|
Utoljára tizenhat esztendeje olvashattak beszélgetést e lap hasábjain Gyöngyössy
Zoltánnal, aki akkor, 28 évesen azzal zárta az interjút, hogy bizony elbírna
több munkát, szívesen venné, ha gyakrabban koncertezhetne itthon és szerte a
világban. Folytassuk innen. Alaposan megváltozott a helyzet, alig tudtam időpontot
egyeztetni a művésszel.
- A debreceni szakközépiskola után az ottani főiskolán kezdtem tanítani, eleinte
Matuz István mellett. Majd miután ő külföldre szerződött, már magam vezettem
az egyetemi tagozatot is. Vargabetű következett: párhuzamosan elkezdtem tanítani
a budapesti konzervatóriumban is, később erre cseréltem fel a főiskolai státust.
- A családja érdekében?
- Nem kizárólag, sokkal inkább a koncertek miatt, amelyek szerencsére beindultak.
Máig tanítok a konziban, ezt a tevékenységemet éppen most építem le, mert öt
éve elkezdtem tanítani a Semmelweis utcai Tanárképző Intézetben is, ahol félállásban
főiskolai docens vagyok. 1993-ban Liszt-díjat kaptam, többször Artisjus-díjat,
majd 2000 januárjában habilitáltam, így egyetemi tanári rangot szereztem, és
idén ebben a minőségben kezdtem tanítani a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán.
Folyamatban van az egyetemi tagozat akkreditálása, így most tudományos főmunkatársként
dolgozom. Kincses Veronika és Bánfalvy Béla, a Budapesti Vonósok koncertmestere
ugyanebben a helyzetben van, ők is Pécsre járnak tanítani, hasonló feltételekkel.
Mindez rengeteg papírmunkát is igényel, a szak akkreditálása ezt megkívánja.
- Hány napot tölt ott?
- Egyet, de az első vonattal megyek, egész nap tanítok, és az utolsóval
jövök vissza. Bekerültem az országos habilitációs bizottságba, tagja vagyok
a Parlando szerkesztőségi bizottságának, három évig az NKA kuratóriumában dolgoztam
- ez a megbízatás most jár le -, valamint részt veszek a Zenei Tanács elnökségi
munkájában is.
- Nem sok ez egy kicsit?
- Hát, meglehetősen. Ráadásul alapelvem, hogy semmilyen pozíciót nem szabad
elvállalni.
- Jól leplezi...
- Ezt vezetői feladatokra értem. Ahogy a tanítás és a zene maga is szolgálat,
úgy a zenei élet szervezésében, kialakításában való részvétel is. A zenei életben
a '90-es évek után megindult valamiféle jobbító erjedés, ezt segíteni, erősíteni
kell. Persze mindenekelőtt fuvolásnak érzem magam.
- A tanítás jelentős részét teszi ki mindennapjainak. Elhivatottság is fűti
a szolgálaton kívül?
- 1981-ben, amikor kitüntetéssel végeztem a Zeneakadémián, aranykorát élte
az intézmény. Engem a fuvola mellett (Prőhle Henriknél végeztem) olyan meghatározó
egyéniségek tanítottak, mint Pernye András, Kistétényi Melinda, Kurtág György
vagy Simon Albert, akinek hatására a diploma után egy évre Drezdába mentem posztgraduális
képzésre. Érdekelt, mi is valójában a zenekari képzés, hogyan is zajlik ez Drezdában.
Milyen a természetes közege, hogyan fest a zenekari élet a hétköznapokban. Itt
a nagy hírű Staatskapelle tanárai oktattak. Utána viszont át is akartam adni
mindezt, amellett, hogy egy ideig fuvolásként dolgoztam a Fesztiválzenekarban.
A Rádiózenekarban és az ÁHZ-ban első fuvolásként kisegítettem, amiben nagy örömet
leltem. Mégis, a hivatásomat és magamat is igazán a tanításban találtam meg.
Aztán nagyon beindult a koncertélet, a zeneszerzőkkel való szoros és gyümölcsöző
együttműködés, és nem volt kérdés, hogy itt a helyem. Ám azt is éreztem, hogy
a fennálló struktúrák nagyon merevek, és korlátozzák a zenekari művészt. Ez
nem nekem való. Én mindig a kreativitást becsültem. Persze ezzel nem azt állítom,
hogy a zenekari játékban nincs szükség a kreativitásra. Sőt.
- Ezt úgy érti, hogy a zenekari kereteken kívül nehezebb érvényesülni? Aki
nem tagja valamelyik együttesnek, az kallódik szanaszét a zenei világban?
