|
Budapesten az év első napján - elvileg - megnyílt a Dohnányi Ernő Archívum. Az
alapítást még 2001 decemberében jelentette be a kulturális miniszter, ekkor mutatta
be az archívum vezetőjét: Deborah Kiszely-Papp zongoraművészt. A tudományos
központot az MTA Zenetudományi Intézetében, a budai Várban, az Erdődy-palotában
helyezik el. Azért csupán elvi a megnyitás, mert a helyiségeket még nem rendezték
be, s a szobák "belakása" is valószínűleg eltart egy darabig, hiszen Kiszely Deborah
januárban Tallahassee-ba (Florida fővárosába) utazott, hogy kettős minőségben:
mint az archívum vezetője, és az Új Haydn Vonósnégyes társaságában mint előadóművész
vegyen részt a Floridai Állami Egyetem Dohnányi Fesztiválján. Élete utolsó évtizedében,
tehát 1949-től 1960 februárjáig ehhez az egyetemhez kötődött a zeneszerző-zongoraművész,
itt dolgozott Kilényi Ede is, aki fiatal amerikai tisztként 1945-ben "igazolta"
az emigráns művészt, aki az amerikai Dohnányi-gyűjteményt megalapította, s az
univerzitás hangversenytermét a zeneszerzőről elneveztette. Tőle hozta azokat
a kézirat- és hanganyagmásolatokat a tavaly tragikus körülmények közt meghalt
fiatal kutató (és Dohnányi szelleméhez illően zeneszerző- zongorista), Legánÿ
Dénes, amelyek ez évtől a budapesti Dohnányi Achívumban hozzáférhetők.
Lesz tehát dolga az archívum frissen hivatalba lépett vezetőjének ebben az esztendőben,
amikor a magyar zeneélet Dohnányi Ernő születésének 125. évfordulójáról kíván
megemlékezni. "A magyar sajnos nem anyanyelvem" - mentegetőzik az árnyaltan fogalmazó,
de némi akcentussal megszólaló Deborah Kiszely-Papp. Nagyszülei az első világháború
előtt vándoroltak ki Magyarországról, édesapja magyar anyanyelvűként az Egyesült
Államokban tanult meg angolul, de a lánya már amerikainak, sőt chicagóinak született.
A családban nem is egy hivatásos zenész volt, s kézenfekvőnek látszott, hogy Deborah
énekelni és zongorázni tanuljon. Kamaszkorában a nagyapa ismertette meg Magyarországgal,
s mint mondja, elragadtatással mártózott meg a zenei élet pezsgésében, és elhatározta,
visszajön tanulni. A nyolcvanas évek elején a Magyarok Világszövetsége ösztöndíjával
lett Budapesten konzervatóriumi növendék, de diplomáját New Yorkban, a Juilliard
Schoolon szerezte. Itt Sándor György volt az egyik mestere, így tovább erősödött
kapcsolata a magyar zenével.
Diplomadolgozatát Dohnányi Ernő munkásságáról írta - jóformán véletlenül. A New
York-i magyar közösség a nyolcvanas- kilencvenes évek fordulóján gyakran rendezett
kulturális esteket. Kiszely Deborah-t is többször fölkérték közreműködőnek. Ő
Lisztet szeretett volna játszani, de valaki Dohnányi-darabokat ajánlott a figyelmébe.
Nagyon nehezen talált kottákat, mégis, attól kezdve folyamatosan játszotta a műveit,
elkezdte kutatni a zeneszerzői œuvre-t, disszertációja tárgyául pedig az
op. 5-ös e-moll zongoraverseny kiadatlan, egytételes változatának kritikai közreadását
választotta. 1993-ban Fulbright-ösztöndíjjal tért vissza Magyarországra, hogy
szisztematikusan foglalkozhasson Dohnányival.
