Drága Duszikám!
Ne haragudj, hogy nyilvánosan gratulálok nyolcvanötödik születésnapodhoz, de
miután az a megtiszteltetés ért, hogy ezt a Muzsika hasábjain tehetem, talán
megbocsátod nekem ezt az illetlenséget. Legyen ez a rövid köszöntő egyúttal
vallomás is arról, milyen sokat köszönhetek Neked, milyen rengeteget tanultam
Tőled.
Remélem, hogy a magyar zenei élet tisztában van azzal, milyen ritka tünemény
az olyan muzsikus, amilyen Te vagy. Az ösztönös zeneiség és a nagy tudás ideális
ötvözete, mindez a legnemesebb közép-európai ízléssel párosítva - így jellemezném
művészetedet, megjegyezvén, hogy számomra nagy kitüntetés közép-európainak lenni.
Ez a zeneiség fémjelzi egész tevékenységedet, legyen az szólisztikus, kamarazenei
vagy pedagógiai. Egyszer elmesélted, hogy fiatal zenészként Varga Lacival elmentetek
Weiner Leóhoz, és arra kértétek, hogy nála mélyíthessétek el összhangzattani
és zeneszerzési ismereteiteket. Weiner Tanár Úr nagyon jó mester volt, és Te
nagyon jó tanítvány, mert kevés olyan hangszeres művészt ismerek, aki a kompozíció
titkait úgy meg tudja fejteni, mint Te. A Haydn- vonósnégyesek csellószólamait,
a basszushangok zenei funkcióját soha senkitől nem hallottam olyan gyönyörűen,
annyi karakterrel megszólalni, mint Tőled. Oroszlánrészed van abban, hogy a
Tátrai Vonósnégyes Haydn-felvételei (különösen az op. 76-os sorozat) méltán
örvendenek világhírnek.
Életem egyik nagy ajándéka, hogy olyan sokat játszhattam Veled együtt. Rolla
Jancsival hármasban számtalan trióestet adhattunk az 1970-es években, s a Magyar
Rádió néhány művet hangfelvételen meg is örökített. A korkülönbség dacára megtiszteltél
bizalmaddal, és ezért örökre hálás leszek.
Ezen a szép évfordulón szívből gratulálok Neked - a művésznek, az embernek és
az igazi barátnak. Isten éltessen!
Nagy szeretettel
Andris
|