- Igen. Pedig a függetlenséget megőrizni számomra mindig rendkívül fontos
volt. Így alakult, hogy más területeken is keresgéltem az utamat. Mára valóban
túl sűrűvé vált az életem, de bizonyos megbízatások ideje épp lejár, így csökken
majd a teher.
- Komponál is.
- Arra is kell időt szakítani, és persze a napi hangszeres gyakorlásra is.
- Mennyi időt szán a hangszerére?
- Ez változó. Kialakítottam egy metodikát, amelynek révén nem mindig a fuvolával
kell foglalkozni a maga fizikai valóságában. A művészet szellemi tevékenység
- sokszor nem a manuális technikát kell gyakorolni, hanem elvontabb módon kell
áldozni a hangszernek. Az idő véges, be kell osztani. Koncentráltan, intenzív
odafigyeléssel rövidebb idő alatt hatékonyabban lehet készülni, tanulni. Nem
kell stopperrel és mérőszalaggal mérni a felkészülést. Fő célom az emberi és
művészi minőség állandó kontrollja és lehetőleg emelése. Este, amikor lefekszem,
végiggondolom: aznap érdemes volt-e felkelnem. Fontos, hogy erre igennel felelhessek.
Amit nagyon hiányolok - nemcsak a zenei életben -, az az emberi minőség javítása,
a jobbító szándék. Naponta kellene tenni ezért, minden pillanatot meg kellene
ragadni, hogy képezzük magunkat, jobbá váljunk, jobbá váljon a környezetünk,
és ennek a kisugárzása hasson a többiekre. Mint a művészé a hallgatóra. Minderre
konkrét példát is mondhatok. Sári Józseffel meglátogattuk a 81 éves Szőllősy
Andrást, akivel csak kevés kapcsolatom volt eddig. A nála eltöltött idő olyan
természetesen és tartalmasan telt, hogy igazi szellemi feltöltődésként éltem
meg, s remélhetőleg sokáig táplálkozom majd belőle! Pedig mindössze két óra
volt... Egyetértek Weöres Sándorral, aki szerint nem biztos, hogy körbe kell
utaznom a világot ahhoz, hogy megismerjem, lehet, hogy le kell ülni a karosszékbe,
hogy önmagamat bejárjam. Ha az embert ilyen tapasztalatok érik, az feltölt és
előre visz.
- Zeneszerzésre is tudatosan adta a fejét?
- A fuvola rendkívül speciális hangszer, amelynek fortélyait, játékmódjait
nagyon kell ismerni. A darabok nem mindig elégítik ki ezeket az igényeket. Ez
aztán szükségessé teszi a szerzőkkel való szorosabb együttműködést, illetve
saját próbálkozásra is serkent, hiszen az újszerű hangszeres megoldások új zeneszerzői
struktúrákat is keresnek.
- Ha kortárs szerző művét játssza, azonnali visszajelzésre számíthat. Segít
ez, vagy inkább szorongást okoz?
- A szerző jelenlétét időnként nehéz megélni, máskor nagyon jó. Komponál
valaki egy új darabot, amit a művész lelkiismeretesen megtanul, és félve várja
a pillanatot, amikor eljátssza a szerzőnek: vajon erre gondolt-e, vagy csalódottan
hallgatja az előadást? Ez olyan, mint a gyermek születése: minden szülő elképzeli,
milyen lesz a gyermek és maga a szülői szerep, de csak amikor megpillantja,
akkor lesz valóságossá. A darabok esetében is valami hasonló történik. Sokszor
a bemutatás után kezdődik az együttműködés, hiszen én ismerem az egyik szegmenst,
a szerző a másikat. Ezt kell közös nevezőre hozni, alkalmanként akár bele is
nyúlva a műbe. Tulajdonképpen mi teremtünk meg ilyenkor egy első, autentikus
előadást. Természetesen születnek gyengébb művek is, az én hozzáállásom azonban
az, hogy miattam egyetlen új mű se maradjon a fiókban. Az idő és a koncertszervezés
úgyis kiszűri a gyengébb darabokat. Az ismeretlenbe vezető út igazi szellemi
kaland...
- Sosem próbálkozott a barokk fuvolával?
- Nagyon tetszik a hangzása, de inkább maradok a mainál. Kicsit néha túlzottnak
is érzem a korhűség követését. Szerintem ez kevésbé függ a hangszertől, inkább
előadói stílus, tradíció kérdése: zenei struktúráké, artikulációé. A modern
fuvolák első számú feladata a kiegyenlített, biztos hangzás, ezt a zenekari
játék is így hozta. Éppen a romantikus korszakban, amikor nagyon kellett volna
a fuvolának ez a hangzása, még nem állt rendelkezésre, így el is hanyagolták
a szerepét. Mozart is biztosan a modern fuvolára írt volna, ha akkor már létezik.