Most a sors teret nyitott számára az Archívum létrehozásával. Az anyag - amely
szerfölött gazdag, de föltáratlan, s főként rendszerezetlen - két fő- és több
alrészből tevődik össze. Jelentős mennyiségű az a kézirat- és hangfelvétel-másolat
- 52 CD-n koncertek, előadások, interjúk, kiadatlan vagy elveszettnek hitt kéziratok
kópiái -, amit Legánÿ Dénes hozott haza az Egyesült Államokból. Őriznek dokumentumokat
a Budapesti Filharmóniai Társaságnál az elnök-karnagyról. Találhatók emlékek magánszemélyeknél
és a Liszt Emlékmúzeum és Kutatóközpont könyvtárában, továbbá a Zeneakadémián
és a Zenetudományi Intézetben, amelynek az egyik Dohnányi unoka, Márta adományozott
leveleket, kitüntetéseket, okleveleket, karmesteri pálcákat, egy félköríves zongorát
és egyéb tárgyakat. Az Országos Széchényi Könyvtár őrzi a hagyaték nagyobb részét.
A British Libraryben található gyűjtemény másolata mikrofilmen ugyanitt lelhető
fel, s valószínű, hogy szép számmal akadnak duplumok, de ezeket természetesen
csak a feltárás, a katalogizálás után lehet kimutatni.
Az archívum és Kiszely Deborah alapvető célja az együttműködés más Dohnányi-gyűjteményekkel.
Az bizonyos, hogy neki és jövendő segítőtársának kell elérnie, hogy az új Archívumban
dokumentálják és korszerű nyilvántartás kiépítésével föllelhetővé tegyék a más
helyen lévő cikkeket, kottákat, irodalmat - mindent. Főként pedig hogy majd elindítsák
Dohnányi műveinek kritikai összkiadását. Először a még meg nem jelent alkotások
sorát publikálnák. A nagyközönség csak azután fog tudomást szerezni az Archívum
létezéséről, hogy a Hungaroton munkatársaival átválogatták az Amerikából hazahozott,
illetve a Magyar Rádió hangtárában található felvételeket, és a Nagy magyar
előadóművészek sorozatban Dohnányi-lemezt adnak közre. Kiszely Deborah fontosnak
tartja a tematikus katalógus elkészítését, ehhez a disszertációjában tulajdonképpen
már hozzálátott, ám ilyen hatalmas munkához valódi kutatói háttér szükséges. A
most létrehozott centrum alkalmas lesz erre. Az Archívumba természetesen várja
a fiatal előadóművészeket és muzikológusokat, akik vizsgafeladataikhoz, diplomamunkájukhoz
sokrétű nyersanyagra bukkanhatnak.
Néhány szerzői jogi probléma is megoldásra vár: a korai művek jogai a bécsi Doblingernél
vannak - a cég korábban készséget mutatott a kritikai összkiadásban való, nem
anyagi természetű együttműködésre. Angliából viszont bizonyos darabokat csak bérbe
venni lehet, még szerencse, hogy a Rózsavölgyitől örökölt jogoknak az Editio Musica
Budapest a tulajdonosa. Az unokák, az élő jogtulajdonosok pedig szívesen segítenek
mindenben, ami a közreadást támogatja.
A január 31. és február 2. között zajló floridai fesztivál előtti beszélgetés
során Kiszely Deborah elmondta, hogy a háromnapos rendezvény középpontjában az
op. 38-as Cantus vitae amerikai bemutatója áll. A kompozíció Magyarországon
mindössze kétszer hangzott el 1941-ben, annak ellenére, hogy Dohnányi ezt tartotta
főművének. Tallahassee-ban Alan Walker, Vázsonyi Bálint, Starker János, Matthias
Bamert és más kutatók, egykori tanítványok, muzsikus kollégák is előadnak. Az
ottani gyűjtemény tanulmányozásán kívül Kiszely Deborah megpróbál társakat találni
egy Dohnányi Alapítvány szervezéséhez, hiszen több olyan ötlet is felvetődött,
melyeknek megvalósítása nem egy tudományos archívum feladata. Ezek közül az egyik:
emlékpark létrehozása a gyönyörű Széher úti villa körül a kertészkedésért rajongó
Dohnányi elképzelései alapján kialakított és még félig magántulajdonban lévő kertből,
a másik: közreműködés egy pozsonyi múzeum alapításában. Az Archívum szakmai tanácsaival
támogatta a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében sorra kerülő Dohnányi Fesztivált
és az Ybl-palotában őszre tervezett operafelújítás, A vajda tornya színrevitelének
előkészítését.
|
