harsonához hat kürt csatlakozik. A tangóharmonika sem hiányzik (a hagyományok
szerint Sáry László játszik rajta), hárfa, cseleszta, cimbalom, zongora
- a további felvonásokban csembaló is - része az együttesnek. Hárman kezelik az
ütőket: 5 üstdobot, nagydobot, két marimbát, vibrafont, krotálsorokat, sajátosan
hangolt japán csengőket, amelyeket mintavétel útján szólaltatunk meg. A vonós
nonettet 3 nagybőgő mellett 2-2 hegedű, brácsa és cselló alkotja.
- Tartalmilag mit hallhatunk most a műből, és mi marad egyelőre ismeretlen
előttünk?
- Az első két felvonást, melyek ugyanazt a témát bontják ki más-más módon.
Az első a Hippolitosz és Theraménesz világa, illetve a Phaedra kozmikus szerelme
között fennálló ellentét: szembeállítom a gyakorlatias embertípust az ideákat
kergető vagy azokat magasabb szinten megvalósítani vágyó emberrel. Hippolitosz
és Theraménesz mindennapi csevegése-fecsegése, közhelyekkel megpakolt zenei anyaga
Phaedra gyúlékony, szenvedélyes és megfoghatatlan zenéjével ütközik. Ez az ellentét
az első felvonásban esélyét sem hordozza a párbeszédnek, két összeegyeztethetetlen
világot alkotnak (és nem eseménysorozatként jelenítik meg azokat). A második felvonás
két "tektonikus lemez", amelyek között szakadék tátong. Az első tabló Hippolitoszé
és Theraméneszé, a másik Phaedráé, akinek viselkedése itt szinte hisztérikus.
A második tablóban hangzik el az előadás nagyon nehezen elénekelhető, rendkívüli
virtuozitást és állóképességet követelő kulcsáriája, amelyet Kővári Eszter
Sára vállalt.
- Ő játssza Phaedrát?
- Négy Phaedra lesz, nem egy. A koloratúrszoprántól az altig terjedő hangterjedelemben
jelenésszerűen tűnik fel a hallgató előtt. Kerülni akartam, hogy valaki azt mondhassa:
ez Phaedra. A szenvedély mélységénél fogva megismerhetetlennek akartam bemutatni.
- S mi az, amit most nem fogunk látni-hallani?
- A fordulópont a 3. felvonás sodró lendületű kulminációja, amikor az egyes
szereplők mondanivalója közvetlenül ütközik össze. A Phaedra és Hippolitosz között
fennálló konfliktusnak itt már szüksége van egy harmadik személyre: Aríciára.
Hippolitoszt képesnek tartom arra, hogy szerelmes legyen Phaedrába, de ezt letagadja,
hogy a fennálló világrendbe ne ütközzék bele. Ez a pragmatizmus éles kritikát
kap. A 4. felvonásban visszaérkezik Thészeusz: ez igazi dráma, filmszerűen pergő
események zajlanak. Ebben ütőhangszerek fognak dominálni - persze a dallamhangszereket
sem mellőzöm. Az 5. felvonás az első négy anyagainak szövevényes, polifonikus
labirintusa. Visszaidéződik benne az a naphimnusz is, amely a most hallható első
felvonásban csendül föl három fuvolán, a basszushangszer színdominanciájával.
Ez külön síkja a darabnak, akkor is zajlik, amikor már más események is bekapcsolódnak.
|
