Rovatunkban most először, hangversenyeken azonban mind gyakrabban szerepel Horváth Balázs, akinek két kompozíciójával ismerkedünk.
- Egy triót és egy zongoraduót inspirált két felkérés.
- A Trió első és harmadik tétele azonos elven alapul: egy hat akkordból álló sorozat ismétlődik mindkettőben tízszer (a harmadikban terjedelmesebben). A szélsők után megírt második tétel hangkészlete a kétzongorás darabéhoz kötődik. Annak címe (3-tól 10-ig) onnan ered, hogy jóllehet 10 és 20 hang közötti akkordokat akartam használni benne - mivel 20 hang a legtöbb, amit négy kéz megszólaltathat -, mégis, sokallván annak vastagságát, redukáltam a hangzatok hangkészletét, 3-tól 10-ig. Tízszakaszosra terveztem a kompozíciót - ehelyett öt lett, de az is 3 és 10 között van, a szólamszám, sőt a percekben mért időtartam is e két szám közötti. Kapocs a két darab között, hogy a Trió szélső, akkordikus tételeit is számok irányítják. Olvastam Messiaen szeriális korszakában alkalmazott technikájáról. Számsorokból indult ki - s ezt teszem itt én is. Az öt szólam egyikében csak egy számot használok, a másik szólamban már kettőt, a harmadikban hármat, a további kettőben hatot-hatot. Például az egyik szólam a 12-es számnak megfelelő hangot tartja, a másik az 1-est és a 4-est ismételgeti, a következő a 3-ast, az 5-öst és a 6-ost, a további hat hang pedig körbemegy. Ezeknek a kombinációit keresem, váltogatva a hangmagasságokat - egyszer, mondjuk, a c a tartott hang, másszor a d, s aszerint módosul a többi szám hangmagassága is.
- Érthető, hogy ilyen szervező elveket hívsz segítségül. Ám nem érzed-e a munka során, hogy ezek megmerevíthetik akusztikus igényeidet?
- De, ez fontos problémám. Sokszor túlságosan merev szerkezetekben gondolkodom, amelyeket utóbb lazítanom kell. A Trió két rokon tétele 10-10 szakaszból áll, s minden anyag párjának meg kell lennie a másik tételben. A felállított rend segítség is abban, hogy az ember megszokja az akusztikus közeget: ez a keret, ezen belül kell mozogni - ez zeneszerzői és hallgatói feladat is egyben. A számok szervező szerepe sem zárja ki a szubjektivitást, hiszen az általam számokkal létrehozott hangzásrendszerből kiválasztottam azokat a kapcsolatokat, amelyek nekem tetszenek. Ezek többszörösét tette volna lehetővé a rendszer.
-Darabjaidat meghallgatva úgy érzem, nem érhet az a vád, hogy valamiféle rigorózus rend betartása során mit sem törődnél a hallgatóval, s ez kárára válnék műveidnek - de mégiscsak elhatározol a kiinduláskor egy rendszert, s jóllehet lazítasz rajta, mindvégig annak kívánalmait teljesíted. Nem találtad még soha úgy, hogy az ilyen erős meghatározottság gát is lehet? Nem volna-e néha kedved kilépni a rendszerből - csak épp nem mered megtenni?
- Alighanem így van. De ki is lépek, mint a Trió középső tételében. Ez volt a darab kiindulópontja, a kemény hangzásokra hangszerelt unisono. Ezt a tételt Eötvös Péternek ajánlottam, akinek műveiben szabadságot érzek, de ha elemzem őket, zárt rendszereket találok. A zárótétel ajánlása Jeney Zoltánnak szól, akinél viszont ennek fordítottját érzem. Eötvösnél van egy elsődleges zeneiség, s mögötte áll a szerkezet, Jeneynél viszont a szerkezet adott, és mögötte hallom a mély zeneiséget. Lehet, hogy azáltal tudnék erősödni, ha úgy tudnék kilépni a rendszerből, hogy azt én kilépésnek éljem meg, de a hallgató ne érezze annak.
- Most vagy huszonéves, tehát zenei eszmélésed későbbre tehető, mint azon irányzatok divatja, amelyek tűzön-vízen át követtek egy elvet, mit sem törődve azzal, mi szól. A zenetörténetben mindig a rend szabályozta a hangok tömegét, de nem olyan mereven kodifikálva, mint a 20. század középső harmadában. Miért vonzó a 21. század komponistája számára egy ilyen szigorú rend?
- Intellektuális bizsergést érzek, ha valamiféle zárt szabályrendszert követhetek, és megoldhatom a rendszeren belüli kombinációkat.
- Hogyan lehet a hallgató figyelmét hosszan egy zárt rendszerre irányítani?
- A hallgató - akár a tradicionális zenéknél - beáll az adott hangzástípusra, s kénytelen más koncentrációs szintre helyezkedni, hogy a kisebb változásokat is követni tudja. Van, aki fogékonyabb erre, van, aki kevésbé.
- A Trió középtétele akusztikusan is más világ, mint a kezdő- és a zárórész.
- Igen, például a Macskaszerenád című részletében. Tavaly Eötvös avignoni kurzusán a lakásom körül éjjelente nyávogtak, lecsendesíthetetlenül. Ezt jelenítettem meg és állítottam kontrasztba egy sokkal ritmikusabb területtel. Másutt pedig egy balatoni nyaraláskor a hajnali kotkodácsolásból szerzett akusztikus emléket képezek le klarinét és cselló kettősén. Csodáltam "beszélgetésük" különös, ritmikus gazdagságát.
- Felkérést említettünk a beszélgetés elején. Kiktől érkezett?
- Az egyik a Trio D'ECHO-tól, a másik két harmadéves zeneakadémista kollégámtól, Dargay Marcelltól és Dinyés Dánieltől, akik gyakorta játszanak kétzongorás, illetve négykezes műveket.