Kérdés, hogy Kolumbusz, ha csak a járt utat követte volna, felfedezi-e Amerikát.
Sok esetben persze a járatlan út sem segít, nagy kitérőket tesz, eltérít az
eredeti iránytól, de egy következő útnál már ezt is bele lehet kalkulálni, így
hasznossá válik.
- Miért választotta éppen ezt a hangszert?
- Zongoráztam, és 13 évesen tudatosan kerestem mellé egy fúvós hangszert.
Alig pár évvel a konzervatórium előtt. Először beiratkoztam zongorára, ahol
Apagyi Máriánál tanultam. Később mindenki megrökönyödésére a fuvolát is felvettem.
Próbáltak legalább klarinétra csábítani, mert azt kevesebben tanulták, de ellenálltam,
és szép hangzása miatt a fuvolát választottam. 1976-ban fejeztem be Pécsett
a szakközépiskolát, Barth Istvánnál. 1975-ben jött haza Matuz István, aki meghatározó
szerepet játszott az életemben. Csodáltam a fuvolázását, amely a mai napig nagyon
inspirál!
- Noha mint elmondta, igyekezett megőrizni művészi függetlenségét, azért
mégis betagozódott bizonyos kortárs zenei együttesekbe: a Componensemble-ba,
az Intermodulációba.
- Ehhez társult az UMZE együttese, és kamarazenekarokban is dolgozom. Ha
hívnak és van feladat, boldogan megyek.
- Eötvös Péter szombathelyi kurzusain szorosan együttműködtek. Maradt valami
ebből a szakmai kapcsolatból?
- Máig játszom a darabjait. A tévében A szél szekvenciáját adtam elő a vezényletével,
nemrég Fábián Mártával a Hungarotonnak elkészítettük a PSY-t. Eötvös szemlélete
jelen van a napi munkámban.
- És Kurtág Györgyé?
- Feltétlenül. Nagyon sokat köszönhetek neki és Kurtág Mártának. Amikor
még itthon éltek, rendszeresen muzsikáltunk együtt, sok közös felvételünk is
van. Amióta nincsenek itthon, ez az aktív kapcsolat sajnos megszakadt. Sokat
veszítünk azzal, ha ilyen emberek kiesnek az itthoni zenei életből: a felnövő
generációknak ez nagy vesztesége.
- Sokat élt külföldön. A már említett drezdai éven kívül Párizsban ösztöndíjasként
tanult a Boulez vezette IRCAM-ban, az Európai Kamarazenekar vezető fuvolása
volt Abbado művészeti vezetése alatt, szólistaként meghívta a frankfurti Ensemble
Modern. Mai elfoglaltságai mellett mennyire tud külföldre utazni?
- Sokat jártam és járok kurzust vezetni Portugáliába, Ausztriába, Németországba.
Március végén Sáry Lászlónak Pozsonyban lesz szerzői estje, az UMZÉ-val Bécsbe
megyünk májusban. A Magyar Év keretében készülök Olaszországba, decemberre újabb
bécsi útról van szó. Akad tehát meghívás, de olyan ez, mint a kutya vacsorája:
bizonytalan, építeni nem lehet rá. Az itthoni hangversenyélet pezseg, szerencsére
sok helyütt fellépek országszerte. Nagyon fontos az életemben a Földvári Napok,
az ottani előadások és koncertek. Az idei események Szőllősy András jegyében
zajlanak majd. A BMC-nél szólólemezt készítek március végén: Kurtág, Szőllősy,
Szervánszky, Sári József, Serei, Jeney, Sáry László művei mellett két saját
darabomat is felvesszük. Nehéz lesz, sok közreműködővel, színes programmal.
Most jelent meg (szintén a BMC-nél) egy Bach-lemez Dobozy Borbálával, Hadady
Lászlóval, Lakatos Györggyel - ez is szép feladat volt. Próbálom megtalálni
a helyes arányokat. A kevesebb nem elégítene ki, a többet nem bírnám. Kell egyfajta
bölcsesség ehhez a pályához. Sok kollégámon látom, hogy a zenekari játék és
az iskola mellett kimerülnek. Nem szabad későn észbe kapni, időben kell tervezni,
reagálni, lépni. Nagy munkabírást igénylő hivatás a miénk. Sok a küzdelem, a
kudarc, sokszor félresikerülnek dolgok, kevés a biztonság. De ilyen az egész
élet - nem mindig könnyű, mégis szép.
|
